„A halála semmiben sem különbözött az életétől – egy műalkotás volt” – 10 éve halt meg David Bowie, aki az utolsó percéig mindent megtervezett
„Halála semmiben sem különbözött az életétől – egy műalkotás volt. A Blackstart nekünk készítette, búcsúajándékként.” Tíz évvel ezelőtt, David Bowie halála után nem sokkal ezekkel a szavakkal keretezte újra a gyászt a producer és régi alkotótárs, Tony Visconti.
Bowie a 69. születésnapján adta ki a lemezt, és két nappal később, miután 18 hónapig küzdött a nyilvánosság elől eltitkolt rákkal, elhunyt. A család a hivatalos közleményben csupán a tényt közölte, de a popkultúra azonnal értette: a király utolsó sakk-mattot adott, és a tábla mindkét oldalán ő ült.
Január 8-án tíz éve, hogy megjelent a Blackstar, szombaton, január 10-én pedig tíz éve lesz, hogy David Bowie nincs velünk. Ez a kettős évforduló annak a páratlanul tudatos művészi folyamatnak a felidézése is, amellyel Bowie a saját végességét az életmű megkoronázásává formálta.
A kórházi ágyon fekvő, bekötött szemű, profetikus figura, aki a klip végén egy sötét szekrénybe hátrál, a halál után nyert végleges értelmet. „Én csak a bibliai történetre gondoltam, ahogy Lázár felkel az ágyból. Visszatekintve nyilvánvaló, hogy ő ezt egy ember utolsó éjszakáinak történeteként fogta fel” – emlékezett vissza Johan Renck, a klip rendezője.
Az utolsó időszak kreatív energiáit Bowie egy merész zenei váltással szabadította fel. Tudatosan akarta elkerülni a rock and rollt. New Yorkba hívta a szaxofonos Donny McCaslin köré szerveződő, kísérletező jazz-kvartettet, és visszatérő producerével, Tony Viscontival vágott bele a munkába. A stúdióbeszélgetésekben inspirációként Kendrick Lamar műfaji határokat áthágó szemlélete is felmerült, James Murphy, az LCD Soundsystem agytrösztje pedig ütőhangszerekkel járult hozzá a lemezhez. A zenészek teljes szabadságot kaptak.
aki egy e-mailben le is intette McCaslint, hogy a régi zenéit tanulmányozza: „Az már a múlt. Most más dolgok érdekelnek.”
A művészi koncepció minden részletre kiterjedt. A lemezborítót tervező Jonathan Barnbrook a végességet és a kozmikus távlatot helyezte a középpontba. A vinyl kiadás kivágott fekete csillaga mögött látható, fizikai sérüléseknek kitett hordozó a halandóság kommentárja, miközben a csomagolás rejtett elemeket is tartalmaz: a csillagtöredékekből kirajzolódik a BOWIE név, a borító pedig erős fényben egy rejtett csillagmezőt fed fel. A Blackstar zenei világa egy színpadi műben, a Lazarusban teljesedett ki, amely Bowie egyik utolsó nagy vállalkozása volt. A rendező, Ivo van Hove már a próbák alatt tudott a betegségről.
– mondta a The Independentnek. Bowie utolsó nyilvános megjelenése a darab 2015. decemberi premierjén volt.
A világ reakciója a halálhír után egyszerre volt megrendült és elismerő. A Blackstar Bowie első listavezető albuma lett az Egyesült Államokban, és az Egyesült Királyságban is az élre ugrott. A 2017-es Grammy-gálán az anyag történelmi diadalt aratott: öt díjat nyert el, köztük a legjobb alternatív zenei albumért és a legjobb rockdalért járó elismerést.
Bowie öröksége azonban messze túlmutat a zenén. A tizedik évforduló apropóján újra előkerült az a legendás, 1999-es BBC Newsnight-interjú, amelyben megjósolta az internet társadalomformáló erejét.
Ugyanilyen maradandó a nemi szerepek felforgatásában játszott úttörő szerepe is. Grayson Perry képzőművész szavaival élve, Bowie „a fiúk kezébe adta a jelmezesláda kulcsát”, normalizálva a furcsaságot és a fluid identitást a mainstreamben.
A fizikai hagyaték sorsa is rendeződött. Műgyűjteményét 2016 novemberében a Sotheby’s bocsátotta árverésre, ahol az eladások összértéke elérte a 32,9 millió fontot (mai árfolyamon körülbelül 14,6 milliárd forintot).
A tizedik évfordulón a brit Channel 4 egy új, egész estés dokumentumfilmmel, a Bowie: The Final Act-tel tiszteleg előtte, amely kifejezetten az utolsó évekre és a Blackstar születésére fókuszál.
