KULT
A Rovatból

Elfelejtett rosszkedvünkre emlékeztetnek múltbéli arcaink

Szalay Zoltán „Azok a 80-as, 90-es évek” című fotóalbumának bemutatóján jártunk.

Link másolása

Lassan abba a korba érkezem, amikor már szinte történelmi távlatokkal tudok visszanézni elmúlt évtizedekre. Bár valami különleges belső órám révén 40-50 évvel ezelőtti dolgok is úgy élnek bennem, mintha jelenidejűek lennének, ha elém kerülnek a közelmúlt dokumentumai, fotói, ugyancsak képes vagyok rájuk csodálkozni. Vagy azért, mert felhívja a figyelmet valamire, amit akkor nem vettem észre, vagy valamire, ami másképpen él a kollektív emlékezetben, amelynek én is részese vagyok, vagy pedig olyasmire, amely napjaink eseményeinek, légkörének tükrében egészen más kontextusba kerülnek.

Ilyen az a két fotóalbum, amelyek a 2017-ben elhunyt Szalay Zoltán fotóriporter hagyatékából készültek. Az első, az Azok a 60-as, 70-es évek két évvel ezelőtt jelent meg. A folytatásának, az Azok a 80-as, 90-es éveknek pedig, amelyet ismét Parti Nagy Lajos látott el „képmelléírásaival”, a napokban volt a bemutatója az Örkény István könyvesboltban. Ez egyben alkalom volt egy kis Kurír-nosztalgiára: az 1990-es évek máig egyedülálló napilapjának hat egykori munkatársa volt jelen, köztük jómagam, de mindenekelőtt László Ágnes, a könyv szerkesztője, és persze alkotásaival Szalay Zoli is, aki szintén kollégánk volt.

László Ágnes bevezetőjében arról beszélt, hogy az alkotótársakkal nem akartak egy kifejezetten politikai jellegű albumot készíteni, ez azonban mégis elkerülhetetlen volt, hiszen különösen a 80-as évek vége, a 90-es évek eleje egyértelműen a politikáról, a rendszerváltásról szólt. A képeket nézve ismét rájöttem, amire már sokszor, hogy valójában „kimaradtam” ebből: természetesen követtem az eseményeket, de szinte kívülállóként, fontosabb volt számomra a magánéletem, és azok az új lehetőségek újságíróként, íróként, amelyek révén pályám kiteljesedett és ezt utólag sem bánom.

A könyvet bemutató Spiró György élményeit először egy Bosnyák téri piaci tróger színes fotójával, illetve a mellérendelt Parti Nagy-szöveggel illusztrálta: „Most már mindig ezt viszi, ebben hajnali pillanatban, ezt a kordét, ezzel a teherrel… a hó-rukk el nem évül, zabálni mindig kell.” Vagyis e megragadott pillanatok örökre összekötődnek a képeken látható emberekkel. Az író szerint az egész kötet, beleértve a szövegeket, komorabb és szomorúbb, mint az előző, azt sugallja, hogy „valami nagyon nagy gáz van”. Hiába volt egy rendszerváltás, „a képekből az derül ki, hogy nem történik semmi”. Nemcsak azért, mert előtte és utána is vannak „tömegjelenetek”, hanem az arcokban van valami „idült szomorúság”. „Valahogy nagyon kedvetlen volt a mi életünk, pedig nem is úgy emlékezünk rá”.

A politikusokról készült képekből Spiró kiemelte a Varsói Szerződés 1987-es budapesti csúcstalálkozójáról készült két fotót: az egyiken Kádár János magányosan áll középen és hátratekint a többiekre, akik egy kupacban társalognak, a másik pedig egy „protokolláris sorakozó”, de az elsőben benne van Magyarország helyzete. A rendszerváltás utáni parlament fotóján, amelynek középpontjában Antall József miniszterelnöki esküje áll, az író szerint „csupa rókalelkű bátya” veszi körül, „szinte hegyesedik az orruk”. De a valóságos életről szól számára a használtautó-piac képe, a Trabantokkal, Zsigulikkal, Zaporozsecekkel, és maga a „szocreál” a Taurus gyárban tett pártvezetői látogatás, ahol Kádár szinte meghajol a képen látható egyetlen munkás előtt, utóda, Grósz Károly pedig szinte gyanakodva nézi a dolgozót.

„A történelmi tárgyi közeg el tud múlni, de ezek az arcok nem múlnak el. Végülis az emlékezetünk csak arra való, hogy hitelesítse azt, ami megvan” – mondta Spiró György.

Kincses Károly fotómuzeológus (címképünkön balszélen) volt az, aki „110 éjszakán át” 70 ezer negatívból választotta ki azt az 1800 fotót, amelyet a Fortepannál beszkenneltek, és ebből maradt 200, amelyből Ágnessel a könyvet megszerkesztették. E kegyetlen munkában a legnagyobb öröme az volt, hogy számtalan olyan fotót látott, amelyet az alkotón kívül még soha senki más. „Amikor elkészült a 200 kinyomtatott kép, elküldtem otthonról a családomat, és a fürdőszobától az előszobáig leraktam a képeket a padlóra. Tudtam, hogy az első a Beatricés lesz, az utolsó pedig a kerti törpés. A kettő közé elkezdtem járkálni a képek között, és füleltem. Higgyék el, a képek megszólítják az embert. Emeltem fel egymás után őket, minden úgy történt, ahogy én szerettem volna, de mégis ők akartak így együtt lenni” – mondta Kincses Károly, aki úgy gondolja, hogy aki a könyvet a kezébe veszi, szintén alkotóvá válik azzal, hogy hozzáteszi a maga gondolatait, asszociációit.

Így is van, mert például Szabó István portréja kapcsán nemcsak életünket meghatározó alkotásai jutnak eszembe a Szerelmesfilmtől a Mephistóig, hanem személyes találkozásaim ezzel az érzékeny, a mozihoz végtelen alázattal közelítő művésszel. Presserről nem csupán több évtizednyi, vérünkké vált zene, hanem egy önálló estje a Vígszínház Házi Színpadán, amikor csak úgy, minden átmenet nélkül játszani kezdett egy futamot, és a közönség azonnal suttogni kezdte, hogy „madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek”. És ha Siró Györgynek Toldi György jutott eszébe, akkor az ellenzéki keresztasztal arcai láttán nekem Szekfü Gyula híres könyvének címe: „Valahol utat vesztettünk”. És ha belegondolok, így volt ez már 1992-ben, amikor már Tégy az erőszak ellen jelszóval sétáltunk végig a városon Göncz Árpád köztársasági elnökkel az élen – alig 2 évvel a rendszerváltás után...

Bár Spiró György szerint Parti Nagy Lajos, akinek a vérében a nyelvi humor, ezúttal „nem viccelt”, azért szinte minden írásban akad valami nagyon finom fricska, és vélhetően nemcsak a helyszínen váltottak ki többször is harsány kacagást az általa felolvasott részletek. Az Osztapenko szoborról például így írt: „Avanti stoppoló, Európa és a nyár, egy megölt parlamenter, utóbb egy propaganda-játszma lépést váltó figurája”. A használautó-piacról ez jutott eszébe: „és éjjel-nappal szabadságra menni, és ülne, állna, élne, halna benne, fogyasztani és megint fogyasztani, európa óriás gorenje.” Vagy amikor Gromiko szovjet külügyminiszter és Németh Károly politikai bizottsági tag feleségeinek megjelenését eképp zsűrizi: „..ahogy állnak a késő proletár protokollban, két odatévedt försztnéni a harcban, mi a végső”. Mindehhez értéséhez persze kell némi társadalmi-politikai-szociológiai műveltség, korismeret, amiben a fotók sokat segítenek. Mert azért jó, ahogy Marx Károly írta, ha az emberiség nevetve búcsúzik a múltjától. Miután azóta sem lettünk sokkal jókedvűbbek, 1-2 évtized múlva, napjaink fotóit visszanézve, remélhetően lesz még kedvünk újabb nevetésre. Önmagunkon is, ha megérjük.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Premier: „Síneken guruló no-go zóna” – A négyes-hatos villamosról írt dalt a Bankrupt
Az utóbbi pár évben egymás után hozták ki a társadalomkritikus slágereket, most szerettek volna kicsit elszakadni a politikai témáktól, de csak félig sikerült.

Link másolása

A négyes-hatos villamos lenyűgöző élővilágát már-már Sir David Attenborough-t idéző aprólékossággal mutatja be a Bankrupt új slágere. Az Interrupters-féle lendületes, modern ska-punk vonalat képviselő szám refrénje garantáltan meg fog ragadni mindenkiben, aki kénytelen rendszeresen igénybe venni a körúti fegyencjárat szolgáltatásait.

A számhoz készült montázsvideó ezúttal a tömegközlekedési akciójelenetek tematikájára épül, és hogy minden igényt kielégítsenek, ehhez a számhoz is készült angol változat.

„Az elmúlt másfél évben sorozatban kihozott virális társadalomkritikus slágerek (Keresett a Feri, Viktorland, A hülyeség ára, Illiberal Holiday, Hol van a pénz?) után szerettünk volna kicsit elszakadni a politikai témáktól. De amikor realizáltuk, hogy pont az önkormányzati kampány közepére esik majd a megjelenés, muszáj volt ebbe is beletenni pár sort arról, hogy ígérhet bárki bármit, a négyes-hatos ilyen marad. És ha már így alakult, belekerült Budapest legádázabb ellensége is” – meséli a csapat frontembere, Sarkadi Balázs.

Négyes-Hatos:

Four-Six:

A zenekart legközelebb május 11-én Veszprémben, a Teremben, utána pedig június 1-én Budapesten, az Instantban lehet élőben megnézni.

A zseniális borító Vass Richárd munkája, a kiváló hangzásról pedig ezúttal is Botlik Mátyás (Grenma Stúdió) gondoskodott.


Link másolása
KÖVESS MINKET: