A Művészetek Völgye idén is elvarázsol: ezért gyere le, ha eddig még nem tetted meg
A Kapolcson és Taliándörögdön eltöltött első hétvége legfőbb tapasztalata az volt, amire tulajdonképpen számítottam is: kicsit olyan az egész, mint a hazatérés. Nagyon hamar elrepült ez az egy év, és lehetett onnan folytatni, ahol tavaly július utolsó napján abbahagytuk.
Megpróbáltam pontokba szedni, mik a legfőbb újdonságok idén, illetve mik azok a stabil pontok, ami miatt már jó ideje szerethető a fesztivál.
A régi helyszínekben nem csalódtunk, az újakat egyből megszerettük
A Völgy legnagyobb erénye, hogy ez tényleg egy összművészeti fesztivál: gyakorlatilag minden műfaj rajongói találhatnak olyan helyszínt, ahol akár mind a 10 napot eltölthetik, és végig azt kapják, amit legjobban szeretnek.
Aki pedig többféle irányban is érdeklődik, súlyosan a bőség zavara fenyegeti, annyi dolog zajlik egymással egy időben.
Van itt egyfajta stabil állandóság: az udvarok egy része hosszú ideje ugyanazokkal az alap programokkal jelentkezik, amiket viszont mégsem lehet megunni. Jó példa erre a Kaláka Versudvar, ahol idén is mindennap van zenés versimpró, a meghívott költők és zenészek névsora nagyjából megegyezik az eddigi években megszokottal, ennek ellenére ugyanúgy gond nélkül végig lehet ülni. Ugyanez igaz a Momentán Udvarra, nem meglepő módon, hiszen náluk tényleg minden előadás teljesen spontán módon alakul a közönség javaslatai alapján, csak a keretek vannak megszabva.
Az említett stabil pontokon kívül viszont minden évben van bizonyos fokú megújulás is. Idén új színfolt a Móluskert Udvar, ahol Szirtes Edina a házigazda, a vigántpetendi Cirque du Tókert, ahol a cirkusz kedvelői is megtalálhatják a számításukat, vagy éppen a Kőbánya Udvara (lásd kicsit lentebb), ahol teljesen feltörekvő és már közepesen befutott zenekarok egyaránt fellépnek, jól kiegészítve a Panoráma Színpad programját.
Azonnal kiszakadsz a mindennapokból
Az egyik legérdekesebb tulajdonsága ennek a fesztiválnak az, hogy már a megérkezés utáni első pillanatokban beszippant a hangulata. A falusi környezet varázsa egészen megfoghatatlan, visszatérőként főleg, de aki legelőször látogat el ide, szintén majdhogynem kivétel nélkül ugyanerről számol be.
Szubjektív vélemény: tősgyökeres budapestiként nagyon nehezen tudom magam mögött hagyni a várost – még ha pár napra utazom is el valahová, azt nézem, miről maradok le ezalatt. A Völgy 10 napja viszont kivétel, ilyenkor gyakorlatilag eszembe sem jut, milyen programok zajlanak éppen a fővárosban.
Ebben nyilván annak is szerepe van, hogy azoknak a fellépőknek a nagy része, akiket ott meg szoktam nézni, az itteni programban is szerepel. De ettől függetlenül is rengeteget ad hozzá a különleges atmoszféra ahhoz, hogy szinte egyáltalán ne gondoljak a budapesti éjszakára. Sőt, még a híreket is kevésbé követem, ami amúgy szintén egyáltalán nem jellemző rám, utazzak bárhova is.
Nem fogsz csődbe menni miatta
A másik dolog, ami összehasonlíthatatlanul jobb itt, mint bármelyik klasszikus, nagy fesztiválon: sokkal lazábbak a keretek. A falvakon belül szabadon lehet mozogni, még karszalagra sincs szükség, de az udvarok bejáratánál is csak azt ellenőrzik, a táskaátvizsgálás ismeretlen fogalom. Ebből következik, hogy gyakorlatilag bármit be lehet vinni.
Ha nem szeretnél a helyszínen ételre és italra költeni, hozhatsz magadról otthonról (vagy akár a tapolcai Tescóból) akár ebédre és vacsorára valót, akár annyi és olyan alkoholt, amilyet szeretnél.
De ha megmaradnál a kényelmesebb opciónál és inkább mindent a helyszínen szerzel be, akkor sincs semmi okod panaszra. Teljesen normális árak vannak, 1000 forintból jól lehet lakni, ráadásul máshol megszokott, a végtelenül unalmas tucat street foodok helyett kimondottan változatos a felhozatal.
Az italárak sem rosszabbak, egy korsó sör 4-500 forint körül alakul, a borok decije 200-250 forint, de a taliándörögdi Kolics Borudvarban (az alsó buszmegálló mellett) például csak 100. És másfél literes ásványvizes palackban is kérheted, fröccsként bármilyen arányban. Ennél nyerőbb opció aligha akad.
A vihar sem feltétlenül jelent problémát
Az első hétvége egyre fokozódó kánikulája után hétfőn hajnalban viharos esővel megérkezett a hidegfront. Az eső persze sosem jó egy fesztiválon, de itt egyelőre csak minimális fennakadást okozott. Bár az első hullám után este 7 óra körül ismét rákezdett, nagyon kevés programot kellett lemondani emiatt.
A Momentán Udvarban például éppen az Oscar-díjas Deák Kristóffal volt beszélgetés, amit úgy oldottak meg, hogy az emberek először csak a terebélyes diófa alá húzódtak, aztán amikor annyira rákezdett, hogy már azon is átütött, simán felhívták a teljes közönséget a színpadra.
A rendező és a moderátor az egyik sarokban foglalt helyet két széken, a többiek pedig babzsákokra ülve köréjük gyűltek. Ezzel még a bensőséges hangulat is garantált volt, ahogy az interaktivitás is fokozódott: bárki bármit kérdezhetett közben, az egész leginkább egy kötetlen közönségtalálkozóra hasonlított. A Panoráma Színpadon ezalatt a francia Deluxe játszott, de mások elmondása alapján úgy tudom, az időjárás ott sem okozott semmilyen problémát az embereknek - a szakadó eső ellenére végigtáncolták a koncertet.
Egyre nagyobb teret kapnak a fiatal zenekarok
A fesztivál szervezői a 3-4 évvel ezelőtti menedzsmentváltás óta nagyon tudatosan nyitnak a tizen-huszonéves generáció felé. Egyre több olyan program van, ami kimondottan az ő megnyerésüket szolgálja, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy sikerrel: számottevően több fiatalt lehet látni azóta a Völgyfalvakban.
A legnagyobb neveket felvonultató Panoráma Színpad mellett szerencsére jó néhány másik könnyűzenei helyszín is van még, akik ráadásul a még nem annyira ismert, de annál tehetségesebb feltörekvő csapatokra helyezik a hangsúlyt. Az egyik ilyen a Lemming Udvar, ahol a Szimpla Kert tehetségkutató programjának versenyzői lépnek fel.
A taliándörögdi Elevenkert szokás szerint az underground legjobbjait hozza el, de idén ráadásként a Cseh Tamás Programmal is összefogtak: a 18 órai sávban mindennap egy általuk támogatott előadó kap lehetőséget. Ezekbe akár teljesen ismeretlenül is érdemes belehallgatni, könnyen kellemes meglepetés lehet a vége. Kőbánya Udvarával ugyanez a helyzet: bár itt már befutottabb produkciók is helyet kaptak, vérfrissítés szempontjából remek hír, hogy ilyen programhelyszín is van már Kapolcson.
És hogy mi lesz még?
Bár a fesztivál majdnem fele már eltelt, egyáltalán nem késtél még el, ha mondjuk ennek a cikknek a hatására kapnál kedvet ahhoz, hogy személyesen is meggyőződj az olvasottak igazságtartalmáról.
Csak némi ízelítő felsorolásszerűen arról, milyen programok vannak még hátra: a Panoráma Színpadon játszik Palya Bea, a Péterfy Bori & Love Band, Hobo, a Vad Fruttik, a Magashegyi Undeground, a Szabó Balázs Bandája, az Ivan & the Parazol, sőt a francia Nouvelle Vague is fellép. A Momentán Udvarban többek között Dolák-Saly Róbert és Kepes András lesz a Főhős című produkció vendége, de a klasszikus RögvEstből is többféle verziót játszanak még, sőt érkezik Mácsai Pál is az "Azt meséld el, Pista!" című Őrkény-estjével.
Az Elevenkertben lesz például Pluto, Vasárnapi Gyerekek, Kistehén, Császári Pillanatművek és Müller Péter Sziámi Andfriends koncert, az utóbbi előtt közvetlenül pedig az Ági és a Fiúk adja elő Kontroll Csoport dalokból álló műsorát. A Nemzeti Szín-téren megnézheted például Shakespeare Szentivánéji álom-ját, vagy a Betyárjátékot, a Fidelio Színház Színpadon pedig Mrozek Emigránsok című darabját.
Ez csak elenyészően kis százaléka a programoknak, amit teljesen esetlegesen választottam ki. A teljes felhozatalt IDE KATTINTVA böngészheted.
