Hiába bővítik a bölcsődéket, ha nincs, aki gondozza a gyerekeket
Jól teszi a kormány, hogy tömegesen bővítené a bölcsődei ellátást, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Több gyerekhez több gondozó kell, belőlük viszont most is kevés van. Az alacsony fizetés, a kiszámíthatatlanság és a képzés hiányosságai azokat is távoltartják a pályától, akik amúgy szívesen dolgoznának benne, és alkalmasak is lennének rá. Magyarország nincs egyedül a problémával, Nyugat-Európában is ezzel küzdenek. Ők főleg a béremelésben és a képzetlen fiatalok bevonásában látják a megoldást.
A kormány bölcsődebővítési programját általában azok is támogatják, akik amúgy kritizálják a többi családpolitikai intézkedést. Nem véletlenül, hiszen minél több gyerek jár bölcsődébe, annál több nő tud visszatérni a munkaerőpiacra. Ez egyszerre jó a gazdaságnak és a gyerekvállalási kedvnek is: általában azokban az országokban magasabb a termékenység, ahol könnyebb összehangolni az otthoni és a munkahelyi feladatokat.
A kormány szeretné, ha 2020 végére a mostani 47 ezerről 60 ezerre nőne a bölcsődei férőhelyek száma, 2022-re pedig teljes körű bölcsődei ellátást akarnak. Ezért előírták, hogy minden település köteles bölcsődei ellátást szervezni, ahol legalább 40, három év alatti gyerek lakik, vagy legalább öt gyerek szülei igénylik a bölcsődei elhelyezést. Közben kormányzati és uniós fejlesztési projektek indultak, és rugalmasabbá is tették a rendszert. Támogatják a mini és munkahelyi bölcsődéket, a családi napközik helyén pedig létrejöttek a családi bölcsődék.
Több bölcsődéshez viszont több kisgyermeknevelő kell, amiben nem állunk túl jól. Az alacsony fizetés és a bizonytalan környezet sokszor még azokat is elriasztja a pályától, akik amúgy alkalmasak lennének rá. Honnan lesz elég munkaerő, és mivel próbálkoznak más országokban?
Már most hiányoznak
“Van olyan budapesti kerület, ahol már most körülbelül harminc kisgyermeknevelő hiányzik. Van, ahol több csoport működésének szüneteltetésére kényszerültek a létszámhiány miatt”
– mondta Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (BDDSZ) elnöke. Ez azt jelenti, hogy ha csak ebben a kerületben sikerülne találni harminc dolgozót, akkor 180-al több gyereket láthatnának el. Erre viszont kicsi az esély, hiszen Budapesten különösen súlyos a bölcsődei munkaerőhiány: egyrészt mert eleve ott van az intézmények 30 százaléka, másrészt könnyen találni jól fizető munkát, akár teljesen más területen.
A KSH 2018 végi adatai szerint országosan 200 dolgozó hiányzik. “Ez azt jelenti, hogy 1200 gyerek csak azért ellátatlan, mert nincs elég kisgyermeknevelő. Vagy ha egy részük bent is van a rendszerben, őket többletmunkával látják el azok, akik az intézményekben dolgoznak (nem ritkán annak honorálása nélkül). És akkor még nem beszéltünk a bővítés következményeiről”. Szűcs szerint az utóbbi időben talán a kormányban is belátták, hogy akármilyen szép terv a férőhelybővítés, dolgozók nélkül nem tud megvalósulni. “Ezt a nyár elején leírták egy véleményezésre megküldött minisztériumi anyagban is, amiben terveztek némi béremelést, de csak a szakdolgozóknak, ami önmagában is visszás és igazságtalan”. Azóta viszont semmit sem hallottak erről, és így már egyáltalán nem biztos, hogy a javaslatból rendelet is lesz.
Így nehéz lesz bővíteni
Pedig a bővítést nem lehet megúszni: most csak a három év alatti gyerekek 17 százalékának jut férőhely, nagyjából 2600 településen pedig egyáltalán nincs bölcsőde. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2017-ben több mint 70 ezer olyan gyerek élt Magyarországon, akit nem tudtak helyben bölcsődébe vinni. Ráadásul nagyok a területi különbségek is, Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon különösen kevés a férőhely.
Országosan, ha lassan is, de évről évre egyre jobb a helyzet. A növekedés egy részét mégis érdemes fenntartásokkal kezelni: 2009 után azért is történt ekkora ugrás, mert az akkori kormány 10-ről 12-re emelte a maximális csoportlétszámot. (A kétévesnél idősebb gyerekekből álló csoportoknál pedig 12-ről 14-re). Vagyis úgy lett hirtelen ötezerrel több férőhely, hogy közben egyetlen intézmény sem lett nagyobb, és sehová sem vettek fel új dolgozót. (A grafikonon a hagyományos bölcsődék férőhelyeit ábrázoltuk, ebben nincsenek benne a családi, a mini és a munkahelyi bölcsődék).
Szűcs szerint ahhoz, hogy tartható legyen a kormány férőhelybővítési terve, legalább ötezer új dolgozóra lenne szükség, a kisgyermeknevelők száma azonban nem növekszik ilyen ütemben.
“Dolgozói utánpótlás nélkül nem lehet beindítani az intézményeket, és nem lehet több gyermeket bölcsődébe íratni. Az pedig elfogadhatatlan lenne, és a minőség rovására menne, ha egy kisgyermeknevelőnek több gyerekre kellene figyelnie, mint eddig”.
Magyarországon most hat gyerek jut egy kisgyermeknevelőre (csak kétévesekből vagy idősebbekből álló csoport esetén ez hét is lehet), ami nemzetközi összevetésben nem rossz, de inkább az lenne a cél, hogy javuljon ez az arány.
Súlyosbítja a helyzetet, hogy az OECD 2016-os adatai szerint a magyar bölcsődei dolgozók több mint 40 százaléka 50 év feletti, vagyis hamarosan nyugdíjba megy. Közben a 30 évnél fiatalabbak alig tíz százalékot tesznek ki. Az ábrán látszik, hogy ennél csak Olaszországban, Szlovákiában, Csehországban, Portugáliában és Litvániában nagyobb az idősek aránya.