ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Újra divatba jön a trapéznadrág?

Évek óta ez a hír járja, mégsem látni túl sokat belőlük. Utánajártunk, hogy végül is mikor lesznek tele a boltok kirakatai trapéznacikkal.
Írta: Szenes Laura - szmo.hu
2017. április 28.



Nagyjából három éve, 2014-ben lehetett, hogy a Westendben bóklászva döbbenetes látvány tárult a szemem elé: a H&M kirakatában megpillantottam egy csomó trapéznadrágba öltöztetett próbababát. Hirtelen visszatért tizenéves énem, örvendve-ujjongva tapsikoltam magamban, ugyanis én nemhogy szerettem, egyenesen imádtam a trapézgatyákat, és imádtam, hogy lépten-nyomon azt látok mindenkin! Pedig nem vagyok magas és hosszú, vékonylábú modell-alkat, márpedig a divatszakértők szerint a trapéznaci csak az ilyen testi adottságok mellett áll jól.

Az is rémlik, hogy rá pár napra láttam valami címet az interneten, ami azt szirénázta: valóban újra divatba jönnek ezek a ruhaköltemények, ám a továbbiakban se kirakatban, se világhálón nem futottam erre utaló jelekbe.

Egy évvel később aztá azon gondolkodtam, milyen nadrágot húzzak fel egy őszi mozizáshoz. Akkoriban épp frissen jöttem össze egy sráccal, az a típus volt, aki a heti három kondi meg a csak tojásfehérjéből készített rántottái mellett sokat ad a változatos és divatos öltözködésre.

Én meg a szekrényemben kutakodva beleszaladtam a sok éve elfeledett, ám még mindig teljesen jó állapotban lévő trapéznadrágomba, és uccu neki, fel is vettem.

Hát, finoman le lettem "hippigatyázva" a mozi után, és nem éreztem, hogy ezt bóknak szánta volna a pasim. Pedig akkor már a legfrissebb divatot követtem! Elvileg. (A sráccal egyébként pár hónap múlva szétmentünk - asszem, jól tettük.)

De most akkor divat, vagy nem divat a trapéznadrág?

A különböző portálok valóban évek óta írják már, hogy ismét hódít, ám amikor körbekérdeztem ismerőseim és családtagjaim körében - és ez most volt, pár hete - , a többségük még mindig elképedve nézett rám: "Tényleg hódít? Nem vettem észre." (És, csak a tisztázás végett, sem az ismerőseim, sem a családtagjaim nem remeték, nem a földfelszín alatt élnek, szoktak ruhaüzletekbe járni, és mindannyian határozottan tudják, mi az a trapéznadrág.)

Úgy döntöttem hát, hogy végérvényesen megválaszolom a kérdést, és segítségül hívtam két szakértőt: Tomcsányi Dórit és Dr. Schiffer Miklóst.

Tomcsányi Dóri 2013-ban diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem divattervező szakán, ezt megelőzően ösztöndíjjal Párizsban is tanult. Azóta is sokat járt a francia fővárosban, ami Budapest után a kedvenc városává vált. A *dori tomcsanyi* márka, amit 2010-ben alapított, azoknak a fiatal nőknek szól, akik fontosnak tartják az egyedi megjelenést, érzékenyek és fogékonyak a képzőművészetre és a designra. 2012-ben férjével, Sikó Bálinttal közösen megnyitották a The Garden Studiót, amely a *dori tomcsanyi* márkán kívül több fiatal hazai tervező gyűjtőhelye a belvárosi üzletben és webshopban. Szezonális kollekciói Shanghaitól Szingapúron át Európáig több multilabel store-ban megtalálhatóak.

tomcs

Kép: Tomcsányi Dóri Facebook-oldala

Dóri határozott kijelentése: a trapéznadrág most jön vissza a divatba.

Tehát nem nekünk van valamiféle különös, szelektív figyelmünk, ami miatt évek óta nem vesszük észre, hogy már divatban van. Ugyanakkor, mivel három éve tényleg nem a szemem káprázott a H&M kirakatát vagy a portálcikket látva, ez azt is bizonyíthatja, hogy egy stílusjegy akár több éven keresztül is "jöhet vissza" a divatba, míg végre odaér.

Dóri azt is hangsúlyozta: mi - ebben is - lassabban reagálunk a nyugati országoknál, ahol már jóval többfelé láthatunk trapéznacit. Konkrétabb stílusirányzatot tekintve a '70-es évek trapézdivatja jön vissza, de a fiatal divatszakértő szerint ez egyáltalán nem meglepő, hisz épp ideje volt már, tekintetbe véve a 10 évenkénti ismétlődéseket.

@em.redgrave által megosztott bejegyzés,

Dr. Schiffer Miklós - a Hugo Boss, a Cerruti és számos világmárka, valamint saját márkájának magyarországi forgalmazója – a kilencvenes évek közepe óta tart előadásokat állami és közigazgatási szervezeteknek, cégeknek, egyetemeknek. Első könyve 2000-ben jelent meg a férfi öltözködésről, melyet 2002-ben női könyve követett, majd 2007-ben a stílusos épített környezetről írt. 2010-ben illemtankönyve, 2011-ben pedig férfiaknak írt új könyve jelent meg.

Miklós - Dóritól teljesen függetlenül - szintén azt mondta, hogy a trapéz (és nem a bő!) szabású nadrágok még most vannak visszatérőben. Úgy fogalmazott:

a trendben már ott van, de a közhasználatba általában 4 szezon után kerül be. Magyarul még 1-másfél évet jósol neki, hacsak közben el nem hal.

Ez alapján újabb fontos megállapításra jutottam: attól, hogy valami éppen készül újra divatba jönni, nem biztos, hogy divatba is jön! Lehet, hogy a trapézgatyát is azért láttam már évekkel ezelőtt is fel-felbukkanni, mert próbálkozik a visszatéréssel, csak erősen megosztó mivoltából fakadóan nem olyan egyszerű a dolga?

Miklós kifejezetten hangsúlyozta a ruhadarab kényes megítélését: az emberek vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják.

"

Kevés embernek előnyös, ezért nem fogunk az utcán tömegével trapéznadrágban rohangáló embereket látni.

- magyarázta. Szóval, akik rühellik a szóban forgó ruhatalálmányt, azok is megnyugodhatnak: ez nem egy lépten-nyomon megfigyelhető visszatérés lesz.

Nem maradt más hátra, mint a nem hivatalos közvéleménykutatás: ki tud róla, és ki mit gondol róla?

Márti (26): Nem tudtam róla, hogy újra divatba jön. Őszintén szólva nem bánom, de az biztos, hogy én nem fogok trapézgatyában rohangálni. :D Hogy miért? Hát mert tök béna. Nem csinos. A slimfitet szeretem, meg ami vékonyítja a vádlit. Szerintem kevés is az olyan ember, akinek jól áll a trapézgatya.

Tibi (32): Mintha láttam volna itt-ott, hogy megint mutogatják. Nem tudom, elég nehéz elképzelni, hogy újra ilyenekben fognak rohangálni az emberek, de lenne egy feelingje. Én nem bánnám, meg hát zenész vagyok, szóval egy-egy fellépésre vagy bulira tuti, hogy beszereznék valami csillivilli darabot. De inkább csak így poénból, szóval hétköznap nem hiszem, hogy hordanám. Vagy hát nem tudom. Lehet, hogy egy idő után már igen, amikor egy csomó emberen látok.

"
Ez ilyen tömegvonzás-dolog is, hogy amit először elképzelhetetlennek tartasz, azt utána már nem is annyira, ha azt látod, hogy egy csomóan csinálják.

Diáklány(18): Hááát nem tudom, nagyon fura! Vékony embereknek áll jól. Meg magasnak is kell lenni hozzá, szóval én tuti nem fogom hordani.:D

Dani (30): Hú, a trapézgatya! Iskolás éveim köszönnek vissza benne! Hát, nagyon nem az én stílusom, de végülis, ha annyira visszajön, hogy minden második emberen látom majd, akkor miért ne? Ki ne maradjak már a jóból! :D

Varrónő (57): Mire minden nadrágot beszűkítettünk, nem is jöhetne más! :D

Mókus (24): Tök buli! Én nem tudtam, hogy újra divatba jön, de ez tök poén! Tuti venni fogok egy csomót. Azért is jó, mert ha ilyen földig érő, akkor nem látszik, hogy koszos a cipőd!

Anna (59):

"

Én nagyon örülök, mert amikor fiatal voltam, akkor nagy divat volt a "nagyon trapéz" trapéznadrág (ami azt jelentette, hogy térd fölött teljesen, feszülősen passzos, térdtől pedig fokozatosan, de nagyon trapézra szabták az alját), és én természetesen hordtam (szélsőségesen trapéz formában is). S mivel akkor fiatal voltam menő nadrágban, csupa jó érzést idéz.

Sztori: Aznap, amikor először vettem fel trapéznadrágot, apukám akkor vette észre, amikor a főiskolán, ahova bementem ebédelni, ebéd után a lépcső tetejéről együtt elindultunk lefelé. Pár lépcsőfok után azt mondta nekem összeráncolt szemöldökkel: "Mi csavarodik neked a bokád köré, ahogy lépsz?"

A Facebook-falamon, illetve a Budapesti Egyetemisták nevű zárt Facebook-csoportban közzétett emojis kérdésemre 17 + 52, azaz összesen 69 reakció érkezett (ebből kettő nem számít, mert azok lájkok voltak).

bp

A 67 válaszból 33 volt nemleges, 11-en örültek a hírnek, 23-an pedig a csodálkozó emojira nyomtak. A nyilatkozók fele tehát hallani sem akar trapéznadrágokról, és csupán 1/6-uk várja már a suhogós gatyaszárakat. Sokak számára pedig még mindig teljesen új a hír.

Te mit szólsz?

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
„Úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni” – Dr. Aczél Petra meghökkentő tanácsa a digitális zaj korára
A kommunikációkutató az egó háttérbe szorítását javasolta a hitelesebb élethez a Tudatos döntések adásában. Szerinte a valódi kapcsolódás kulcsa nem az önérvényesítés, hanem a jelenlét megélése.


A digitális zaj korában, amikor a figyelem lett a legértékesebb valuta, felmerül a kérdés: tudunk-e még érdemben beszélgetni, vagy már csak elbeszélünk egymás mellett?

A kommunikáció tétje ma már egzisztenciális: érteni a körülöttünk lévő világot – vagy menthetetlenül eltévedni benne.

Ezt a gondolatot járta körbe dr. Aczél Petra kommunikációkutató, a hazai felsőoktatás több mint harminc éve megkerülhetetlen alakja a Tudatos döntések podcast január végi adásában.

„Ha nem tudunk eligazodni a média világában, ha nem tudunk jól kommunikálni – vagy akár értelmezni azt, ami körülvesz minket –, akkor bizony komoly bajba kerülünk” – szögezte le a szakember a Remind magazin által is feldolgozott adásban.

Szerinte a tudás önmagában kevés; ha nem válik érthetően és hitelesen megoszthatóvá, elveszíti minden társadalmi értelmét.

Ezzel szembesítette azt az elitista nézetet, amely szerint ami közérthető, az szükségképpen felszínes is. A probléma épp az, amikor a tudomány vagy a művészet bezárkózik elefántcsonttornyába.

„Ott állunk egy kiállítótérben, és azt érezzük: ez már nem nekünk szól” – hozott egy hétköznapi példát.

A jelenség a tudomány világában is pusztít, amikor a szakmai óvatosság elnémítja a hiteles hangokat.

A COVID-járvány alatt ez drámaian megmutatkozott: amíg a tudomány óvatoskodott, az áltudomány harsányan és egyszerűen beszélt, betöltve a kommunikációs űrt.

Aczél Petra számára a kommunikáció alapjait a gyermekkori családi közeg teremtette meg, ahol a beszélgetés nem praktikus ügyintézés, hanem a közös gondolkodás terepe volt.

A valódi párbeszéd alapja nem a kimondott szó, hanem a megelőző figyelem és kíváncsiság.

A tudatosságot egyetlen szóban sűríti össze: jelenlét. Vagyis az a képesség, hogy nem spórolunk az odafigyeléssel, és nem vagyunk fél lábbal máshol.

Korunk egyik legnagyobb problémájának azt látja, hogy a tudástársadalom elterelte a fókuszt a részvételről, a fiatal generációk pedig gyakran „nincsenek otthon” a saját korukban, ami súlyos mentális terhekhez vezet.

A kutató leszámolt azzal a modern mítosszal is, hogy a siker kulcsa az extrém leegyszerűsítés.

„Soha nincs általános recept a kommunikációra” – jelentette ki határozottan. „Az az állítás, hogy akkor leszel sikeres, ha mindent egy szóba tudsz sűríteni, egyszerűen nem igaz.”

A beszélgetés végén egyetlen, paradox útravalót hagyott a hallgatóknak: „úgy leszünk többek, ha merünk kevesebbek lenni.” Hozzátette: ne vegyük magunkat túl komolyan, és ne az egónk védelme legyen a cél.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kátyúba hajtottál és defektet kaptál? Ezt kell tenned, különben bukhatod a kártérítést
Összegyűjtöttük azokat a lépéseket és buktatókat, amelyek döntően befolyásolják a kárrendezés kimenetelét.


Egyetlen rossz pillanat, egy tompa puffanás, és máris kész a baj: defekt, sérült futómű, több tízezer forintos kár. Pedig kátyúkárnál nem csak az számít, mekkora volt a gödör – hanem az is, mit csinálsz az első percekben. Mutatjuk, hogyan növelheted drasztikusan az esélyedet arra, hogy valóban kifizessék a kárt.

A szokatlanul hideg, jeges időjárás idén különösen kegyetlen volt az utakhoz: országszerte látványosan megszaporodtak a kátyúk, velük együtt pedig a kellemetlen – és gyakran költséges – autós meglepetések.

Bár sokan nem tudják, a kátyúk okozta sérülések után lehet kártérítést igényelni, a gyakorlatban a legtöbb autós már az első lépésnél elbukja az ügyet.

A MABISZ adatai szerint a kátyúkár-bejelentések közel fele adminisztratív okok miatt kerül elutasításra. Vagyis nem azért, mert nem volt kár, hanem mert rosszul, hiányosan vagy nem a megfelelő helyen indult el az ügy. Bokros Máté Levente, biztosítási szakértő, az Atervező.hu alapítója szerint a siker kulcsa a felkészültség és a helyszíni precizitás – nem az, hogy mennyire volt mély a kátyú.

Nem a kátyú méretét nézik

Jogilag a kátyúkár a közút kezelőjének felelősségi körébe tartozik, de ez messze nem jelenti azt, hogy automatikusan fizetnek is. A felelősségbiztosító nem a kátyú méretét vagy formáját vizsgálja, hanem azt, hogy:

  • az úthiba valóban alkalmas volt-e a konkrét sérülés okozására,
  • és mindez egyértelműen bizonyítható-e.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az út kezelője mentesülhet a felelősség alól, ha az úthibára figyelmeztető tábla volt kint, vagy ha a kátyút ideiglenesen jelölték. Emellett a vezetési körülmények is fókuszba kerülnek: nem az a kérdés, ki lehetett-e kerülni a kátyút, hanem az, hogy a sofőr ésszerűen járt-e el az adott forgalmi, időjárási és látási viszonyok között. Bokros Máté Levente elmondása szerint a károk jelentős részét a nem megfelelő sebesség okozza, ezért a vezetési körülmények vizsgálata a kárrendezés része.

Ezért kulcsfontosságú, hogy a kárbejelentéskor részletesen és pontosan írd le a történteket. Minden a felkészültségen és a helyszíni precizitáson múlik.

Mi az első dolgod, ha kátyúba hajtasz?

A biztosítási szakértő kiemelte: kátyúkárnál célszerű rendőrt hívni, még akkor is, ha nincs személyi sérülés, mert a hatósági jegyzőkönyv kulcsfontosságú bizonyíték. Ennek hiánya komoly nehézséget okozhat a kár rendezésében.

A kárt első körben nem a biztosítónál, hanem a közút fenntartójánál kell írásban bejelenteni. A rosszul megcímzett kárigény eljárási okból is elbukhat, még akkor is, ha a károsodás ténye nem vitatott. Magyarországon az útkezelői rendszer nem egységes, ezért kiemelt körültekintés szükséges.

Autópályák és gyorsforgalmi utak: MKIF Zrt.

Országos fő- és mellékutak: Magyar Közút Nonprofit Kft.

Településeken belül: jellemzően az önkormányzat

Budapesten: Budapest Közút Zrt. és a kerületi önkormányzatok

Dokumentálás: itt nem lehet félmunkát végezni

A sikeres kárrendezéshez komplex dokumentációra van szükség:

  • rendőrségi jegyzőkönyv,
  • tanúnyilatkozat (ha van, és jobb, ha van),
  • részletes kárigény,
  • több, beazonosítható fénykép a kátyúról és az autóról,
  • javítási számlák a kár összegének igazolására.
A fotóknál nem elég egy közeli kép a gödörről: látszania kell a helyszínnek, a környezetnek, sőt az utcatáblának is, lehetőleg több szögből.

Bár videót egyelőre nem kérnek a biztosítók, egy későbbi jogvita esetén aranyat érhet.

A szakértő külön kiemeli: ilyenkor nincs „okosba megoldjuk”. A javításról szóló számlákat meg kell őrizni, a cserélt alkatrészeket érdemes megtartani, személyi sérülésnél pedig az orvosi dokumentáció is elengedhetetlen. Továbbá hasznos lehet néhány szemtanú is, akik alátámaszthatják, hogy a sofőr nem lépte túl a megengedett sebességet. Ha nem tudod egyértelműen bizonyítani, hogy az úthiba okozta a kárt, a fenntartó nem fog felelősséget elismerni, és a biztosító sem fizet.

Van könnyebb út? Igen, de nem mindenkinek

Ha rendelkezel CASCO-val vagy kötelezőhöz kötött kátyúkár-kiegészítéssel, a biztosító átvállalja az ügyintézést, segít az útkezelő azonosításában, és megtéríti a kárt. Sőt, a regresszt – vagyis a kár behajtását az útkezelőn – is intézi.

Adminisztratív szempontból ez jelentősen egyszerűbb megoldás, mint a közvetlen igényérvényesítés az útkezelőnél. Fontos azonban, hogy a biztosítás ilyenkor sem fedezi az esetet, ha az úthibára figyelmeztető jelzés ki volt helyezve.

Milyen alkatrészekre terjed ki általában a kiegészítő kátyúkár biztosítás?

Bokros Máté Levente elmondta: jellemzően a gépjármű gumiabroncsai, keréktárcsái, tengelycsonkjai, kerékagyai, csonkállványai, gólyalábai és lengéscsillapítói tartoznak a biztosított alkatrészek közé. Emellett a fényezési és egyéb apróanyag költségek is téríthetők. Érdemes számolni azzal, hogy ha egy alkatrészt az ellenoldali párjával együtt kell cserélni, a biztosító csak a sérült darabot téríti, a párját nem.

A szakértő szerint a kátyúkár biztosítások éves díja alacsony, így könnyen kedvet kaphatunk a szerződéskötésre. Ugyanakkor fontos tudni, hogy a CASCO bónusz fokozata csökken, amikor a biztosító kifizeti a kárt, mivel ez kárrendezésnek minősül, és a következő évek díja emelkedhet. Jó hír, hogy ha a kifizetett összeg visszatérül a biztosítónak, a bónusz fokozat visszaállítható. Ez azonban nem automatikus, külön ügyintézést igényel, és könnyen el lehet felejteni.

A legjobb védekezés még mindig a figyelem

A szakértő szerint a legtöbbet továbbra is azzal tehetjük, ha körültekintően vezetünk, és alkalmazkodunk az útviszonyokhoz. Ha mégis bekövetkezik a baj, a türelmes, alapos dokumentálás a legjobb befektetés.

Akár a biztosító, akár az útkezelő felé indítjuk az igényt, a gondos nyilvántartás adja majd a sikeres kártérítés alapját. Ne felejtsük: a kár pontos dokumentálására szánt idő mindig kevesebb, mint amit egy esetleges jogvita során a bíróságon kellene eltölteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk