hirdetés

RÓKALAND

Sopron nem csak a kékfrankos fővárosa – őszi bortúrán jártunk

Eddig meg sem fordult a fejedben, hogy egri vagy tokaji helyett soproni bort válassz? Pedig ez a borvidék is rengeteg különleges meglepetést tartogat.

Link másolása

hirdetés

Szeptember első napjaiban, egy soproni bortúrára voltunk hivatalosak, és egy olyan arcát fedezhettük fel a környéknek, ami sokkal több figyelmet érdemelne.

Azt a mondatot már én is ismertem, hogy:

Sopron a kékfrankos fővárosa

De a többi borvidékhez képest sokkal kevesebbet tudtam a soproniról, és kevesebbet is fogyasztom ezeket a borokat. Nem jut eszembe egy tokajival szemben sopronihoz nyúlni a polcon, és lehet, hogy ti is így vagytok ezzel.

Pedig a kétnapos túránk alatt bizonyosságot nyert, hogy nem csak a vörös bort készítik jól ezen a vidéken. Száraz fehéret, vagy akár késői szüretelésűt is érdemes kóstolni itt. (A Vincellér 2018-as késői szüretelésű Zenitje konkrétan a kedvencem lett. Ha szeretitek az aszúhoz hasonló édes bort, mindenképpen érdemes kipróbálnotok!)

Soproni borvidék

hirdetés

A Soproni borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin terül el. A borvidék teljes területe körülbelül 4 300 ha, amelyből 1 800 ha körüli területen termelnek szőlőt. A szőlőtermesztés hagyománya egészen a római időkig nyúlik vissza. A legnagyobb részben vörösbort készítenek, elsősorban a kékfrankos szőlőfajtából, de számos nemzetközi fajta is meghonosodott a borvidéken. Sopron bora jellemzően közepes testű, alkoholtartalmú, friss és jó savtartalommal rendelkezik.

Valószínűleg a soproni borászok is felismerték azt, hogy remek boraik nem jutnak el elég magyar háztartásba, és túránk során megmutatták, hogy érdemes erre a környékre jönni, és érdemes végigkóstolni minél több borászat termékét.

Ottjártunkkor zajlott éppen a fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban a Poncichter Piknik. Ahol a Fertő-táj Világörökség Magyar Tanácsa összefogva a Soproni Borvidék Hegyközségi Tanácsával, a városvezetéssel, az egyetemmel és a helyi borászokkal közösen köszöntötték a városba érkező leendő elsős és felsőbbéves hallgatókat. Ez például egy remek lehetőség arra, hogy a fiatalok megismerjék a borvidéket.

De a rengeteg boros élmény mellett például Kocsis Miklós, a Kocsis borászat tulajdonosa isteni ebédet dobott össze nekünk egy gulyáságyún.

Ha a környéken jártok, hozzájuk is érdemes lehet bejelentkezni egy "kalandos borkóstolóra", aminek az első felében megismerhetitek a soproni borvidéket, a szőlőterületek mellett kóstolhatjátok meg boraikat, majd a túra végén egy grill vacsorán vehettek részt.

A folytatásban pedig még 7 olyan helyet szeretnék megemlíteni, ami valamilyen szempontból elvarázsolt minket az út során, és ami nektek is jó szívvel ajánlok a borok és a helyszín miatt is.

Zachár Pincészet és Zachár apartman

Zachárék különösen a szívünkbe lopták magukat, mert náluk volt a szállásunk, és a hozzájuk tartozó apartmanok álomszépek.

Apartmanjaikat olyan híres, Sopronhoz köthető hölgyekről nevezték el, akiknek életútja, személyisége inspirációként szolgált a berendezés tervezésében is.

Mi az Ilona apartmanban szálltunk meg. Ami nevét Wolfram Ilonáról kapta, aki V. László dajkája, illetve édesanyjának, az özvegy Erzsébet királynénak hű udvarhölgye volt. Nevéhez fűződik a magyar korona elrablása a kisded V. László számára, akit koronázása alkalmával is ő tartott a karjaiban, majd együtt menekült a királynéval és a gyermek királlyal Sopronba.

A Zachár borok

"Minden üveg Zachen borban ott vagyunk mi is. Hosszú hónapok fáradhatatlan munkájával.

A hitünkkel, hogy kis pincében is készülhet kiemelkedő minőségű bor. Sikereinkkel és nehéz pillanatainkkal, míg a gondoskodással ápolt termés a barrique hordókon keresztül végül a palackokba kerülhet.

Örömmel mutatjuk most be boraink legjavat, Poncichter negyedbeli pincénkben és apartmanjainkban pedig borkóstolóval, szeretettel látjuk vendégeinket."

Ami a mi kedvencünk lett: Csillahegyi Chardonnay

A Fertő tó partján fekvő Hidegség település legmagasabb pontján, a mindig napos Csillahegyen terem a Zachár Chardonnay szőlője. A termést kíméletesen préselik, a mustot ezután 225 literes fahordóba töltik, majd az erjedést követően finom seprőn tartva érlelik 18 hónapon keresztül.

Erhardt Étterem

Sopron történelmi belvárosának peremén, az egykori poncichter negyedben található az Erhardt Étterem éttermünk és a hozzá tartozó tradicionális soproni borospincéik.

Mi itt egy fantasztikus, borkóstolóval egybekötött vacsorát fogyasztottunk el, és ezek alapján az ételek alapján nem utoljára kívánkoztunk ide.

A borvacsora alatt a Taschner Bor- és Pezsgőház, a Horváth Borászat, az Ottó Pince, az Iváncsics Pince és a Zachár Pincészet borait kóstoltuk.

Az étteremről:

"Vendégeinknek a’la carte éttermünk klasszikus fogásait és szezonális ízeit tálaljuk. Nyáron hangulatos kerthelyiségünkben is kellemes az étkezés, egy frissítő ital elfogyasztása.

Családoknak, borkedvelő baráti társaságoknak és üzleti utazóknak egyaránt remek alternatíva lehet családi panziónk, mely 15+3 db szobával áll rendelkezésükre, 200 m-re Sopron jelképétől, a Tűztoronytól.

2020-ban nyitottuk meg Kézműves Pékségünket, mely a hét 6 napján kovászos kenyerekkel, finompékárukkal, ropogós sós kiflivel várja a vásárlókat. Helyi termelők termékei is elérhetőek."

Vincellér Borbirtok

A három család (Molnár-Pieler-Sásdi) tulajdonában lévő pincészet 1986-ban készítette első két borát, egy 1972-es telepítésű kékfrankosból és egy 1979-es Zweigeltből. 1996-ban megvásárolták a fertőbozi Széchenyi Pincét, és az itteni feldolgozónkban készülnek az alap (Vincellér) és válogatás (Molnártiti Selection) boraik.

Szintén Fertőbozon alakították ki borozójukat és vinotékájukat is, de Sopronban, a Hőflányi utcában termelői borboltot is üzemeltetnek.

A Vincellérhez 27 hektár szőlőterület tartozik. Két fő fehér fajtájuk a zöldveltelini és a zenit, a két kékszőlő pedig a kékfrankos és a Zweigelt. A fehérborok és a rozé korai szüret után hűtött környezetben, acéltartályokban készülnek, a vörösborok egy része pedig hosszabb érlelést is kap, leginkább 500 literes fahordókban.

Ugorjatok be hozzájuk a borozóba, és egy kóstoló után már könnyebb lesz választani a boraik közül.

Winelife

Borászati koncepciónk a Winelife esetében: tökéletesen precíz, tiszta borokat előállítani osztrákos stílusban. Kiemelkedő boraik a Zöldveltelini és a Kékfrankos, de könnyű, korai édesborukat, a Supernovat is a különlegességek között említhetjük.

Borászatuk központja Fertőrákoson található, két egymás melletti portát vásároltak meg azzal a céllal, hogy a feldolgozó mellett a vendéglátás is helyben valósulhasson meg.

Pincészetükben a szőlőművelés és a borkészítés minden fázisát magunk végzik, a lehető legmagasabb színvonalon. Céljuk és egyben küldetésük, hogy kiváló minőségű borokat készítsenek, és ezt a tudást átadják a következő generációnak.

Lővér Pince

Balf-Fertőrákos legjobb dűlőiben, környezetkímélő „zöld” technológiával termesztett szőlőiket Sopronban dolgozzák fel, és 1893-ban épített pincéjükben érlelik borrá.

Stílusukban a hagyomány és a modern szemlélet ötvöződik. Boraik minőségét a hazai és nemzetközi borversenyeken elnyert számtalan aranyérem mellett a sok-sok pozitív fogyasztói visszajelzés is tükrözi.

Magyar Dezső, főborász rendkívül barátságosan, és nagy szeretettel képes a borokról beszélni, öröm hallgatni őt!

Borkóstolóra szívesen várják az érdeklődőket (csoportos formában, 10 főtől, előzetes bejelentkezést követően).

Gangl Borászat

A családi borászat szőlői kilenc hektáron teremnek, többnyire a Fertő-tó partján, ahol kékfrankos, Zweigelt, merlot, cabernet sauvignon mellett kisebb részben fehér szőlő is akad, némi sauvignon blanc, zöldveltelini, tramini és zenit. A korai időktől a vörösbort pártolták, így van ez ma is, de fehérborokat is készítenek többnyire a vendégek kedvéért, ételek mellé könnyedén fogyasztható italnak.

A szőlőmunkákat maguk végzik, gondosan ügyelve a környezetkímélő gazdálkodásra. A feldolgozás a Lehár Ferenc utcában található pincében történik, helyi módon a családi háznál.

A szortimentben a modern vonalú vörösborokon túl van tradicionális módon készült, vadélesztős „nagypapa kékfrankosa” is, amelyre a család rendkívül büszke: szeretik megmutatni a kóstoló közönségnek ezt a valódi, régi vágású, jól iható soproni bort. A merlot-ból és a kékfrankosból rozé is készül, Gangl Szabolcs, a pince vezetője szeretné ebbe az irányba is fejleszteni a technológiát, hogy a gyors fogyasztásra szánt, friss és ropogós fehérborok, valamint rozék előállítása is a lehető legprofesszionálisabb módon történhessen.

A Gangl borok nem nagyon hagyják el a város határait. A pincénél is mérik a bort, ráadásul az ódon weinkeller remek hely egy kellemes borozásra, akár egy nagyobb társaság számára is. Vendégfogadást 60 főig vállalnak, akár szervezett rendezvények helyszíneként is.

Steigler Pince

"Kik vagyunk? Különleges terroir, egyedülálló ízvilág, emberi sorsok, évezredes hagyományok és egy páratlan pince organikus szövete. Eszköz a természet kezében, hogy minőségi, organikus borok készüljenek az emberek örömére."

A pincészet Lőrinczy Bálint tulajdonos és Varga Tamás borász vállán nyugszik. Csillámpala szülte organikus boraikat a saját, 21 hektáros, organikus művelésű ültetvényeik terméséből készítik, melyek a soproni borvidék legjobb területein fekvő Steiger, Frettner és Spern Steiner dűlőkben helyezkednek el.

A soproni borosgazdák évszázadok óta a városfalak védte házaik pincéiben készítették messze földön híres boraikat.

Ezt a tradíciót követve, Sopron poncichter negyedének szívében, egy több száz éves pincében érleli a Steigler Pincészet is természetes borait.

Friss hír, hogy a Steigler Prémium Kékfrankosa bekerült Magyarország 20 legjobb vörösbora közé, a Winelovers megmérettetésén.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
RÓKALAND

Ilyen a vacsora Budapest legújabb, Michelin-csillagos éttermében - az Essênciában jártunk

Portugál és magyar kapcsolat a tányéron. Nem volt véletlen az a csillag!

Link másolása

hirdetés

Szeptember 2-án két újabb Michelin-csillagos étterme lett Magyarországnak: a Salt és az Essência. Utóbbival tettünk egy próbát most mi is.

A portugál származású Tiago Sabarigo neve már régóta hozzátartozik a budapesti gasztronómiához. Több mint négy évet töltött a Costes Downtownban, és Michelin-csillagot is szerzett az étteremnek, így nem csoda, hogy saját étterme is felkeltette a Michelin-ellenőrök figyelmét.

Essência Restaurant – Tiago & Éva.

Az étterem azonban nem egyéni vállalkozás. Felesége, Jenei Éva is kiveszi belőle a részét, és így ketten a magyar és a portugál ízekre éhes közönséget egyszerre szolgálják ki.

A portugál ízeket felsorakoztató menü az "Otthon" nevet kapta, míg a magyar az "Itthon" névre hallgat. A harmadik típusú menü pedig, amiben keverednek a portugál és a magyar ízek, a "Május 17.", ami első gyermekük születésének dátuma.

Az 5 fogásos menü 19900 forintba kerül. Alkoholmentes párosítással 24800 forint, borpárosítással pedig 31500 forint.

Ez egy Michelin-csillagos étteremnél elég jó ár, érdemes még most lecsapni rájuk, ha az ember tud asztalt foglalni hozzájuk...

hirdetés

Ha pedig vacsorára nem férnénk be, az ebéd menüárban még barátságosabb választás lehet. 2 fogás 4000 forint, 3 fogás 5500 forint.

Most pedig jöjjenek a nyálcsorgatásra alkalmas képek a menüinkről!

"Otthon" menü

Polip, beluga lencse, paradicsom salsa

Görögdinnye gazpacho

Tőkehal, burgonya ravioli, fokhagymás majonéz

Mangalica, őszibarack, édeskömény

“Papo de Anjo, ovos moles”, meggy

"Itthon" menü

Kacsamáj terrine, karamellizált hagyma, erdei gyümölcs

Hideg zöldborsó leves, tejföl, menta

Fürj, kukorica, radikkió

Marha, sztrapacska, kapor

Kókuszkocka, lime

Én a magyar menüt kóstoltam végig, és bár az ízek ismerősek voltak, mégis rengeteg újdonsággal találkoztam. A máj, a borsóleves és a kókuszkocka is teljesen más arcát mutatta, mint amit én eddig ismertem. Egy ízutazás volt ez, egy egész estés, romantikus program. És egy ilyen vacsorának pont ez a lényege.

De mielőtt valakiben felmerülne, hogy ezek a falatok nem laktatóak, ki kell emelnem, hogy dugig ettük magunkat.

Az 5 fogás előtt érkezik még két étvágygerjesztő falat. Aztán az előétel és a leves között isteni házi kenyér, olíva és algás vaj is kerül az asztalra. Majd a desszert előtt egy szorbét is kóstoltunk, és a desszert után még portugál krémest is kaptunk búcsúzóul. Aki ezzel nem lakik jól, az nem tudom, hogy milyen étrenden lehet...

Kiemelném még az isteni koktélos kínálatot is, és azt, hogy mi borokat is ittunk a menühöz.

Ha ti is fogyasztotok alkoholt, mindenképpen ezt a verziót ajánlom, mert remek párosítások vannak. És ha különböző menüt esztek, még az is egy érdekes momentum, hogy mennyire más italok kerülnek elétek a portugál és a magyar oldalról. Míg például én a desszertemhez aszút kaptam, a partnerem édes portóit szürcsölt.

Remek kiszolgálás, páratlan menü és kellemes hangulat. Ha egy falat Portugáliára vágytok, irány az Essência!

Cím:

Essência Restaurant - Tiago & Éva

V . kerület Budapest, Sas utca 17.

Foglalás:

https://essenciarestaurant.hu/foglalas

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
RÓKALAND

Ősz az Adrián – Abbázia, Učka és Krk

Horvátország a magyarok számára egyet jelent a nyaralással, pedig ősszel is lenyűgöző és izgalmas úti cél lehet.

Link másolása

hirdetés

Fiume után (amiről EBBEN a cikkben olvashattok) Abbázia, Učka és Krk felfedezése mellett döntöttük, és bár a tengerben egyszer sem mártóztunk meg, tartalmas és izgalmas napok vannak mögöttünk.

Abbázia, ami a Monarchia óta menő

Abbázia (horvátul Opatija) Fiumétól 8 km-re nyugatra, az Učka-hegység lábánál fekszik. A hegyek miatt télen is enyhe az éghajlat, és a nyári hűség is sokkal elviselhetőbb itt. A gyönyörű épületek mellett a parkokban rengeteg mediterrán növény is burjánzik. A pálmafák mellett a babér az úr.

Abbázia a Monarchia második legnagyobb üdülőhelye volt, és szanatóriumait többnyire magyar orvosok vezették. Sokan jártak ide töltődni és gyógyulni, a babér és a tengervíz áldásos kombinációja miatt.

"Számomra a tenger, Fiume és Abbázia között, még mindig a “magyar tenger”, akkor is, ha tudom, hogy a történelem időközben odaadta az olaszoknak a Szentkorona Gyöngyét. Ez az öböl mélykék vizével az én külön, szerény és csöndes irredentám. Az egész világból ez az öböl az a hely, ahol a magyarnak közvetlen köze volt a tengerhez. Visszajárok ide, örülök, ha valamelyik fiumei őslakó magyarul felel kérdéseimre, szeretek sétálni Abbázia és Lovrana között, a babér illatú tengerparti sétaúton, ahol szüleink és nagyszüleink udvaroltak már egymásnak, s esténként szívesen átmegyek Voloscába, leülök a part menti kiskocsma előtt, megiszom egy negyed liter isztriai vörösbort, és drámai helyzeteken vagy más ilyen reménytelen feladatokon töröm fejem. Minden évben elmegyek ide, néha csak két, három napra."

Márai Sándor - Dráma Voloscában

hirdetés

Márainak abszolút igaza van, Abbáziában könnyedén megérinti az embert a magyar történelem, és közben mégis van benne valami egzotikum a tenger miatt.

Manapság Abbázia egyik jelképe az 1956-ban Zvonco Car szobrászművész alkotta szobor, a Leány sirállyal, mi is innen kezdtük meg sétánkat.

A lehető legszerencsétlenebb időben jártunk itt, hiszen konkrétan órákon keresztül szakadt az eső, de amikor elállt, friss és tiszta levegőt hagyott maga után. És ez a környék még esőfelhőkkel tarkítva is csodaszép!

Az ebédünket a Bistro Yacht Club Opatijában fogyasztottuk el.

Jól esett a borús idő elől ide menekülni, és áfonyalikőrt kortyolni, majd gazdag, szószos tésztát és buzarás polipot kanalazni.

Friss és finom itt is a tengeri étel (mint a környéken szinte bárhol egy jobb étteremben), és a kiszolgálás figyelmes. A tradicionálisabb és elegánsabbak közé sorolnám ezt a helyet, mégis baráti árakon dolgoznak, és abszolút komfortosan érezheti magát itt az ember.

Az ebédet egy nagyobb sétával vezettük le, és az egyik kötelező programot pipáltuk ki: a Lungomare sétányt.

Ezt a 12 km hosszú út, minden bizonnyal az Adria egyik legszebb tengerparti sétánya. Első része 1899-ben, majd a folytatása 1911-ben készült el. Végig gyönyörű épületek és burjánzó növények szegélyezik.

Csodálatos dolog, hogy a horvátok nem engedték ezt a szakaszt feldarabolni és tönkretenni, hogy megszakítás nélkül sétálhat itt végig a tenger mellett az ember.

A vacsoránk is egy fantasztikus helyen volt, a part mentén: az Ostaria Veranda.

Ez az a típusú étterem, amit Budapesten is a komolyabb bisztrók között tartanának számon.

Maga az étterem és a terasz berendezése is modern eleganciát sugallt, és a tálalás is egy másik dimenzió, mint amit eddig tapasztaltunk Horvátországból. Izgalmas kombinácók, amiknek a lelkét itt is a friss hal adja meg.

A hangulat alapján arra számítottunk, hogy apró fogások érkeznek majd, de úgy teleettük magunkat az elő- és főétellel, hogy a desszertnek már nem is maradt hely.

Ha erre jártok, mindenképpen foglaljatok asztalt, mert elég népszerű a hely, még hétköznapokon is.

Učka és a páratlan panoráma

Az Učka egy hegylánc Horvátország északnyugati részén, ami pont az Abbáziai riviéra mögött emelkedik, 20 km hosszúságban és 4-9 km szélességben.

Területe ma természetvédelmi park. A legmagasabb csúcsa a Vojak, 1396 méterrel a tengerszint felett helyezkedik el. Tetejére 1911-ben kőből kilátótornyot építettek. Innen az Isztriára, a Trieszti-öbölre, a Júlia-Alpokra és az Adria szigeteire nyílik kilátás.

Az "Učka 360 °" projekt részeként nyílt itt egy látogatóközpont is, amihez egy régi, gazdasági épületet újítottak fel a Park központjában.

A földszinten egy állandó múzeumi kiállítás kapott helyet, ami elég modern és interaktív ahhoz, hogy a család minden tagját lekösse.

A park és a környező terület természeti és kulturális értékei állnak a középpontjában, és egy esős vagy hidegebb napon remek program lehet ez is, ha a környéken jártok.

Nekünk konkrétan életmentő volt, mert hiába mentünk fel a kiálátóhoz, a felhők éppen eltakarták a lényeget, de a kiállításnak hála megcsodálhattuk a panorámát egy vetítés segítségével.

A látogatóközponttól nem messze van egy étterem, ahol MEDVEpörköltet is kínálnak!

Kétszemélyes csapatunk bátrabbik fele ki is próbálta, és bár nem lett a kedvence, azért elég extrém móka volt ez is.

Krk, a meseszép sziget

Krk Horvátország és az Adriai-tenger második legnagyobb szigete. Tengerpartjának hossza majdnem 200 km. Horvátország legnépesebb szigete a maga 68 településével.

Keleti partja a szárazföld felé néz, déli partja a Cres-sziget irányába. 1980 óta a Krki híd, a világ egyik leghosszabb (1430 méter) betonhídja köti össze a szigetet a szárazfölddel, Kraljevica települése mellett.

Őszintén szólva nem vártunk túl sokat ettől a szigettől, és talán pont ezért okozta az egyik legnagyobb meglepetést.

Rengeteg hangulatos partszakasza van, és mesébe illő települések váltják egymást. Ráadásul gasztronómiai szempontból is sok-sok finom falatot tartogat.
A sonka

A horvátok sonkája főként abban tér el a miénktől, hogy ők nem füstölik, csak szárítják. A tenger sós levegője természetesen sokat segít nekik ebbe.

A Kuca Krckog Prsuta Zuzic nevű helyre mindenképpen érdemes ellátogatni, ha az ember az igazi, Krk-i prosciuttora kíváncsi. Mert itt nem csak vásárolni és körbenézni lehet, hanem az üzem mellett van egy remek éttermük is.

Mi egy fantasztikus fügelikőr után előételes tálat és tésztás ételt is kóstoltunk. Szerencsére a sonka a gombás tésztáról sem maradhatott le. Soha sincs túl sok prosciutto!

Hibátlan élmény volt ez is.

A sajt

Mondjuk egy taktikai hibát ezen a ponton vétettünk... a sonka után azonnal sajtot kóstolni indultunk. És ezen a ponton be kellett bizonyítani magunknak, hogy ha nincs is hely a gyomorban, akkor is tud még enni az ember.

A Magriž egy családi vállalkozás a Kornić nevű kis faluban, akik főként juhsajttal és olívaolaj gyártásával foglalkoznak.

(Meg fantasztikus szárított fügéjük és narancsuk is van, aminek szintén nehéz ellenállni.)

A juhok jellemzőek erre a környékre, szépen ellegelgetnek a hol sziklás, hol zöldebb terepen, és remek alapanyagot biztosítanak ezekhez a fenséges sajtokhoz.

A rengeteg ízesítés mellett még palacsintába is készült egy krémes töltelék, ami végképp kivégzett minket.

És meg kell jegyeznem, hogy olyan tisztasággal, ami ebben az üzemben volt, nagyon rég nem találkoztam. Itt tényleg lehetett volna a padlóról is enni.

Jól jött ezután egy hosszú séta a tengerparton, majd Vrbnik-ben.

Vrbnik egy kicsi falu, de rengeteg szépséget rejt.

Itt van a világ legszűkebb utcája, és akkor is páratlan a panoráma, ha magára a falura nézünk, meg akkor is, ha a faluból csodáljuk a tengert.

Egyik jellegzetessége, a Horvátország szerte ismert, és számos díjat nyert Vrbnicka Zlahtina bor, amit mi is megkóstoltunk a kirándulásunk legszebb éttermében.

A legszebb vacsora

Horvátországban nem volt rossz éttermi élményünk. Lehet csak mi fogtuk ki, lehet, hogy pont jókat rendeltünk, de sehonnan nem távoztunk csalódottan. Azonban ami Vrbnikben várt minket, az vitt mindent.

Nada nevű étterem minden szeglete csoda. Ez az a hely, ahol órákat akarsz ücsörögni, és ahova biztosan vissza akarsz menni.

Van két lenyűgöző terasza, és a belső tér is kellemes és hangulatos. A személyzet mosolygós és segítőkész, és természetesen az ételek és a borok is fantasztikusak.

Én majd egy órán keresztül tisztítgattam itt magamnak egy óriási adag rákot, és szokásomtól eltérően, egy percig sem szállt meg a türelmetlenség. Jó itt ülni, inni, enni. Nem akar sietni az ember.

Csak nézd meg ez a naplementét, amit a teraszról kaptunk el. Ugye, hogy meseszép?

Hát utazz el a tengerhez ősszel és tavasszal is, mert szezonon kívül ez egy sokkal nyugodtabb és csendesebb, de egyáltalán nem unalmas világ!

Még több információ és kedvcsináló: croatia.hr

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
Ajánljuk

hirdetés
RÓKALAND

Budapest legzöldebb tsukrászdája: a Matcha Tsuki!

Félre a kávézókkal! A matcha egészségesebb és szebb is!

Link másolása

hirdetés

Nem szeretem a matchát! Tudom, hogy egészséges, látom, hogy milyen szép zöld kreációkat lehet belőle készíteni, de az ízétől nem vagyok elájulva.

Akkor miért igyekszem egy verőfényes, őszi délutánon Budapest első tematikus matchás kávézója, teázója és cukrászdája felé? Hát pont ezért. Hogy változtassák meg a véleményemet, ha tudják!

A Matcha Tsuki pont egy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Kálvinon, és azóta már az Allee bevásárlóközpontban is várják a zöld arany szerelmeseit.

A tulajdonosok két hetet töltöttek Japánban, hogy megtalálják azokat a matcha porokat, amivel jelenleg is dolgoznak. Hiszen matcha és matcha között óriási különbség van.

De mi is az a matcha?

A matcha tea története csaknem ezer évre nyúlik vissza, amikor még a nagy dinasztiák uralkodtak Kínában, Japánban pedig a Sógun klánok gyakorolták a hatalmat.

hirdetés

Mint minden teát, a matchát is minőség és eredet szerint osztályozzák és saját elkészítési szabályokkal rendelkezik.

A matcha ugyanabból a Camellia Sinesis növényből ered, ahonnan minden igazi tea származik, beleértve a fekete teát és a szokásos zöld teát. Az egyetlen különbség a termesztési, betakarítási és termelési stílusban rejlik.

Más teákkal ellentétben a matcha az egyetlen zöld tea, ahol az egész levelet elfogyasztjuk.

Körülbelül 2 héttel a betakarítás előtt a gazdák a növények köré, fölé építik az árnyékoláshoz szükséges struktúrákat, szinte sötétben hagyva a tealeveleket. Úgy gondolják, hogy ettől a termés lágyabb, édesebb és fényesebb lesz, nem mellesleg a klorofill (ennek köszönhető egyedi, semmivel össze nem téveszthető zöld színe) és aminosavak termelését is megalapozzák.

Betakarítás után a tealeveleket gyorsan megpárolják, majd szárítják és kb. 20 percig fűtött kemencékbe teszik. Ezután eltávolítják a szárakat, gallyakat és egyéb szükségtelen részeket, osztályozzák, majd a leveleket – hagyományosan – gránit kövekkel finom porrá őrlik- innen ered a neve „matcha” azaz „őrölt tea”.

Az üzlet kellemes légkört áraszt. A sok japánt idéző (nyilván) dekorációs elem mellett most egy kis halloweeni dísz is felkerült, és az itallapon is megjelentek az őszi különlegességek.

Így mi első körben erről az időszakos itallapról választottunk egy Pumkin Spice Lattét (1290 ft), valamint MatChai Lattét (1390 ft).

Bátortalan fogyasztóként ez jó döntésnek is bizonyult. Mert ahogy az én sütőtökös italomban, úgy még sok más dologban sincs matcha.

Van többféle kávé, üdítő, ami azoknak is megfelelő lehet, akik mondjuk csak egy matcha-fanatikus ismerősüket kísérik el. És a sütemények között is bőven vannak mentes fogások. Matcha mentesek is, és ételérzékenyeknek szántak is! Szóval tényleg mindenkire gondolnak.

Miután beleittam a kísérőm MatChai Lattéjába, én azért erősen felbátorodtam:

"Ez nem is rossz! Ez nem is keserű, ez nem is porízű, és nem is kellemetlen."

És ezen a ponton derült ki számomra az is, hogy eddigi életem során valószínűleg szar minőségű matchával találkoztam csak.

Mert a jó matcha egyáltalán nem egy olyan íz, amit el kellene kerülni vagy rejteni, amit ne lehetne harmonikusan ételbe vagy italba foglalni. A matcha tud igazán finom lenni, és mellette még brutálisan egészséges is.

Idd csak, mert egészséges!

A matcha a világ egyik legmagasabb antioxidáns tartalmú növénye, úgynevezett EGCG nevű katekineket tartalmaz , amelyek stabilizálják a káros szabad gyököket, amik általában károsítják a sejteket, és krónikus betegségeket és rákot okoznak, és emellett vérnyomáscsökkentő hatásuk is van, valamint segítenek a koleszterin és az összkoleszterin számának csökkentésében is.

Az L-teanin aminosav magas koncentrációja elősegíti a kikapcsolódás és a jó közérzet állapotát is, így amikor koffeinre van szüksége, de nem akar erősen megfeszülni, a matchát sokszor, sokkal jobb alternatívává teszi, mint a kávét.

Szóval miután a forró ital csúszott, minden mást is mertünk kérni.

A süteményes pultban pedig ínycsiklandóan sorakoztak az újragondolt és tradicionálisabbnak számító finomságok.

Mi végül a Matcha Roll Cake (990 ft) és a Matcha Eszterházy (1190 ft) mellett döntöttünk.

A Roll Cake selymes, tejszínes, könnyed darab. Abszolút az esetem! A matcha a tésztába van elbújtatva, így nem dominálja le a többi összetevőt.

Az Eszterházy viszont a bevállalósabbaknak való. Itt a krémben rendesen jön az íze, de meglepően jól megy a diós tésztához. Pillanatok alatt eltűnt ez is.

A sütik után már csak egy próbatétel maradt: a Ceremonial Matcha tea (1090 ft).

Ha ebben a verzióban is ízleni fog, akkor eddig tévedésben éltem. Lássuk!

80 fokos víz és a prémium por, na meg a szakértő kezek, akik selymesre kavarják az egészet.

Na jó, itt már azért van némi fanyarság a szájban, de abszolút ihatónak találtam ezt a verziót is. Pedig itt nem volt cukor vagy tej, ami elrejtette volna a karakteres ízt. Aki bírja, annak így a legegészségesebb fogyasztani.

A végére még egy jeges verziót is megkívántam, és talán ez lett az összes közül a kedvencem: Matcha gyömbérsör (1090 ft)!

Rég lepett meg annyira valami, mint a Matcha Tsuki.

És saját hibámból tanulva azt javaslom nektek is, hogy egy ilyen helyen próbáljátok és ízlelgessétek a matchát, mert rengeteg kedvező árú, ugyanakkor borzasztó minőségű verzió akad a piacon.

Ha pedig megkedveltétek, a Matcha Tsukiban mindent be is tudtok szerezni, ami az otthoni fogyasztáshoz kell.

Elérhetőség:

Matcha Tsuki Matcha Bar&Café

1053 Budapest Kálvin tér 2.

facebook.com/matchatsuki

Matcha Tsuki Bar&Café Buda

Allee Üzletközpont, 1. emelet

facebook.com/matchatsukiallee

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
RÓKALAND

Horvátország ősszel is csábító! - végigettük Rijekát

Hal hallal és rákkal, na meg egy kis kagylóval. Fiumét sokan csak átutazásra használják, pedig a kikötőváros tele van élettel és ízekkel.

Link másolása

hirdetés

Valamiért Horvátország eddig kimaradt az életemből. Gyerekként nem utaztunk a szüleimmel külföldre, amikor pedig már magam utazhattam, mindig a repülővel könnyedén elérhető helyszínek közül válogattam.

Pedig Fiume itt van a szomszédban. Autóval 5-7 óra, vonattal pedig 10.

Ügyesen elcsípve a szezon utolsó járatainak egyikét, mi most ezt az utóbbi lehetőséget választottuk.

RegioJettel utaztunk éjszaka, így a 10 órás menetidő nagy részét konkrétan átaludtuk, és délelőtt már aktívan tudtuk járni a várost. (Bár szezonon kívül ez a vonal nem üzemel, érdemes lehet a RegioJet honlapját böngészni, mert több, más európai városba is eljuthatunk Budapestről, és a kényelmi szolgáltatásaiknak köszönhetően jóval pihentetőbb utunk lehet, mint egy hagyományos vonatkocsiban.)

Fiume (horvátul: Rijeka) Horvátország legfontosabb kikötője, és harmadik legnépesebb városa Zágráb és Split után. 2020-ban Európa kulturális fővárosa volt.

A magyarok szempontjából azért is fontos, mert a Monarchia idején ez volt a legnagyobb kikötője Magyarországnak. Ekkor élte fénykorát a város, számos épületet emeltek, és az infrastruktúrát is jelentősen fejlesztették. Ezeket a magyar emlékeket is érdemes meglátogatni egy városi séta során.

Furcsa rádöbbenni, hogy mennyire szépen megmaradtak itt Monarchia nyomai, miközben a mediterrán életérzés és az ipar is megérintette a várost.

Szállást 2 főre nagyjából 10.000 forint környékén már lehet foglalni egy éjszakára, de ha nagyobb keret van rá, csodaszép hotelek közül is válogathatunk.

hirdetés
Mi a Hotel Bonavia Plava Laguna 7. emeltén foglaltunk szállást, és a kilátás miatt ez egy hibátlan döntésnek bizonyult.

Az 1876-ban épült, de azóta teljesen felújított 4 csillagos hotel a Corso sétány mellett található, és a tengerhez is csak pár perc leérni.

Már az első napunkon ki is használtuk a part közelségét, és a kikötőtől nem messze fogyasztottuk el az ebédünket.

A tenger édes gyümölcsei

És itt történt meg a csoda, az élmény, ami teljesen megváltoztatta a tenger kincseihez való hozzáállásomat. Nem tudom, hogy hogyan kerülhettek el eddig az igazán ízletes, tengeri ételek, de ez után az ebéd után rá kellett jönnöm, hogy én még soha nem ettem igazán friss halat.

Mert az igazán friss hal, rák és kagyló édes, omlós és abbahagyhatatlan. Olyan, amilyet itt adnak. Olyan, ami köszönőviszonyban sincs egy fagyasztott darabbal. Olyan, ami mellé szinte mindegy, hogy mi a köret, mert magában is megállja a helyét.

Ha csak egy helyet ajánlhatnék Fiumében, ez lenne az. És ha szeretitek a halat, vagy szeretnétek megszeretni, akkor itt bátran vállaljatok be bármit.

Az előételek feléről azt sem tudtuk, hogy pontosan mi, mégis egymás kezéből kaptuk ki a kanalat és ájuldoztunk az ízeken és a friss hal minőségén.

A tulajdonos gyorsan lefektette a főbb szabályokat is: fokhagyma, olíva és friss hal. Ez a szentháromság. És valóban, olyan helyen nem jártunk, ahol ezek közül ne szerepelt volna valami az asztalon.

Itt kóstoltuk először a blitvát, ami mángold és főtt krumpli elegye. Remek köret egy friss hal mellé.

És itt ettem először buzarát, ami az egyik kedvencem lett, és ami egy állandó vágyakozást idézett elő bennem. (És ez a vágyakozás sajnos a hazatéréssel sem szűnt meg.)

De mi is az a buzara?

A Buzara egy horvát "technika" a tenger gyümölcseinek elkészítésére. Különösen Dalmáciára és az Isztria régiókra jellemző. Olívaolaj, bor, fokhagyma, friss fűszernövények (általában petrezselyem) és (néha) zsemlemorzsa keveréke. Ez az elkészítési mód ízletes mártást hoz létre, amely jellegzetes, friss és tiszta ízt és aromát kölcsönöz az ételnek, amely a tengerre emlékeztet. A tenger gyümölcsei közül leggyakrabban a scampit vagy a kagylót készítik el így, de a kis halakat is gyakran főzik ezzel a módszerrel.A buzara elkészíthető fehéren vagy pirosan, a mártás színére utalva. A fehér buzara fehérborból és a fent említett összes többi összetevőből készül, míg a vörös változat friss paradicsomot vagy paradicsomszószt is tartalmaz. Általában ropogós kenyérrel szolgálják fel, hogy felitathassuk a finom mártást.

Szóval az első ebédünk után biztosak lettünk benne, hogy ki kell használnunk a lehetőséget, hogy ilyen közel vagyunk a tengerhez.

És ha fürdeni nem is fogunk, nekiállhatunk felfalni a tenger összes gyümölcsét!

A vacsoránk helyszíne egy klasszikus, kockás terítős hely volt a belvárosban.

Itt is rábíztuk magunkat a felszolgálónkra, és azt ettük, amit ajánlott nekünk. Nem jártunk rosszul, bár egy picit szintén túlrendeltük magunkat.

A horvátoknál is szokás az, hogy a főételeket egymásra halmozzák, és hogy egy tésztás étel után még jön egy halas fogás, amit aztán megfejelhetünk egy desszerttel.

Itt kóstoltunk először surlicét, ami a horvátok egyik közkedvelt, friss tésztája. Ez a hosszúkás, belül lyukas tészta tényleg mindenhez megy. Húsos és zöldséges raguk mellé ugyanúgy jól esik, mint a paradicsomos vagy tejszínes tenger gyümölcsei alá.

Desszertek közül csak a fritulét kóstoltuk meg, ami a horvátok mini fánkja.

A piac

Ha valaki el szeretné kerülni a napi kétszeri éttermezést, és apartmanban foglal szállást, jó barátságot köthet a helyi piaccal.

A friss zöldségeket és gyümölcsöket is csodaszépnek találtuk, de a halpiac abszolút új élmény volt. Na itt lehet kísérletezni a különböző tengeri állatokkal.

Ha pedig mégis beülnénk valahova, a piac mellett kifejezetten olcsó éttermek sorakoznak.

Napi ajánlat, pörgős konyha, óriási adagok. Ebben a kategóriában sem csalódtunk.

És végre szarvasgomba is került a tányérunkra, amiről szintén híres ez a térség. Hihetetlen, de igaz, hogy egy egyszerű, "kifőzdeszerű" helyen is kerülhet ilyen luxus cikk a tányérra.

A vacsoránk aztán ismét elég extrára sikerült. A Conca D'oro tökéletes elegye a pizzériának, a kocsmának és a bisztró kategóriának.

Van, aki csak egy pohár gyöngyözőt dönt le itt magába, mások elé meg óriási húsos tál érkezik. Mi természetesen a tulajdonos tanácsára maradtunk a tengeri fogásoknál.

A polip carpaccio füstölögve érkezett az asztalunkra. És ez a füstös aroma szerencsére az étel ízében is megmutatkozott. Itt már tényleg szóhoz sem jutottunk, annyira sokat adott maga az étel, és az elkészítési mód különlegessége is.

A másik friss hal, ami ha jól emlékszem csak marinálva volt, passiógyümölcsöt is tartalmazott, és ettől igazán gyümölcsös és könnyed ízt kapott az egész tál. Most is a számban érzem az ízét, ha rágondolok.

De asztalra került egy fésűkagylós rizottó is. Természetesen szarvasgombával!

És egy mondhatni egyszerűbb fogás is érkezett: a tintahal főtt burgonyával.

Na ezen a ponton érzi az ember, hogy mennyire fontos a frissesség és a minőség. Mert ha ez nincs, akkor csak krumplit eszel hallal, de így egy tökéletes, sallangmentes ételt.

A következő napokban kicsit barangoltunk a szomszédos városok és szigetek között (erről majd egy másik cikkben mesélek!), és csak az utolsó vacsoránkat fogyasztottuk el Fiumében.

Ez az étterem, ahogy a többi is, vegyesen volt tele turistákkal és helyiekkel, úgyhogy úgy érzem, hogy jó helyeket találtunk meg az utazásunk során.

Itt is sorakoztak friss halak a hűtőpultban, ami arra ösztönzött minket, hogy maradjunk hűek az előző napokhoz, és búcsúzzunk méltóan a várostól.

Ismét egy fergeteges előételes tálat fogtunk ki. Ami akkor adag volt, hogy bőven elég lett volna vacsorára. És eszméletlenül puha kenyér is érkezett hozzá, így otthagyni nem tudtuk.

A főfogásként érkező tintahal itt egyben volt megsütve. Az első két darabnál hirtelen nem értettük, hogy mi az a kis műanyagnak tűnő zsák benne, de miután rájöttünk, hogy csak a tinta tokja, már annak örültünk, hogy ez így mennyivel autentikusabb élmény volt.

Ha az ember a nyári melegben látogat el a tengerhez, nyilván inkább fürdeni és pihenni fog a tengerparton. De ha ősszel érkezik, több figyelmet fordíthat a kultúrára, a nagy kirándulásokra vagy éppen a gasztronómiára. Mi rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy végül nyárról őszre csúsztattuk a túránkat.

Horvátországról rengeteg információt olvashattok még ide kattintva. És higgyétek el, szezonon kívül is tele van élettel!

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: