„A Rebaba más normákat közvetít, mint egy műszempillás, kifestett, magassarkúba bújtatott baba”
Szülők hívták fel a figyelmemet arra, hogy különleges babákat alkot egy háromgyermekes édesanya. Túlsminkelt, csilivili ruhákba öltöztetett babákról mossa le a festéket, majd új arcot ad nekik, és úgy alakítja át őket, hogy kedvesebb, szelídebb, bájosabb és természetesebb lesz a megjelenésük. Megváltozik az arckifejezésük, előtűnnek a vonásaik, új frizurát és ruhát is kapnak. Színesebbé válik az egyéniségük, egyedibbé válnak.
Tihanyi-Horváth Lilla az első átalakítás után képtelen volt abbahagyni a babák gyermekibbé varázslását. Ma már Rebaba márkanév alatt megrendelésre készíti az újraformált és új outfitbe csomagolt babákat. Olyan elképesztően népszerűek a munkái, annyi megrendelést kap, hogy hónapokkal előre be van táblázva.
Az egyedi babákról és erről a különleges hivatásról beszélgettünk.
- Hogyan nézett ki, milyen volt az első baba, amit átalakított?
- Egy külföldön élő hölgynek a munkáira lettem figyelmes az interneten, az ő ötlete volt a babák ilyenfajta újrahasznosítása. Nagyon megtetszett a dolog, sokáig csak nézegettem a képeket, majd a nyolcéves kislányomnak szerettem volna egy babát festeni ajándékba.
Azután egy használt játékbörzén rátaláltam az első babára. Ez is sokáig állt a szekrényben, amíg mindent beszereztem, ami az átalakításához szükséges.
Érdekes élmény volt lemosni róla a gyári festéket - mondjuk pont ezért vágtam bele, mert szeretem az izgalmas dolgokat.
És nem csak a smink tűnt el, hanem az egész arca... és felsejlettek egy ártatlan kislány vonásai.
- Sok festéket raknak ezekre a babákra, vagy viszonylag könnyű volt letörölni?
- Változó. Van, amiről könnyű letörölni, és akad, amelyekkel meg kell küzdenem. Amire például csillámport is ragasztottak, arról elég nehéz lekapargatni.
- Mit szeretnek az emberek ezekben az átalakított babákban? Mi az ami a legjobban tetszik nekik?
- Sokan leírják, hogy „Végre, ilyet keresek már régóta!” mivel ezek emberi babák, a vonásaik egyedibbek, gyermekekre hasonlítanak, és minden baba más és más. Van szeplős, szőke hajú, barna szemű, és lesz szemüveges is. Sokan azért választanak babát, mert az hasonlít a gyermekükre.
Rendszerint azt is kiemelik, hogy szépek, ízlésesek az újraalkotott babák ruhái, kellemes a tapintásuk.
A Rebaba olyan játék, ami más normákat közvetít, mint egy kifestett szájú, műszempillás, miniszoknyás barbie. Nem magas sarkú van rajta, hanem varrott bőrcipőcske cipőfűzővel.
A képmás babát – vagyis amikor a gyermek fotója alapján festem meg a babát -, azért szeretik, mert teljesen személyre szabott ajándékot kap a gyermek, egy képmást, amivel lehet, hogy egészen máshogy játszik majd, saját élményeket dolgoz fel. Ez örök emlék, biztosan elteszi majd a gyerekeinek, unokáinak megmutatni. Ennek a fajta babának a népszerűségét mutatja, hogy jövő februárig tele van az előjegyzési naptáram.
Azt is szeretik még, hogy nem futószalagon készül, nem egy rajzfilmhőst ábrázol, nem egy szilikonos szájú, műszempillás, mini nő, hanem egy olyan kislány-baba, akinek az arcáról sugárzik valamiféle tisztaság, bájosság, ami a gyermekekben is megtalálható.
- Mennyi idő szükséges egy baba elkészítéséhez?
- Több órányi munka, kezdve a fotózással, hogy később tudjam, melyik babából melyik lett, a hajak mosása, kifésülése, szárítása, a frizura (frufru vagy göndör haj, fonatok) készítése. Majd a festék lemosása, és az arc megfestése, ami nem mindig sikerül első nekifutásra. Ruhák kiszabása, megvarrása, patentozása, a kis díszek felvarrása, a baba testén lévő esetleges golyóstoll, filctoll nyomok eltüntetése, cipők kiszabása, megvarrása, felragasztása a babák lábára, és a végén újabb fotózás, majd az előtte-utána kép elkészítése. Tényleg sok munka van benne.
- Mi a legelső, amikor kézbe fog egy ilyen babát? Megnézegeti és saccolgatja, hogy mi lehet belőle? Vagy rögtön letörli a festéket?
- Azonnal nekifogok! A gyári festéket körömlakk lemosóval oldom fel, ezután vízálló festékkel, nagyon vékony ecsettel megfestem az arcot. A legtöbb babát a saját képzeletem alapján festem, mindegyik más és más. A képmás babákra pedig a gyermek vagy felnőtt fényképe alapján festem fel az arcot.
A babák hajával is kell foglalkoznom, gyakran összegubancolódott állapotban veszem kézbe őket. A kifésüléshez a textilöblítő bizonyult a leghatásosabbnak, a babák haja puha és újszerű, könnyen fésülhető lesz tőle.
A babaruhára azt a megoldást találtam, hogy filcesített, újrahasznosított gyapjú anyagból varrom a felsőjüket, ruhájukat, a szoknyácskákat pedig gyönyörű, színes pamutvászon anyagokból, mivel babahordozók varrásával is foglalkozom, és ezeket ott használom. A cipőhöz egy kárpitostól szerzem be a lehullott darabokat, ezekből szabok kis lábbeliket, megvarrom, a babák lábára rögzítem. Mivel az általam használt babáknak nincs lábfeje, rápattintható cipőjük volt előző életükben.
- A legnehezebb fázisnak mit tart a babák átalakításában?
- A hajakkal időnként sokat szenvedek, mire sikerül kifésülni, és sokszor a festék sem adja magát könnyen, időbe telik, amíg sikerül lesúrolnom. A kiscipők megvarrása is aprólékos munka, de annyira kedves, egyedi lesz a baba, hogy ennél a megoldásnál maradtam - előzőleg házi készítésű szilikon gyurmából készültek a lábbelik, a bőrcipő saját fejlesztés eredménye, és elégedett vagyok vele.
- Ezek szerint mesékből vagy a képzeletéből merít inspirációt a nem képmás alapján készült babákhoz?
- Igazából úgy történik, hogy több babát festek egyszerre: először ceruzával megrajzolom a szemöldökük, orruk vonalát, mindegyiket egy kicsit máshogy, majd egyesével megfestem őket. Közben alakul ki belső intuíció alapján az arcuk.
Előfordul, hogy amikor elkészül egy baba, én is meglepődöm, milyen aranyos lett, de ha akarnék sem tudnék két ugyanolyan arcot festeni.
Festés közben nem nézek képeket, teljesen fejből festek.
- Melyik babára a legbüszkébb?
- Akadt egy-két baba, akiket nagyon nehezen adtam oda, mert annyira a szívemhez nőttek; valami volt az arckifejezésükben, ami magával ragadott. Örülök, hogy gyermekekkel foglalkozó pszichológus és anyaotthonban dolgozó segítő is vásárolt már a babáimból, illetve az olyan különleges babákra is büszke vagyok - ilyeneket szeretnék még a jövőben is elkészíteni – mint
amikor egy kisebb szemrendellenességgel született kislányt kellett megfestenem, vagy amikor egy Down-szindrómás kislánynak juttathattam el egy downos babát. De tervezem a szemüveges babát is.
Azt még itt hadd mondjam el, hogy konduktorként végeztem a Pető Intézetben, és ezért is állnak hozzám közel ezek a kicsit más gyermekek. De a büszkeség nálam inkább egyfajta belső öröm, például amikor az anyukák küldenek nekem képet a gyermekükről, aki mosolyogva játszik az általam készített babával, vagy amikor elmondják, hogy mindenhova magukkal kell vinni, mert ő a kedvenc. Az is hatalmas öröm volt, amikor többen is leírták, hogy elsírták magukat, amikor meglátták a gyermekükről készült képmás babát.
- Másféle játékokat készített már babákon kívül, vagy a babára specializálta magát?
- A babák előtt, még a kislányom születése előtt varrtam interaktív babakockákat, leporellókat, és jelenleg is foglalkozom babahordozók készítésével – ezt négy évvel ezelőtt kezdtem. Sok kreatív dolgot kipróbáltam, például annak idején faragtam lombfűrésszel kirakót, rengeteg falvédőt varrtam.
- Mit szólnak az átalakított babákhoz a gyermekei?
- Három gyermekem van, és amióta babákkal foglalkozom, remekül szórakoznak az eredeti babákon és a ruháikon, szerintük ugyanis csúnyák. A fiamnak is tetszenek az általam festett babák, ő már ezt veszi természetesnek. A családom is örül a babák sikerének, támogatnak a munkában, és az ismerőseimtől is csupa pozitív visszajelzés érkezett.
A lányom különösen nagy rajongója az elkészült babáknak, és gyakran segít is nekem a cipők kiszabásában, a festék lemosásában, a hajuk kifésülésében, az öltöztetésben. Sőt, ő is próbálkozik babafestéssel.
Sokszor elmondja, hogy az én babáim a legszebbek.
