News here
hirdetés

SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés

Hogyan lehetsz jó szakács Magyarországon?

Két tehetséges és sikeres séfet, Litauszki Zsoltot (Zsidai Csoport) és Mizsei Jánost (MÁK bisztro) kérdeztük sikerük titkáról.

Link másolása

hirdetés

A gasztrofanatikusok már biztosan mindkettőjük nevét (de ami talán még fontosabb, hogy ételeiteket is) ismerik. Zsolt kreációival a Gozsduban járatosak valószínűleg már találkoztak, mert az ő fejéből pattannak ki többek között a Spíler és Spíler Shanghai ételei. Jani kreációit lehet, hogy kevesebben ismerik, hiszen ő a MÁK bisztro konyháját vezeti, de aki egyszer megkóstolta, biztosan, amint teheti visszatér hozzá. Nem mellesleg mindkét séf étterme benne van a nemrég kihirdetett Dining Guide TOP 10 listáján.

séfekBalra Mizsei Jani (MÁK bisztro, konyhafőnök), jobbra pedig Litauszki Zsolt (Zsidai Csoport kreatív séf és Baltazár Grill konyhafőnök)

Velük beszélgettünk arról, hol tart ma a szakács szakma és mi kell ahhoz, hogy aki ezt a hivatás tűzi ki célul, sikeres legyen.

Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy „szakács leszek”?

hirdetés

M. J.: Már akkor eldöntöttem, hogy szakács szeretnék lenni, amikor az általános iskolában szakmát kellett választani. A nagymamámnak elég nagy szerepe volt ebben a döntésben, mer egész kicsi koromtól sok időt töltöttem vele a konyhában, persze itt még inkább ő főzött én csak kóstoltam a sok finomságot. A fine dininghoz azonban ennél jóval hosszabb út vezetett. Az iskolában először egy szálloda éttermébe kerültem, ahol hamar éreztem, hogy én nem erre vágyom. Az igazi mérföldkő az volt, amikor a Lacikonyhába kerültem Mogyorósi Gáborhoz és Tálas Katához. Az alapanyag-ismerettől kezdve a technológiákig minden újra kellett tanulni. Konkrétan, amit most csinálok, ezt ott, tőlük tanultam meg.

L.Zs.: Én is kiskoromból, kb. 8 éves koromtól hozom a főzés szeretetét, amelyet leginkább a nagymamám kertjében töltött idő és az általa termesztett zöldségek határoztak meg. Majd 14 és 18 éves korom között hetente többször is főztem otthon, gyakran meghívtam a barátaimat. Például az ÉS Bisztró üzletvezetője, Kőrösi Norbi a gyermekkori barátom. Gyakran együtt bicajoztunk és mindig hívott, hogy „gyere már”, én pedig mondtam, hogy várj, még elkészítem a pizzát, mire ő feljött és megettük majd úgy mentünk le. De alapvetően több dolog érdekelt, például a történelem, de a főzés nekem szerelem és most jelenleg a hobbimból élek.

turist2 Litauszki Zsolt főz

Zsolt, ha jól tudom, te sokáig Ausztriában dolgoztál.

L.Zs.: Igen,10 évet éltem kint és dolgoztam Ausztriában.

Akkor te tudsz mesélni nekünk a különbségekről.

L.Zs.: Szerintem jelen pillanatban nagy különbség már nincs. Csupán annyi, hogy ott könnyebben elérhetőek és jobbak az alapanyagok. Itthon jelen pillanatban az alapanyag-ellátással szenvedünk, harcolunk. Illetve más a munkamorál kint. Ott egyértelmű, hogy heti 6 napot, napi 16-18 órát dolgozol, ezzel itthon még sokat kell küzdeni. Ez a szellemiség még nem itatta át a mi társadalmunkat.

Jani, a te terveid között szerepel külföldi munka?

M.J.: Igen, benne van a levegőben. Szerintem ez tipikusan olyan szakma, ahol nagyon sokat kell látni és tapasztalni. Mert minden egyes dologból lehet tanulni és bárkitől el lehet lesni dolgokat, például, hogy milyen hőfokokat használ, vagy milyen késsel filézi a halat.

image Mizsei Jani a konyhában

Van olyan séf, akinél szívesen tanulnál?

M.J.: Konkrét séf nincs, inkább maga a külföldi lehetőség vonz. Az, hogy láthassam azt a mentalitás, azt a fajta alázatot, ahogy ott dolgoznak és hozzányúlnak az alapanyagokhoz. Sokat lehet arról hallani és olvasni, hogy északon például egyes konyháknak saját kertészük vagy beszállítóik vannak, akik csak nekik szállítanak, és együtt kísérletezhetnek ki ételeket.

Ez vajon megvalósulhat egyszer itthon is?

M.J.: Én nagyon szeretném, hogy így legyen. Apró lépések már vannak: mi a Mákkal például együtt dolgozunk egy hölggyel, aki Budán csinál egy kis kertészetet. Ő jelenleg 3 étteremnek szállít és a célja, hogy velük alakítsa ki a lehető legjobb együttműködést és őket minél jobban ki tudja szolgálni. Szerintem ez egy nagyon jó dolog, hogy tudom, hogy éppen mi terem nála, és közösen tudjuk összerakni a legjobb ételeket a legkiválóbb alapanyagokból.

bárány zeller Bárány és zeller Mizsei Janitól

Zsolt, a te fennhatóságod alá jelenleg 8 étterem kreatív munkálatai tartoznak. Milyen tulajdonságokra van ehhez szükség?

L.Zs.: Valóban, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy én minden nap ott vagyok ezeken a helyeken. Mindenhol megvan a konyhafőnök és a konyhafőnök helyettes és az egész konyhai hierarchia. Az én feladatom a fejlesztés és a kontroll. Új termékeket és új étlapokat kell kitalálnom, amelyeken megfelelő minőségű ételeknek kell szerepelnie. Ha ezek megvannak, akkor pedig a folyamatos kontroll következik, hogy ne történjen sehol különösebb hiba. A munkán nagy része nem az effektív éttermekben töltött idő. Rengeteget kell gondolkodnom és folyamatosan jár az agyam. Gyűjtöm a benyomásokat, járom a világot, keresem az új termékeket és ételeket.

Zsidai Group

BUDA

Pierrot | A monarchia nagyvilági konyhája

21 | Polgári magyar konyha 21. századi módon

Pest-Buda | A nagymama konyhája szívvel-lélekkel

Pest-Buda Terasz | Friss terasz a Budai Várban

Baltazár | Gasztronómiai lubickálóközpont és hotel

Spíler Biergarten | A Spíler sátrat vert a Budai Várban

PEST

Spíler Original | Visszatért a belvárosi legenda

Spíler Sanghai | Világkörüli úton a belvárosi legenda

ÉS Bisztró | Zsidai és Kempinski

Minden éttermetek más stílusú, hogy tudod összehangolni őket?

L.Zs.: Hozzá kell tenni, hogy ez egy nagyon komoly csapatmunka. A koncepciók kitalálásában nagyban részt vesz például Roy (Zsiday Roy, a Zsidai-csoport vezetője) és Emese (Juhász Emese, a Zsidai-csoport kommunikációs vezetője) is. Mindent csapatban csinálunk, csak az én szakmai szűrőmön keresztül mennek át az újítások. Illetve az éttermek séfjei is rengeteget segítnek ebben a munkában.

harcsa fish end chips 21 Ki mondta, hogy a fish & chips unalmas? Litauszki Zsolté harcsából készül a 21-ben

A Baltazár pedig teljesen hozzád tartozik?

L.Zs.: Igen, itt én vagyok a konyhafőnök, de itt is megvan a hierarchia és a srácok, akik viszik a helyet, amíg én a többi étteremben vagyok. Heti 2-3 napot töltök a Baltazárban, a hét többi napján a többi éttermünkben vagyok. Ez az úgynevezett kísérleti konyhánk, a mi kis játszóterünk, innen jönnek ki az új ételeink. Sok olyan étel van, amit itt lett kikísérletezve, és innen kerülnek át a másik éttermeinkbe.

mákSOR – ’Szerintem ízekkel kell az embereket jóllakatni és nem mennyiséggel’

A fine dining éttermekben jellemzőek a többfogásos vacsoramenük, azaz a degusztációs menük. A Mák kicsit újított és a vacsoramenüjüket mákSORnak keresztelték el. Mizsei János már nagyon várta, hogy végre bemutathassa ezt a menüt. Minden mákSOR két menüből áll, egy könnyedebb és egy nehezebb sorból, amelyek között azonban nincs átjárás, hiszen szigorú ízszabályok alapján van összeállítva. De végigkóstolva biztosan nem fogtok csalódni.

A mákSOR Jani ízlését, stílusát mutatja. Minden újításkor először ezt állítja össze, majd csak után a táblás- és ebédmenü ajánlatot. A mákSOR változásának gyakorisága a szezontól függ. A tavasz beköszöntével minimum 3 hetente fog változni a sor, hiszen mindig szeretnék a friss, aktuális alapanyagokat bemutatni ebben is.

A mákSOR mindig 6 fogásból áll – előételtől a desszertig -, amely ugyan kis adagokat tartalmaz, de ha végigeszik az egész sort, a legnagyobb étkűek sem maradnak éhesek, az biztos. Olyan ízkombinációkat kóstolhattok, amelyek biztosan hosszú ideig maradandó élményt biztosítanak majd

Fogadtok-e tanulókat az éttermeitekben?

M.J.: Igen, nálunk jelenleg is kétheti bontásban 3-3 tanuló van és most a Gundelből fogadjuk őket. Én is oda jártam, így ismerem a tematikákat, a követelményt és a tanárok többségét is. Mindig megbeszéljük, hogy hány tanuló van, és milyen feltételeknek kell megfelelniük, milyen tanrend szerint kell haladniuk. Én abszolút nyitott vagyok a tanulók felé, és szívesen megmutatom nekik a munkám, és amit én képviselek.

L.Zs.: Természetesen nálunk is vannak tanulók, nem minden éttermünkben, de szívesen fogadjuk őket.

Hogyan lehet pont hozzátok kerülni?

L.Zs.: Ez elsősorban az iskolától függ, hiszen ők delegálják a tanulókat az éttermekbe. Sajnos nem mi választhatjuk ki őket.

lokolbász csalános burgonyafőzelék Lókolbász, csalános burgonyafőzelék a Baltazárból

Van arra lehetőség, hogy ha valaki mindenképp a Mákban vagy a Zsidai-csoportnál szeretne dolgozni, akkor hozzátok kerüljön?

L.Zs.: Amennyiben ezt az iskolájával meg tudja oldani, csak akkor. Ha én rámutatok valakire, akkor nem tudom idehozni, mert mindez az iskolán múlik, főként, hogy szerződésben vagyunk-e velük, illetve egy csomó más dolog. Természetesen sokkal jobb lenne, ha célirányosan tudnék tehetséges fiatalokkal dolgozni, de jelenleg ez még nem megadatott.

M.J.: Ha valaki nagyon szeretne a Mákban dolgozni, én azt javaslom, hogy vegye fel velünk a kapcsolatot, és ha kölcsönösen úgy látjuk, hogy jó együttműködés lenne, akkor mindent megteszünk a cél érdekében.

makkenyer Ha MÁKban jártok, ne felejtsétek el megkóstolni a kenyérkéket sem!

A szakács ma divatszakma

De mindkét sikeres séf hasonló jó tanácsokat ad a pályára készülőknek:

A kitartás az egyik legfontosabb, a nehézségek során sosem szabad feladni!

Az elvárásoknak magatok iránt nagyon magasnak kell lenni!

Hihetetlenül fontos az érdeklődés a szakma és a munka iránt. Érdekeljen az, amit csinálsz, ne megélhetési szakács légy, aki minden hónap elején csak a fizetését várja!

Legyenek új ötleted, legyél kreatív, mindig keresd az újdonságokat!

Igényes légy a munkádra! Amit te nem ennél meg, azt inkább ne add ki!

Hiba mindig előfordulhat a gépezetben, mert emberek vagyunk, de azt gyorsan le kell tudni reagálni.

Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SIKERSZTORIK
Anett egy éve még újra járni tanult autóbalesete után, most női inspirációs versenyen indult
Anett története erőt adhat mindenkinek, akinek némi plusz motiváció kell az életmódváltáshoz, sporthoz, pozitív gondolkodáshoz. Így gondolta ezt a BioTechUSA női inspirációs versenyénének közönségzsűrije is.
Szponzorált tartalom - szmo.hu
2022. szeptember 01.


Link másolása

hirdetés

Adott egy sportos, fiatal lány, akinek mindig is lételeme volt a mozgás, sokáig versenyszerűen kézilabdázott. És aztán egyszer csak történik vele valami az életében, ami sok mindent megváltoztat – de a sporttal való kapcsolatát még szorosabbra fűzi.

Martin Anett 24 éves, friss diplomás gyógytornász. Egy évvel ezelőtt súlyos autóbalesetet szenvedett, két hétig kómában feküdt, hosszú ideig kórházi ápolásra szorult. Testén hegek és sebek nyomai, beépített csavarok emlékeztetik arra, hogy hajszálon múlott az élete.

„Első gondolatom az volt, mikor megláttam a hegeket, hogy soha többé nem megyek strandra, nem veszek fel fürdőruhát, nem fogok ismerkedni. De rájöttem, hogy ha teljes életet akarok élni, akkor el kell fogadnom így magam.”

Anett úgy gondolja, hogy vannak dolgok, amiken nem lehet változtatni, de amin pedig lehet, azon kell is. Így viszonyult ahhoz a kérdéshez is, hogy a teste jelentősen megváltozott, a kórházban töltött idő alatt legyengült, 48 kilósra fogyott. Fokozatosan összeszedte magát, rendszeresen látogatta az edzőtermet, és tudatosan vágott neki az izomépítésnek. Pár hónappal később mindennek már látványos eredménye lett.

Anett története pont azt igazolja, hogy fel lehet magunkat küzdeni a mélypontról, akaraterővel, megfelelő motivációval újra lehet építeni mindent. A sztorija másokat is inspirál, sok üzenetet kapott már eddig is, amelyben példaértékűnek nevezték hozzáállását. Ezért is érezte úgy, hogy helye lehet a BioTechUSA női inspirációs versenyének, a BioTechUSA Lifestyle Day-nek mezőnyében – itt ugyanis nem csak a külsőségek számítanak, hanem az is, hogy kinek mi a története, mennyire hat motiválóan másokra.

NÉZD MEG KISFILMÜNKET ANETTRŐL, ÉS LESD MEG ŐT A BIOTECHUSA INSPIRÁCIÓS VERSENYÉN!

hirdetés

Ha ez egy hagyományos szépségverseny lenne, akkor biztos nem indult volna el rajta. Itt viszont sokat számít a motiváció, hogy ki honnan indult, és úgy milyen eredményt ért el.

„Nem is az a célom, hogy első legyek, inkább az, hogy önmagamat legyőzzem. Nekem már így is kívül esik a komfortzónámon a színpadi szereplés, ez is egy feladat, hogy ezt megoldjam”

– mondta Anett a verseny döntője előtt.

A BioTechUSA női inspirációs versenyét idén már hatodik alkalommal rendezték meg, három kategóriában – Anett a Fittest Girl kategóriában volt érintett, de keresték a legfittebb anyukákat és fitnesz versenyzőket is. Az idei verseny központi témája az evészavar volt: erre szerették volna felhívni a figyelmet, párbeszédet kezdeményezni és edukálni. A cég 5 millió forintos adományt ajánlott fel a legrégebben működő hazai felnőtt evészavar-központnak, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Pszichoszomatikus Szakrendelőjének. Ez az összeg kiegészült továbbá a vásárlók felajánlásaival, közel félmillió forinttal.

A versenyző hölgyek között is több olyan akadt, akinek a történetében szerepelt valamilyen evészavarral kapcsolatos probléma – Anettet ezek a sztorik is mélyen megérintették, bár ő maga sosem küzdött evészavarral. A vetélytársaival gyorsan összebarátkozott, de még így is izgatottan lépett színpadra – egyszer sportruházatban, egyszer pedig fürdőruhában. A Kiss Virág fitnesz világbajnok, Kovács-Nyári Diána színésznő és BioTechUSA jótékonysági nagykövet, Deres Ádám edző, sportoló és Nánási Pál fotóművész alkotta zsűri nem volt könnyű helyzetben, mikor ki kellett választaniuk a kategóriánkénti győztest. De nem is csak az ő döntésük számított: előzetesen a közönség is szavazhatott a verseny online felületén.

Anett igencsak meglepődött, amikor az eredményhirdetésnél szólították: ő nyerte el az egyik közönségdíjat. „Nem posztoltam a közösségi médiában semmit sem a szavazásról, nem gyűjtöttem ilyen módon támogatókat. Örülök, hogy a történetem ilyen sokakra inspirálóan hatott, ez erőt ad nekem ahhoz, hogy tovább folytassam az utam.”

„A foglalkozásom gyógytornász, vagyis másoknak segítek, de úgy érzem, ez már igazi küldetés számomra, mert a saját élettapasztalatommal is segíthetek másoknak.”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SIKERSZTORIK
Egy magyar különlegesség lett a világ legjobb töltött csokoládéja
Odavolt a nemzetközi zsűri a ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonjáért, de a többi benevezett édességük is díjakat kapott.

Link másolása

hirdetés
Három csillagot kapott a gasztronómia Oscarként számon tartott londoni Great Taste Awards 2022-es versenyén a komáromi ZAX kézműves csokoládéműhely passiógyümölcsös bonbonja, ezzel világelső a töltött csokik kategóriájában.

A Michelin-csillagos éttermek által is használt alapanyagokból készülő magyar csokoládé hajszálvékony, roppanós, kézzel festett burokba kerül, az ízek egyensúlya pedig páratlan kulináris élvezetet nyújt. Varga Zsuzsa csokoládémester nem köt kompromisszumokat, így a vásárlók ugyanazt a kiváló bonbont fogyaszthatják, mint a nemzetközi zsűri.

Még csak három éve működik, de így is sorra zsebeli be a rangosabbnál rangosabb elismeréseket a komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely. A magyar manufaktúra idén négy termékkel indult a legmagasabb presztízsű világversenyen, a Great Taste Awardson, ahol minden érintett kategóriában díjat érdemeltek ki.

A joggal a gasztronómia Oscarjának nevezett megmérettetésre idén számtalan országból összesen 14.200 mintát küldtek be a versenyzők, amiket több tucat független gasztronómus értékelt. A szakértői zsűri nemcsak kóstol, hanem javaslatokat is fűz a benevezett receptekhez, melyeket a zsűritagok több körben tesztelnek is.

Az idei kiírás eredményeit az augusztusi londoni ceremónián hirdették ki, a ZAX kézműves csokoládé műhely pedig minden várakozást felülmúlva tarolt a versenyen.

A magyar manufaktúra passiógyümölcsös bonbonja az Európai Unió országai közül egyedüliként zsebelt be három csillagot, és ezzel világelső lett a töltött csokoládék kategóriájában.

hirdetés

A tavalyi Academy of Chocolate Awards versenyen ezüstérmet kiérdemlő terméknek már a megjelenése is egyedülálló, hiszen olyan, mintha egy ékszert fogyasztanánk el. Varga Zsuzsa csokoládémester a bonbon készítésekor ügyelt arra, hogy az étcsokoládé íze kiváló egyensúlyba kerüljön a passiógyümölcs frissességével és savasságával, ami olyannyira jól sikerült, hogy a zsűrit is levette a lábáról.

„Kiválóan prezentált, gyönyörű csokoládé, melynek fényes márványozása egyszerűen lenyűgöző. Nagyon tetszett a csokoládé talp mintázásával kapcsolatos részletgazdagság. Imádtuk a passiógyümölcs ízt, a csokoládéalapok tökéletesen illeszkedtek a gyümölcsös karamellhez. Tökéletes párosítás!”

– fogalmazott értékelésében a zsűri.

A bonbon kiválóságát bizonyítja az is, hogy ez a termék a legnépszerűbb a ZAX kézműves csokoládéműhely kínálatában. Varga Zsuzsa csokoládémester ráadásul nem köt kompromisszumokat, minden egyes bonbont ugyanolyan precizitással készít, ami garantálja, hogy pontosan ugyanazt a terméket kapja minden egyes vásárló, mint amit a londoni zsűri is kóstolhatott. Sőt, a díjnyertes csokoládékülönlegességet már külön kollekcióban, elegáns dobozban is meg lehet vásárolni a manufaktúra honlapján.

A magyar manufaktúra egyébként valóságos csillaghullás árasztotta el, hiszen

másik három nevezett terméküket is díjazták a gasztronómiai Oscaron. Meggy-csokoládé ganache bonbonjuk és nugátos táblacsokoládéjuk egyaránt két-két csillagot érdemelt ki, Zsutella fantázianévre hallgató csokoládékrémjük pedig egy csillagot kapott.

A komáromi ZAX kézműves csokoládé műhely jövőre is szeretné megmérettetni magát a nemzetközi porondon annak érdekében, hogy visszacsatolást kapjanak, miben tudnának még fejlődni. Elöljáróban annyit elárultak, hogy a következő időszakban a táblás csokoládék fejlesztésére koncentrál majd Varga Zsuzsa, aki újdonsággal is készül hamarosan az édesszájúak számára.

Bővebb információk ITT


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Szülinapra egy tündéri kis elefántborjút kapott a Nyíregyházi Állatpark
Fotókat és videót is mutattak Kwanza, a 21 éves afrikai elefánt nőstény borjáról.

Link másolása

hirdetés

Különleges születésnapi ajándékot kapott a Nyíregyházi Állatpark. Mint írják:

"Ennél nagyobb születésnapi ajándékot nem is kaphattunk volna. Kwanza, a 21 éves afrikai elefánt nőstényünk, ma hajnalban életet adott egy tündéri életerős kis elefántborjúnak."

Afrikai elefánt Magyarországon eddig csak Nyíregyházán született, a most világra jött elefántbika már a negyedik utód.

VIDEÓ: Az elefánt-családról

A cuki kis borjúról képeket is megosztottak:

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SIKERSZTORIK
A Rovatból
hirdetés
Puskát is vittek a jegesmedvék ellen: első magyar nőként szelte át Grönlandot Vámos Nóra
A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban vállalkozott az Eisberg Grönland síexpedícióra.

Link másolása

hirdetés

A világon elsőként teljesítette vegyespáros az egyik legkeményebb sarkvidéki kihívást. Vámos Nóra és Rakonczay Gábor mínusz 20 fokban, szánjukat maguk után húzva vágott neki az Eisberg Grönland síexpedíciónak. Az 560 kilométeres túrát halszál híján, de sikerült a tervezett 30 napon belül teljesíteni - a páros ezzel rekordot döntött. Vámos Nórával most arról beszélgettünk, milyen fizikai és mentális kihívásokkal szembesültek az út során.

Milyen háttérből jössz, és mennyit segített ez a felkészülés során?

Korábban fotóművészként tevékenykedtem, most is ez a szenvedélyem. Gondolkodtam is rajta, hogyan tudnám ezt a jövőben összekötni az expedíciókkal. Mozogni világéletemben szerettem, de erre az útra tudatosan készültem egy éven át: rengeteget jártam például teljesítménytúrázni, akár napi 40-50 kilométereket is gyalogoltam, hogy fokozatosan növeljem az állóképességemet. Eközben még a lábfejemet is szoktattam az igénybevételhez, így egyre kevésbé törték a cipők.

Sokat futottam, hegyet másztam, de az is előfordult, hogy az anyukámat meglátogattam vidéken, majd onnan sétáltam vissza a fővárosba. Mindemellett persze rengeteg segítséget kaptam Gábortól is, aki már részt vett egy antarktiszi és 2018-ban egy nagyobb grönlandi átkelésen. Nagyon sokat tanultam tőle.

Mit gondolsz, mi a legrosszabb forgatókönyv, ha felkészülés nélkül vág neki az ember egy ilyen útnak? Ott maradhat?

Az egész expedíció precíz forgatókönyv szerint zajlik. Ami itthon banális hiba és belefér, az egy sarkvidéki helyen akár végzetes is lehet, de minimum komoly sérüléseket szerezhet, ha minden előzetes edzés és ismeret nélkül kéne helyt állnia, különösen átlag -20 fokban. Ráadásul ketten vágtunk neki az expedíciónak, amit általában 6-8 fős csoportok szoktak teljesíteni. Ez jelentős könnyebbség, hiszen ők beoszthatják egymás közt a feladatokat, és aki éppen fáradt, azt leválthatják a többiek. Mi ezzel szemben csak egymásra támaszkodhattunk, egymást válthattuk fel, és sok esetben egymást is kellett lelkesítenünk.

hirdetés

Milyen veszélyek leselkedtek rátok út közben?

Már közvetlenül az elindulás után megismerhettem Grönland zord arcát, hiszen az első három napon olyan szakaszon haladtunk át, ahol a jégpáncélt hatalmas hasadékok szabdalták. Ezek gyönyörű, sosem látott kék színben játszottak, de különös veszélyforrást jelentettek az út során. A hasadékokon úgynevezett hóhidakon keltünk át, amiket előzetesen a síbottal szurkáltunk, vagy Gábor előrement, hogy megnézze, nem szakadnak–e be. Nem látni ugyanis, hogy csak pár méter, vagy akár többszáz méter mélyek.

Már előre tájékozódtunk a jegesmedve-veszélyről, ezért azt is tudtuk, hogy sokan puskát visznek magukkal az útra. Nekem egyáltalán nem tetszett a gondolat, hogy puskával mászkáljak, főleg, hogy azt sem tudtam, milyen engedélyhez kötött a használatuk. Út közben viszont azzal szembesültünk, hogy még a helyi szupermarket is puskákkal van tele, bárkinek eladják őket.

A jegesmedvének elsőrendűen nem az ember a tápláléka, de az éhség nagy úr. Egy szezonban átlagosan 5-6 jegesmedvetámadás történik. Arra is volt példa, hogy egy jegesmedve napokig követett egy csoportot. Végül helikopterrel kilőtték, mielőtt rájuk támadhatott volna. Végül mi is vettünk puskát, de szerencsére nem volt rá szükség.

Grönland a világ legnagyobb szigete, amelynek belső részét 2000-2500 méteres jégpáncél fedi. A globális felmelegedés miatt évente kétszer – tavasszal és ősszel – áll rendelkezésre egy-másfél hónap a túrák teljesítésére. Először 130 évvel ezelőtt keltek át rajta felderítési céllal, keletről nyugat felé tartva. Az expedíció jelmondata az volt: „A nyugati part vagy a halál”.

Sok horrorsztori kering a semmi közepén elveszett emberekről. Itt mi biztosította, hogy végig elérhetőek legyetek, és a megfelelő irányban maradtok?

Reggel megnéztük a GPS koordinátákat, aztán el is tettük, mert a készülék a hideg miatt lemerült volna. Iránytű segítségével tájékozódtunk, másképp nehéz is lett volna, hiszen a hóvihar miatt sokszor semmit nem láttunk, nem hallottunk, csak mentünk előre a vakító fehérségben. Ha akkor elszakadtunk volna egymástól, az akár végzetes is lehetett volna. Az irány ugyanakkor adott volt, hiszen keletről nyugatra haladva szeltük át a szigetet.

Emellett előfizettünk egy speciális, műholdas szolgáltatásra is, amit kifejezetten az expedíciókra indulóknak fejlesztettek ki: a világon bárhol nyomon tudnak követni, és szükség esetén segítséget is tudnak küldeni vele.

Emellett még milyen eszközökkel és ruházattal vágtatok neki az útnak?

Nagyon sokat köszönhetünk a Rudy Project szemüvegjeinek, amik folyamatosan rajtunk voltak, nehohogy hóvakságot kapjunk. Ezekhez a szemüvegekhez fejlesztettek maszkot is, ami megvédte az orrunkat, arcunkat a fagyási sérülésektől.

Szinte minden speciális, hegymászók részére készült termék volt, hiszen extrém időjárási körülmények közt kellett helytállniuk: a bakancsom például 30 nap alatt egyszer sem ázott be. Pehelykabátot és szélálló héjkabátot, kesztyűből pedig három külön réteget viseltünk. A sátrunkat is úgy választottuk meg, hogy még a 100km/órával tomboló hóviharnak is ellenálljon. Sokszor láttam belülről, hogy domborodik az oldala a ránehezedő hó alatt, de soha nem szakadt ki vagy borult fel. A másik veszély az volt, hogy a szél esetleg elviheti a sátrat, mielőtt rögzítenénk. Szerencsére ez sem következett be, hiszen az első dolgunk mindig az volt, hogy legalább egy biztos ponton rögzítsük.

Mi mindent csináltatok még egy átlagos napon?

Az expedíció minden egyes napja hasonló menetrend szerint zajlott: átlagosan napi 20 kilométert tettünk meg, méghozzá úgy, hogy 50 percet mentünk, majd 10 percet pihentünk. Ilyenkor minden alkalommal ettünk is, hogy folyamatosan magasan tartsuk az energiaszintünket. 30 napra elegendő élelmiszert vittünk, és végül teljesítettük is a túrát a kiszámolt idő alatt. Ketten együtt 165 kiló súlyt húztak maguk után a szánokon, és ebből jelentős mennyiséget tettek ki a dehidratált élelmiszerek.

Ahogyan fogytak, az út végére összesen 60 kilóval lett könnyebb a szán, de ezt a különbséget inkább csak a legvégén kezdtük érzékelni.

Mivel egy ilyen túra komoly fizikai igénybevételt jelent, egy nap alatt legalább 4500 kalóriát éget el a szervezet (ez nők esetében az átlagos napi kalóriabevitel mintegy két és félszerese - a szerk.). Mi összesen 270 ezer kalóriát vittünk magukkal szárított élelmiszerek formájában, amiket forró vízzel tettünk fogyaszthatóvá. Az ivóvizet is a megolvasztott jégből nyertük ki, ez minden reggel közel másfél órás procedúra volt. A speciális hegymászóételek mellett volt például olyan magokkal teli zabkása is, amit mi állítottunk össze és csomagoltunk előre magunknak.

Mit emelnél ki, mi volt a legkomolyabb nehézség vagy kellemetlenség?

Természetesen voltak rossz pillanatok, sőt, napok, amikor valamelyikünk lelkileg és fizikailag is kimerült. Néha reménytelennek tetszett, hogy időben teljesítsük az expedíciót. Előfordult, hogy elcsüggedtem, ha arra gondoltam, hány napja gyalogolunk már, és alig változott a táj körülöttünk. Ilyenkor különösen számít a másik fél támogatása, és hogy igyekezzünk lelket önteni a másikba.

Sokszor a süppedő mély hó, vagy a 40-60 kilométeres szembeszél igen komoly fizikai megpróbáltatást jelentett, és hiába vártuk, hogy hátha jobb lesz, inkább csak rosszabb lett. Ezért egy ponton eldöntöttük: bármi történjen, mindenáron teljesítjük a kitűzött napi kilométereket.

Milyen érzés volt ehhez képest végül megérkezni?

Már közvetlenül a cél előtt jártunk, és éppen megkönnyebbültünk volna, hogy időben beérünk, amikor utolért minket egy óriási vihar. Ekkor kétszer fél napot, plusz egy teljes napot állni kellett a 80-90 km/h-val tomboló hóvihar miatt, ezalatt ki sem tudtunk jönni a sátorból.

Hogy őszinte legyek, amikor elértük a partot, eleinte inkább csak kimerültséget éreztem. Még nem tudtam megélni a sikerélményt, annyira átállt az agyam a folyamatos problémamegoldásra. Természetesen azóta már óriási elégedettséggel tölt el, hogy sikerült elérnünk a kitűzött célt, sőt, rekordot döntenünk, hiszen két fős vegyespáros korábban még soha nem teljesítette ezt az expedíciót. Már most azon töprengek, mi lesz a következő kihívás!

Az élményeidről előadásokat is tartasz, elsősorban cégek részére. Mit gondolsz, milyen tudást adhatsz át, ami kifejezetten az üzleti életben alkalmazható?

Az utunk szerintem jól példázza azt, hogyan vezethet sikerre a céltudatos, kitartó munka, ahogyan a megfelelő tervezés is. Úgy gondolom, elsősorban a cégeknek segíthetnek a problémamegoldással kapcsolatos tapasztalataim. Mi rengeteg krízisen mentünk keresztül, amiket a veszélyes környezet miatt nagyon gyorsan kellett megoldanunk. Nem halaszthattuk másnapra, hiszen az végzetes is lehetett volna. Éppen ezért elsősorban válsághelyzetekben tudok segíteni abban, hogyan lendüljünk túl a mentális akadályainkon.



Az expedíció arra világított rá, hogy nem arra kell figyelni, hogy mennyi van még hátra, hanem mindig a következő, kis lépésre összpontosítani. Ha akár a célokat, akár a problémákat kis szeletekre bontjuk, azáltal sokkal átláthatóbbá válnak. Amit ismerünk, attól nem félünk, azzal könnyűszerrel el tudunk bánni. Az előadásaimon ezt szeretném átadni az érdeklődőknek.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: