Micsoda élet zajlik a hazai sípályákon!
Ha síelésről beszélünk, egyből a hatalmas hegyek, gleccserek, Ausztria, Olaszország vagy Franciaország pályái ugranak be. Szemöldökfelhúzás indul, amikor valaki arról áradozik, hogy milyen jót is síelt a családdal, itthon. Bizony, Magyarországon is vannak nyugati sípályákat megidéző, irigylésre méltóan jó (és olcsó) pályák, ahol a kezdők egy életre szerelmesek lesznek ebbe a sportba, és megalapozhatják a következő szezonban történő alpesi országokba való utazást.
Síszűz – Karinthy nem lenne rám büszke, de talán ez a szó illett rám legjobban,
amikor is nyakunkba vettük a fél országot, és két nap alatt bejártuk hazánk legnagyobb sípályáit. Büszkén mondhatom, hogy egyben minden csontom, túléltem, és volt síléc és snowboard is a lábamon. Történelmi áttekintés, a hazai pályák lehetőségei máris a cikkben!
Gyönyörű lejtőn, gyönyörű emberek a Kékesen
Utazásunk elején dr. Egri Katalin mesélt nekünk a síoktatás hazai helyzetéről - aki nem csak a Síoktatók Magyarországi Szövetségének elnöke, de a nemzetközi szövetség alelnöke is. Világszínvonalú oktatóink vannak, számos díjjal, minősítéssel. Nem mindegy, kitől tanuljuk az első "lépéseket", ugyanis az életünk múlhat rajta, hiszen nem veszélytelen sportról beszélünk. A 25 éves szervezetnek minősített oktatói vannak, hitelesített oktatói igazolvánnyal. A szövetség amúgy rengeteg továbbképzésre delegálja tagjait, hogy megtartsa a magas színvonalú módszert és sítechnikai tudást is.
Műanyag pályák
Utunk első felében műanyag pályákat látogattunk meg: a zuglói Babos Síklubban főként gyerekeket, fiatalokat oktatnak. Mivel nem volt hegy, hoztak, egy 50 méteres mesterséges lejtőt alakítottak ki. Ez azért jó, mert akkor is tudnak gyakorolni, amikor nincs hó, és biztonságosabban sajátíthatják el a szabályokat, mozgásokat, mint egy nyílt pályán. Szakemberek segítségével, játékosan mutatták be a gyakorlatokat a kicsik – ez volt az a pont amikor rá kellett jönnöm, az 5-6-7 éves gyerekek jobban síelnek, mint én. Kedvencünk Zalán volt, aki éppen bal lábbal kelt, és nem volt kedve annyira szerepelni, persze pár perc után ő is belejött.
Zalán, az ifjú, szexi síelő
Következő állomásunk a Megyeri Sport gödöllői műanyag pályája volt, itt már egy 160 méteres szakasz állt rendelkezésünkre, ahol én is megtehettem az első métereket. Megtanultam a hóeke állást, és azt is, hogy léceinkkel mindig a pályára merőlegesen tanyázunk, ha éppen nem siklani akarunk, ellenkező esetben máris megindulunk. Evidens, de az ilyenekbe bele sem gondol az ember, akinek először van léc a lábán.
Műanyagos pályácska jókora birkákkal és kecskékkel
A Mátra
Kékestető 1923 óta működik, jelenlegi formájában egy kilométeren lehet síelni, de ha kellő hó esik, hazánk leghosszabb egybefüggő lesiklópályája 1860 méterrel várja az ideérkezőket. Van egy északi 600 méteres pálya is, azonban az utóbbi időben itt sajnos nem mindig lehet lesiklani, hóágyúzni pedig tilos - a környezetvédőkkel ádáz harcot vívnak a területért a sípálya üzemeltetői, pár védett csiga miatt.
A kezdő és családos síelőknek ideális a hosszú pálya, mert enyhe lejtésű, vendégház és egy kis hütte is várja a korgó gyomrúakat.
Itt találkoztunk a Szerencsekerékből jól ismert Klausmann Viktorral is, akiről sokan nem tudják, hogy a síelés szerelmese.
Mindig is mátrai gyereknek vallotta magát, és évek óta az ottani síélet meghatározó alakja, művelője. Tulajdonosa a Magyar Síakadémiának, melynek síoktatás, oktatóképzés a főprofilja, de emellett hegyi mentés, versenybiztosítás, és szervezés is a portfólióba tartozik.
Emberek tanakodnak a hütte teraszán, miközben hallgatják a miskolci rádió kívánságműsorát
Példátlan összefogás a hazai síelés történelmében: klasztert alapítottak a legnagyobb hazai sípályák és a kisebb gyakorlópályák tulajdonosai. A cél, hogy együttes erővel mutassák meg, nem csak az alpesi országokban van síélet. Rájöttek, hogy nem konkurenciaként kell tekinteni egymásra, hanem összefogni: ennek köszönhetően növelhetik hatékonyságukat és csökkenthetik költségeiket, egy egységes fellépéssel. Így született a Síelj itthon! kampány, a klaszter nevét pedig Chernel István ornitológusról kapta, aki honosította itthon a síelést, amit ő még lábszánkózásnak irt le könyvében. Céljaik között van, hogy állami, vagy Európai Uniós forrásokat pályázva, és azokat felhasználva fejleszthessék a hazai pályákat, kiszolgálóegységeket. Amit ugyanis Magyarországon látunk, 95%-ban magántőke beruházásával készült.
Az első igazi lesiklást Mátraszentistván pályáin tehettem meg. Bár 1970 óta síelnek a környéken, 2002 óta kezdtek rendezett formában a beruházásokhoz. Senki nem gondolná, de a legtöbb hazai pálya családi vállalkozásban működik, mint ahogy ez is. 2004 óta folyamatosan bővül a sípark: hóágyúval, több felvonóval és éjszakai kivilágított pályákkal várják a csúszni vágyókat, hamarosan pedig újabb felvonót állítanak üzembe. Összesen 4 kilométer hosszú pályarendszer áll rendelkezésre, kezdőktől a haladókig mindenkinek ideális.
S valóban: a 20 perces lábaimmal egy kanyar után eltévedtem, és hittem az öreg néninek (aki mintha meséből lépett volna elő) hogy nem vészes a kanyar után. Az volt.
Itt is tanultam valamit: nem elég 10 perc oktatás ahhoz, hogy biztonságosan megálljak. Valamint hogy a léc leold, ha esik vele az ember, csak győzze utána elkapni, mert különben futhat a nyomában, mint sánta kutya a busz után… Remegő nyárfalevél-lábakkal ismét talpra állva végül sikerült még a közepes pályán kétszer lejönnöm, és elmondhatom, hatalmas élményt adott (hogy életben vagyok).
Itt találkoztunk először a ratrakkal – egy szakszó arra a monstrumra, amely minden nap végén átmegy az egész pályán, fellazítja, darálja, ugyanakkor le is lapítja maga után a havat, hogy másnap is használható legyen.
Nini, egy ratrak, micsoda csini monstrum!
Irány a Pilis!
Másnap a visegrádi pályát próbálhattuk ki, csodás Dunakanyar kilátással. A kezdők és családosok legideálisabb helye ez 1986 óta, az utóbbi években egyre több fejlesztéssel. A pálya alján terasz, ahonnan nézhetjük a gyakorló gyerkőcöket, de van itt fűtött büfé is, remek árakkal és finomságokkal. Fotós kollégám, Csákvári Peti segítségével – és rengeteg eséssel – sikerült egyensúlyozni testemmel, és snowboarddal csúszkálni a tanulópályán. Egy másik fajta élvezet, a bátrabbaknak ajánlott.
Csikorgó csakrák és retro ratrakok vártak minket Dobogókőn. A Föld spirituális szívcsakrája található a hegyen a Dalai Láma szerint, és van benne valami: kellemes érzés fogott el minket a csendes erdőben sétálva, csak úgy ropogott a talpunk alatt a friss hó, valami megmagyarázhatatlan nyugodtság töltött el bennünket. Érdemes itt tavasszal is sétát tenni! Dobogókőn létesítették amúgy Magyarország első sípályáját, a Kékestetőt egy hangyányival megelőzve, 1923 óta siklanak a domboldalon. A legmeredekebb itteni sípálya 168 méteres szintkülönbséggel csak gyakorlott síelőknek ajánlott, a pálya alján azonban a kezdők oktatása is lehetséges. Budapesthez ez van a legközelebb, sőt pályaszállásként szolgáló fűtött jurtákban is lehet aludni, ha több napra terveznénk. A Makovecz Imre által tervezett Zsindelyes Vendégházat pedig hiba lenne kihagyni, a helyi különlegességnek számító forró gyömbérrel, és a nyitott kandallóval együtt.
Ez bizony Dobogókő! Juhász Bálint fotója
Bakonyi fagy-zug
Utolsó állomásunk Eplényben volt a Nordica Síarénában, ahol összesen 16 különböző útvonalon hódolhatunk a téli sportoknak. Az 1970-es években kezdték használni a környékbeli lejtőket lesiklás céljából, 2006-óta fektettek bele pénzt, és folyamatos fejlődés zajlik. Összesen 7,2 kilométer pálya van, amit használni lehet, és itt van Magyarország egyetlen négyüléses felvonója is – csak amatőrként győzzünk rá felülni. Mátraszentistván mellett itt éreztük magunkat úgy, mintha egy franciaországi sípályán lennénk.
Pezsgő síparadicsom képét festette elénk, a lesikló síelők és snowboardosok másodpercenként futottak be, pedig hétköznap volt. Piros és fekete pálya is található a portfólióban, nemzetközi versenyek terepe is Eplény, Magyarország legmeredekebb pályaszakaszával. A sípálya a Malom-völgyben fekszik, ami egy fagyzug, a speciális mikroklímának köszönhetően tartósan marad a hó, de ha nem, segítségül van 44 hóágyú. A továbbiakról 5 vendéglátóhely és pályaszállás gondoskodik. Itt is sikerült lesiklani, segítség nélkül megvolt a közepes pálya, egybefüggően, így azok akik elég bátrak, akár egy nap alatt is elsajátíthatják a síelés alapjait, megfelelő oktatás mellett bátran ajánlom.
Síelők szállnak ki a síliftből. Úgy tűnik, a háttérben látható kislány nekiütközött az előtte lévőnek
Miért jó szerintünk síelni?
Kezdjük azzal, hogy mindez közel van, autóval-busszal egy-két órán belül bármikor meglátogathatjuk az említett pályákat, családdal, baráttal, ismerősökkel. Nem kell hétvégéket rászervezni, elég egy szabadnap, a sípályáknál nemcsak felszerelést tudunk magunkhoz venni, de különleges ételeket-italokat is, nem kell tehát hátizsákos túrázásra gondolni.
Ha egy főt nézünk, egy ilyen nap felvonójeggyel (3-6 ezer forint), felszerelés kölcsönzéssel (3-5 ezer forint), finom ebéddel (2-3 ezer forint) és az utazással együtt (2-3 ezer forint) nagyjából 15-20 ezer forintból teljesíthető, de ebből már csak faragni lehet. Az élmény viszont többet ad, mint egy ennyibe kerülő videójáték, vagy egy jól sikerült szombat este a belvárosban. Aktívan sportolunk, észre sem vesszük a mínuszokat, megérezzük a szabadságot, amint lesiklunk; máris máshogy nézünk majd a bejárati ajtónkra, amin nem rettegve-dideregve lépünk ki, hanem az adrenalinlöketre éhesen, tettre készen. Aki már csinálta, annak azért, aki még nem annak azért ajánlom: fel a hazai hegyekre!
Hazánk lakosságának 5%-a aktív síelő (körülbelül 497 ezer fő), itthon 14 síliftes pálya várja a sportolni vágyókat, akik 26 síiskolában tanulhatnak. Együttesen 40 sípálya, 68 sílift van Magyarországon, 29 éjszakai kivilágítással. Világviszonylatban 80 országban 2119 síterep üzemel, több, mint 26 ezer sílifttel. A szakemberek szerint növekedés várható Kínában és a kelet-európai országokban, akik téli helyekre mennek üdülni, a nem síelők célcsoportját is igyekeznek egyre jobban bevonni a sportba. Évről-évre növekedik a síprogramok iránti igény, ez segítheti a hazai síturizmus fejlődését.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
