KULT
A Rovatból

„Szerinted ezek után barátok maradunk?” - exkluzív beszélgetés Jessica Chastainnel

Az HBO Jelenetek egy házasságból című, szívszaggató sorozata nyers és megterhelő, de felejthetetlen élmény volt a színésznő számára.

Link másolása

A kétszeres Oscar-jelölt színésznőt számos remek filmben és szuperprodukcióban láthattuk. Ő volt a Bin Laden kiiktatásáról szóló nagyszerű Zero Dark Thirty főszereplője, de játszott a Csillagok közöttben, a Mentőexpedícióban és az Az – Második fejezetben is. Jelenleg az HBO-n és az HBO GO-n látható, Ingmar Bergman azonos című sorozatán alapuló miniszériájában játszik. A Jelenetek egy házasságból egy kapcsolat hosszú és kőkemény időszakának drámai története. Chastain partnere a szintén fenomenális alakítást nyújtó Oscar Isaac.

Jessica Chastain karaktere, Mira a színésznő elmondása szerint olyan lehetőség volt számára, ami „egyszer adódik egy karrier során.” Hagai Levi rendező bevallása szerint érzelmileg és szakmailag is hatalmas kihívás elé állította, és a vele, valamit Oscar Isaac-kal való közös munka Jessica szerint igazi sorsszerű találkozás volt.

Isaac és Chastain régről ismerik egymást és jóbarátok: a Julliardon tanultak együtt drámát két évtizede. „Egy évvel a forgatás előtt jött képbe a sorozat – emlékezik a színésznő.

Oscart ősidők óta ismerem, és már akkor küldött egy emailt, mielőtt még leszerződött volna a szériára. Azt írta: ’figyelj, az HBO el fogja készíteni a Jelenetek egy házasságbólt. Én ezt veled akarom megcsinálni.’ Ez még a COVID előtt volt, én pedig igent mondtam: ’oké, próbáljunk meg együtt rámenni erre.’ De közben, akkor még tele volt a naptáram jó előre.” Egy ideig így a színésznő kikerült a képből.

Csakhogy a COVID közbeszólt.

„A Jelenetekkel nem tudtak várni, viszont jött a járvány – meséli Chastain – és felszabadult egy csomó időm. Oscar a forgatás előtt emailt írt nekem: ’hé, amúgy ez a sorozat megint képben van’ – és akkor már ez tökéletes időzítés volt.

Már jóval azelőtt tudtam, hogy leszerződtünk, hogy ez az én világom, és hogy ennek a sorozatnak mindenképpen meg kellett születnie. Ezt akkor is azonnal tudtam, amint elolvastam a szkriptet.”

A sorozat egy széteső házasság eseményeit mutatja be, és olyan brutális helyzeteket ábrázol, melyekben gyűlölet, szeretet, vágy és krízisek keverednek, mindezt egy pár megrázó történetén keresztül. Isaac egy filozófiaprofesszort játszik, Chastain pedig egy techcég vezetői pozíciójában lévő nőt. A férj otthon van a közös kislányukkal, míg a feleség van többet távol.

„Ez a sorozat modern szemszögből mutatja be a házasságot. Nekem nagyon érdekes volt megnézni az eredeti Bergman-sorozatot, majd a miénket. A gender-szerepek rengeteget változtak az elmúlt 50 év alatt”- vélekedik Chastain.

Bergman eredeti művével ellentétben az új sorozat csaknem végig Mira és Jonathan lakásában játszódik, Boston külvárosában.

„Nagyon tetszett az ötlet, hogy egy olyan nőt kellett felfedeznem, akinek sok a problémája és komplex személyiség. Számomra ez volt az egyik legérdekesebb része a munkának.”

Az ötrészes széria a házasság öt évébe enged betekintést. Chastain szerint az ábrázolt folyamat intenzív, nehéz, nyers és olykor fájdalmas is. „Amikor először találkozunk Mirával, még egyfajta, a házasságához köthető depresszióban szenved, melyben tele van elfojtásokkal, és el is némult. Ezt elképesztően érdekes volt felfedezni Oscar segítségével. Aztán az egész bonyolulttá és elég fájóvá vált a későbbi epizódokban. Különösen, amikor ezeket a jeleneteket olyasvalakivel forgatod, akit tényleg szeretsz – mert Oscar és én igazán mélyen szeretjük egymást - , nagyon bonyolulttá válik, miként és merre navigáljunk. És ezt szerintem látni lehet a munkánkon.

Igazi nyers, őszinte forgatás volt mindkettőnk számára, és hála Istennek, hogy a barátságunk rendben maradt. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot, a családjaink együtt nyaraltak, és sok időt töltöttünk együtt.

De amikor forgattunk, a legelején ránéztem Oscarra és azt kérdeztem: „Szerinted ezek után is barátok maradunk?”, mert túl szomorúnak és intenzívnek tűnt már előre a dolog. Most már nagyon boldogan állíthatom, hogy még mindig nagyon jó barátok vagyunk.”

A színészek elképesztően hosszú, húsz perces jelenetekben játszottak, ami kifejezetten megterhelő volt a számukra. „Bármikor szívesen dolgoznék újra a rendezővel és Oscarral, de ez a forgatás nem volt egy vidám élmény számomra” – emlékezik Chastain, aki hozzáteszi, ennek ellenére nem bánja, hogy végigcsinálta.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt András Ferenc
A nemzet művészének rendezőként olyan filmek fűzödnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét vagy a Dögkeselyű. 81 éves volt.

Link másolása

Nyolcvanegy éves korában elhunyt András Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes művész, a nemzet művésze – jelentette be csütörtökön Szombathelyen Kollarik Tamás, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság elnöki főtanácsadója és Lovass Tibor, a Savaria Filmakadémia elnöke a 11. Savaria Filmszemle keretében rendezett médiakonferencián.

András Ferenc, a Savaria Filmszemle életműdíjas zsűritagja emléke előtt a konferencia résztvevői néma felállással tisztelegtek.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az intézmény harmadéves filmrendező osztályának osztályvezető tanára csütörtökön hajnalban hunyt el.

András Ferenc 1942. november 24-én született Budapesten, 1973-ban szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Életében mindvégig jelentős szerepet játszott a film és a televízió. Pályáját 1962-ben kezdte a Magyar Televízióban, majd dolgozott a filmiparban is, ahol a korszak legnagyobb rendezőivel működött együtt, köztük Ranódy Lászlóval és Makk Károllyal.

Rendezőként és forgatókönyvíróként olyan rendkívüli alkotások kötődnek a nevéhez, mint a Veri az ördög a feleségét, a Dögkeselyű, A kárókatonák még nem jöttek vissza, a Családi kör vagy a Törvénytelen című film – olvasható az SZFE méltatásban.

Mint írták, András Ferenc 1977-ben aláírta a Demokratikus Chartát, kifejezve tiltakozását a csehszlovákiai diktatúra intézkedései ellen, a politikai nyilatkozat támogatása miatt hosszú ideig nem forgathatott újabb játékfilmet.

A nyolcvanas években a MAFILM színésztársulatának vezetője volt, majd később a Dialóg Filmstúdiót irányította. Produceri tevékenysége mellett meghatározó szerepet vállalt a szinkronszakma alakításában, valamint a Duna Televízió szinkronműhelyének korszakos vezetője volt. Szerteágazó tudása és tapasztalata ellenére viszonylag későn kezdett tanítani: 2021-től volt az Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező osztályának osztályvezető oktatója, aranydiplomáját pedig 2023-ban vehette át ugyanitt - emelik ki a közleményben.

András Ferenc halálával a magyar film világa kiváló alkotót veszített el, emlékét a filmjein és oktatói munkáján keresztül őrzi a Színház- és Filmművészeti Egyetem

– írták.

Link másolása
KÖVESS MINKET: