MÚLT
A Rovatból

10 rettentően furcsa szokás a múltból, ami ma már totál őrültségnek tűnik

Szerinted melyik a legkülönösebb?

Link másolása

A technika és a tudomány fejlődésének köszönhetően azt mondhatjuk, sokat tudunk az egykor élt emberekről. Ám minél jobban megismerjük mindennapi szokásaikat, annál jobban csodálkozhatunk azon, hogy mi mindent csináltak, ami számunkra természetes volt, nekünk viszont annál furcsábbnak tűnnek.

A BrightSide összegyűjtött tízet a legérdekesebb múltbéli szokások közül. A listát böngészve azért érdemes szem előtt tartani, hogy évszázadokkal (vagy évezredekkel) ezelőtt egészen másképp vélekedtek az emberi testről és annak működéséről. Azt se feledjétek, hogy nem állt rendelkezésre ennyi információ, mint most, nem léteztek a ma ismert orvosi vizsgálatok és eszközök, és máshogyan gondolkodtak az emberi életről és az egészségről is.

1. A nők régen ólmot és ként is használtak hajfestéshez

Már az ókorban is festették a hajukat az emberek, ám a kémiai ismeretek hiányának, illetve a különféle vegyi anyagok helytelen használatának köszönhetően gyakorta alkalmaztak egészségkárosító módszereket. Az ókori nők is használtak növényi alapú hajszínezőket, de ezek nem bizonyultak tartós megoldásnak. Ezért a görögök és a rómaiak tartós hajfestéket is készítettek, mégpedig különböző vegyi anyagok – többek közt kén – felhasználásával.

Az 1700-as években az itáliai asszonyok maró, lúgos oldatokba áztatták a hajukat, hogy fürtjeik aranyszínben tündököljenek. Sok európai nő sáfrány- és kénpor segítségével színezte haját.

2. Üveggolyókat és gumiőrleményt használtak mellimplantátum gyanánt

A nők az ókortól fogva különböző eszközök segítségével próbálták szépségüket kiemelni. Ez alól keblük sem jelentett kivételt. Voltak, akik trópusi kezeléseket vagy házi készítésű mellnövesztő krémeket alkalmaztak domborulataik megnöveléséhez, míg más nők kókuszolajat masszíroztak a bőrükbe.

Az első mellműtétet 1895-ben végezte Vincencz Czerny. A műtétre azért volt szükség, mert a páciens rákos volt, és ki kellett operálni a daganatot. Ezt követően az orvosok különböző anyagokat alkalmaztak a mell növelésére: elefántcsontot, üveggolyókat, gumiőrleményt és egyéb töltőanyagokat.

3. Állati ürüléket is használtak orvosi kezelésekhez

Gusztustalanul hangzik ugyan, de az ókorban állati trágyával is kezeltek különböző betegségeket. Egy ókori görög asszony például azt hitte, hogy a krokodil ürüléke hatékony fogamzásgátló szer, a megfelelő helyre téve...

Az ókori Egyiptomban a harcosok állati ürülékkel kenték be sebeiket. A skót népi gyógyászatban a himlő kezelésére birkatrágyát használtak, az orrvérzést pedig friss disznóürülékkel igyekeztek orvosolni. Jó tanács: sose kísérletezzen senki ilyesmivel otthon!

barany

4. Az orvosok léket fúrtak a páciens fejébe, hogy a gonosz lélek távozni tudjon

Nem túl bizalomgerjesztőek azok a fennmaradt ábrázolások, amelyeken a korabeli koponyalékelést láthatjuk. Az orvosok mindig is kíváncsian figyelték az emberi test működését, és számos „jól bevált” módszert alkalmaztak különböző betegségek kezelésére. A koponyalékelés volt az egyik. Az orvosok úgy hitték, képesek gyógyítani az epilepsziás görcsöket, a fejfájást és a fertőzéseket. Azt gondolták, hogy a különböző nyavalyákat az emberi fejben rekedt gonosz lélek okozza, ezért több helyen meglékelték a szerencsétlen beteg koponyáját, hogy távozni tudjon. A középkor végére szerencsére szinte teljesen felhagytak ezzel a rémisztő praktikával. Lehet, hogy meghökkentő, de mégis találtak olyan koponyákat, melyek alapján megállapították, hogy az illető túlélte az extrém kezelési módszert!

A Múlt-kor egyik cikke szerint a jelképes koponyalékelés igazi hungarikum volt a honfoglaló magyarok körében, a 10. században a felnőtt férfiak és nők koponyamaradványain 12-13 százalékos gyakorisággal figyelhető meg. Kétféle trepanáció létezett: a gyógyászati célú és a jelképes.

"Írásos források hiányában senki sem tudja, hogy miért végezték a jelképes trepanációkat. Össze sem tudjuk hasonlítani más népek szokásaival, ugyanis nem nagyon fordul elő másutt Európában" - mondta Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa. - Így csak elképzelések lehetnek. Egy biztos: nem gyógyító céllal végezték, nem tudunk olyan betegségről, amely ilyen beavatkozást igényelne. Előfordulhat, hogy valamilyen sámáni gyógyító rituálé része lehetett, vagy lelki megerősítés, beavatási szertartás.

Ügyesen végezték, a seb nem fertőződött el, nem halt bele az illető. Ami érdekes, hogy sohasem fordul elő gyerekeknél, vagy serdülőknél, kizárólag felnőtt nőknél és férfiaknál."

5. Volt, ahol a nők nem sírhattak a temetéseken

Az ókori Rómában egy átlagos temetési szertartás temetési menettel indult. A menet végigvitte az elhunytat a város utcáin. A halottat síró, jajveszékelő rokonai kísérték utolsó útjára. Minél többen vettek részt a temetésén, annál nagyobb tiszteletnek örvendett. A család esetenként hivatásos siratóasszonyokat fogadott fel, hogy lenyűgözzék a tömeget. Hogy még hihetőbb legyen a fájdalom, az asszonyok véresre karmolták az állukat, és a hajukat tépték. Később ezt a hagyományt már túl szélsőségesnek, túl pesszimistának ítélték meg. Onnantól fogva nem fogadhattak fel siratóasszonyokat, mert „erős érzelmeket váltottak ki, és nem fértek össze az állampolgár csendes, nyugodt életmódjával.”okorino

6. Az apák törvényesen megölhették lányuk szeretőjét

Az apák rendkívül erős befolyással bírtak családjukra, különös tekintettel hajadon lányukra. Jogukban állt megfelelő férjet választaniuk számára. Ezek a szabályok nagyon szigorúak voltak, és a lánynak nem volt joga házasságkötés előtt senkivel intim kapcsolatot létesíteni. Az apának ellenben törvény adta joga volt megölni a lánya szeretőjét (sőt, akár saját lányát is), ha házasságtörésen kapta a párt. Amennyiben csak az egyik szeretőt ölte meg, akár gyilkossággal is vádolhatták. Érdekes adalék: a római nők mindig apjuk családjához tartoztak, még házasságkötésük után is.

7. Az ókori Rómában az apák eladhatták fiaikat rabszolgának - de csak három alkalommal

Bizony, jól olvastátok! Az ókori Rómában aztán nem vesztegették az időt a szeretetre. Az apa volt a család feje. Korlátlan uralommal bírt felesége, gyermekei és háztartásának tagjai fölött. Még azt is jogában állt eldönteni, megtartja-e az újszülötteket, sőt, fiait törvényesen eladhatta rabszolgának. Ha az, aki megvette a „rabszolgát”, többé nem tartott igényt rá, a fiú visszatérhetett a családi házba. Az apa azonban ezt „csak” három alkalommal tehette meg, különben rossz szülőnek titulálták. A család feje akár halálba is küldhette családtagjait, de szerencsére kevés apa volt ennyire kegyetlen.okoriroma2

8. Bizarr módszerekkel állapították meg a terhességet

Az orvosok, mivel meglehetősen hiányos anatómiai ismeretekkel rendelkeztek, nem tudták biztosra megmondani, miért nem tudnak bizonyos nők teherbe esni, míg másoknál könnyedén jött a gyermekáldás. Azonban számos módszert alkalmaztak a terhesség megállapítására.

Egy középkori forrás szerint például egy asszonynak azt javasolták, vizeljen rá egy búzamagra. Ha a mag kicsírázik, az asszony állapotos.

Korabeli terhességi teszt gyanánt az orvos egy gerezd fokhagymát vagy vöröshagymát helyezett fel, khm... A jó doktor másnap reggel megszagolta a nő leheletét, és ha szerinte érezhető volt a hagymaszag, megállapította a terhességet...

9. Az ókori Egyiptomban, ha valakinek elpusztult a macskája, úgy fejezte ki gyászát, hogy leborotválta szemöldökét

Az ókori egyiptomiak bálványozták kedvenc macskáikat. Úgy hitték, a macska szerencsét hoz az egész családnak. Basztetet, az otthon, a macskák és a termékenység istennőjét mindig vagy macskának vagy macskafejű asszonynak ábrázolták. A macska szent állat volt, és aki bántott egy macskát, halálra ítélték.

Az ókori egyiptomi családok úgy gyászolták meg macskáikat, hogy leborotválták szemöldöküket. A macska testét bebalzsamozták, fából faragott maszkot tettek rá, és az apró macskamúmiát a családi sírboltban vagy egy macskatemetőben helyezték örök nyugalomra.

Érdekesség: Nagy Sándor, Julius Caesar, Dzsingisz kán, Napóleon és Hitler is ailurofóbiában szenvedett: betegesen féltek a macskáktól.

10. Az ókori Róma polgárai nyilvános, nyitott illemhelyeken könnyítettek magukon

Azt sokan tudjuk, hogy az ókori Rómában az emberek minden lehetséges eszközzel ügyeltek a személyes higiéniára. Rendszeresen látogatták a nyilvános fürdőket és illemhelyeket, és hámlasztó tisztítószereket, valamint mosdószivacsot használtak.

Azonban csupán maroknyi gazdag ember engedhetett meg magának saját fürdőszobát vagy vécét otthonában. A lakosság maradék 95 százaléka közös illemhelyeket használt. Az ülőkék masszív kőből vagy fából készültek, melyekbe azonos távolságonként lyukakat alakítottak ki. A rendszerben folyamatosan áramló víz a szennyet belemosta a szennyvíz-hálózatba. Minthogy a rómaiak számára a privát szféra nem volt megszokott dolog, a közös illemhely sem jelentett nekik problémát.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3

Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: