Azt kívánom, bárcsak ne létezne – olyan szülők vallottak Redditen, akik megbánták a gyerekvállalást
Megbánta, hogy gyereket vállalt, alig várja, hogy végre visszatérhessen a régi életéhez, haragot érez a gyereke iránt - ehhez hasonló, nem túl gyakran kimondott és bevallott gondolatokat fogalmazott meg néhány szülő egy fórumon.
A tabudöngető kérdést Redditen tette fel egy felhasználó, amelyre meglepően sok kíméletlenül őszinte válasz érkezett, megmutatva azt, hogy nem minden ember álma a szülővé válás, és sokan kerek-perec kimondták: megbánták a gyerekvállalást, illetve nem szeretik annyira a gyereküket, mint kéne.
- volt a vitaindító kérdés, és meglepő módon nemcsak felháborodott szuperszülők írtak kioktató hozzászólásokat, miszerint az utódnemzés a világ legszebb dolga, a gyerek pedig szent, hanem rengeteg olyan szülő, aki valószínűleg sehol máshol nem merne vallani negatív érzéseiről, csak névtelenül, egy fórumon.
Pedig a több mint tízezer komment és bennük a rengeteg szívszorító vallomás arról árulkodik, hogy érdemes a témáról diskurzust indítani, ugyanis a hozzászólások alapján szép számmal vannak olyan szülők, akik tényleg visszacserélnék a családos életet a gyerekek előtti időszakra, és emiatt komoly bűntudatuk van.
- írja egy háromgyermekes édesanya.
Hozzátette, hogy újabban arról fantáziál, hogy egyedül él. Gyerekeivel azonban nem akarja ezt megtenni, nem lép le, hiszen ők semmiről sem tehetnek. "Abban reménykedem, hogy 10 év múlva még életben leszek, és ismét egyedül lehetek."
Egy másik édesanya azt írta: bánja, hogy gyereket vállalt, főleg a körülményei miatt. Nagyon fiatalon és egyedülállóként szült ugyanis egy társadalmilag visszamaradott térségben, ezért úgy érzi, hogy sokkal többet kihozhatott volna magából, ha nem vállal olyan korán gyereket.
Egy másik felhasználó érdekes hasonlattal írta le a helyzetet:
Kommentelt egy édesapa is, aki azt írta: ugyan nem mondaná, hogy megbánta a gyerekvállalást, de alig várja, hogy végre önállóak legyenek a gyerekek, mivel úgy érzi, teljesen kiszipolyozza a gyereknevelés.
Egy sor, a felsoroltakhoz hasonló kommentből derül ki, hogy ugyan a legtöbben szeretik a gyerekeiket, de hiányolják saját szabadságukat és függetlenségüket, és sokan úgy érzik, hogy az egész identitásuk elveszett a gyerekvállalásban. Írt azonban olyan is, aki ennél súlyosabb vallomást tett: egyáltalán nem szereti a gyerekét.
Olyan szülők is írtak, akik valamilyen testi vagy szellemi fogyatékkal élő gyermeket nevelnek.
"Nem érzem magam szülőnek, inkább gondviselőnek. Nagyon kevés örömöm származik belőle, állandóan megviselt vagyok és fáradt. Ez most rettenetesen fog hangzani, de úgy érzem, mintha nem is gyereket nevelnék. Ha gyereket nevelsz, akkor ugyanis azt akarod, hogy rendes felnőtt legyen belőle - megtanítod a helyes viselkedésre, a kedvességre, taníttatod, és abban reménykedsz, hogy lesznek barátai, jó jegyeket kap, és teljes életet él majd.
A hozzászólás láttán felbátorodva több olyan szülő is írt, aki hasonló helyzetben van, és fogyatékos gyermeket nevel:
