Hiába bővítik a bölcsődéket, ha nincs, aki gondozza a gyerekeket
"Ugyan, diákmunkával többet keresek"
A szakszervezet számításai szerint akkor lenne teljesíthető lenne a kormány férőhelybővítési terve, ha mindenki, aki ezen a területen tanul, végül valóban bölcsődében helyezkedne el, és ott is maradna. A fizetés viszont nem ösztönzi erre az embereket: 2017-ben egy OKJ-s végzettségű, kezdő kisgyermeknevelő havi 142 ezer forintot kapott kézhez, 20 év tapasztalattal 156 ezret, 40 évvel pedig 180 ezret. Aki főiskolát végzett, az kezdőként 129 ezret keresett, 20 év után 182 ezret, 40 év után pedig 224 ezret.
Az OECD 2016-os adatai szerint egy magyar bölcsődei dolgozó a hasonló végzettségűek átlagfizetésének 76 százalékát kapja. Lettországban például majdnem 90, Szlovéniában is közel 80, Belgiumban pedig szinte 100 százalékát. Igaz, az észteket vagy a lengyeleket így is megelőzzük.
“Az elmúlt egy évben több szakképző intézménybe és főiskolára is ellátogattam. Amikor megkérdeztem a végzés előtt álló diákokat arról, hogy ki szeretne bölcsődében dolgozni, legalább tíz százalékuk rögtön nemet mondott. Pedig kiderült, hogy nem is voltak képben a bérhelyzettel. Miután beszéltünk erről, az egyikük azt mondta, ne vicceljek, ő diákmunkával is többet keres"
– mondta Szűcs, aki úgy látja, általános jelenség, hogy valaki úgy készül egy pályára, hogy közben fogalma sincs, milyenek a fizetések, egyáltalán mi vár rá a munka világában. “Hálásak, amikor végig tudjuk venni, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak, vagy hogyan kell megkötni egy munkaszerződést. Az iskola erre senkit sem készít fel”.
“Nem látják esélyét, hogy ebből a pénzből kifizessék az albérletüket, pláne saját lakásuk legyen. A közalkalmazotti illetménytábla 2008 óta be van fagyasztva, a pótlékként adott plusz pénzek pedig nem bizonyultak elegendőnek. Volt olyan fiatal kollégám, aki elvégezte a főiskolát, de egy percig sem dolgozott bölcsődében. Ehelyett sokan adminisztratív munkakörbe vagy máshová, akár vendéglátásba mennek” – mondta. Ismer olyanokat is, akik inkább külföldre költöztek, és ott helyezkedtek el bölcsődében vagy óvodában. “A fiatalabbak nyilván könnyebben mozdulnak, de lassan azt mondom, ez már életkortól független, az idősebbek is lépnek”.
Más országokban is hasonló problémákkal küzdenek: azzal együtt, hogy sok kormány felismerte a bölcsődei ellátás fontosságát, a munkaerőhiány ott is felütötte a fejét. Németországban például tíz év alatt másfélmillióról kétmillióra nőtt a bölcsődébe járó gyerekek száma, és hasonlóra számítanak a következő években is. A dolgozók száma közben 130 ezerrel nőtt, ez viszont nem lesz elég, főleg úgy, hogy sokan hamarosan nyugdíjba mennek.
Svédországban például úgy döntöttek, megemelik a legtehetségesebb dolgozók fizetését, akiket helyi szinten választanak ki. Ők havi 230-330 euró (70-100 ezer forint) plusz pénzt kapnak, ezzel próbálják vonzóbbá tenni a szakmát a fiatalok szemében (ugyanezt a rendszert bevezették az általános iskolai tanítóknál is).
Nem muszáj egyetemre menni
A béremelés talán a legfontosabb, de önmagában ez sem oldana meg minden problémát. Szűcs Viktória szerint a képzésnek is fontos szerepe van, hogy az biztos szakmai tudást és tényleges gyakorlati felkészítést nyújtson. “Ismerje meg, milyen felelősség és feladat vár rá majd a munkában, kapjon szakmai segítséget az első munkahelyén, legyen egy jól képzett szakember a mentora, de az idősebb kollégák is fogadják el tőle azt a friss ismeretet, amit az iskolából hozott. Ne legyen túl magas a bölcsődében a gyermek-felnőtt arány, és legyen lehetőség szupervízióra és előmenetelre is” – sorolta, mi mindenen lehetne megváltoztatni.
Egy friss, jó példákat felsoroló OECD-kiadványban idézik a dán rendszert, amelyben a hároméves képzés utolsó éve csakis a gyakorlatról szól. Az első néhány hónapban a diákok az egyetemi tanáraikkal közösen dolgozzák fel a munka során szerzett tapasztalataikat, majd kapnak egy külső értékelést is. Közben ösztöndíj is jár nekik, amit felváltva biztosít az állam és a bölcsőde. A szupervizorként dolgozó, idősebb nevelők pedig plusz pénzt kapnak cserébe, hogy segítik a fiatalabbakat.
Az elmúlt években sok országban szigorítottak a pályához szükséges képzettségi elvárásokon. Ez azonban könnyen távoltarthatja azokat, akik nem szívesen töltenének éveket az iskolapadban, de egy rövidebb tréninggel könnyen alkalmasak lehetnének a munkára. Ezért Angliában például lehetővé tették, hogy szakképzettség nélküli fiatalok 1-2 éves kisgyermeknevelői gyakorlaton vegyenek részt, a németországi Baden-Württembergben pedig havi 1600 eurót (több mint 500 ezer forintot) fizetnek azoknak, akik vállalják, hogy egyszerre tanulnak és dolgoznak ezen a területen.
A svédek a bevándorlókra is számítanak. Nemrég 14 különböző szakmában indítottak “gyorstalpaló programokat” olyan külföldieknek, akiknek már van képzettségük, akár tapasztalatuk az adott területen. Így könnyebben munkát találhatnak azok, akik hazájukban is a legkisebb gyerekeket gondozták.