SIKERSZTORIK
A Rovatból

Hóból forraltak vizet és hálózsákban aludtak a szabad ég alatt – két magyar kutyás szánnal járta be a sarkvidéket

Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid életük egyik legnagyobb kalandját élhették át a skandináviai expedíción. Elmesélték, milyen volt a civilizációtól távol, a természetben boldogulni, és milyen tapasztalatokat szereztek az izgalmas, de embert próbáló kihívás során.

Link másolása

A Magyarországon és világszerte is nagy népszerűségnek örvendő Fjällräven Polar sarkvidéki expedícióról már korábban is többször írtunk, hiszen rendszeresen pályáznak rá magyarok is. Ez a kaland igazi ínyencség az adrenalinfüggőknek, a bátraknak és azoknak, akik meg akarják tapasztalni a tűrőképességük határait. Az ötnapos túra során a résztvevők egy kutyák által vezetett szánon járhatják be az északi sarkkört extrém körülmények között.

Tavaly Zaja Kitty képviselte az országot és Közép-Európát is, miután a régióban a legtöbb szavazatot gyűjtötte be, világszinten pedig a harmadik legnépszerűbb pályázója lett. A fiatal lány életét teljesen megváltoztatta az ötnapos túra – erről ebben a cikkünkben mesélt nekünk.

Öt nap az északi sarkvidéken, a legextrémebb körülmények között

A Fjällräven Polar kutyaszános túrát 2012-ben rendezték meg először. A szervezők célja az, hogy bebizonyítsák: minőségi felszereléssel és megfelelő felkészüléssel az extrém kalandokra hétköznapi emberek is vállalkozhatnak. A jelentkezők videó vagy képek feltöltésével pályázhatnak az útra. A világ különböző régióiból két-két ember nyeri meg a lehetőséget: aki a legtöbb szavazatot kapja bemutatkozó anyagára, valamint, akinek a jelentkezését a legjobbnak ítélte a nemzetközi zsűri.

A túra résztvevői éjszakánként akár mínusz 20 fokban, sátorban töltik az éjszakát, havat olvasztanak, hogy legyen elég ivóvizük, a süvítő sarki széllel és a hóviharokkal pedig nappal is meg kell küzdeniük, amikor naponta több tíz kilométert megtesznek.

A Polar népszerűségét nálunk az is mutatja, hogy az idei túrára 41-en jelentkeztek Magyarországról. Közülük két pályázónak is sikerült elnyernie a világon mindössze 20 embernek járó kivételes lehetőséget.

Varga Dávid olyan ügyesen toborozta a szavazókat, hogy több mint 55 ezer vokssal első lett a Közép-Európa régióban, világszinten pedig a harmadik legtöbb szavazatot kapta. Kitlinska Anna Borbála viszont a nemzetközi zsűri döntésének köszönheti, hogy a sarkvidékre utazhatott. Ugyanis bár neki nem sikerült elég szavazatot gyűjtenie ahhoz, hogy versenyezzen az élmezőnyben lévőkkel, a Polar szervezői elég megnyerőnek találták a bemutatkozó szövegét és videóját ahhoz, hogy ő is ott legyen a szerencsés résztvevők között.

Fotó: Nicklas Blom Photography

Dávid és Anna áprilisban teljesítették az embert próbáló, de kétségkívül izgalmas expedíciót, ezután pedig elmesélték nekünk, mit éltek át Skandináviában és milyen élményekkel tértek haza.

Elmondták, hogy a túrázókat alaposan felkészítették a nem mindennapi kihívásra. Sigtunában, Svédország legrégebbi városában zajlott az egynapos elméleti oktatás, amelyen a várható időjárásról, a létszükségletek kielégítéséről, az öltözködésről, technikai dolgokról kaphattak részletes tájékoztatást, másnap pedig következett a szintén egynapos gyakorlati felkészülés Észak-Norvégiában, ahol már a méteres hóban gyakorolhatták a sátorállítást és a gázfőző használatát, illetve itt találkoztak először a szánokkal is. A többi résztvevővel elmondásuk szerint hamar sikerült megismerkedniük és jóban lenniük.

„A részvétel feltétele volt az angol nyelvtudás, ezért szerintem nem a nyelven, inkább a személyiségünkön múlt, hogy jó volt a kapcsolatunk. Valahogy ösztönösen hatékonyan dolgoztunk együtt, jó csapat voltunk” – mondta Anna.

„Az út előtt még aggódtam ezen kicsit, de a személyes találkozásnál azonnal kiderült, hogy hasonló beállítottságú emberek vagyunk mindannyian a kijutók közül. Folyamatos nevetésről és jókedvről szólt az út. Ezek alapján azt gondolom, hogy szinte mindegy volt, ki kinek a párja” – erősítette meg Dávid is.

A Fjällräven Polar 2019-es expedíció résztvevői, köztük a két magyar indulóval, Annával és Dáviddal. - Fotó: Nicklas Blom Photography

A legfőbb társaik persze nem a többi résztvevő, hanem a szánjukat húzó kutyák voltak. Mindketten elégedettek voltak velük, és egyetértettek abban, hogy nagyon szoros kapocs alakult ki köztük az állatokkal az öt nap során. Anna nemcsak annak örült, hogy aranyos kutyákat kapott, de annak is, hogy azok egymással is nagyon jól kijöttek, fegyelmeznie sem kellett őket. A Dávid szánját húzó ebek is nagyon barátságosak és elképesztően erősek voltak, de sajnos egyiküknek pihentetnie kellett a lábát a második naptól, ezért végül csak öt társa kísérte a fiút. Anna és Dávid is elmondta, hogy a résztvevők végig nagyon figyeltek a kutyák jólétére és az igényeikre, ezért is alakulhatott ki köztük mély kapcsolat.

A napjuk mindennap reggel 6-kor kezdődött. Dávid szerint az volt a nap leghidegebb néhány perce, amikor kimásztak a hálózsákból. Ezután következett a reggeli készülődés, ami 3 órát ölelt fel.

Először a kutyákat látták el: vizet forraltak nekik, amit ráöntöttek a már előző este felszeletelt kolbászokra. Amíg az ebek ettek, a túrázók eltakarítottak utánuk, majd a saját reggelijüket is elkészítették. A nap későbbi részéhez szükséges vízkészletet hóból vagy lékelt tó vízéből szerezték, majd forralás után termoszokba töltötték. Ezután a sátorban tárolt holmikat bepakolták a szánba, felrakták a kutyákra a hámot, majd megkezdték a napi 7-8 órás szánozást, amit csak egy ebédszünet szakított meg. Miután megérkeztek az esti táborhelyre, ekkor is a kutyák etetése volt az első dolguk, csak ezután állítottak sátrat, forraltak vizet és készítettek maguknak vacsorát.

Így zajlott a reggelikészítés a kutyáknak és maguknak - Fotók: Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid

Az időjárás ezúttal nem nehezítette a túrát, mert csak az első 1-2 napban volt -20 fok körüli hőmérséklet, ezután viszont már olyannyira melegedett az idő, hogy -15 fok volt esténként, és még a szél sem fújt. Az utolsó napon már elviselhető -7 fokot mértek. Anna szerint az expedíció második napján találkoztak a legextrémebb körülményekkel, amikor egy fennsíkon haladtak, mert ott elég szeles volt az időjárás és voltak hóátfúvások is. Dávid pedig azt mondta,

többen is vágytak rá, hogy legalább egyszer elcsípjenek egy komolyabb hóvihart, így átélhették volna, hogy mire képesek kritikusan hideg helyzetben, de erre sajnos nem volt példa.

A túrázók az utolsó éjszakát csupán egy hálózsákban, a szabad ég alatt töltötték úgy, hogy előtte a hóban ásták ki maguknak a fekvőhelyet. - Fotók: Kitlinska Anna Borbála és Varga Dávid



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Két napon át nem találták a szelvényt a lakásban” – sofőrként dolgozik az első magyar lottónyertes unokája
Gáborban csak nagymamája halálakor tudatosult, hogy híres család tagja: felmenője igazi híresség volt az ötvenes években. Miután nyertek, napokig keresték a lottószelvényt a lakásban.

Link másolása

Ring Sándorné vitte el a hazai lottójátékok történelmének első főnyereményét 1957-ben. Az asszony a 6. játékhéten játszotta meg négy gyermeke életkorának számát, ötödikként pedig a saját életkorát húzta be. Misi 23, Marica 26, Sanyi 33, Laci 37, ő maga pedig 66 éves volt. Pár nap múlva éppen ez az öt szám volt a nyerő, Ring néninek 855 ezer forint ütötte a markát. Érdemes tudni, hogy

az akkori az átlagkereset 1442 forint volt, mai értékre átszámolva pedig 146 millió forintot érne ez a nyeremény.

„Édesapám volt a legfiatalabb, ő nem is kapott olyan sokat a nyereményből. A nagyi elég szigorú asszony volt, poroszosan nevelte a gyerekeit és velünk is így viselkedett. Festményekbe, műtárgyakba fektette a pénzt, emlékszem, hogy édesapám is kapott egy nagy képet, de nagy gazdagság nem köszöntött ránk” – mesélte Gábor a Blikknek.

Nagy volt az izgalom a sorsolás után, ugyanis két napon át nem találták meg a szelvényt a lakásban.

Végül egy kabátzsebből került elő az értékes papírdarab. Ring Sándorné akkoriban azt nyilatkozta, hogy egyelőre takarékba teszi a pénzt. Később ugyan próbált okosan gazdálkodni az összeggel, de gyermekei nehezen tudták kezelni a hirtelen jött gazdagságot.

Gábornak ha pénz nem is jutott, a lottózás szeretete azért megmaradt. Ő is mindig ugyanazokkal a számokkal játszik, bízva abban, hogy egyszer rámosolyog a szerencse.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Szinte csoda: közel 30 év után találták meg a Forma-1-es versenyző ellopott Ferrariját
Mint kiderült, Gerhard Berger 1995-ben eltűnt autója Japánba került, majd onnan Nagy-Britanniába, ahol most találta meg a Scotland Yard.

Link másolása

Londonban találták meg Gerhard Berger volt Forma-1-es autóversenyző csaknem 29 éve ellopott Ferrariját.

Az osztrák expilóta Ferrari F512M típusú személyautóját 1995 áprilisában, a San Marino-i Nagydíj első időmérő edzése után lopták el ismeretlen tettesek Berger imolai szállodájának parkolójából, a Ferrari-istálló akkori másik versenyzője, Jean Alesi ugyancsak Ferrari típusú autójával együtt.

A Scotland Yard hétfőn bejelentette, hogy Berger Ferrariját az autókhoz kapcsolódó szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyosztálya 29 évvel az eset után Nagy-Britanniában megtalálta.

A beszámoló szerint a londoni rendőrség januárban értesítést kapott a Ferrari autógyártól arról, hogy egy amerikai vásárló tavaly egy brit közvetítő révén kívánt megvásárolni egy Ferrari személyautót, ám a cég vizsgálatai kiderítették, hogy lopott kocsiról van szó.

A Scotland Yard ilyen ügyekre szakosodott részlege kiterjedt vizsgálatot indított, amelyből kiderült, hogy Berger ellopott autójáról van szó. Az ügyosztály kiderítette azt is, hogy a kocsit a 29 évvel ezelőtti lopás után nem sokkal Japánba szállítottak, és onnan érkezett 2023 végén Nagy-Britanniába.

Az ügyosztály négynapi vizsgálattal feltárta a kocsi múltját, és a Scotland Yard ezután lefoglalta a járművet, megakadályozva elszállítását Nagy-Britanniából – áll a londoni rendőrség hétfői beszámolójában.

A vizsgálatot vezető nyomozó, Mike Pilbeam közölte: szakértői becslések szerint a kocsi értéke megközelíti a 350 ezer fontot (162 millió forint).

Pilbeam közölte azt is, hogy Alesi ellopott Ferrarija továbbra sem került elő.

Link másolása
KÖVESS MINKET:



Link másolása


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Balogh Levente: Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok
Keménykezű vezető vagy szőrösszívű üzletember? Milyen valójában Balogh Levente? Tényleg minden üzletet megköt? Az Álommeló és a Cápák között befektetője fogadott minket az irodájában.

Link másolása

Balogh Levente üzletember, befektető, televíziós személyiség, a Szentkirályi Magyarország Kft. alapítója és vezetője. Vízmárkája mellett kozmetikai termékeket és kávékat értékesít a piacon, közvetett módon több tízezer embernek ad munkát. Jelenleg is új munkatársat keres.

- Néhány hete indult az Álommeló 2, az első évad megosztó volt, egyértelmű volt a második évad elindítása?

- Nem volt egyértelmű. Amikor az első évadot forgattuk, szó sem volt a folytatásról, viszont olyan jól sikerült, hogy adta magát. A műsor nézettségét tekintve úgy döntöttünk az RTL Klubbal, hogy érdemes továbbvinni. Ami a személyes megélést illeti, nagyon jó élmény volt számomra, arról nem beszélve, hogy valóban egy remek munkatársat kaptam az Álommelónak köszönhetően.

- Mondjuk el, hogy az irodájában itt van velünk Keserű Balázs, az Álommeló első győztese, aki szemmel láthatóan jó munkaerő, amióta itt vagyok, elképesztő tempóban dolgozik, és az is látszik, hogy jól kijönnek egymással. De meg kell hagyni, hogy a műsorban kemény kezű volt a versenyzőkkel, és ez most sincs másképp.

- Az első évadban egészen szelíd voltam ahhoz képest, amilyen a másodikban vagyok.

Ez pedig semmi ahhoz képest, ahogy a műsor amerikai változatában viselkedik a cégvezető, igazi kispályás vagyok hozzá képest. Ezzel nem teljesen értek egyet, édesapám volt ilyen keménykezű, én ebben különbözök tőle.

Ugyanakkor tudom, hogy milyen sok múlik a kiválasztáson, ha rossz embert választok, akkor csak hátráltatom magamat, ha viszont megtalálom a pozícióra legalkalmasabb kollégát, akkor sokat tehetek a cégért. Vagyis az én elméletem a következő: legyél nagyon kemény, ha új munkatársak keresel.

- Ilyen az igazi Balogh Levente?

- Aki szeretné tudni, hogy milyen vagyok valójában, nézze meg az Álommelót és a Cápák között műsort. Az igazság a kettő között van.

Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL

- Az üzleti műsorról akartam kérdezni. Megszámlálhatatlan vállalkozásba szállt be, legalábbis mi ezt láttuk a képernyőn.

- Azért a gyakorlatban ez nem egy nagy szám, ráadásul folyamatosan változik, ezért most nem tudom megmondani, hogy ezen a napon pontosan mennyi együttműködésről van szó. Ennek oka, hogy folyamatosan változnak a részesedések,

van, hogy kivásárolnak engem a vállalkozásból, vagy hogy egy vállalkozó nem teljesíti a műsorban foglalt feltételeket, ezért nem tudok beszállni.

Persze még ez is változhat. Előfordult, hogy egy cég nem teljesítette a feltételeket, viszont sok pontenciál volt az üzletben, ezért újra tárgyaltunk arról, hogy érdemes lenne szerződni. Összességében a Cápák között műsorban kötött üzleteknek az ötven százaléka valósul meg.

- Ez játék vagy üzleti stratégia?

- Ezen a szinten játék. A Szentkirályi 70 milliárdot ér, ezzel szemben a néhány milliós vállalkozások eltörpülnek.

- Mi a helyzet a saját vállalatával? Van itt ivóvíz, kozmetikumok és már kávé is.

- A Szentkirályinál jelenleg kőkemény automatizálás folyik. A cél, hogy megőrizzük azt a minőséget, amit megszoktak a fogyasztók, ebből nem engedek. Most, amikor itt beszélünk, közvetlen módon négyezer embernek ad munkát a Szentkirályi, közben szépen halad a maga útján. Akárcsak a Vízangyal, amelyből két kategóriát készítettem, egy mindennapi, könnyen elérhető termékcsaládot, valamint egy prémiumkategóriás termékcsaládot, amelyre kozmetikai láncot építettem.

A legújabb üzletem a kávéra épül, ez egy szerelemprojekt, aminek a célja, hogy olyan magas minőségű kávét áruljak, amelyek vélhetően sosem fognak bekerülni a boltok polcaira, elvégre az igazán jó kávékat nem a multikban árulják.

Miért éppen kávé? Szeretem, jó ötletnek tűnt beszállni a kávépiacra, de a fókusz mindig a Szentkirályin lesz. Ez a legfontosabb minden üzlet között, és büszkén mondhatom, hogy a Szentkirályi tőkeszerkezete sokkal erősebb, mint bármikor korábban, arról nem beszélve, hogy a cég régen kinőtte magát. Negyven év múlva fellövöm az űrbe, ott lesz a Holdon a Szentkirályi!

Fotó: Ujvári Sándor

- Mintha csak a magyar Elon Musk lenne. Külföldre is terjeszkedik?

- Nem célom az exportálás. Nem lenne jó döntés, márcsak azért sem, mert az Európai Unió korlátozza. A kút forrástól számított ötszáz kilométeres sugarú körön kívül nem adhat vizet.

Ez védi a vízbázist attól, hogy ne fosszuk ki.

Így van ezzel minden nemzet, Szerbiában például ott van Milos víz vagy Ausztriában a San Pellegrino, és még hosszan sorolhatnám a többi ország nemzeti vízmárkáját. Ezt pedig tiszteletben tartja minden cégtulajdonos, valamint ezt támogatja a nemzetközi Centrál European Mineral Water Holding, amelynek ez elnöke vagyok.

- Mindig is erre vágyott: cégvezetés, üzleti döntések, elnöki poszt?

- Édesapámtól láttam, hogyan lehet felépíteni egy sikeres vállalkozást. Majd megismertem egy görög milliárdost, akinek tetszett a vezetői stílusa, az élete, a gondolkodása, és elkezdtem figyelni őt. Mellette rengeteget olvastam a világ legnagyobb, leghíresebb márkáiról, kezdve a Gucci háztól a Mercedesig. Tizennégy éves korom óta tudatosan építem magam, ez lett az eredménye, amit ön most felsorolt.

- Tehát kemény munka árán jutott ilyen magasra?

- Sok munka van benne, ez nem vitás, de azért hozzá kell tenni, hogy erre születni kellett. Mert vagy vezetőnek születik valaki, vagy nem. Itt vannak például a zeneművészek. Vegyünk egy zseniális hegedűművészt: hiába tanul sokat a virtuóz, ha nem erre született, akkor nem lesz nagy művész. A gyerekekkel is ezt akarom megértetni, amikor előadásokat tartok számukra. Arra ösztönzöm őket, hogy

vizsgálják meg, minek születtek: vezetőnek vagy menedzsernek. Ha vezetőnek, akkor ennek megfelelően kell továbbmenni az életben,

ha menedzsernek, akkor ennek megfelelően edukálják magukat. És van még valami, legyenek értékeik! Sajnos ma egyre kevesebben vagyunk azok, akik saját értékeink mentén teremtettünk vállalkozást, holott erre óriási szükség lenne ma Magyarországon, mert a német cégek nem fogják képviselni a mi értékeinket…

 

Link másolása
KÖVESS MINKET: