SIKERSZTORIK
A Rovatból

Margaret Fenzi: Amikor a sziget azúrkék óceán partját is szemét lepi el, az tettekre késztet minden felelősen gondolkodó embert

A Margaret Fenzi márka megalkotója ma Balin él, legújabb kollekciója az óceánból kihalászott, újrahasznosított PET-palackokból készült.
Rónyai Júlia. Fotó: Margaret Fenzi - szmo.hu
2023. július 01.


Link másolása

Egykor stoppal jött át Erdélyből, majd sikeres üzletasszonnyá vált, de ma már a hobbijából tartja fenn magát a Margaret Fenzi megalkotója, díjnyertes divattervezője. Margaret ma Balin él, és nem csak a sziget csodái inspirálják, hanem a környezetszennyezés káros hatásai ellen való fellépés is. Éppen ezért a legújabb jóga- és fürdőruha kollekciója az óceánból kihalászott, a szelektív hulladékgyűjtésből újrahasznosított PET-palackokból készült.

- Minden forrás nélkül teremtetted meg a lehetőséget, hogy ruhákat készíts, előtte pedig teljesen más területen dolgoztál. Hogyan lesz egy üzletasszonyból pár év alatt divattervező?

- Sokkal inkább tartom magam értékteremtőnek, mint divattervezőnek. Hiszem azt, hogy felül tudok emelkedni a pillanatnyi trendeken és egy tartalmasabb irányzatot hozhatok létre. A magabiztos megjelenést támogatom, önmagunk elfogadását és a saját értékeink, szépségeink hangsúlyozását. Ez több mint divat, ez egy életérzés és egy hosszú távon fenntartható egészségesebb lét. Nem pár év alatt lettem tervező, hanem sok minden hatására, több évtized alatt. Elég nehéz gyerekkorom volt, és az, hogy akkor semmit nem kaptam meg, amire vágytam, valójában mindent megadott, amire szükségem volt a mostani életemhez.

14 évesen hátizsákkal a vállamon egy aprócska erdélyi faluból indultam el Budapestre a nyári szünetben azért, hogy pénzt keressek a székelyudvarhelyi kollégiumra. Stoppal érkeztem Magyarországra, mert buszjegyre nem volt pénzem. Eladósegédként dolgoztam. Erdélyben élő magyarként sokszor hazátlannak neveztek, Magyarországon letelepedve pedig hontalannak. Ebből a traumából kovácsoltam erőt és hoztam létre azt a passzív jövedelemforrást, amelyből ma a világ bármely pontján élhetek.

- Hogyan sikerült ez a magyarországi élet elkezdése után? Mi volt az első lépés?

- Legfőbb vágyam az volt, hogy legyen a fővárosban egy lakásom. Lett is, kitartó és rengeteg munka árán. Majd később a férjemmel a szomszédos lakást is megvásároltuk és úgy döntöttem, hogy a belvárosi ingatlanokból exkluzív otthonokat fogok varázsolni, így egyre nagyobb beruházásokba kezdtem. Utólag visszagondolva úgy vágtam bele ebbe az iparágba, mint aki egy könyvet akar kiolvasni, holott az ábécét sem ismeri, de eltökélt voltam és elég gyorsan szakértővé fejlesztettem magam. Megtanultam tervezni, rajzolni, felkutatni a megfelelő szakembereket, megtalálni a legjobb beszerzési forrásokat.

- Miért váltottál mégis a szakmai és anyagi elismerés után?

Végtelenül elfáradtam, és azt éreztem, hogy a női oldalam a kiégéshez vezető útra lépett. Rendkívül megterhelő volt hosszú éveken át ezen a területen nőként olyan minőségben és volumenben részt venni, ahogy azt én tettem. Éreztem, váltanom kell, hiszen feleségként és anyaként megváltoztak a prioritásaim, egyensúlyba kellett hoznom a családi életemet a munkával.

Megterhelő volt közel 50 férfi munkáját megszervezni, majd késő délután az utolsó mesterember távozását követően hazaérve még az otthoni teendőket is ellátni: bevásárlás, főzés, gyereknevelés, különórák és így tovább. Anyaként, feleségként, vállalkozóként a mindennapjaim mindenről szóltak, csak a nőiesség megéléséről nem. Nem volt már erőm és minőségi időm magamra, a belsőm, a női oldalam kiteljesedésére.

- Ekkor jött a fordulat…

- A Covid alatt, a négy fal között egy unalmas délután elkezdtem rendezgetni a gardróbomat. Ekkor szembesültem azzal, hogy a ruháim 80 százalékát nem is használom. Egyrészt sokszor hiányoltam a precíz kivitelezést, másrészt a kedvenc darabjaim azért váltak hordhatatlanná, mert tökéletes alakra, egy próbababára lettek tervezve. Én szültem már egy gyereket, a terhességem alatt híztam 30 kilót, majd leadtam közel ugyanannyit. Az évek során a kilók vándoroltak föl-le, és a testem már rég nem volt olyan, mint 20 évesen.

Ott ültem a használhatatlan dolgaim fölött, és előtört belőlem egy emlék, ahogy kislányként állok az áruház kirakata előtt: álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz csodaszép ruhám. Ekkor álltak össze az addigi gondolatfoszlányok konkrét képpé, és kezdetét vette egy egész másfajta munka, ami azóta is kitölti a mindennapjaimat.

Akkor és ott két dolog egyértelművé vált számomra. Egyrészt, hogy ezáltal fog kiteljesedni az addigi életem során háttérbe szorult női oldalam, másrészt, hogy támogatni szeretném a hasonló helyzetben lévő nőket. Legfőbb törekvésem, hogy kollekcióm minden egyes darabjába beleszőjem az életutamat, a tapasztalataimat, a bukásaimat, a sikereimet, a világlátott ízlésemet, valamint azt az üzenetet, hogy minden élethelyzetből van kiút, fel lehet és fel is kell állni.

Szerencsésnek tartom magam, hogy az anyagi bőség nem vitt zsákutcákba, nagyon örülök, hogy azt tudtam mondani, elég! Már nem akarok több ingatlant, nagyobb házat, még több tárgyat. A saját női energiáimhoz, a női léthez vágytam visszatalálni.

- Milyen réteget célzol meg leginkább a ruháiddal?

- Leginkább azokhoz a nőkhöz szólok, akik nem tudnak és nem is akarnak mindig, mindenáron tökéletesek lenni. Vannak olyan élethelyzetek és bizonyos életszakaszok, amikor a kilóink gyarapodnak, és az ilyen pillanatokban van igazán szükségünk arra, hogy amit viselnünk abban csinosabbnak, elegánsabbnak érezzük magunkat. Az a célom, hogy ünnepeljem a nőket, bármely életszakaszban is járnak épp. Valamint szeretném megmutatni, hogy a méltatlan körülmények, amelyek közé olykor születünk, nem határozzák meg, kik vagyunk és mire vagyunk képesek. Nem kell megadnunk magunkat a sorsnak, amikor formálhatjuk is azt.

- Tervezőként milyen trükköket alkalmazol, amelyekkel egy teltebb alkatú hölgyet optikailag slankíthatsz?

Az a célom, hogy az általam tervezett ruhák a nők ruhatárának abba részébe tartoznak, amelyeket nap, mint nap szívesen hordanak. Ezért többnyire személyre és méretre szabok, színtípusnak, alkattípusnak és személyiségnek megfelelően. Figyelembe veszem, mi az, amit egy nő nem szeretne megmutatni magán és mit szeretne hangsúlyozni, ez pedig mindenkinél más. Többnyire alakformáló béléseket használok és mindig figyelem a ruha vonalvezetéseit.

A testünk lehetséges változásai szempontjából az általam gyártott ruhákba egy kis bőség is elrejtésére kerül, hogy igény esetén könnyen alakítható legyen. Az örök elegancia jegyében alkotok, ezt képviselik a letisztult vonalak, színek, óriás printek és a minták nélküli darabok.

- 2022-ben az év tervezője díjat is elnyerted…

Igen, egy divateseményen kaptam jelölést, ahol a verseny több kategóriában és három fordulóban zajlott. Bemutattam egy szakmai dokumentációt és azt, hogy mi a márkám esszenciája. Ezt követően közönségszavazással jutottam a TOP 5-be, ahol a szakmai zsűri előtt személyesen is prezentáltam a kollekciót és magát a márkát, így lettem végül a kategóriám nyertese.

- Mit gondolsz, miért igazán káros a fast fashion - azon túl, hogy a bolygónak is árt?

Egyrészt a külsőségek zsákutcája felé vezethet bennünket, másrészt pedig nem „csak” a gyermekeinkért, a jövő generációjáért, hanem a jóval tágabb környezetünkért, a Földért is felelősséggel tartozunk. Idén az ökotudatos, fenntartható és környezetkímélő ötletek felé vettem az irányt.

Balin élve nemcsak a sziget szépségeit tapasztaltam meg, hanem szembesültem a mérhetetlen környezetszennyezés hatásaival is. Amikor egy trópusi esős nap után az áramlat a gyönyörű azúrkék vizet iszonyatos mennyiségű szeméttel lepi el, az tettekre késztet minden felelősen gondolkodó embert.

Nagy öröm és büszkeség számomra, hogy az új jóga- és fürdőruha kollekcióm újrahasznosított textilből készül. Vagyis az óceánból kihalászott, valamint a szelektív hulladékgyűjtésből származó PET palackokat ledarálják, hőkezelik, majd textilrostokká alakítják, és létrejön az újrahasznosított anyag. Ez ugyanolyan kényelmes, könnyen kezelhető, ráadásul a fényhatásoknak hosszú távon ellenáll. Aki megteheti, annak emellett az anyag mellett kell döntenie.

Ugyanakkor az újrahasznosításnak is vannak korlátai: jelentős erőforrást, munkaerőt és megfelelő technológiát igényel. Javít a divat környezetszennyezési problémáján, de nem oldja azt meg.

Törekednünk kell a pazarlás elkerülésére. Ezért is van az, hogy a sportkollekcióm csak egy színben és fazonban kapható. Mindig azt tanácsolom az ügyfeleimnek, hogy ne vegyenek meg mindent, azt a darabot keressük a kollekcióból, amelybe tényleg beleszeretnek, amely tökéletesen áll rajtuk és nekik készült.

- Hogyan kerültél éppen Balira? Mennyiben inspirált a környezet a ruhatervezésben?

2008-ban utaztunk először Balira a férjemmel egy hosszabb pihenés gyanánt. Balit spirituális szempontból a világ legtisztább központjaként tartják számon. Valóban egyedülálló a több mint 10 ezer templomával, a szigetet elárasztó füstölők illatával és a szívből mosolygó balinézek vendégszeretetével. A sziget varázsa azonnal magával ragadott, mélyen megérintett, ezért évente visszajártunk, a tavaly pedig úgy döntöttünk, hogy az év jelentős részében ott élünk.

Végtelenül inspiráló a környezet és kötelességemnek érzem, hogy ruháim által átadjak abból a csodából, amely körülvesz a szigeten. A zöldellő dzsungel lüktetését, az azúrkék óceánpartok moraját, a ragyogó nap sugarait, a varázslatos naplementék színeit mind igyekszem megjeleníteni a nyári kollekciómban.

Viszont a külső magabiztosság és támogatás nem minden, olykor mélyebbre kell látnunk. Ezért is alkottam meg a Margaret Fenzi belső-külső megújulás tábort Balin, amely a női mivoltunk kibontakozásáról szól. A sziget legszebb és legnyugodtabb részén, exclusive 5*-os szállodában, 10 napon keresztül speciális programok és személyes foglalkozások várják a nőket.

Az elmúlt 15 év során volt időm felkutatni Bali legszebb helyeit, ott élve megtalálni a legjobb mestereit, a professzionális gyógyítóit, szent embereit, akiknek nincs weboldaluk, csak valódi gyógyító erejük és szándékuk. A táborom során tőlük minden segítséget és támogatást megkapunk, hogy a lehető legjobb minőségben tudjunk fejlődni. Segítek abban, hogy mindenki meglássa a saját szépségét és teljes mértékben elfogadja önmagát. Mert a Nő a gyémánt, a ruháim pedig a foglalat. Ez a mottóm, e szerint alkotok én.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Gyakran szemforgatva káromkodik a sofőr, ha meglát a buszmegállóban” – a kerekesszékes Ricsi ettől függetlenül úgy érzi, hogy számára akadálymentes az élet
Az életvidám srác a tömeg tetején is szokott csápolni a koncerteken, úszómúltja miatt pedig a Balatonba is be mert ugratni kerekesszékestül, és egyedül vezeti autóját. Sokszor vállal karitatív munkát és konferálást is, és arra biztat mindenkit, hogy az emberek merjék megkérdezni, hogy miben segíthetnek.
Tóth Noémi - szmo.hu
2023. október 28.


Link másolása

„Ideje gurulni” – villan fel a felirat Báder Richárd okosóráján, aki jelenleg nem egyedülállónak, hanem egyedül ülőnek definiálja magát. A kerekesszékes srácról nagyjából bármilyen szó előbb eszembe jut, mint a fogyatékkal élő, hiszen annyira pozitív a kisugárzása, tele van lendülettel, és egy igazi nagydumás. Annak ellenére, hogy az apja lelépett a születése előtt, amint értesült a rendellenességéről, Ricsi életszemlélete abszolút derűlátó, és igazán szerencsésnek tartja magát.

Egy ideje az ország vezető online élelmiszer-áruházának marketing részlegén dolgozik, és a kőbányai irodának ő az egyik mindent megoldó jolly jokere.

Amikor arról kérdezem, hogy mi a legnagyobb nehézsége a hétköznapokban, azt feleli, hogy „bár vannak fizikai határaim, de az akaratom szabad, úgyhogy mindig véghez viszem, amit elterveztem, ha kell, akkor segítséggel. Ha bejövök dolgozni, akkor ugyan le kell küzdenem néhány lépcsőt, de akkor egyszerűen csak megkérek valakit. Innentől kezdve a közlekedés számomra akadálymentes. Az életemben egyébként sincsen szerencsére semmiféle akadályom” – mosolyog Ricsi.

Arra is megkérem, hogy adjon tanácsot azoknak, akik szívesen segítenének egy mozgássérülten, de nem tudják, hogyan kell.

„Sokan rögtön segítőkészek, míg mások félnek odajönni. Utóbbiaknak azt javaslom, hogy ha segíteni akarsz, kérdezd meg, hogy segíthetsz-e, és ha igen, akkor miben, de kérdés nélkül ne fogjunk meg vagy gurítsunk senkit.”

Ricsi alapvetően autóval jár munkába, amely speciálisan úgy van kialakítva, hogy egyedül is vezethesse. A mozgássérültek számára ugyanolyan a KRESZ-vizsga és a gyakorlat is, illetve ugyanazon szabályoknak kellett megfelelni, mint bárki másnak. Annyi volt a különbség, hogy át volt alakítva az autó, amin tanult, illetve elsősegély vizsgán a gyakorlati részt nem tudta elvégezni, ezért két tételt húzott. A jogsijában annyi szerepel, hogy csak automata váltós autót vezethet.

„Teljesen önellátóan vezetek, nem kell segítség, egyszerűen csak magam mellé teszem a kerekesszékemet az anyósülésre. Persze ha egy szép lányt ültetek az anyósülésre, akkor előtte megkérek valakit, hogy tegye be a hátsó ülésre a kocsimat”

– nevet fel cinkosan Ricsi, aki azonban némi keserű szájízzel beszél arról is, hogy milyen atrocitásokat élt át, amikor például szervizben volt a kocsija, és ezért másfél hónapig folyamatosan tömegközlekedésre kényszerült.

„Sokszor szembesülök azzal, hogy a sofőröknek milyen érzelmi hullámvölgyei vannak, amikor látom a fejükön, hogy nemár, megint ki kell szállnom a vezetőfülkéből, és leolvasom a szájukról, hogy b*sszameg, miközben forgatják a szemüket. Olyan is akad, hogy a kalauz rám szól, hogy miért nem szóltam 48 órával előre a MÁV ügyfélszolgálatán, hogy pontosan melyik vonattal jövök, mert nincsen nála a kulcs az emelőhöz, vagy mert külön kocsit kell hozzárendelni a kerekesszék miatt egy régebbi típusú vasúthoz, de sajnos nem mindig tudok ennyivel előre tervezni.

Megértem amúgy őket is, mert körülményes a rendszer, amiről nem ők tehetnek, de ha hibáznak, őket büntethetik meg, bár amúgy az emelés maga nettó 3 percet vesz igénybe. Nyilván tudom, hogy nem velem van bajuk a sofőröknek és kalauzoknak, és hogy ne csak negatív élményekről meséljek, gyakori ennek az ellenkezője is” – meséli Ricsi.

„Barátságok is kötődtek már buszvezetőkkel, akik nekem hajtották ki először a rámpát, sőt, egyszer éjszaka jöttem haza egy buliból, és a megállóban a garázsmenetes busz megállt csak nekem, és elvitt egy darabig.

Minden ember más, ezért érthető, hogy más és más reakciót váltok ki belőlük: van, aki átnéz rajtam, van, aki nagyon kedvesen lesajnál, és akad, aki rosszul érzi magát a látványomtól is.”

Ricsi egyébként komoly sportmúlttal rendelkezik: 2008-ban kijutott a New York-i maratonra, ahol 320 indulóból a 65. helyet érte el, sokáig versenyszerűen úszott, és saját kategóriájában országos bajnok volt, illetve európai 4. helyezett. Sőt, még vívott is, amivel szintén nevezett európai bajnokságokon, de nem ért el helyezést. Mivel Ricsi jól úszik, idén nyáron kipróbálta a Balatonba ugratást is a kerekesszékével együtt, „egyszer élünk” jeligére. Manapság a fő sportja a bulizás, hiszen hatalmas partiarc hírében áll: nem ritka, hogy felemelteti magát a közönséggel, hogy a tömeg feje fölött csápoljon a koncerteken.

De a fesztiválozás sem mindig csak a partizásról szól számára, hiszen a Szigeten rendszerint önkéntes munkát is végez civil szervezetekkel karöltve, amelynek keretén belül bárki kipróbálhatja magát egy akadálypályán, hogy milyen kerekesszékkel közlekedni, míg mások vaklabirintusba kalauzolják el az érdeklődőket. Ezek a játékos érzékenyítő programok mindig nagy sikert aratnak.

A jótékonykodás eleve közel áll Ricsi szívéhez, ahogyan a szervezés és szereplés is.

„Voltam már konferáló a Nem adom fel alapítvánnyal együtt egy adománygyűjtő rendezvényen Szabó Simon színész mellett, most pedig megyek egy lakóotthonba konferálni a zenei világnap alkalmából” – sorolja a srác, aki nemrég befogadott a már meglévő macskája mellé egy dongalábú cicát, aki senkinek nem kellett.

Gyakori mondása, hogy „ez atom”, úgyhogy tervez bevezetni egy ruhamárkát A-tom névvel, hogy közvetítse ezt az életérzést. Egy biztos: aki ismeri, az tudja, hogy az a fajta, aki nem gurul könnyen dühbe…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Gázszerelésben és szobafestésben is Európa legjobbjai lettek a magyar szakemberek
Magyarország 5 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzéremmel zárta a Szakmák Európa-bajnokságát a lengyelországi Gdańskban. A magyar csapat egyik vezetője történelmi sikerről beszélt.

Link másolása

Magyarország 5 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzérmet nyert a Szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills versenyen, amelyet szeptemberben rendeztek a lengyelországi Gdańsk városában - írja a Telex.

A versenyt kétévente rendezik meg, idén 32 országból közel hatszáz 25 év alatti szakember vett rajta részt. Az indulók 42 különböző készség és szakma versenyein, valamint 1 bemutató szakmában mérthették össze a tudásukat.

Magyarországot 22 versenyszámban 26 versenyző képviselte, egy fő pedig a bemutató szakmában, a szoftverfejlesztési versenyben szerepelt.

Európa-bajnoki címet szerzett informatikai rendszerüzemeltető versenyszámban, a csapatversenyben Bandúr Tamás és Koncsik Zsolt, akik a Nemzet Legjobbjai címet is elnyerték. Rajtuk kívül aranyéremmel zárt Hidvégi János webfejlesztő, Nagy Dániel épületasztalos, Czimmer Bálint festő, díszítőfestő, valamint Offner Márton víz-, gáz- és fűtésszerelő.

Ezüstérmet kapott ipari robotika versenyszámban, a csapatversenyben Farkas Bálint és Kovács Erik. Bronzérmet nyert Kovács Márton és Ferenczi Krisztofer csapatversenyben, mechatronika szakmában, Stób Attila szárazépítő, Darabos Lili szépségápoló, valamint Pál Blanka ápolás és gondozás versenyszámban.

„Ez történelmi siker a program keretében, emberfeletti, ami munkát ezek a srácok beleraktak”

- írta a Telexnek Jasper Gábor, a magyar csapat egyik team leadere.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
120 000 dollárnyi pénz, egy élet megtakarítása tűnt el szempillantás alatt egy nő számlájáról
Tanulságos történet egy élet munkájáról, és a bankok kifürkészhetetlen biztonsági protokolljáról. Szereplők: egy amerikai asszony, egy élet munkájával összespórolt pénz, néhány doboz nyugtató, és a mindenható banki szabályzat.

Link másolása

Egy mese következik az Unilad jóvoltából.

Margaret Lomax éppen most adta el kaliforniai otthonát, hogy Arizonába költözzön, és úgy döntött, hogy az eladásból származó bevétel egy részét átutalja a Farmers & Merchants Bank Citibanknál vezetett számlájára. 120 ezer dollárnyi pénzt (41,6 millió forint) utalt át, ami egy élet megtakarítása volt. De a dolgok rosszabbra fordultak, amikor egy bankkártyát használt, amely a Citibanknál vezetett számlájához volt kapcsolva.

Miután most átutalta a 120 000 dollárt, valószínűtlennek tűnik, hogy gondok lennének a legtöbb befizetéssel, amit szeretnének fizetni, kivéve, ha házat vagy autót vásárolnak.

Ám mikor Margaret vásárolni ment a kártyával, meglepődött, amikor a kártyát elutasították. Aggódva ellenőrizte a Citibank-számláját, hogy nincs-e probléma, de rémületére felfedezte, hogy

az összes pénz eltűnt a számláról.

Miközben Margaret biztosan tudta, hogy a pénz átutalása sikeres volt, sem a Citibank, sem a Farmers and Merchants kezdetben nem tudták megtalálni a hiányzó pénzt. A nő úgy érezte, megőrül, fogalma sem volt, mitévő legyen. Nyugtatókon élt, s csak azon morfondírozott, hogy talán valami ismeretlennél landolt élete megtakarítása.

Szerencsére a helyzet végül megoldódott. A Citibank szóvivője ugyanis közölte, hogy

a nagy összegű tranzakcióknál a bank időnként visszatartja a pénzt, miközben ellenőrzi a tranzakció hitelességét.

A szóvivő így nyilatkozott:

„Nagyra értékeljük ügyfeleink belénk vetett bizalmát a számláik biztonsága érdekében. A pénzügyi integritás megőrzése érdekében átmenetileg pénzeszközöket tarthatunk vissza, hogy ellenőrizzük a tranzakció hitelességét. Sajnáljuk az ügyfelünknek okozott kellemetlenségeket, és hálásak vagyunk, hogy megoldottuk az ügyet."

Itt a mese vége, Margaret meg nagyon örült, hogy visszakapta azt, ami az övé volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
A világ legnagyobb sajtversenyén két aranyat is nyert Szabolcs, a tőzsdei kereskedőből lett sajtkészítő - és még nagyobb tervei vannak
Elek Szabolcs nyüzsgő nagyvárosokat maga mögött hagyva kezdett új életet egy apró nógrádi faluban, de a nehézségek visszavitték külföldre. Ott még többet tanult, majd itthon megvalósította álmait, és közben a szerelem is rátalált.

Link másolása

Nyolc éve ismertem meg az ország talán legszenvedélyesebb sajtkészítőjét a Nógrád megyei Terényben. Elek Szabolcs akkor elmesélte, miért hagyott fel a tőzsdei kereskedéssel 26 évesen. Azt mondta,

ha nem cseréli fel a napi 11 órás munkát napi 16-ra, belehalt volna. A 16 óra minden pillanata öröm volt. Akkor kezdett sajtokat gyártani.

Bármilyen lelkes volt, anyagilag nem volt elég erős, három év után elment Walesbe, ahol már korábban önkénteskedett is egy farmon. Ott is inkább csak tapasztalatokat szerzett, hazatérni nem tudott. Ausztriában folytatta, ami igen hasznos volt. Szerinte ott van a legjobb tej, ami a sajtkészítés alapja.

„Ők ugyan ipari szinten termeltek, de olyan finom volt a sajtjuk, mintha a legjobb kézműves lett volna. Apró részleteken múlik ez. Ezeket tanultam én meg” – meséli, mit hozott haza külföldi munkájából.

Két éve hívták haza, az akkoriban indult Breier Farmra.

„Ez egy élménybirtok, ahol van egy tehenészet, negyven tehénnel, malacokkal, csirkékkel, pár kecskével és később lovakat is akarnak. Van itt egy tej-, lekvár- és húsüzem, étterem és egy bolt. Ez egy bemutató farm, családi szórakozásra is. Itt vezetem én a tejüzemet.”

Úgy jött haza, hogy előre megállapodtak, hogy a tehenek itt száraz szénát kapnak télen, semmiféle silóval, adalékanyagokkal nem etetik az állatokat.

„A sajt szagában és ízében is érezhető a siló, és hibákat okozhat.

Amúgy a világ legjobb teje biodiverz legelőkről származik, ami ott van fönt az Alpokban meg a völgyeikben.”

A Szabolcs külföldi tapasztalatai, receptjei alapján összeállított sajtok még az ő várakozásait is felülmúlták. A világ legnagyobb sajtversenyén két aranyérmet is szereztek a Brier farm sajtjai novemberben. Mivel az utazás drága volt, a magyarok összefogva, a Csíz Sajtműhelyes Kun Anitát bízták meg, hogy Norvégiába vigye termékeiket a megmérettetésre. Húsz kiló sajtot vitt egy bőröndben.

„Amikor nem hivatalos infóként hallottuk, hogy egyik sajtunk aranyérmet kapott, nem hittem el, legalább fél óráig. Amikor kiderült, hogy kettő is, nagyon meglepett. Állati boldog voltam, de tudom, ennél jobbat is tudok.”

A 3 hónapos érlelésű Tanyasajt és a 9 hónapos Pilis sajt nyert aranyérmet.

„A tanyasajtunk nagyon kellemes, krémes, amikor fiatal és enyhén savanykás, van neki egy pici bukéja, illatban is és ízben is, ami még nem olyan durva. 9 hónaposan már sokkal intenzívebb az íze, édes, karamellesebb. Megjelennek benne sókristályok is idővel.  Sós és édes ízt ad egyszerre. A Pilisi egy hegyi sajt, de nem a kemény verziója, hanem a félkemény. Fiatal korában ez hozza ki a legjobban a legelők aromáját, érezni a növény ízét. Ez egy picit édes fiatalon, és  amikor öreg lesz, akkor durván édes, pikáns, majdnem húsos íze van. Ennek mossuk a kérgét egy baktérium és élesztőgomba flórával. Ez olyan enzimeket bocsát ki, ami a sajtban lebontja a fehérjéket, meg a zsírokat, és borzasztó jó ízeket ad. Ettől kicsit büdös, mint az osztrák, francia és svájci sajtok, cserébe viszont nagyon finom” – mutatja be a sikeres darabokat.

A versenyen több mint 4 ezer sajt indult, és körülbelül 300 kapott aranyérmet.

Szabolcs szerint ez az elismerés felértékeli a tudását és remélhetően mindenkinek lendületet ad a készítőknek, hogy csináljanak minél több jó sajtot, a fogyasztóknak pedig, hogy egyenek nagyon jó hazai sajtokat.

„Nagyon kevés a kézműves sajtkészítő Magyarországon, de van egy réteg, egy színvonal, amire azt mondom, hogy nemzetközileg is bevállalható. Fontos lenne, hogy az emberek keressék, értékeljék ezt. Higgyék el, hogy ha tizenvalahány ezer forintos francia sajtot vesznek, azért a pénzért jó minőségű magyar is kapható. Lehet, hogy finomabb és érdekesebb is.”

Nemrég Svájcban volt egy konferencián, ahol 3 napig a legfinomabb sajtokat ették. Volt ott több magyar sajt is kóstolónak a 200 európai termék között, és azt mondja, nem kell szégyenkezniük a magyaroknak.

Szabolcs most Budapesten él, minden nap ötkor kel, hogy a korai kezdésre Pomázon legyen. Terényt nem felejti, és reméli, egyszer visszatérhet. Szerinte Nógrád lenne a legideálisabb hely sajtkészítésre. Mostanában is jár arra túrázni.

Sokat álmodozott, és végre teljesülnek a vágyai.

„Tulajdonképpen sorra valósulnak meg a kívánságaim. Hazajöttem, sajtot csinálok, elismerést is kaptam, és a barátnőmet is megtaláltam.”

A világban vándorlás nem adott időt, lehetőséget a társkapcsolatra, de most végre boldog, hogy olyan lányt talált, akivel sok a hasonlóság.

„Szerintem azért jöttünk össze, mert sajtszagom volt, ő meg nagyon szereti a sajtot” – mondja nevetve. Úgy érzi, Bea támogatja mindenben. Egy éve vannak együtt, pár hónapja együtt élnek. Terény is nagyon tetszik neki, de mivel ő hivatalban dolgozik, nehezen tudna kiköltözni Nógrádba. A jövő még sok mindenen múlik.

Bea nagyon biztatja Szabolcsot, hogy a TikTokon is terjessze, amit a sajtról érdemes tudni.

„Hezitálok még, de valóban fejleszteni kellene a magyar sajtkultúrát. Egyenek az emberek sok sajtot, jó minőségűt, mert az egészséges. Egy svájci akár negyven kiló sajtot eszik egy évben, a magyarok ötöt. Azon kellene dolgozni, hogy magasabb legyen a magyar szám is.”

Szabolcs ráadásul nem csak a hazai sajtokban gondolkodik. Azt szeretné, ha olyan helyeken is készítenének jó minőségűt, ahol nehéz, mint például Thaiföldön. Ötletei vannak, egyszer talán hozzájárul ahhoz, amit szeretne, hogy a legnagyobb sajtversenyen ne csak 50 ország, hanem 150 vegyen részt.

„Tudom a határokat, nem akarok sajtot készíteni a sivatagban és az Antarktiszon” –  mondja nevetve és hozzáteszi, hogy dolgozni sem menne már hosszabb időre külföldre, csak tapasztalatokért vagy tanácsokat adni.

„Persze utazgatnék sokat, de csak oda, ahol van sajt!”

Link másolása
KÖVESS MINKET: