SIKERSZTORIK
A Rovatból

Anna és Tamás megvették a kedvenc kávézójukat, nehogy szolárium vagy ingatlaniroda legyen belőle

A budapesti házaspárnak semmilyen vendéglátós múltja nem volt, de amikor megtudták, hogy eladó a hely, nem sokáig hezitáltak. Azóta teljesen a saját képükre formálták, törzsvendégeik száma pedig egyre csak nő.

Link másolása

Tavaly decemberben egy kommunikációs szakember (Anna) és egy újságíró (Tamás) alkotta házaspár – nulla vállalkozói és vendéglátós tapasztalattal, viszont óriási lelkesedéssel és több száz csésze elfogyasztott kávéval – megvette a kedvenc kávézóját. A hely abban az utcában van, ahol laknak, ide jártak minden nap: Anna egy lattéra, Tamás egy eszpresszóra.

Nem tervezték korábban, hogy lesz saját kávézójuk, hirtelen és némileg még számukra is váratlanul jött az ötlet. Merthogy nem az volt a cél, hogy vállalkozók legyenek, egyszerűen csak imádták a helyet, és sajnálták volna, ha valaki más tulajdonába kerül, aki esetleg kozmetikát, ingatlanirodát, vagy valami ehhez hasonlót csinál belőle.

„Amikor szülési szabadságra mentem, biztos voltam benne, hogy gyerek mellett nem akarok egy multinál reggeltől estig dolgozni. Vártam, hogy jöjjön a nagy ötlet, amivel legalább részben kiválthatnám az addigi munkámat, de sokáig hiába” – meséli Anna.

Közös ötleteléseik során került szóba a Kresz Géza utca 38. szám alatti, akkor még Bean my Lover névre hallgató apró kávézó is, ahol törzsvendégek voltak. Eleinte még csak viccelődtek vele, mi lenne, ha megvennék: mit csinálnának másképp, mire változtatnák meg a nevét és így tovább. Aztán megtudták az előző baristától, hogy a tulaj valóban árulja a helyet.

„Ekkor kicsit meg is ijedtünk, hogy ez most tényleg valósággá válik? Addig csak álmodoztunk és kreatívkodtunk tét nélkül, onnantól viszont elkezdtünk utánanézni a praktikus dolgoknak is” – idézik fel.

Tamás szemei előtt az álmodozós szakaszban inkább egy cseh söröző vagy egy rockklub lebegett, ezek azonban jóval komolyabb projektek lettek volna, arányosan nagyobb kockázattal.

Persze így sem volt rizikó nélküli a dolog. Amikor megkérdezték a legjobb barátaikat, szerintük érdemes-e belevágni, mindannyian próbálták lebeszélni őket. Nem csoda, hiszen nem sokkal azelőtt kezdődött a háború, ami magával hozta a szankciókat, az elszabaduló inflációt és a forint gyengülését is.

„A másik oldalon viszont erős érv volt, hogy a hely megnyitása után néhány nappal kitört a Covid, így az előző tulajdonosoknak gyakorlatilag azonnal be kellett zárniuk, mégis átvészelték a karantént. Úgy voltunk vele, hogy ha ilyen kezdet után talpon tudott maradni a kávézó, ennél rosszabb csak nem lehet…” – mondják nevetve.

Mint amikor a boroskólától eljutsz a száraz vörösborig

Anna régebben nem is ivott kávét egyáltalán, de amikor a felmondási idejét töltötte korábbi munkahelyén, nagyon sok kollégája hívta el egy kávéra, hogy mesélje el, miért döntött így és mik a további tervei. Innen indult számára a dolog, először lattéval és cappuccinóval, majd fokozatosan formálódott az ízlése.

Tamás ugyan korábban is kávézott, de inkább a klasszikus vonal híve volt. „Amikor először kóstoltam újhullámos kávét, még gondolkodtam is rajta, odamenjek-e szólni, hogy ez megromlott, annyira furcsa volt a savanyú, citrusos ízvilág. Utána megkóstoltam még egyszer, és rájöttem, hogy ez direkt van. Szép lassan pedig azt vettem észre, hogy már csak ilyet iszom. Kicsit olyan ez, mint ahogy az ember a boroskólától eljut a minőségi, száraz vörösborig.”

A tervezésbe teljesen laikusként vágtak bele, se gazdasági, se vállalkozási, sőt még kávékészítő ismereteik sem voltak. Utána persze igyekeztek pótolni a mulasztást, Anna elvégzett egy barista tanfolyamot is, de a döntést még ezelőtt hozták meg.

„Szerettünk volna kipróbálni valami olyasmit, amit még soha nem csináltunk. Ez kicsit olyan volt, mint amikor elkezdesz síelni, és először a legkönnyebb pályát választod: kiszámoltuk, hogy ilyen adottságokkal bíró helynél túl nagy veszteség akkor sem érhet bennünket, ha esetleg mégse jönne össze” – mondja Anna, hozzátéve: mivel van két gyerekük, nem is vállaltak volna be olyasmit, ami veszélybe sodorhatja a családi kasszát.

Mindketten maradtak a meglévő munkahelyükön, ezért kényszer sem volt, hogy egyik napról a másikra ebből tartsák el a családjukat. Tamás szerint első körben mindössze annyit tűztek ki célul, hogy legyen egy hely, ahova szívesen térnek be az emberek, mert jó zenék szólnak, és a kávé is finom.

Anna ma is azt tartja a fő kihívásnak, hogyan tudnának még feljebb lépni, és mi a maximum, amit ki lehet hozni ebből a helyből úgy, hogy ne sérüljön az eredeti koncepció. Vagyis maradjon közvetlen és családias, tudjanak beszélgetni a vendégekkel.

Mivel ő csak részmunkaidőben dolgozik, napi szinten ott van, szükség esetén akár beugrik az állandó barista helyett. Tamás pedig általában a saját munkája végeztével, vagy ebédszünetben néz be egy-egy kávéra.

Felkerült a falra a törzsvendég kedvenc mondása

A specialty kávézókat általában már a cégérükről is meg lehet ismerni, a tipikus megkülönböztető jegyek innen viszont korábban hiányoztak, inkább egy olasz kávézó benyomását keltette a hely. Szerettek volna változtatni ezen, így már a legelején eldöntötték, hogy új nevet adnak neki.

Erre végül júliusban került sor, egy alapos átalakítást követően a hónap végén nyitottak újra, immár EARLY Specialty Coffee Bar néven. Kívül-belül mindent a saját képükre formáltak, ekkor került fel a falra neon betűkkel egy külföldi törzsvendégük mottója is, aki mindennap bejár, és mindig azt mondogatta, this is my happy place.

Közvetlenül alatta Banksy hintázó kislányt ábrázoló képe kapott helyet, az utcafronton a bejárat mellett pedig egy Mona Lisát ábrázoló mém, Neményi Márton munkája: a világhírű festményalak balra a reggeli első kávéja előtt látható igencsak gyűrött arccal, jobbra pedig már azután, kisimulva. Ez gyakran még olyanokat is megállít egy szelfire, akik csak épp arra jártak.

Vendégkörük főleg a környéken található irodaházak dolgozói közül kerül ki, de a home office-ban lévőket is szívesen látják, mivel szerintük mindenkire ráfér, hogy a munkaideje alatt is legalább egyszer-kétszer 15 percre emberek között lehessen és feltöltődhessen.

A választékuk folyamatosan változik, a cél az, hogy minél több országot és tájegységet bemutassanak. Előfordult, hogy utazás során bukkantak rá egy olyan fajtára, amit utána berendeltek a kávézóba, sőt arra is volt precedens, hogy egy törzsvendég kívánsága alapján alakították a kínálatot: például valaki szeretett volna guatemalai kávét, és a következő rendelésbe be is került.

Vendéglátós játék a fürdőkádban

A házaspár főleg esténként foglalkozik a kávézó ügyeivel, a rendelésért és a többi operatív teendőért Anna felel, a kommunikációt pedig Tamás viszi.

Ami az anyagiakat illeti, pontos összeg említése nélkül annyit árulnak el, hogy nagyjából egy középkategóriás használt autó árát költötték eddig a projektre. Minden hónapban van rajta nyereségük, de mostanáig az egészet visszaforgatták a átalakításba.

„Azt szokták mondani, hogy amikor új üzletbe kezdesz, az első 2-3 év biztosan bukó, akkor csak rakod bele a pénzt. Mi ugyan eléggé biztonsági játékot játszottunk azzal, hogy egy létező helyet vittünk tovább (egyik nap az előző tulajok zártak, másnap már mi nyitottunk), de ezzel együtt is időbe fog telni, mire megtérülnek a költségeink” – fogalmaz Anna.

Mindketten türelmesen állnak hozzá, szerelemprojektként tekintenek az egészre: nem állítják, hogy nem fárasztó, de inkább a kreatív energiáikat fordítják rá. Azt is nagy előnynek tartják, hogy bele tudják tenni a személyiségüket, a gyerekeikre szánt időből viszont tudatosan nem vesznek el miatta.

Apropó gyerekek: nem nyomasztják őket azzal, hogy majd nekik kell továbbvinniük a családi vállalkozást, vagy épp ott állni a pult mögött az iskolai szünetekben. Azt viszont észrevették, hogy a kisfiuk a kádban gyakran vendéglátóst játszik, miközben a vizet töltögeti egyik pohárból a másikba.

És hogy mit hozhat a jövő? A kínálattal már elégedettek, amit beterveztek, meg tudták valósítani, sőt talán még felül is múlták a saját várakozásaikat.

„Fontos cél, hogy hónapról hónapra jobb legyél, de nem szabad azonnali profitmaximalizálásra törekedni. Nem akarunk futószalaggá válni, ahol a törzsvendégek leülni se tudnak. Tök jó érzés beszélgetni a betérőkkel, én nagyon élvezem” – mondja Anna.

Azokat pedig, akik hasonló vállalkozásba fognának, azzal bátorítja: „ha nekünk sikerült előzetes szakmai ismeretek nélkül, másnak is sikerülhet, mindössze elég lelkesnek és tanulékonynak kell lenni hozzá.”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
„Gyakran szemforgatva káromkodik a sofőr, ha meglát a buszmegállóban” – a kerekesszékes Ricsi ettől függetlenül úgy érzi, hogy számára akadálymentes az élet
Az életvidám srác a tömeg tetején is szokott csápolni a koncerteken, úszómúltja miatt pedig a Balatonba is be mert ugratni kerekesszékestül, és egyedül vezeti autóját. Sokszor vállal karitatív munkát és konferálást is, és arra biztat mindenkit, hogy az emberek merjék megkérdezni, hogy miben segíthetnek.
Tóth Noémi - szmo.hu
2023. október 28.


Link másolása

„Ideje gurulni” – villan fel a felirat Báder Richárd okosóráján, aki jelenleg nem egyedülállónak, hanem egyedül ülőnek definiálja magát. A kerekesszékes srácról nagyjából bármilyen szó előbb eszembe jut, mint a fogyatékkal élő, hiszen annyira pozitív a kisugárzása, tele van lendülettel, és egy igazi nagydumás. Annak ellenére, hogy az apja lelépett a születése előtt, amint értesült a rendellenességéről, Ricsi életszemlélete abszolút derűlátó, és igazán szerencsésnek tartja magát.

Egy ideje az ország vezető online élelmiszer-áruházának marketing részlegén dolgozik, és a kőbányai irodának ő az egyik mindent megoldó jolly jokere.

Amikor arról kérdezem, hogy mi a legnagyobb nehézsége a hétköznapokban, azt feleli, hogy „bár vannak fizikai határaim, de az akaratom szabad, úgyhogy mindig véghez viszem, amit elterveztem, ha kell, akkor segítséggel. Ha bejövök dolgozni, akkor ugyan le kell küzdenem néhány lépcsőt, de akkor egyszerűen csak megkérek valakit. Innentől kezdve a közlekedés számomra akadálymentes. Az életemben egyébként sincsen szerencsére semmiféle akadályom” – mosolyog Ricsi.

Arra is megkérem, hogy adjon tanácsot azoknak, akik szívesen segítenének egy mozgássérülten, de nem tudják, hogyan kell.

„Sokan rögtön segítőkészek, míg mások félnek odajönni. Utóbbiaknak azt javaslom, hogy ha segíteni akarsz, kérdezd meg, hogy segíthetsz-e, és ha igen, akkor miben, de kérdés nélkül ne fogjunk meg vagy gurítsunk senkit.”

Ricsi alapvetően autóval jár munkába, amely speciálisan úgy van kialakítva, hogy egyedül is vezethesse. A mozgássérültek számára ugyanolyan a KRESZ-vizsga és a gyakorlat is, illetve ugyanazon szabályoknak kellett megfelelni, mint bárki másnak. Annyi volt a különbség, hogy át volt alakítva az autó, amin tanult, illetve elsősegély vizsgán a gyakorlati részt nem tudta elvégezni, ezért két tételt húzott. A jogsijában annyi szerepel, hogy csak automata váltós autót vezethet.

„Teljesen önellátóan vezetek, nem kell segítség, egyszerűen csak magam mellé teszem a kerekesszékemet az anyósülésre. Persze ha egy szép lányt ültetek az anyósülésre, akkor előtte megkérek valakit, hogy tegye be a hátsó ülésre a kocsimat”

– nevet fel cinkosan Ricsi, aki azonban némi keserű szájízzel beszél arról is, hogy milyen atrocitásokat élt át, amikor például szervizben volt a kocsija, és ezért másfél hónapig folyamatosan tömegközlekedésre kényszerült.

„Sokszor szembesülök azzal, hogy a sofőröknek milyen érzelmi hullámvölgyei vannak, amikor látom a fejükön, hogy nemár, megint ki kell szállnom a vezetőfülkéből, és leolvasom a szájukról, hogy b*sszameg, miközben forgatják a szemüket. Olyan is akad, hogy a kalauz rám szól, hogy miért nem szóltam 48 órával előre a MÁV ügyfélszolgálatán, hogy pontosan melyik vonattal jövök, mert nincsen nála a kulcs az emelőhöz, vagy mert külön kocsit kell hozzárendelni a kerekesszék miatt egy régebbi típusú vasúthoz, de sajnos nem mindig tudok ennyivel előre tervezni.

Megértem amúgy őket is, mert körülményes a rendszer, amiről nem ők tehetnek, de ha hibáznak, őket büntethetik meg, bár amúgy az emelés maga nettó 3 percet vesz igénybe. Nyilván tudom, hogy nem velem van bajuk a sofőröknek és kalauzoknak, és hogy ne csak negatív élményekről meséljek, gyakori ennek az ellenkezője is” – meséli Ricsi.

„Barátságok is kötődtek már buszvezetőkkel, akik nekem hajtották ki először a rámpát, sőt, egyszer éjszaka jöttem haza egy buliból, és a megállóban a garázsmenetes busz megállt csak nekem, és elvitt egy darabig.

Minden ember más, ezért érthető, hogy más és más reakciót váltok ki belőlük: van, aki átnéz rajtam, van, aki nagyon kedvesen lesajnál, és akad, aki rosszul érzi magát a látványomtól is.”

Ricsi egyébként komoly sportmúlttal rendelkezik: 2008-ban kijutott a New York-i maratonra, ahol 320 indulóból a 65. helyet érte el, sokáig versenyszerűen úszott, és saját kategóriájában országos bajnok volt, illetve európai 4. helyezett. Sőt, még vívott is, amivel szintén nevezett európai bajnokságokon, de nem ért el helyezést. Mivel Ricsi jól úszik, idén nyáron kipróbálta a Balatonba ugratást is a kerekesszékével együtt, „egyszer élünk” jeligére. Manapság a fő sportja a bulizás, hiszen hatalmas partiarc hírében áll: nem ritka, hogy felemelteti magát a közönséggel, hogy a tömeg feje fölött csápoljon a koncerteken.

De a fesztiválozás sem mindig csak a partizásról szól számára, hiszen a Szigeten rendszerint önkéntes munkát is végez civil szervezetekkel karöltve, amelynek keretén belül bárki kipróbálhatja magát egy akadálypályán, hogy milyen kerekesszékkel közlekedni, míg mások vaklabirintusba kalauzolják el az érdeklődőket. Ezek a játékos érzékenyítő programok mindig nagy sikert aratnak.

A jótékonykodás eleve közel áll Ricsi szívéhez, ahogyan a szervezés és szereplés is.

„Voltam már konferáló a Nem adom fel alapítvánnyal együtt egy adománygyűjtő rendezvényen Szabó Simon színész mellett, most pedig megyek egy lakóotthonba konferálni a zenei világnap alkalmából” – sorolja a srác, aki nemrég befogadott a már meglévő macskája mellé egy dongalábú cicát, aki senkinek nem kellett.

Gyakori mondása, hogy „ez atom”, úgyhogy tervez bevezetni egy ruhamárkát A-tom névvel, hogy közvetítse ezt az életérzést. Egy biztos: aki ismeri, az tudja, hogy az a fajta, aki nem gurul könnyen dühbe…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Gázszerelésben és szobafestésben is Európa legjobbjai lettek a magyar szakemberek
Magyarország 5 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzéremmel zárta a Szakmák Európa-bajnokságát a lengyelországi Gdańskban. A magyar csapat egyik vezetője történelmi sikerről beszélt.

Link másolása

Magyarország 5 arany-, 1 ezüst- és 4 bronzérmet nyert a Szakmák Európa-bajnokságán, az EuroSkills versenyen, amelyet szeptemberben rendeztek a lengyelországi Gdańsk városában - írja a Telex.

A versenyt kétévente rendezik meg, idén 32 országból közel hatszáz 25 év alatti szakember vett rajta részt. Az indulók 42 különböző készség és szakma versenyein, valamint 1 bemutató szakmában mérthették össze a tudásukat.

Magyarországot 22 versenyszámban 26 versenyző képviselte, egy fő pedig a bemutató szakmában, a szoftverfejlesztési versenyben szerepelt.

Európa-bajnoki címet szerzett informatikai rendszerüzemeltető versenyszámban, a csapatversenyben Bandúr Tamás és Koncsik Zsolt, akik a Nemzet Legjobbjai címet is elnyerték. Rajtuk kívül aranyéremmel zárt Hidvégi János webfejlesztő, Nagy Dániel épületasztalos, Czimmer Bálint festő, díszítőfestő, valamint Offner Márton víz-, gáz- és fűtésszerelő.

Ezüstérmet kapott ipari robotika versenyszámban, a csapatversenyben Farkas Bálint és Kovács Erik. Bronzérmet nyert Kovács Márton és Ferenczi Krisztofer csapatversenyben, mechatronika szakmában, Stób Attila szárazépítő, Darabos Lili szépségápoló, valamint Pál Blanka ápolás és gondozás versenyszámban.

„Ez történelmi siker a program keretében, emberfeletti, ami munkát ezek a srácok beleraktak”

- írta a Telexnek Jasper Gábor, a magyar csapat egyik team leadere.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
120 000 dollárnyi pénz, egy élet megtakarítása tűnt el szempillantás alatt egy nő számlájáról
Tanulságos történet egy élet munkájáról, és a bankok kifürkészhetetlen biztonsági protokolljáról. Szereplők: egy amerikai asszony, egy élet munkájával összespórolt pénz, néhány doboz nyugtató, és a mindenható banki szabályzat.

Link másolása

Egy mese következik az Unilad jóvoltából.

Margaret Lomax éppen most adta el kaliforniai otthonát, hogy Arizonába költözzön, és úgy döntött, hogy az eladásból származó bevétel egy részét átutalja a Farmers & Merchants Bank Citibanknál vezetett számlájára. 120 ezer dollárnyi pénzt (41,6 millió forint) utalt át, ami egy élet megtakarítása volt. De a dolgok rosszabbra fordultak, amikor egy bankkártyát használt, amely a Citibanknál vezetett számlájához volt kapcsolva.

Miután most átutalta a 120 000 dollárt, valószínűtlennek tűnik, hogy gondok lennének a legtöbb befizetéssel, amit szeretnének fizetni, kivéve, ha házat vagy autót vásárolnak.

Ám mikor Margaret vásárolni ment a kártyával, meglepődött, amikor a kártyát elutasították. Aggódva ellenőrizte a Citibank-számláját, hogy nincs-e probléma, de rémületére felfedezte, hogy

az összes pénz eltűnt a számláról.

Miközben Margaret biztosan tudta, hogy a pénz átutalása sikeres volt, sem a Citibank, sem a Farmers and Merchants kezdetben nem tudták megtalálni a hiányzó pénzt. A nő úgy érezte, megőrül, fogalma sem volt, mitévő legyen. Nyugtatókon élt, s csak azon morfondírozott, hogy talán valami ismeretlennél landolt élete megtakarítása.

Szerencsére a helyzet végül megoldódott. A Citibank szóvivője ugyanis közölte, hogy

a nagy összegű tranzakcióknál a bank időnként visszatartja a pénzt, miközben ellenőrzi a tranzakció hitelességét.

A szóvivő így nyilatkozott:

„Nagyra értékeljük ügyfeleink belénk vetett bizalmát a számláik biztonsága érdekében. A pénzügyi integritás megőrzése érdekében átmenetileg pénzeszközöket tarthatunk vissza, hogy ellenőrizzük a tranzakció hitelességét. Sajnáljuk az ügyfelünknek okozott kellemetlenségeket, és hálásak vagyunk, hogy megoldottuk az ügyet."

Itt a mese vége, Margaret meg nagyon örült, hogy visszakapta azt, ami az övé volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SIKERSZTORIK
A Rovatból
A világ legnagyobb sajtversenyén két aranyat is nyert Szabolcs, a tőzsdei kereskedőből lett sajtkészítő - és még nagyobb tervei vannak
Elek Szabolcs nyüzsgő nagyvárosokat maga mögött hagyva kezdett új életet egy apró nógrádi faluban, de a nehézségek visszavitték külföldre. Ott még többet tanult, majd itthon megvalósította álmait, és közben a szerelem is rátalált.

Link másolása

Nyolc éve ismertem meg az ország talán legszenvedélyesebb sajtkészítőjét a Nógrád megyei Terényben. Elek Szabolcs akkor elmesélte, miért hagyott fel a tőzsdei kereskedéssel 26 évesen. Azt mondta,

ha nem cseréli fel a napi 11 órás munkát napi 16-ra, belehalt volna. A 16 óra minden pillanata öröm volt. Akkor kezdett sajtokat gyártani.

Bármilyen lelkes volt, anyagilag nem volt elég erős, három év után elment Walesbe, ahol már korábban önkénteskedett is egy farmon. Ott is inkább csak tapasztalatokat szerzett, hazatérni nem tudott. Ausztriában folytatta, ami igen hasznos volt. Szerinte ott van a legjobb tej, ami a sajtkészítés alapja.

„Ők ugyan ipari szinten termeltek, de olyan finom volt a sajtjuk, mintha a legjobb kézműves lett volna. Apró részleteken múlik ez. Ezeket tanultam én meg” – meséli, mit hozott haza külföldi munkájából.

Két éve hívták haza, az akkoriban indult Breier Farmra.

„Ez egy élménybirtok, ahol van egy tehenészet, negyven tehénnel, malacokkal, csirkékkel, pár kecskével és később lovakat is akarnak. Van itt egy tej-, lekvár- és húsüzem, étterem és egy bolt. Ez egy bemutató farm, családi szórakozásra is. Itt vezetem én a tejüzemet.”

Úgy jött haza, hogy előre megállapodtak, hogy a tehenek itt száraz szénát kapnak télen, semmiféle silóval, adalékanyagokkal nem etetik az állatokat.

„A sajt szagában és ízében is érezhető a siló, és hibákat okozhat.

Amúgy a világ legjobb teje biodiverz legelőkről származik, ami ott van fönt az Alpokban meg a völgyeikben.”

A Szabolcs külföldi tapasztalatai, receptjei alapján összeállított sajtok még az ő várakozásait is felülmúlták. A világ legnagyobb sajtversenyén két aranyérmet is szereztek a Brier farm sajtjai novemberben. Mivel az utazás drága volt, a magyarok összefogva, a Csíz Sajtműhelyes Kun Anitát bízták meg, hogy Norvégiába vigye termékeiket a megmérettetésre. Húsz kiló sajtot vitt egy bőröndben.

„Amikor nem hivatalos infóként hallottuk, hogy egyik sajtunk aranyérmet kapott, nem hittem el, legalább fél óráig. Amikor kiderült, hogy kettő is, nagyon meglepett. Állati boldog voltam, de tudom, ennél jobbat is tudok.”

A 3 hónapos érlelésű Tanyasajt és a 9 hónapos Pilis sajt nyert aranyérmet.

„A tanyasajtunk nagyon kellemes, krémes, amikor fiatal és enyhén savanykás, van neki egy pici bukéja, illatban is és ízben is, ami még nem olyan durva. 9 hónaposan már sokkal intenzívebb az íze, édes, karamellesebb. Megjelennek benne sókristályok is idővel.  Sós és édes ízt ad egyszerre. A Pilisi egy hegyi sajt, de nem a kemény verziója, hanem a félkemény. Fiatal korában ez hozza ki a legjobban a legelők aromáját, érezni a növény ízét. Ez egy picit édes fiatalon, és  amikor öreg lesz, akkor durván édes, pikáns, majdnem húsos íze van. Ennek mossuk a kérgét egy baktérium és élesztőgomba flórával. Ez olyan enzimeket bocsát ki, ami a sajtban lebontja a fehérjéket, meg a zsírokat, és borzasztó jó ízeket ad. Ettől kicsit büdös, mint az osztrák, francia és svájci sajtok, cserébe viszont nagyon finom” – mutatja be a sikeres darabokat.

A versenyen több mint 4 ezer sajt indult, és körülbelül 300 kapott aranyérmet.

Szabolcs szerint ez az elismerés felértékeli a tudását és remélhetően mindenkinek lendületet ad a készítőknek, hogy csináljanak minél több jó sajtot, a fogyasztóknak pedig, hogy egyenek nagyon jó hazai sajtokat.

„Nagyon kevés a kézműves sajtkészítő Magyarországon, de van egy réteg, egy színvonal, amire azt mondom, hogy nemzetközileg is bevállalható. Fontos lenne, hogy az emberek keressék, értékeljék ezt. Higgyék el, hogy ha tizenvalahány ezer forintos francia sajtot vesznek, azért a pénzért jó minőségű magyar is kapható. Lehet, hogy finomabb és érdekesebb is.”

Nemrég Svájcban volt egy konferencián, ahol 3 napig a legfinomabb sajtokat ették. Volt ott több magyar sajt is kóstolónak a 200 európai termék között, és azt mondja, nem kell szégyenkezniük a magyaroknak.

Szabolcs most Budapesten él, minden nap ötkor kel, hogy a korai kezdésre Pomázon legyen. Terényt nem felejti, és reméli, egyszer visszatérhet. Szerinte Nógrád lenne a legideálisabb hely sajtkészítésre. Mostanában is jár arra túrázni.

Sokat álmodozott, és végre teljesülnek a vágyai.

„Tulajdonképpen sorra valósulnak meg a kívánságaim. Hazajöttem, sajtot csinálok, elismerést is kaptam, és a barátnőmet is megtaláltam.”

A világban vándorlás nem adott időt, lehetőséget a társkapcsolatra, de most végre boldog, hogy olyan lányt talált, akivel sok a hasonlóság.

„Szerintem azért jöttünk össze, mert sajtszagom volt, ő meg nagyon szereti a sajtot” – mondja nevetve. Úgy érzi, Bea támogatja mindenben. Egy éve vannak együtt, pár hónapja együtt élnek. Terény is nagyon tetszik neki, de mivel ő hivatalban dolgozik, nehezen tudna kiköltözni Nógrádba. A jövő még sok mindenen múlik.

Bea nagyon biztatja Szabolcsot, hogy a TikTokon is terjessze, amit a sajtról érdemes tudni.

„Hezitálok még, de valóban fejleszteni kellene a magyar sajtkultúrát. Egyenek az emberek sok sajtot, jó minőségűt, mert az egészséges. Egy svájci akár negyven kiló sajtot eszik egy évben, a magyarok ötöt. Azon kellene dolgozni, hogy magasabb legyen a magyar szám is.”

Szabolcs ráadásul nem csak a hazai sajtokban gondolkodik. Azt szeretné, ha olyan helyeken is készítenének jó minőségűt, ahol nehéz, mint például Thaiföldön. Ötletei vannak, egyszer talán hozzájárul ahhoz, amit szeretne, hogy a legnagyobb sajtversenyen ne csak 50 ország, hanem 150 vegyen részt.

„Tudom a határokat, nem akarok sajtot készíteni a sivatagban és az Antarktiszon” –  mondja nevetve és hozzáteszi, hogy dolgozni sem menne már hosszabb időre külföldre, csak tapasztalatokért vagy tanácsokat adni.

„Persze utazgatnék sokat, de csak oda, ahol van sajt!”

Link másolása
KÖVESS MINKET: