hirdetés
aldozat3.jpg

Miből fakad az áldozat hibáztatása?

F. B. Eszter írása a 7köznapi pszichológia blogon, Képek: Pixabay - szmo.hu
2019. szeptember 18.


hirdetés

Csábító nők versus macsó férfiak: ki az áldozat?

A teljes képet lefedő teória gyökerei mindkét nemnek sajátos szerepet kölcsönöznek az erőszak megítélésében. Míg a véleményalkotók egyik csoportja mindenért a nőket okolja, addig mások épp ellenkezőleg, minden felelősséget a férfira hárítanak.

A nők esetében a vád, hogy túl provokatívan öltöznek, csábítóak, ráutaló magatartással bíztatják a férfiakat, vagy éppen annyira nem szolgálják ki őket szexuálisan, hogy maguk tehetnek az elszenvedett erőszakról. A férfiakat támadó, feminista irányzathoz kapcsolódó teória mindenben a férfi központú patriarchális társadalmat okolja.

Ez az álláspont egyértelműen azzal támasztja alá ítéletét, hogy a férfi eredendően agresszív és erőszakos, míg a nő ösztönösen jó. Mindkét álláspontban érezhetjük a szélsőségességet, hiszen a világ nem fekete-fehér.

Engedelmesség versus szolidaritás

Úgy tűnik, az eddigieken túl sokat számít az áldozatok megítélésén, hogy az ítélő milyen morális értékeket vall magáénak.

Egy nemrég megjelent kutatás arra volt kíváncsi, mi lehet az oka annak - mint korábbi példánkban is láttuk - hogy egy megerőszakolás történetét szögesen ellentétesen ítélnek meg emberek.

A kutatásban 994 résztvevővel ítéltettek meg egy nemi erőszakot leíró történetet abból a szempontból, hogy kit tartanak felelősnek, illetve a résztvevőknek ki kellett tölteniük egy morális értékekre vonatkozó kérdőívet. A kutatóknak az alapkérdése az volt, hogy az emberek általánosan mennyire tartják elfogadhatónak a másokkal szembeni erőszakot.

Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy azok, akik hisznek az ember, mint önálló egyén értékében, az együttérzés és szolidaritás fontosságában és abban a törekvésben, hogy bármilyen erőszakot minimalizálni kell, az erőszakos történetben mindig az elkövetőt tartották felelősnek a történtekért, míg az áldozatot a sérülékeny félnek. A másik csoport számára a lojalitás, az engedelmesség, az erkölcsösség és tekintélytisztelet voltak a legfőbb morális értékek.

Ezek az értékek adják a csoportok kötőerejét, ugyanakkor magukban hordozzák az érzéketlenség veszélyét az individuális problémákkal szemben. Az áldozat az ő szemükben nem igazodik a normákhoz, megszegi az erkölcsi szabályokat és engedetlen, vagyis tehet arról, ami vele történt.

Úgy tűnik tehát, hogy a kötőerővel rendelkező értékek ugyan nagyon fontosak a társadalmi működés szempontjából, de ez néha az alapvető emberi jogok és értékek elnyomásával jár kéz a kézben.

Amikor az érzelmek átszínezik az ítéletet

A fentieken túl az áldozatok megítélésénél hatással van az is, hogy milyen érzelmekkel érkezünk a helyzetbe. A negatív érzelmek ugyanis tudattalanul átitatódnak egyik helyzetről a másikra.

Miközben valójában egy korábbi vita vagy feszültség miatt érzünk haragot, mégis úgy érzékeljük, hogy maga az erőszak vált ki belőlünk ilyen heves érzéseket. A megfigyelő korábbi helyzetből fakadó haragját és szorongását sok esetben ráhúzza az áldozat sorsára, így felnagyítva az áldozat saját felelősségét az elszenvedett erőszakban.

Bezzeg én...

Amikor barátunk hazatér az autószerelőtől, és felháborodottan meséli, hogy szerinte az átverte őt, azonnal előtör belőlünk a mondat: „de hát miért nem mondtad meg neki...?”. Amikor egy kísérletben nőknek olyan videót mutattak, amelyben a női jelölteket interjúztató férfi szexuális jellegű utalásokat tett, akkor a nők nagy részének a reakciója az volt, hogy „miért nem küldi el a francba? Miért nem áll fel és megy ki? Miért hagyja magát? Bezzeg én...”.

Amikor később a kutatók felvázoltak élethelyzeteket, amelyekben a nő, mint anya azért keres állást, mert egyedül neveli gyermekét, vagy mert kiteszik az albérletéből, netán nem tudja fizetni édesanyja ápolási költségét, akkor mindjárt megváltoztak az ítéleteket.

Az együttérzés megjelenésével megszűntek az automatikus válaszok, és a megítélők számára már nem volt többé olyan egyértelmű, hogy a felvázolt helyzetekben mit is tennének.

Jó, ha megjegyezzük: sokkal könnyebb az önmagunkért való kiállást a biztonságos pihe-puha világunkból elképzelni, mint kritikus helyzetben a valóságban véghez vinni.

Ismét fontos hangsúlyozni, hogy nem csak nők, hanem férfiak is lehetnek erőszak áldozatai! És miért évekkel később képesek beszélni róla? Mert így éreznek önmagukkal kapcsolatban:

* Tehetetlenség és kontrollvesztés: „Tehetetlennek érzem magam... Fogom-e még valaha birtokolni a kontrollt az életem felett? Lesz-e még valaha normális életem?” Az erőszak elszenvedése teljes kontrollvesztés. Az áldozat szeretné védeni magát, de nincs meg hozzá a fizikai és érzelmi muníciója.

* Érzelmi zsibbadtság: „Miért nem érzek semmit? Miért nem sírok?” A sokk következtében általános reakció az áldozatoknál egyfajta érzelmi kiüresedés, zsibbadtság. A környezet számára úgy tűnhet, hogy az áldozat kézben tartja a helyzetet, miközben ez egy védekező reakció, mert egyszerűen nem tud megbirkózni a ténnyel, hogy megerőszakolták.

* Tagadás: „Tényleg erőszak volt? Lehet, hogy nem is úgy gondolta...” Az áldozatok szeretnének visszatérni korábbi „énjükhöz”, ezért sok esetben menekülnek tagadásba.

* Flashback: a szexuális erőszak emlékképei váratlanul törnek be a tudatba, és olyan intenzív érzelmeket váltanak ki, hogy az áldozat úgy érzi, ismét átéli a szörnyűségeket.

* Bűntudat, önvád: Úgy érzem magam, mintha valami rosszat tettem volna... Bárcsak máshogy csináltam volna...” A szexuális erőszak áldozatai sokszor érzik úgy, ha máshogy viselkedtek volna, nem történik ez velük. Sokat erősít ezen a társadalomra jellemző áldozathibáztatási jelenség.

* Szégyen: „Mocskosnak érzem magam... Mintha valami nagy baj lenne velem...” Az áldozatok sok esetben szenvednek mély szégyenérzettől. Úgy érzik, hogy végérvényesen folt került a becsületükre, erkölcsükre. Ez az egyik oka annak, hogy elhallgatják környezetük előtt, mi is történt velük. Félnek attól, hogy mások is úgy látják őket, ahogyan ők magukat.

* Bizalomvesztés: a nemi erőszak áldozatai megtapasztalják azt, hogy milyen totálisan védtelennek lenni. Az erőszak nem csupán a testet érinti, hanem behatol az egyén intellektuális, szociális és érzelmi világába is.

* Alacsony önértékelés: „Undorító vagyok, semmit sem érek...” Mivel a szexuális erőszak megszégyenít és lealacsonyít, nem csoda, hogy sokak önbecsülése végérvényesen sérül.

* Félelem: „Félek, ha hozzám érnek. Félek a sötéttől. Félek a haragtól, és egyáltalán mindentől”

* Izoláció: túl azon, hogy az erőszak áldozatai sokszor egyedül maradnak bénító érzéseikkel, még párkapcsolati szinten is elmagányosodhatnak, hiszen innentől kezdve nagyon nehezen tudnak megbízni a másik nemben.

Hogyan csökkenthető az áldozathibáztatás?

Amikor az embereknek azonnali és egyszerű megoldásuk van az áldozat segítésére, akkor kevésbé hajlamosak annak hibáztatására. Ennek egyik oka, hogy hamar feloldódik a bennük dúló feszültség, illetve az áldozat segítése gyógyító folyamat is, amely önmagában helyreállítja az igazságos és méltányos világba vetett hitet, így elvéve az utat az áldozat okolásától.

Az emberek nagy része egyébként elítéli, ha ártatlan emberek válnak erőszak áldozatává, mégis vannak köztük sokan, akik észrevétlenül hangoztatnak olyan mondatokat, amelyek valamilyen módon mégis az áldozatra hárítják a felelősséget.

Segíthet ilyenkor, ha a környezet világosan kifejezi, hogy ugyan feltehetően nem cél az áldozat hibáztatása, de mégis oda vezet a képviselt álláspont. A tudatosítás sok esetben segít az áldozathibáztatóknak, hogy átértékeljék álláspontjukat.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
terhes-no-fiu-cipo-needpix-1000x667.jpg

Minél stresszesebb a nő a terhessége során, annál kisebb az esélye, hogy fiút szül majd

Az sem mindegy, hogy fizikai vagy szellemi stresszel küzd a leendő anya, ugyanis ez is nagyban befolyásolhatja a születendő babájának nemét egy új kutatás szerint.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 16.



Amerikai kutatók azt vizsgálták, milyen hatása lehet a születendő baba nemére az anya stressz szintje, és meglepő eredményre jutottak.

Kiderült, hogy minél stresszesebb a nő terhessége alatt, annál kisebb az esélye arra, hogy fiút fog szülni.

A stressz a mindennapi élet része, de az már egészségtelen, ha az ember állandóan aggódik valamin, gyötri magát, és úgy érzi, ez az érzés teljesen eluralkodik rajta. A kutatók szerint a legtöbb nő legalább egy stresszes időszakon átesik a szülést megelőző évben, a stressz pedig egyébként is sok esetben elkerülhetetlen a várandós nők életében. Ez az érzés viszont a bennük fejlődő magzatra is átterjed.

A nemrég közzétett kutatásban résztvevőknél megfigyelték, hogy

azok a nők, akiknek magasabb volt a vérnyomásuk, és más egyéb, látható jelei voltak a fizikai stressznek, több lányt, mint fiút szültek.

Egészen pontosan 4 fiúgyerekre 9 lánygyerek jutott. Azoknál az anyáknál, akik pszichológiai értelemben voltak stresszesek, 2 fiúgyerek jutott 3 lánygyerekre. Hozzátették azt is, hogy minden kutatásban résztvevő nőnek problémamentes volt a terhessége.

Catherine Monk, a kutatás vezetője ezt azzal magyarázza, hogy

a férfiak sokkal sérülékenyebbek a méhben, vagyis kevésbé tűrik jól a stresszt, mint a nők. Vagyis az, hogy az anya mennyire stresszes a terhessége előtt és alatt (főleg a korai szakaszban) - döntő tényező lehet a baba nemének kialakulásában.

Arra is kitértek, hogy már más kutatók is megfigyelték azt, hogy a sok embert érintő traumatikus események miatt kevesebb fiú született a következő időszakban. Ilyen eset volt például Amerikában Kennedy elnök meggyilkolása és a szeptember 11-i terrortámadás.

Azt is megállapították, hogy

azok a várandós nők, akik fizikai nyomás alatt voltak, nagyobb eséllyel adtak életet koraszülött gyereknek, mint a nem stresszes anyák. Viszont a szellemileg feszült nőknek több komplikációja akadt a terhesség és a szülés során, mint azoknak, akik fizikai stresszel küzdöttek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x

hirdetés
mergezo-nagyszulok.jpg

Ha mérgező szüleid vannak, akkor nagyszülőként sem lesznek jobbak

Melyek a toxikus és romboló viselkedés jelei?
SzE - szmo.hu
2019. október 18.



Ha láttad a Maffiózók című sorozatot, akkor biztosan emlékszel a főszereplő anyjára, Liviára, akinek mindenkire van egy bántó megjegyzése, aki ártatlan arccal kavarja a sz… a kavarni valót maga körül, aki előszeretettel csomagolja a pitiáner gúnyolódást csacsogásba, akinek soha nem jó semmi, és aki még a gyerekei segítségét is képes úgy feltüntetni, mintha azok az életére törnének.

Livia Soprano a sorozatban meghal, és a temetése után rendezett halotti toron a menyéből, Carmelából kitör:

„Mindannyian tudjuk, hogy az anyósom szörnyeteg volt. Egyfolytában gonoszkodott mindenkivel.”

És Carmela apja sem bírja türtőztetni magát: „Éveken át szenvedtünk ettől az asszonytól”.

Igen, Livia a mérgező szülő iskolapéldája, aki nagyszülőnek sem különb: az unokáival sem törődik túl sokat, még a fényképeiket sem gyűjtötte.

Mérgező szülők nem csak a sorozatokban vannak, hanem a közvetlen környezetünkben: a szomszédban, az ismeretségi körben és igen, akár a saját családunkban is.

A mérgező szülők gyakran gyerekük számára észrevétlenül rombolják az életét a viselkedésükkel, a szavaikkal, és sokan csak felnőtt korukban jönnek rá, hogy manipulálták, félrevezették vagy éppen súlyosan bántalmazták őket. A mérgező szülő többek között negatív és elégedetlen, érzelmileg zsarol, felemlegeti, mekkora vesződséget jelentettél a számára, nem áll ki érted, bánt a szavaival. Egy korábbi cikkünkben felsoroltunk 16 olyan jelet amelyből felismerheted, hogy téged is mérgező típusú szülők neveltek-e. Ez azért fontos, mert a felismerés a gyógyulás és a továbblépés első szintje.

A mérgező szülő (mint azt már említettem) nagyszülőként sem fog megváltozni: felülbírálja a döntéseidet, a gyerekeid előtt tesz rád dehonesztáló megjegyzéseket, rosszabb esetben őket is szavakkal bántalmazza, és hasonlóan viselkedik az unokáival, ahogyan annak idején a gyerekeivel tette.

A gyerekekkel kapcsolatban fontos tudni, hogy azt fel tudják dolgozni, ha egyszer-egyszer dühösek a szülei vagy nagyszüleik, ha néha dohog a nagyapjuk, ha időnként kritikát vagy szidást kapnak a nagyanyjuktól, amennyiben alapvetően valódi szeretetben és megértésben élhetnek.

Sérüléseket azok a szülők és nagyszülők okoznak, akiknek túlnyomórészt a negatív megnyilvánulásaik vannak jelen a gyerek életében.

Susan Forward, a Mérgező szülők című könyv szerzője úgy tartja, hogy a toxikus szülők a gyerekeikben olyan gondolatokat, érzéseket generálnak, hogy azok nem bíznak másokban, úgy vélik, nem méltók a szeretetre, és nem fognak boldogulni az életben. A romboló szülői viselkedés leggyakrabban alkalmazott módszerek táplálják. a tagadás, a projekció, a titkolózás, a szabotázs, valamint a háromszögalkotás. Ezen kívül a mérgező szülőket olyan hiedelmek vezérlik, minthogy a gyereknek minden körülmények között tisztelnie kell a szüleit, és hogy csak úgy lehet csinálni a dolgokat, ahogyan azt a szülő gondolja.

Milyenek nagyszülőként a mérgező szüleid? Honnan tudhatod, hogy mérgező nagyszülei vannak-e a gyerekeknek?

1. Megkérdőjelezik a te alkalmasságodat apaként vagy anyaként.

„Hogy fogod azt a gyereket?” „Én ezt soha nem engedtem volna meg neki.” „9 óra, és még mindig nem alszik???” Vagy amikor a játékokkal teli dobozok és ládák előtt állva sopánkodnak, hogy szegény gyereknek nem vesztek elég játékot.

2. A hibákat keresik abban, amit csinálsz.

Nem tetszik nekik az, ahogyan a gyerekszobát berendezted, amilyen ruhákat veszel nekik, ahogyan a haját fésülöd stb.

3. A gyerekeid előtt szólnak rád, „tesznek helyre” a gyerekekkel kapcsolatos dolgokért.

4. A gyerekeid előtt tesznek rád negatív, téged lekicsinylő és megalázó megjegyzéseket.

5. Az ellenkezőjét teszik az unokákkal kapcsolatban, mint amit kérsz tőlük.

Ennek egyik jellemző példája, amikor a kérésed ellenére édességet adnak nekik, vagy direkt olyan helyre viszik őket, amit te megtiltottál. Olyan filmeket nézhetnek kérésed ellenére, ami nem az életkoruknak való.

6. Meghazudtolnak a gyerekeid előtt.

7. Bántják a gyereket.

Fizikálisan vagy verbálisan.

8. Olyan megjegyzéseket tesznek a gyerekre, ami azt sugallja, mintha elhanyagolnád a kicsit.

Például amikor meglátják a teljesen normális testalkatú unokájukat, forgatják a szemüket, hogy milyen sovány, megkérdezik, kap-e eleget enni. Összecsapják a kezüket, hogy „Úristen, hogy néz ki ez a szegény gyerek!”

9. A gyerek döntéseit is felülbírálják.

Beleszólnak abba, mit akarnak felvenni, milyen mesét kérnek elalvás előtt, vagy a kiválasztott ételt nem engedik megenni, azzal, hogy neki mást kell ennie.

10. Nem hagyják szabadon játszani a gyerekeket, megakadályozzák ebben őket.

Például azzal, ha a fiúk kezéből kiveszik a babát, a lányokéból az autót. Ha leszólják a kislányodat, amiért legózik és nem „hercegnősködik”, ha a „főzésbe” éppen belemerült fiú unokát letorkolják, mirét csinál „lányos” dolgot, ahelyett, hogy inkább

11. Rendszeresen veszekedést provokálnak veled a gyerekeid előtt.

12. Rendszeresen ordítoznak és veszekszenek az unokáik előtt.

13. Nem segítenek a gyerekek körüli teendőkben.

És ha előfordul, hogy átviszed a gyerekeidet egy hétvégére, hogy végre kipihend magad, már másnap reggel ott állnak az ajtóban a gyerekekkel, mondván, hogy „ehhez ők túl fáradtak”.

14. Folyton azt emlegetik, hogy bezzeg NEKIK mennyire nehéz volt, amikor te gyerek voltál.

Még akkor is, ha veled ellentétben rövidebb volt a munkaidejük, elnézőbbek és megengedőbbek voltak a munkáltatóik, és ők számíthattak más felnőttek rendszerese segítségére, elmehettek fiatal szülőként szórakozni.

15. Felhánytorgatják, hogy aki segítséget kér szülőként, az mégis minek vállalt gyereket.

16. Manipulálják az unokákat.

17. Megpróbálnak az unokáikban bűntudatot kelteni.

18. Maximalisták az unokákkal.

19. Érzelmileg elérhetetlenek az unokáik számára.

20. A velük való találkozás gyakran vált ki szorongást a gyerekekből.


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nyito-10.jpg

Elvarázsolt bohémtanya lett az újrahasznosítással felújított házból

A gyerekek is részt vettek az átalakításban. Ők is szeretik, hogy itt minden csupa szín, csupa emlék, csupa régi történet.
Söptei Zsuzsanna, fotók: Harmath Beáta - szmo.hu
2019. október 14.



A dunaparti kisváros egyik csendes, kővel felszórt útján sétálok, és a házszámot sem kell figyelnem, mert már messziről felismerhető úti célom: a többi kerítés közül vidáman kivirít a kék színre festett léckerítés.

A ház lakóinak már szinte védjegyévé vált a kék, főleg a türkiz, amely fellelhető náluk mindenhol.

A kívülről kis vidéki háznak látszó otthon bent mintegy 200 nm-es, számtalan kisebb-nagyot zegzugot rejt, ahol mindenkinek megvan a helye, ahová bekuckózhatja magát. A lakók szerint amolyan „bohémtanya”, ahol mindig sok vendég van, gyakran délutánonként 8-10 kamasz is itt "heveri ki a sulit". Megvan ennek a sajátos hangulata ilyenkor.

A barátságos, vidám ház sok mindenben eltér a megszokottól. Például a színeiben. Meg a berendezésében. És a felújításának módjában is.

Bea és a három fiú, Attila, a párja és fiai, Máté és Vince imádják a kreatív megoldásokat, és vallják, hogy jobban érzik magukat olyan tárgyak között, amelyeknek már múltja van.

Ezért döntöttek úgy, hogy a felújítás során, amit csak tudnak, maguk végeznek el, és a lehető legtöbb dolgot újrahasznosítással szerzik be.

Így kezdték el bújni a használt cikkeket kínáló oldalakat, járták az ócskapiacokat, kértek már kidobásra szánt holmikat baráttól, családtagtól, kerestek közösségi csoportokban, és nyitott szemmel járva gyűjtögettek országszerte, de még külföldön is.

És mára valóban bármerre néznek, el tudják mesélni, hogy az ágytakarót hol találták, hogy a lámpát Bea édesapja mentette meg és újította fel, hogy a csempe a nagyi házából, Zalából mentődött át…

A falon régi képkeretek kaptak új esélyt, a kamaszfiú szobájának falát bakelitlemezek és lemezborítók díszítik, a kalapok nem csak díszek, nyaraláskor viszik magukkal.

Egyik kedvenc pihenőhelyük az egyik nyári árnyas terasz, ahol egy már kiszuperált kanapé és egy padlásra szánt öreg szekrényke, meg egy régi függőágy mellett a számtalan takaró, párna, és maga a kert adja a dekorációt. Egy másik kis teraszt a régi fatároló helyén alakítottak ki, ahol kis vaskályha ad meleget az őszi napokon. Igazi búvóhely, ha valaki szeretne visszavonulni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
veszekedes7.jpeg

Ezért sínyli meg nagyon a gyerek, ha a szülők előtte veszekednek

A legtöbb gyereknek nagy gondot jelent, ha a szüleit veszekedni látja, ami szomorúsághoz, nyugtalansághoz vezet. Még akkor is, ha a gyerekek nem beszélnek róla, kialakulhat bennük a bűntudat érzése.
Forrás: Papás Mamás Magazin, Címkép: Freepik - szmo.hu
2019. október 16.



A Papás Mamás Magazin segít szülőknek és nagyszülőknek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatos kérdések megválaszolásában. Mindemellett remek családi programokat is javasolnak a szerzők és a jog útvesztőiben is utat mutatnak.

Sajnos a legtöbb gyereknek el kell szenvednie, hogy időnként a szülei előtte veszekednek. Ideális esetben a szülők meg tudják beszélni egymással véleményüket, ellenvéleményüket, és halkan, nyugodtan oldják meg a felmerülő problémákat.

A gond csak akkor van, amikor a szülők egyre feszültebb vitája hangos kiabálásba torkollik. A legtöbb gyerek kétségbe esik, amikor a szüleit veszekedni hallja, ettől nyugtalan, félszeg, szorongó lesz. Még akkor is, ha nem beszél róla, könnyen lehet, hogy bűntudata támad.

Szakértők egyetértenek abban, hogy a szülők közötti veszekedés kihatással lehet a gyerek pszichés fejlődésére, szociális és emocionális képességeire, az iskolai teljesítményére és a párkapcsolatról alkotott gondolkodásmódjára.

Ebből a cikkből kiderül, hogy a felnőttek indulatos kiabálása hogyan hat a gyerekre, és miért szerencsésebb inkább nem a gyerek előtt veszekedni.

1. A gyerek érzelmileg labilissá válik

A gyerekben azt az érzést hívja elő, hogy nem vagyok biztonságban, megrendülhet a biztosnak vélt családi alap. Azon kezdenek el aggódni, hogy a sok veszekedés biztosan váláshoz vezet.

Még a veszekedések kitörésének oka és ideje is bizonytalan számára. Nem tudhatja, hogy éppen mikor tör ki a veszekedés, vagy mi az, ami kiváltja. A kiszámíthatatlanság, a bizonytalanság szorongást okoz.

2. Sérül a gyerek-szülő kapocs

A konfliktusok nem csak a gyereket, hanem magát a szülőt is megviselik. Az a szülő, aki maga is stresszes, figyelmet tud fordítani a gyermekére. Nehezebb úgy törődést és melegséget kimutatnia a gyerek felé, ha közben a gyerek a szülőkre haragszik a kialakult helyzet miatt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x




Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!