„Azt gondolták, ezt is le tudják nyeletni az emberekkel” – Holoda Attila az elszabaduló rezsiárakról
– Tegnap óta másképp tekintünk a rezsicsökkentésre? Mégis, mennyit fizetünk majd? Szó volt 210 kW áramról és 140 m3 gázról havonta, mint amennyi a magyar családok átlagos fogyasztása. De akiket mi megkérdeztünk, szinte mindenki azt mondta, hogy ennyinél biztosan magasabb a fogyasztása.
– Ezek átlagos értékek. Valószínűleg a kormány megkérdezte az Energiahivatalt, a klasszikus kapkodással felhívhatták, hogy „mondjatok egy átlagos értéket”, és mondtak. Azt viszont elfelejtették, hogy ebben benne vannak a nyaralók, hétvégi házak is, ahol jellemzően nagyon alacsony a fogyasztás. Ez nagyon csalóka így. Ami ebből kijön, az nem az átlagos család fogyasztása, hanem a fogyasztási helyek átlaga.
Hiába mondta Gulyás Gergely, hogy a családok háromnegyede ebbe beletartozik, a valóság az, hogy nem a családok, hanem a fogyasztási helyek háromnegyedéről beszélünk. Az én tíz évvel ezelőtti kalkulációim alapján egy normál család átlagfogyasztása éves szinten az nagyjából 3 ezer köbméter körül volt akkor a gáz esetében, és 5900 kWh körül az áram esetében (vagyis havonta 250 köbméter gáz és 490 kWh áram). Ez azonban tíz évvel ezelőtti medián érték, azóta jóval több elektromos kütyüt használunk, és például sok helyre szereltek fel klímát is. Szóval ez mára ennél magasabb lehet, érdemes lenne egy medián értéket nézni, ami nem tévesztendő össze a számtani középpel.
– Lehet, hogy ezeken az értékeken még korrigálnak?
– Nem jellemző erre a kormányra. De azért remélem, hogy újraszámolják, mert ilyen még nem fordult elő, hogy egyik napról a másikra ennyi emberrel közlik - Gulyás Gergely szerint a családok negyedével, szerintem több mint a felével - hogy holnaptól jóval többet fizetsz. Egy többsávos rendszernek lenne értelme, ahol az egészen keveset fogyasztók élvezik a legnagyobb védelmet, megakadályozandó az energiaszegénységet.
A piaci árat jellemzően a nagyfogyasztók, az ipar alakítja. A világon sehol sincsen, hogy a lakossági fogyasztás árát az rángatja, hogy éppen mennyi áramot vesz az ipar. Ez mindenhol szabályozott terület, amit szociális és fogyasztási alapon osztanak fel sávokra.
– Németh Szilárd csinált egy kalkulációt...
– Ugyan már. Adtak a kezébe egy papírt, amit megpróbált felolvasni.
– Hogy például 7000 Ft rezsicsökkentett áram teljes áron olyan 50 ezer Ft lenne...
– Igen, ismerem. Ennek annyi köze van a valósághoz, mint azoknak a kötelező kiírásoknak, amit kilenc-tíz éve látunk a számláinkon, hogy mennyit spóroltunk a rezsicsökkentéssel...
– Ott feltűnően alacsony számok szerepelnek ahhoz képest, ami Németh Szilárd szerint a piaci ár.
– Ha igaz lenne, amit csekkekre írtak, akkor annak vissza kellene köszönni a most beharangozott számokban. De ebből is látszik, hogy már akkor is hazudtak. A csekkeken lévő számokat úgy kalkulálták, mintha az árak megrekedtek volna a 2012. december 31-i szinten, ami a világon nincs. Németh Szilárdék pedig úgy számolhattak most, hogy a számlán szereplő összeg egészére rávetítették a piaci árat.
Ez az ár egy humbug, amit mondtak. A szolgáltató egyéb költségeit nem szorozhatjuk fel, ki mondta azt, hogy annak is emelkedik az ára? Ebből is látszik, hogy csomó ember nagyon komoly arccal olvas fel olyan dolgokat, amikről gőze nincsen.
– De tegnap óta komoly pánikban vannak emberek, kétségbe vannak esve, hogy hogyan fizetik ki az energiaszámláikat. Ha ezek a bemondott számok nem is valósak, minek az ijesztgetés? Ha én kormány lennék, attól biztos tartózkodnék, hogy feleslegesen kétségbeesésbe kergessem a lakosságot.
– Egyelőre reális számokat nem tudok mondani. Azért is, mert nem jött ki semmi releváns szám. Vélhetően sok ember töri a fejét most az Energiahivatalban, hogy mennyi is az annyi.
Az is biztos, hogy a 144 köbméterig továbbra is a csökkentett áron kapja mindenki a gázt. De van itt egy csomó kérdés. Például mikortól hatályos? Ha valakinek többlete lesz, de az éves leolvasása csak ősszel lesz, mikor csinálta a többletet? Augusztus előtt, vagy után?
– Végszámlát kellene csinálni?
– Ez is érdekes kérdés. Egyelőre nincs válasz rá. De az is, hogy mi van, ha több generáció él együtt? Az hány család? Hol van ott a fogyasztási határ? Mi van a társasházak közös fogyasztásánál? Ott ki fizeti a többletet? És egyáltalán, hogy számolják el? Ezeket át sem gondolták?
Amikor bejelentik, akkor már tudni kell a részleteket, nem annak kellene lenni, hogy most itt mi ketten tűnődünk azon, hogy hogy is lesz, mint is lesz.
– Pedig a kormány állítólag mindent mér, szondáz, modellez...
– Most egyszerűen nem volt idő ilyesmire. Olyan rossz lett a helyzet, olyan borzalmas lett a külkereskedelmi mérleg hiánya is, hogy már nem tudnak vele mit kezdeni. Most döbbenhettek rá, hogy most kellene majd fizetni a következő gázszámlát az MVM-hez tartozó CEEnergy Zrt-nek, ami az oroszoktól veszi a gázt, és nincs pénz. Nincs annyi forgótőkéje már a cégnek. De még a választások után is folytatódott a pénzszórás, például a boszniai kkv-knak is kiment 36 milliárd forint.
Elég ránézni néhány fideszes oldalra, ahol a döbbenet és a kijózanodás hangja most érte utol az ottani híveket.
– A Portfolio arról írt, hogy az áram esetében egyáltalán nem lenne szükség emelésre, mert a paksi atomerőmű a teljes magyar lakossági energiaszükségletet fedezi. Miért kell akkor világpiaci áron adni azt, ami hazai, és az előállítása jóval olcsóbb, mint a világpiaci ár?
– Nyilván üzleti megfontolásból. Ezt tudom elképzelni. Az olcsó áramot eladják a világpiacon jó drágán, abból kompenzálják a rezsicsökkentett gáz miatti veszteségeket.
– Hol vannak ilyenkor a magyar családok?
– A rosszul szigetelt lakásaikban, házaikban. Holott már 2015-ben érkezett az Európai Uniótól pénz a lakossági épületek energiahatékonyságának növelésére. De akkor kiállt Lázár János, és azt mondta, hogy bár ez a pénz a lakosságnak jött, de nem adják oda, majd a lakosság kap kedvezményes banki konstrukciót helyette. De a lakosság nem nagyon élt ezzel, mert a rezsicsökkentéssel folyamatosan azt sulykolták, hogy nincs miért aggódni, van olcsó energia. És kinevették a németeket, akik takarékoskodtak. Pedig ez óriási lehetőség lett volna, hogy a kapott pénzből a rászorulóknak felmérjék a házát, szigetelést tegyenek rá, nyílászárókat cseréljenek, és
Magyarországon, ahol nagy az energiaszegénység, egyben óriási a pazarlás. Most nem tudnak ezek az emberek egyik napról a másikra korszerűsíteni, ráadásul ha valóban horribilis energia számlákat kell fizessenek, végképp nem lesz miből. A rezsi eddig is elvitte egy átlagos család költségvetésének 16-18 százalékát. Most ez felmegy 35-40 százalékra, majdnem a felére. Nyugat-Európában 6-8 százalékról most felment 11-12 százalékra. Mert ők sokkal, négyszer-ötször többet keresnek, mint a magyarok. És itt? Mire jut így? Semmire. Ócska ruhákban járnak majd. Nagyon átgondolatlan volt ez az egész. Amikor majd megjönnek az első számlák, elkezdődik a kapkodás, hogy fizessék ki, és majd kölcsön jön kölcsön hátán, aminek a végén elárverezik a házakat.
– Nem volt koncepció?
– Dehogynem. Ennek az országnak volt egy energiastratégiája, 2011-ben és 2020-ban is elfogadtak ilyet. De nem történt semmi előrelépés. Sőt. A függőségünk csak tovább erősödött, holott infrastrukturálisan kiépítettünk kapcsolatokat majd’ minden irányba.
– És mi lesz azokkal, akiknél vagy nem volt gáz, vagy simán azt gondolták, hogy az elektromos fűtés tisztább és ezért vállalták a némileg drágább költségeket?
– Ezt eleve össze kellett volna vonni. Tehát ahol nincsen gáz, ott dupla annyiből gazdálkodhattak volna, hiszen a fűtést is ebből oldják meg. És lehetett volna sávosan emelni, vagy eleve nem ilyen durván, de mondjuk 20-30, esetleg 50 százalékot, az is már durva, de nem annyira, mint amiről most szó van. De arra már jó, hogy elgondolkozzon a fogyasztó, hogyan tud takarékoskodni? Persze meg kellett volna támogatni pályázatokkal, támogatásokkal, de ennek a kormánynak már nincs pénze, hiszen a világ minden pénzét elköltötte magára, a futballistáktól a stadionokon át mindenre.
– Jó. Pénz nincs. Lehetne még valahogy segíteni?
– Például, ahogy a távhő áfája csak öt százalék, most talán a többi energiahordozó áfáját is lehetne csökkenteni. De akkor persze az állam nem járna annyira jól. Hiszen a megemelt energiaárak brutális áfa bevételt jelentenek a költségvetésnek. Itt végül mindenki rosszul jár, csak az állam jár jól.
– Hadvezérek, stratégák nem vagyunk, de mit várhatunk? Meddig tart ez a magas energiaár?
– Nehéz kérdés. De az biztos, hogy ha holnap vége lenne a háborúnak, attól az árak nem mennek vissza.
A máshonnan érkező energiahordozók viszont drágábbak, a technológia, ami szükséges, szintén drága, és ráadásul ki is kell építeni. Tartósan be kell rendezkednünk a magasabb energiaárakra. A 2020 előtti árak már soha többé nem jönnek vissza.
