prcikk: 94 kiló is volt Németh Dorottya fitness-világbajnok, aki a kamu Insta-világ ellen harcol | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

94 kiló is volt Németh Dorottya fitness-világbajnok, aki a kamu Insta-világ ellen harcol

A nőies anyuka komoly hullámvölgyeket élt meg, most nőtársain szeretne segíteni. Interjú.


Pár hete kezdte, de máris mozgalommá vált és nők ezreinek ad támogatást és inspirációt Németh Dóri, akinek egy napon elege lett abból, hogy ömlik rá a rengeteg, valótlan testképet tükröző vizuális tartalom a közösségi médiából.

Elhatározta, segíteni akar, hogy más ne szenvedjen annyit a szülés után megváltozott testétől, mint ő anno az első gyermeke születése után. Egymás után posztolja a hasszorítós-pózolós-kontra valóságot tükröző képpárokat, hogy rávilágítson: ilyen a női test szülés után, és ez a normális. Erről beszélgettünk, na meg arról, hogyan jutott el idáig.

- Hány követőd van az Instán?

- 39400, pont most néztem.

- Mióta vagy fenn, és mióta gondolod magadról azt, hogy influencerré válhattál?

- Én ma sem gondolom magam influencernek... Nagyon régóta vagyok fent az Instagramon, szerintem tíz éve, viszont körülbelül három éve váltottam teljesen át a Facebookról az Instagramra. A Facebook egy idő után annyira lebutította a posztjaimat, hogy egyszerűen nem jutott el a követőimhez, amit írtam nekik, és sok-sok pénzt kellett volna belefektetnem. Körülbelül húszezer forintot kellett volna posztonként fizetnem ahhoz, hogy a fele követőtáboromat elérjem. Azt láttam, hogy az Instagramon sokkal jobb eléréseket kaptak a posztjaim, ezért át is tértem oda, illetve akkor még azért főleg ételfotókat tettem fel, ami egy Insta-felületen sokkal jobban megállta a helyét, mint a Facebookon. Még nagyon éreztem a különbséget a két felület között.

Egyáltalán nem tartom magam influencernek, nagyon ügyelek arra, hogy az oldalam ne legyen tele mindenféle hirdetéssel, s nem is vállalok el olyan együttműködéseket, amivel nem tudok azonosulni, vagy nem reklámozok olyan terméket, amit én magam nem használok.

Körülbelül két-három olyan szerződésem van cégekkel, akiknek a termékeit évekkel ezelőtt kezdtem el használni. Rajongó felhasználóból lettem az egyik arcuk. Nekem fontos, hogy az oldalam ne egy reklámfelület legyen, és ha valamit reklámozok, az hiteles tudjon lenni tőlem.

- Hogyan írnád most le magad, ha megkérdezném tőled, mi vagy? Anya? Fitness-világbajnok? Fitness-világbajnok anya?

- Én most azt mondom, hogy főállású anya vagyok, emellett, ha a végzettségemet nézzük, akkor személyi edző - a Testnevelési Egyetemen diplomáztam edzőként - , és mondhatnám, hogy életmód-tanácsadó, de ez a szó nagyon elcsépelt már. Ugyanakkor a gyermekeim születése előtt én egy olyan edző voltam, aki holisztikusan foglalkozott a vendégeivel. Írtam étrendet is, mert szerintem az étrend 80 százalékban befolyásolja, hogy mennyire sikeres az edzés. Sportoló vagyok, élsportló voltam, kétszeres fittness-világbajnok lettem, inkább ezeket a titulusokat szeretem használni, mint az influencert, ami elég negatívan cseng manapság.

- Mikor kezdtél el azon gondolkozni, hogy készíts egy olyan fotósorozatot, melyen a valóságot mutatod meg a szülés után megváltozott női testről?

- Négy és fél hónapja született meg a második kisfiunk, és két és fél éve az első. Az első kisfiam születése után beteg lettem, volt egy hiperinzulinémiám egy félrekezelt terhességi cukorbetegség miatt, viszont az, ahogy megváltozott a testem és én tehetetlenül nem tudok ez ellen tenni, nehéz volt. Ám fontos volt, hogy minél tovább szoptassam a kisfiamat és nem akartam, hogy bármilyen edzés vagy diéta ezt akadályozza. Akkor ez engem nagyon megviselt lelkileg.

Az első gyereknél szembesülünk azzal is, mennyire megváltozik a testünk, és milyen sok idő kell a regenerálódáshoz. Ráadásul a betegségem miatt még tizenkét kilót híztam is szoptatás közben, amikor még senki nem tudta, mi a baj. Most, a második kisfiam születése után megfogadtam azt, hogy nem fogom hagyni, hogy elnyomjanak ezek az elvárások.

A közösségi médiából az arcunkba tolják az anyák felé támasztott elvárásokat és a tökéletes fotókat, a hasleszorítós képeket. Egyik nap itthon ültem és azt éreztem, hogy ez ellen én tenni fogok, nem szeretnék hazudni, nem szeretném a kisfiammal az első évünket erre az idegeskedésre fecsérelni.

El is kezdtem ezt kommunikálni három hónappal a szülésem után, és abszolút pozitív fogadtatása lett. És ahogy láttam, hogy erre szüksége van az embereknek és nem vagyok egyedül, nyilván egyre bátrabban posztoltam én is a témáról. Azt vettem észre, hogy ahogy segítek másoknak, magamat is gyógyítom.

- Bizony, ez így működik.

– Igen... Sokan úgy gondolják, tök természetesen jön, hogy mindent feladunk magunkból a gyermekünkért, nincs magunkra időnk stb., miközben kötelező boldognak lenni. Ennél mi nők komplikáltabban működünk, és sokan szenvednek attól, amit a tükörben látnak és ezzel szerintem semmi gond nincs. Attól nem "szaranya" valaki, mert rosszul érzi magát a bőrében. Azt tűztem ki küldetésként, hogy minél több anyatársamnak segítsek akár csak egy percre is kizökkenni ebből a rossz érzésből. Hogy ne keressék magukban a hibát és ne másokhoz hasonlítsák magukat. Sok pozitív visszajelzést kapok, hogy ezzel segítek nekik.

- Nagyon tetszik ez a szemlélet. Annak ellenére, hogy nincs hatvanas derekad, és kicsit gyűrődik a hasad, te egy gyönyörű nő vagy. Gondoltál-e arra, hogy még ennél is tovább menj a természetesség támogatásával?

- Köszönöm. Én azt gondolom, az, hogy három éves koromtól élsportszinten sportoltam huszonhat éves koromig, az látszik a testemen. Ezért nagyon sokat tettem. Megmaradt a széles vállövem, a viszonylag keskeny csípőm. Amikor abbahagytam az élsportot, híztam is harminc kilót. 94 kiló is voltam. Hiszen hirtelen leálltam a versenydiétákkal, a napi három edzéssel, és nem ettem napi ötször, hanem reggel meg este. Egy fitnessverseny után tíz kiló plusz mindenkinél normális. Amikor hónapokig csak híztam, elfogadtam valahol, hogy kizsigereltem tizenkét évig a szervezetem, normális, hogy meg kell nyugodnia, majd visszaáll. Csak aztán amikor ez plusz 30 kilóig felment, az már az egészséget érinti. Ott le is mondtam magamról.

Világéletemben megerőszakoltam a testem azért, hogy kockás legyen a hasam. Akkor 23 éves voltam és nem terveztem tovább versenyezni. Elegem lett a versenydiétából.

Majd életmódot váltottam: eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok sima natúr csirkemellet enni zöldsalátával. Undorodom a mai napig a sima natúr csirkétől. Úgy akartam élni, hogy finomakat eszem, és ezt el lehet készíteni diétás verzióban is. Az oldalmon azért van annyi kajafotó, mert szeretném megmutatni az embereknek, hogy semmiről nem kell lemondani. Paprikás csirkét is lehet enni nokedlivel, csak az alapanyagokat kell kicserélni. Így fogytam le a plusz harminc kilót.

Rá másfél évre megvédtem a világbajnoki címemet, utána Európa-bajnok lettem és így vonultam vissza. Aztán jött az első kisfiam, akinél kialakult a terhességi cukorbetegség a sok versenydiéta miatt.

Ez a sok kizsigerelés ugyanis megágyazott az anyagcserezavarnak. A második terhességem alatt cukorbeteg lettem, végig kellett diétáznom. Natúr halat ettem uborkával az utolsó hetekben, mert minden fellőtte a vércukorszintemet. Emiatt most a testem nincs úgy elváltozva, mint az első terhességem után. Sok nő panaszkodik arra, hogy megváltozik a testük állaga. Azt próbálom üzenni, hogy ami szülés után van, az egy átmeneti állapot. Mindenki hagyjon időt arra, hogy meggyógyuljon a teste, abban az ütemben, ahogy annak jó. Nem félek megmutatni mindezt magamból, semmilyen mértékben. Minden hibát örömmel mutatok meg most a testemen.

- Mit gondolsz a szépészeti, plasztikai beavatkozásokról?



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: