Hóból forraltak vizet és hálózsákban aludtak a szabad ég alatt – két magyar kutyás szánnal járta be a sarkvidéket
Felmerült a kérdés, hogy akkor mi volt a legnehezebb számukra az ötnapos kaland során.
"Nagyon nehéz volt mozogni a majdnem 1 méteres hóban, még hótaposóval is. Ahhoz, hogy az ember elmenjen elvégezni a dolgát a legközelebbi fa mögé, ami 10 méterre volt, kb. 20-30 percig kellett taposni az ösvényt a hóban"
- mondta Anna.
Dávid viszont más nehézségeket emelt ki:
"Szerencsétlen helyzetbe kerültem, mert az én kempingfőzőm nem működött. Nagy probléma nem volt, hiszen a csapat többi tagja szívesen forralt nekem is vizet, de jó lett volna, ha mindent megcsinálhatok magamnak" - mondta, azt is hozzátéve, hogy bár konkrét feladatot nem tud kiemelni, ami különösen nehéznek bizonyult, mert nagyon jól felkészítették őket a szervezők, de a kutyáktól és az új barátoktól való búcsúzkodás érzelmileg nem volt könnyű.
Persze arra is kíváncsiak voltunk, mi tetszett nekik a legjobban, és mi volt az a meghatározó pillanat, vagy élmény, ami a leginkább megmaradt nekik. Anna azt mondta, a kutyákkal való együttműködés és a csapatélmény tetszett neki a legjobban, Dávid szerint pedig
"az egész túra az első találkozástól az elköszönésig egy több napig tartó csodálatos kaland volt".

Dávid életében először látta az északi fényt. Szerinte ez az egyik legszebb dolog, amit valaha látott. - Fotó: Varga Dávid
Meghatározó élmény volt számára, amikor az első sátorban töltött estén láthatta életében először az északi fényt, de azt sem fogja elfelejteni, amikor először találkoztak a körülbelül 200 szánhúzó kutyával, akik minden alkalommal izgatottan várták az indulást.
"A harmadik és talán legszebb élményem az utolsó éjszaka volt, amikor nem állítottunk sátrat, hanem mindenki csupán egy hálózsákban aludt egyedül. Hótalppal kitapostuk az alvós helyünk alapját, megvártuk, hogy lefagyjon, addig elmentünk az erdőbe fát és zuzmót szedni, ami szükséges volt a tűzrakáshoz és az 'ágyunk' alapjához. Ahogy feküdtem a csillagok alatt és figyeltem a hálózsákomból az általam megrakott tűz lobogó lángjait, a boldogság és elégedettség egy teljesen új szintjére kerültem. Ráadásul arra ébredtem másnap reggel, hogy hó hullott az arcomba, és egy madár a mellettem lévő fán dalolászott. Ezt átélni leírhatatlan"
- emlékezett vissza.
Anna korábban már vett részt skandináviai teljesítménytúrán, akkor viszont gyalogolnia kellett. Amikor arról kérdeztük, mennyiben volt az a kaland más, mint a mostani, azt mondta: teljesen.
"A hideg és a hótaposás ellenére azt mondanám, hogy fizikailag a Fjällräven Classic volt megterhelőbb, mert ott 15-20 kilós zsákkal kell gyalog megtenni 110 km-t, a Polar viszont szellemi síkon volt nehezebb, mert
tudatosabban és sokkal koncentráltabban kellett figyelni mindenre. Kezdve azzal, hogy eleget igyunk és együnk, hogy a réteges ruházatot megfelelően használjuk, hogy ne izzadjunk le és ne betegedjünk meg, és persze egész nap a kutyákra figyelni, hogy megfelelően futnak-e, nincs-e szükségük segítségre vagy pihenésre"
- mondta.

Fotó: Nicklas Blom Photography
A túrázók az expedíció során bejárhatták az északi sarkvidéket, láthatták Norvégia és Svédország olyan részeit, amelyek még az ott élők közül is sokak számára ismeretlen. Bár az útjuk során nem találkoztak a résztvevőkön kívül más emberekkel, de a felkészülés során és a célbaérés után megismerhették, mennyivel másabb az élet ott, mint Magyarországon.
"Az általunk normálisnak vagy inkább átlagosnak gondolt értékek teljesen mások ott fent északon. A legfontosabb különbség azonban véleményem szerint az emberek gondolkodásmódjában van. A magyar emberek pesszimisták, ezt mindenki tudja. Pedig mennyivel boldogabb életet él az, aki mindenben meglátja a jót is..."
- véli Dávid.
"Hihetetlen, hogy ami nekünk ekkora élmény és kuriózum, az az ott lakóknak a mindennapi életük része, és a helyi fiatalok előbb tanulnak meg motoros szánt vagy kutyaszánt vezetni, mint autót. Hálás vagyok, hogy egy kis betekintést nyerhettem egy ennyire más világba"
- mondta Anna.

Fotók: Kitlinska Anna Borbála
Természetesen azt is megkérdeztük tőlük, mit tanultak a Polaron és milyen tapasztalatokkal gazdagodtak.
Anna annak ellenére is sok új tudást szerzett, hogy gyakran túrázik, sőt már több hasonló expedíción is részt vett.
"Határozottan kitolta a teljesítőképességem határait, és bár gyakorlott túrázó vagyok, nagyon sok új, nem csak extrém hidegben hasznos praktikát tanultam"
- mondta.
Dávid a tavaly induló Zaja Kittyhez hasonlóan úgy érzi, teljesen megváltoztatta az életét ez a túra.
"Ez hihetetlennek hangzik, de teljesen átformál és megváltoztat egy ilyen út, akkor is, ha csak 5 napig tart. Rengeteget tanultam magamról és arról, hogy mi az, ami igazán fontos az életemben. És persze az sem mellékes, hogy ledobhatnak bármilyen messze a civilizációtól, már tudnám, hogy mit kellene tennem."

Fotók: Varga Dávid
Az átélt élmények hatására a fiatalok azt mondták, szeretnének még hasonló kalandban részt venni. Anna mindenképpen visszamenne még, de azért szánhúzó versenyekre nem vállalkozna. "Inkább magammal versenyzek, mint másokkal" - mondta. Dávid pedig sejtelmesen csak annyit árult el, hogy nagy tervei vannak, sok minden változni fog körülötte, és az is biztos, hogy nem utoljára volt szánhajtó.