SZEMPONT
A Rovatból

„Azt gondolták, ezt is le tudják nyeletni az emberekkel” – Holoda Attila az elszabaduló rezsiárakról

Az energetikai szakember szerint a mostani döntés kapkodva született, és nem a családok negyedét, hanem inkább a felét érinti hátrányosan. Az állam viszont a brutális áfa-bevételek miatt jól jár vele.


– Tegnap óta másképp tekintünk a rezsicsökkentésre? Mégis, mennyit fizetünk majd? Szó volt 210 kW áramról és 140 m3 gázról havonta, mint amennyi a magyar családok átlagos fogyasztása. De akiket mi megkérdeztünk, szinte mindenki azt mondta, hogy ennyinél biztosan magasabb a fogyasztása.

– Ezek átlagos értékek. Valószínűleg a kormány megkérdezte az Energiahivatalt, a klasszikus kapkodással felhívhatták, hogy „mondjatok egy átlagos értéket”, és mondtak. Azt viszont elfelejtették, hogy ebben benne vannak a nyaralók, hétvégi házak is, ahol jellemzően nagyon alacsony a fogyasztás. Ez nagyon csalóka így. Ami ebből kijön, az nem az átlagos család fogyasztása, hanem a fogyasztási helyek átlaga.

Egy család fogyasztása ennél sokkal magasabb.

Hiába mondta Gulyás Gergely, hogy a családok háromnegyede ebbe beletartozik, a valóság az, hogy nem a családok, hanem a fogyasztási helyek háromnegyedéről beszélünk. Az én tíz évvel ezelőtti kalkulációim alapján egy normál család átlagfogyasztása éves szinten az nagyjából 3 ezer köbméter körül volt akkor a gáz esetében, és 5900 kWh körül az áram esetében (vagyis havonta 250 köbméter gáz és 490 kWh áram). Ez azonban tíz évvel ezelőtti medián érték, azóta jóval több elektromos kütyüt használunk, és például sok helyre szereltek fel klímát is. Szóval ez mára ennél magasabb lehet, érdemes lenne egy medián értéket nézni, ami nem tévesztendő össze a számtani középpel.

– Lehet, hogy ezeken az értékeken még korrigálnak?

– Nem jellemző erre a kormányra. De azért remélem, hogy újraszámolják, mert ilyen még nem fordult elő, hogy egyik napról a másikra ennyi emberrel közlik - Gulyás Gergely szerint a családok negyedével, szerintem több mint a felével - hogy holnaptól jóval többet fizetsz. Egy többsávos rendszernek lenne értelme, ahol az egészen keveset fogyasztók élvezik a legnagyobb védelmet, megakadályozandó az energiaszegénységet.

A piaci árat jellemzően a nagyfogyasztók, az ipar alakítja. A világon sehol sincsen, hogy a lakossági fogyasztás árát az rángatja, hogy éppen mennyi áramot vesz az ipar. Ez mindenhol szabályozott terület, amit szociális és fogyasztási alapon osztanak fel sávokra.

– Németh Szilárd csinált egy kalkulációt...

– Ugyan már. Adtak a kezébe egy papírt, amit megpróbált felolvasni.

– Hogy például 7000 Ft rezsicsökkentett áram teljes áron olyan 50 ezer Ft lenne...

– Igen, ismerem. Ennek annyi köze van a valósághoz, mint azoknak a kötelező kiírásoknak, amit kilenc-tíz éve látunk a számláinkon, hogy mennyit spóroltunk a rezsicsökkentéssel...

– Ott feltűnően alacsony számok szerepelnek ahhoz képest, ami Németh Szilárd szerint a piaci ár.

– Ha igaz lenne, amit csekkekre írtak, akkor annak vissza kellene köszönni a most beharangozott számokban. De ebből is látszik, hogy már akkor is hazudtak. A csekkeken lévő számokat úgy kalkulálták, mintha az árak megrekedtek volna a 2012. december 31-i szinten, ami a világon nincs. Németh Szilárdék pedig úgy számolhattak most, hogy a számlán szereplő összeg egészére rávetítették a piaci árat.

Ami azért hamis, mert amit a lakosság fizet, abban még benne van a rendszerhasználati díj, a rendelkezésre állási díj, meg sok egyéb más költség, aminek az összege nagyjából duplája az elfogyasztott energiának, tehát nem lehet az egészet egyben felszorozni.

Ez az ár egy humbug, amit mondtak. A szolgáltató egyéb költségeit nem szorozhatjuk fel, ki mondta azt, hogy annak is emelkedik az ára? Ebből is látszik, hogy csomó ember nagyon komoly arccal olvas fel olyan dolgokat, amikről gőze nincsen.

– De tegnap óta komoly pánikban vannak emberek, kétségbe vannak esve, hogy hogyan fizetik ki az energiaszámláikat. Ha ezek a bemondott számok nem is valósak, minek az ijesztgetés? Ha én kormány lennék, attól biztos tartózkodnék, hogy feleslegesen kétségbeesésbe kergessem a lakosságot.

– Egyelőre reális számokat nem tudok mondani. Azért is, mert nem jött ki semmi releváns szám. Vélhetően sok ember töri a fejét most az Energiahivatalban, hogy mennyi is az annyi.

Biztos, hogy nem azok a számok köszönnek vissza, amit Németh Szilárd mondott.

Az is biztos, hogy a 144 köbméterig továbbra is a csökkentett áron kapja mindenki a gázt. De van itt egy csomó kérdés. Például mikortól hatályos? Ha valakinek többlete lesz, de az éves leolvasása csak ősszel lesz, mikor csinálta a többletet? Augusztus előtt, vagy után?

– Végszámlát kellene csinálni?

– Ez is érdekes kérdés. Egyelőre nincs válasz rá. De az is, hogy mi van, ha több generáció él együtt? Az hány család? Hol van ott a fogyasztási határ? Mi van a társasházak közös fogyasztásánál? Ott ki fizeti a többletet? És egyáltalán, hogy számolják el? Ezeket át sem gondolták?

Klasszikus, politikusok által hozott előkészítetlen, kapkodó döntés. Egy ilyen lépést legalább egy hónapos előkészítésnek kellene megelőznie, tanulmányokkal, vizsgálatokkal.

Amikor bejelentik, akkor már tudni kell a részleteket, nem annak kellene lenni, hogy most itt mi ketten tűnődünk azon, hogy hogy is lesz, mint is lesz.

– Pedig a kormány állítólag mindent mér, szondáz, modellez...

– Most egyszerűen nem volt idő ilyesmire. Olyan rossz lett a helyzet, olyan borzalmas lett a külkereskedelmi mérleg hiánya is, hogy már nem tudnak vele mit kezdeni. Most döbbenhettek rá, hogy most kellene majd fizetni a következő gázszámlát az MVM-hez tartozó CEEnergy Zrt-nek, ami az oroszoktól veszi a gázt, és nincs pénz. Nincs annyi forgótőkéje már a cégnek. De még a választások után is folytatódott a pénzszórás, például a boszniai kkv-knak is kiment 36 milliárd forint.

Ezt viszont, ami most van, talán nem is merték mérni, mert egy ilyen szondázás is kiszivárog. Így hát belevágtak ebbe a saját hamis társadalomképük alapján. Azt gondolták, ezt is le tudják nyeletni az emberekkel.

Elég ránézni néhány fideszes oldalra, ahol a döbbenet és a kijózanodás hangja most érte utol az ottani híveket.

– A Portfolio arról írt, hogy az áram esetében egyáltalán nem lenne szükség emelésre, mert a paksi atomerőmű a teljes magyar lakossági energiaszükségletet fedezi. Miért kell akkor világpiaci áron adni azt, ami hazai, és az előállítása jóval olcsóbb, mint a világpiaci ár?

– Nyilván üzleti megfontolásból. Ezt tudom elképzelni. Az olcsó áramot eladják a világpiacon jó drágán, abból kompenzálják a rezsicsökkentett gáz miatti veszteségeket.

– Hol vannak ilyenkor a magyar családok?

– A rosszul szigetelt lakásaikban, házaikban. Holott már 2015-ben érkezett az Európai Uniótól pénz a lakossági épületek energiahatékonyságának növelésére. De akkor kiállt Lázár János, és azt mondta, hogy bár ez a pénz a lakosságnak jött, de nem adják oda, majd a lakosság kap kedvezményes banki konstrukciót helyette. De a lakosság nem nagyon élt ezzel, mert a rezsicsökkentéssel folyamatosan azt sulykolták, hogy nincs miért aggódni, van olcsó energia. És kinevették a németeket, akik takarékoskodtak. Pedig ez óriási lehetőség lett volna, hogy a kapott pénzből a rászorulóknak felmérjék a házát, szigetelést tegyenek rá, nyílászárókat cseréljenek, és

most nem állna itt rengeteg ember olyan ingatlanokkal, ahonnan az energia 40 százaléka veszendőbe megy.

Magyarországon, ahol nagy az energiaszegénység, egyben óriási a pazarlás. Most nem tudnak ezek az emberek egyik napról a másikra korszerűsíteni, ráadásul ha valóban horribilis energia számlákat kell fizessenek, végképp nem lesz miből. A rezsi eddig is elvitte egy átlagos család költségvetésének 16-18 százalékát. Most ez felmegy 35-40 százalékra, majdnem a felére. Nyugat-Európában 6-8 százalékról most felment 11-12 százalékra. Mert ők sokkal, négyszer-ötször többet keresnek, mint a magyarok. És itt? Mire jut így? Semmire. Ócska ruhákban járnak majd. Nagyon átgondolatlan volt ez az egész. Amikor majd megjönnek az első számlák, elkezdődik a kapkodás, hogy fizessék ki, és majd kölcsön jön kölcsön hátán, aminek a végén elárverezik a házakat.

– Nem volt koncepció?

– Dehogynem. Ennek az országnak volt egy energiastratégiája, 2011-ben és 2020-ban is elfogadtak ilyet. De nem történt semmi előrelépés. Sőt. A függőségünk csak tovább erősödött, holott infrastrukturálisan kiépítettünk kapcsolatokat majd’ minden irányba.

– És mi lesz azokkal, akiknél vagy nem volt gáz, vagy simán azt gondolták, hogy az elektromos fűtés tisztább és ezért vállalták a némileg drágább költségeket?

– Ezt eleve össze kellett volna vonni. Tehát ahol nincsen gáz, ott dupla annyiből gazdálkodhattak volna, hiszen a fűtést is ebből oldják meg. És lehetett volna sávosan emelni, vagy eleve nem ilyen durván, de mondjuk 20-30, esetleg 50 százalékot, az is már durva, de nem annyira, mint amiről most szó van. De arra már jó, hogy elgondolkozzon a fogyasztó, hogyan tud takarékoskodni? Persze meg kellett volna támogatni pályázatokkal, támogatásokkal, de ennek a kormánynak már nincs pénze, hiszen a világ minden pénzét elköltötte magára, a futballistáktól a stadionokon át mindenre.

– Jó. Pénz nincs. Lehetne még valahogy segíteni?

– Például, ahogy a távhő áfája csak öt százalék, most talán a többi energiahordozó áfáját is lehetne csökkenteni. De akkor persze az állam nem járna annyira jól. Hiszen a megemelt energiaárak brutális áfa bevételt jelentenek a költségvetésnek. Itt végül mindenki rosszul jár, csak az állam jár jól.

– Hadvezérek, stratégák nem vagyunk, de mit várhatunk? Meddig tart ez a magas energiaár?

– Nehéz kérdés. De az biztos, hogy ha holnap vége lenne a háborúnak, attól az árak nem mennek vissza.

Európa még egyszer nem követi el azt a hibát, hogy egy ilyen irracionális diktátor kezébe teszi a sorsát és zsarolhatóvá válik.

A máshonnan érkező energiahordozók viszont drágábbak, a technológia, ami szükséges, szintén drága, és ráadásul ki is kell építeni. Tartósan be kell rendezkednünk a magasabb energiaárakra. A 2020 előtti árak már soha többé nem jönnek vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk