A magyar gitáros, akinek közel félmillió YouTube-feliratkozója van
Megszámolni is nehéz, hányan töltik fel nap mint nap valamelyik ismert sláger általuk készített egy szál gitáros feldolgozását a YouTube-ra. Ezek többsége azonban jó, ha a középszerű szintet megüti. Gergely Péter viszont kivétel: egyrészt sima akkordozós éneklés helyett teljesen egyedi, instrumentális átiratokban utazik, másrészt ezekhez rendkívül igényes klipeket is forgat.
Négy és fél évvel YouTube-csatornájának elindítása után már közel 100 videónál és – ami még nagyobb dolog – nem kevesebb, mint 451 ezer feliratkozónál tart.
Elmesélte, miért pont ez a műfaj lett a szenvedélye, mi az oka annak, hogy élőben csak ritkán lép fel, valamint hogy tervez-e saját számokat is írni.
– Hogyan jött a gitározás az életedbe?
– Mióta az eszemet tudom, mindig is nagyon szerettem zenét hallgatni, és a gitár különösen tetszett, így én lettem az első a családban, aki hangszeren tanult játszani. 9 évesen kezdtem el klasszikus gitárt tanulni egy helyi zeneiskolában, ami egy 6 éves kurzus volt. Az utolsó évre már alig maradt motivációm – egy alapvetően keményebb zenét hallgató tinédzser fiú klasszikus darabokat játsszon? –, amit csak tetézett, hogy ez egybeesett a középiskolai felvételi időszakával is. De végül elvégeztem, aminek örülök. Ezután 3-4 évig elektromoson gitáron játszottam, ezt magamtól tanultam meg. Végül pedig 4 éve kezdtem a szóló akusztikus/fingerstyle stílust képviselni, amit szintén önállóan sajátítottam el, bár a klasszikus alapjaim miatt úgy érzem, könnyebb volt ráéreznem az alapvető technikákra.
– Miért pont ez a műfaj lett az, ami mellett elkötelezted magad?
– A legtöbb ember ha az akusztikus gitárra gondol, akkor tipikusan a tábortűz melletti, éneklést kísérő akkordozás jut az eszébe.
Emellett a lágy akusztikus gitár hangja számomra elvarázsoló, szóval lényeg a lényeg, ebben a stílusban megtaláltam a Nagy Őt, nem lesz több váltás.
– Van konkrét példaképed akár itthonról, akár külföldről, aki inspirált téged?
– Több gitáros is van, aki inspirál, de ha a 3 legnagyobbat kellene kiemelnem, azok Mike Dawes, Maneli Jamal és Calum Graham lennének. Egyébként sokféle zenét hallgatok, így a különböző stílusok és előadók révén szintén inspirációt gyűjtök.
– Mi volt az első feldolgozás, amit elkészítettél, és később mi alapján döntötted el, miket vegyél fel és tegyél közzé?
– Technikailag a legelső YouTube videóm a Maroon 5 "Payphone" című száma volt, amit még elektromos gitáron játszottam, az első fingerstyle feldolgozásom pár hónappal később került fel, ami a Titanic című film betétdala volt. Ezt egyébként 4 év után idén újra átdolgoztam, mert úgy tekintek rá, mint az egész karrierem kiindulópontjára, így nagyon közel áll a szívemhez.
Persze csak akkor, ha nekem is tetszik, különben a végeredmény nem lenne hiteles.
– Átlagosan mennyi idő áthangszerelni egy dalt egy szál gitárra?
– Az áthangszerelés ideje az adott daltól függ. Átlagosan 20-60 perc, amíg összerakok egy feldolgozást, innen még néhány óra gyakorlás következik (általában több napra lebontva), majd jöhet a felvétel. Persze vannak olyan számok, amik nehezebb fogásokat igényelnek, vagy épp valami szokatlanabb technikával kísérletezek, ezeket nyilván valamivel tovább kell gyakorolni.
– A videóid is láthatóan igényesek, ezekre mennyi időt fordítasz pluszban? Magad találod ki a koncepciót, forgatod le és vágod meg őket, vagy valaki segít benne?
– A filmezést és a videó színezését az öcsém csinálja, akinek jó érzéke van ezekhez a dolgokhoz, a vágást pedig én. A koncepciókat illetően a fő vezérelv általában az, hogy próbáljuk meg az adott szám hangulatához igazítani a környezetet, néha esetleg inspirációt merítve az eredeti videoklipből is. Egy videó leforgatása átlagosan 30-60 perc között van, és az utómunka is körülbelül még egyszer ennyi időt vesz igénybe.
– Saját szerzeményeid is vannak?
– Igen, bár egyelőre még nem publikusak. 4-5 szám már készen van (legtöbbjük 2014-ből), és van több elkezdett, valamint rengeteg rövid riff/betét ötletem. Már évek óta tervezem az első 4 számos EP-m/kislemezem megvalósítását, de valamiért mindig elodázom a dolgot – a ténylegesen saját szerzeményével mindig kritikusabb az ember. Idén viszont kitűztem célul, hogy végre publikálom!
– Az éneklés nem vonz?
– De igen, és szeretek is énekelni, de inkább barátok közt, amikor úgymond nincs "közönség", mivel nem vagyok biztos az énekhangomban. Viszont ezen is szeretnék a jövőben dolgozni.
– Hogyan tettél szert a lassan félmillió YouTube-feliratkozóra? Egyenletesen nőtt a szám, vagy voltak robbanásszerű ugrások?
– Őszintén szólva, még mindig kicsit hihetetlen az egész.
Időnként vannak videók, amik valóban robbanásszerű ugrást okoznak, az eddigi legnagyobb a "See You Again" feldolgozásom volt, amit már több, mint 6.5 millióan néztek meg.
– Az általad feldolgozott előadók valamelyikétől kaptál már visszajelzést, vagy értesültél róla, hogy eljutott hozzájuk a te verziód? Ha igen, mit szóltak hozzá?
– Nem tudok róla, hogy olyan sok előadóhoz eljutottak volna, de egyben biztos vagyok: a The Chainsmokers-nek elnyerte a tetszését, ahogy a "Closer" című számukat átdolgoztam. Mosolyt csalt az arcomra, amikor láttam a kommentjüket.
– Élőben is fel szoktál lépni?
– Jelenleg csak alkalmanként lépek fel élőben, ez legtöbbször a szponzor gitárcégemmel kapcsolatos (miattuk voltam Németországban és Svájcban), de itthon is álltam már színpadra, például a második OVS fesztiválon. Ezek mellett néha szoktam kisebb kaliberű fellépéseket is csinálni, de jelen pillanatban a YouTube-on való tevékenységem a hangsúlyos.
– Inkább hobbi ez számodra, vagy van kézzelfogható bevételed belőle? Ha az előbbi, mivel foglalkozol egyébként?
– Egyelőre köztes fázisban van, mivel már többnek tekintem, mint csak egy sima hobbit a lehetőségek és a bevétel miatt, ugyanakkor jelenleg nem ezzel foglalkozom hivatásosan.
De a végső célom/álmom továbbra is a zenei karrier, és az utóbbi években egyre több jel mutat afelé, hogy valóra válhat.
– Meddig szeretnél eljutni, mekkora fejlődési lehetőséget látsz még akár ismertségben, akár technikai tudásban, vagy más egyéb területen?
– Statisztikákat tekintve az 1 millió feliratkozó a célom, ami belegondolva rengeteg ember, így még furcsább érzés, hogy mindjárt a felénél tartok. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem igazán érzem korlátoltnak az általam készített tartalmat: az emberek mindig is szerették a zenét, mindig lesznek új dalok (akár átdolgozás, vagy saját szerzemény), amiket fel lehet tölteni
Ez a stílus viszonylag egyedi, vagyis nincs olyan rengeteg képviselője, és tulajdonképpen nyelvfüggetlen, így univerzális.
Idei célom az is, hogy kissé próbáljak ismertebbé válni itthon is, meglátjuk ez mennyire fog sikerülni. Tudást illetően pedig mindig van hová fejlődni, akár legyen szó egy új technikáról, akár úgy, mint dalszerző – ez igazából szerintem egy soha véget nem érő út, de pont ez a szépsége.
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor
