KULT
A Rovatból

Szerelem, intrika, háború, antifasizmus: 80 éves a Casablanca

Magyar dicsőség is minden idők egyik legnépszerűbb filmje.


"Nem kockáztatom a nyakamat senkiért." „Eljössz ma este? Ilyen hosszú távra nem tervezek”. "Én csak egy szegény, korrupt hivatalnok vagyok". "Ha ő kibírta, én sem halok bele." „Vat vacs? Szix vacs. Szacs macs?” "Párizs örökre a miénk marad". "Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete". Filmbarátoknak ezek húszforintos kérdések: a fenti beszédfoszlányok a Casablancában, Kertész Mihály remekművében hangzanak el, amelyet 80 éve, 1942. november 26-án mutattak be a New York-i Hollywood Színházban.

A film története 1939-ben, nem sokkal a II. világháború kitörése után kezdődött, amikor Murray Burnett és Joan Allison amerikai színpadi szerzők írtak egy Marokkóban játszódó romantikus darabot Mindenki Rickhez jár címmel. A darabot sosem mutatták be, ellenben Julius és Philip G. Epstein, valamint Howard Koch forgatókönyvírók megbízást kaptak az akkor már kalandos és romantikus alkotásairól elhíresült magyar rendezőtől a film megírására.

Kertész már az 1920-as évek közepétől dolgozott Amerikában és olyan filmek álltak mögötte, mint a Blood kapitány, A könnyűlovasság támadása, a Robin Hood, a Szerelem és vérpad, vagy a Santa Fe ösvény. Bár rémséges zsarnok hírében állt, amit még híresen rossz angolságával is tetézett, óriási sikereivel nehéz természetét is sikerült feledtetnie.

Közben a nácik megszállták Európa nagy részét, megvetették a lábukat Észak-Afrikában is, így az eredeti szerelmes sztoriból antifasiszta történet kerekedett, ellenállókkal, menekültekkel, kollaboránsokkal, ügyeskedőkkel, és ennek szolgálatába állították Rick, a homályos múltú amerikai mulatótulajdonos és a nem kevésbé rejtélyes Ilsa románcát. A Warner volt egyébként az első nagy amerikai stúdió, amely megtiltotta produkcióinak forgalmazását a nácik által megszállt területeken.

Mint oly sokszor a nagy amerikai filmklasszikusok esetében, a legnehezebb a főszereplők kiválasztása volt. Ma már elég furcsa elképzelni, hogy a lehetséges szereplők között ott volt a későbbi elnök, Ronald Reagan, Ilsa szerepére pedig csábították Heidi Lamarrt, a botrányos Extázis című cseh film hősnőjét, a későbbi neves feltalálót és az új francia csillagot, Michéle Morgant. Fontolgatták azt is, hogy a bárénekesnő szerepére magát Ella Fitzgeraldot szerződtetik.

A Warner és Kertész azonban végül tökéletesen választott: az addig jobbára csak bűnözőket (A megkövült erdő, San Quentin, Mocskos képű angyalok), vagy nyers modorú zsarut (A máltai sólyom) alakító, alacsony, sebhelyes szájú, motyogó Humphrey Bogart valósággal összenőtt a látszólag cinikus, túlélésre játszó, valójában bátor, nemes lelkű és szentimentális Rick alakjával.

Visszafogott gesztusai, kalapja, Burberry ballonkabátja, szinte állandó dohányzása ugyanúgy fogalommá váltak, mint a filmben elhangzott szállóigék (bár az a bizonyos "Játszd újra, Sam" ebben a formában nem hangzik el, ennek szállóigévé válásában Woody Allen a bűnös).

A nyúlánk, szép arcú fiatal svéd sztár, Ingrid Bergman már bizonyított hasonlóan romantikus szerepben az Intermezzóban, Leslie Howard partnereként. A sajátos humorú, "gyakorlatias" francia rendőrfőnököt, Renault kapitányt játszó Claude Rains híres intrikus volt, és ő alakította először a filmvásznon H. G. Wells Láthatatlan emberét. Az ellenálló vezér Victor Laszlo bőrébe a több hősi szerepben ismertté vált osztrák származású, trieszti születésű Paul Henried bújt, míg ravasz és kegyetlen ellenfele, Strasser őrnagy a német film egyik legnagyobb színésze, Conrad Veidt lett, aki olyan klasszikusokban játszott, mint a Dr. Caligari, A prágai diák, vagy A bagdadi tolvaj. Veidt a nácizmus elől menekült el Németországból, kitartva magyar zsidó felesége, Práger Ilona mellett, Amerikában azonban többször kellett neki a filmvásznon a gyűlölt egyenruhába bújnia. Bár Strassert is hitelesen alakította, Veidt a Casablanca után éppen ezért fel is akarta mondani hollywoodi szerződését, 1943 áprilisában azonban, miközben háziorvosával golfozott, szívrohamot kapott és meghalt. Henreid a háború kitörésekor Angliában dolgozott színházban, de mint „ellenséges állampolgárt” a kitoloncolás fenyegette, és ettől éppen Conrad Veidt mentette meg, aki szólt néhány jó szót Henreid érdekében az illetékes hatóságoknál.

Halhatatlanná vált a film által Dooley Wilson, mint Sam, az As Time Goes By című Henry Hupfeld-dallal. A fekete énekes-színész azonban igazából dobos volt, a zongorázást csak imitálta. Két magyar színészt is üdvözölhetünk a filmben: a biankó útlevelekkel üzletelő Ugarteként Peter Lorrét, azaz Löwenstein Lászlót, Fritz Lang M. - egy város keres egy gyilkost egykori címszereplőjét, az amerikai gengszterfilmek egyik állandó „rosszfiúját”, a joviális Carl pincér figurájában pedig Szőke Szakáll tűnik fel, aki neves kabarészerző is volt, neki köszönhetjük a Salamon Béla által híressé tett Vonósnégyes című jelenetet. Kertész kisebb szerepeket juttatott más, Európából menekült színészeknek is, köztük a krupiét játszó Marcel Daliónak, aki Jean Renoir Nagy ábrándjában Jean Gabin partnere volt.

Különös, hogy a magyar nevű híres ellenálló csehnek vallja magát. Erre is van magyarázat: Victor Laszlót egy valódi antifasiszta hősről Jan Smoudekről mintázták, aki Csehszlovákia náci megszállása után vezető szerepet töltött be az ellenállásban, elfogták, de sikerült megszöknie és végül valóban Casablancába érkezett.

Innen jutott el Kanadába, majd Angliába, ahol jelentkezett a Királyi Légierőnél. Smoudek a marokkói városban a francia Charles Legrand álnevet használta, a Victor Laszlót Epsteinék és Kertész találták ki.

Mitől élvezetes és megható film ma is a Casablanca? Nemcsak a remek színészi játék, a nézőkbe ivódott párbeszédek miatt. (Sok-sok évvel ezelőtt volt egy hírügynökségi kollégám, aki kívülről tudta angolul az egész filmet és amikor egy késő esti műszakban egy filmcsatornán a Casablanca ment, a filmmel együtt mondta végig az egész szerepet. A sors fura játéka, hogy utoljára éppen az igazi casablancai repülőtéren futottunk össze...)

Az emberek többsége ma is gyűlöli a háborút, az elnyomást. Bár a történet végén, ahogyan azt Hollywoodban illik, a jók megmenekülnek, a rosszat utoléri a végzet, mégsincs teljes happy end, mert Ilsát inkább a kötelesség köti Victor Laszlóhoz, mint a szerelem, és bár Rick úgy sétál el a ködben a Vichy-vizes üveget undorral eldobó Renault-val, hogy fogadásukról beszélgetnek, tudjuk: a szíve mélyén nagyon fáj neki, hogy örökre elmúltak a párizsi szép napok.

A Curtiz című filmből is tudjuk, hogy a forgatás idegölő légkörben folyt, Kertész szinte mindenkivel összeveszett, ráadásul a főszereplők az utolsó pillanatban tudták meg, hogy mi lesz a befejezés, sőt Bogart és Bergman, bár nagyon érezték egymás személyiségét és játékát, a forgatókönyv és a párbeszéd egyes részleteit hiteltelennek érezték, és már azon gondolkodtak, hogy kiszállnak a filmből.

Mindez azonban nem érződik a fordulatos, drámai csúcspontokkal teli alkotásban (Ilsa megjelenése, a Marseillaise, Rick búcsúmonológja és Strasser lelövése), amelyet az ember sokadszor is úgy néz meg, hogy azt várja: mégsem úgy történnek a dolgok, mint ahogyan azt előzőleg látta. És ritkán említik meg a nagyszerű operatőrt, Arthur Edesont, akinek közelképei, fény-árnyék kontrasztjai is erősítik a film hatását.

A Casablanca országos amerikai bemutatóját 1943 januárjára időzítették, amikor Franklin D. Roosevelt elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök a marokkói városban erősítették meg a náciellenes koalíciót. 1944-ben megkapta a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb forgatókönyv Oscar-díját. Bogart, bár amikor megérkezett az Oscar-gála helyszínére, a rajongók kis híján szétszedték, csak a jelölésig jutott, az aranyszobrot egy másik antifasiszta film, Herman Schumlin Őrség a Rajnán című alkotásának főszereplője, a magyar Lukács Pál (Paul Lukas) vitte el. Érdekes egybeesés, hogy a Casablanca Marsellaise-jelenetében a náci tisztek éppen az Őrség a Rajnán című indulójukat éneklik, amelyet aztán a francia himnusszal beléjük fojtanak...

Kertész filmje azóta állandó szereplője a moziknak, a különböző tévés filmcsatornáknak, és minden létező örök-ranglistán a legjobb filmek élmezőnyébe sorolják. Népszerűségére jellemző, hogy a Marx-fivérek már 1946-ban elkészítették paródiáját Egy éjszaka Casablancában címmel. Azóta számos filmes tisztelgett előtte komolyabban is, Jean-Luc Godard-tól Woody Allenig, aki az előnytelen külsejű, a nőket mégis látszólag könnyedén meghódító „Bogey”-t választja példaképül immár szintén klasszikussá vált filmjében és színdarabjában, amely lassan négy évtizede szerepel a Vígszínház repertoárján.

A magyar vonatkozások mellett nem szabad elfeledkezni a Casablanca első magyar szinkronváltozatáról.

Humphrey Bogartot Kálmán György szólaltatta meg, a figura intellektuális és melankolikus oldalát kidomborítva, Ingrid Bergmant a finom érzékiségű Várady Hédi, Claude Rains rendőrkapitányát pedig Agárdi Gábor fanyar, öniróniától sem mentes hangján ismertük meg – ők még hasonlítottak is egymásra – Paul Henriednek Avar István, Conrad Veidt-nek Somogyvári Rudolf volt a magyar hangja, Dooley Wilsonnak pedig nem más, mint az egyébként dörgő orgánumáról elhíresült Bessenyei Ferenc!

Ahogyan Hollywoodban mindeddig sikerült megakadályozni a film kiszínezésére vagy folytatására irányuló törekvéseket, reméljük, a magyar televízióban sem akarja senki „áthangolni” néhai nagy színészeink halhatatlan alakítását. Még akkor sem, ha a Nagy Vilma által 1966-ban írt magyar szövegkönyv helyenként finoman szólva is az eredetinek „szabad fordítása.” A közmondásossá vált „Louis, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete”, amit még Emir Kusturica is idéz a Macskajajban, a magyar változatban így hangzik: „Louis, maga épp olyan szentimentális, mint én". Lehet, hogy a korabeli magyar filmcenzoroknak nem tetszett, hogy az antifasiszta összefogást itt két nem éppen feddhetetlen jellemű, ideológiai szempontból is kifogásolható „nyugati” férfi jelképezi?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Áprilisban történt egy eset” - Laár András nem tér vissza a KFT zenekarba
A KFT folytatja a koncertezést az új tagokkal, a nyári fesztiválok tapasztalataira hivatkozva. A dobos úgy nyilatkozott, hogy nincs jele a kapcsolat rendeződésének Laár Andrással, ugyanakkor azt kívánják, legyen ereje kilábalni a helyzetéből.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



Immár hivatalos, hogy új tagokkal bővült a KFT. Laár András áprilisi távozása után Szekeres András és Nedvig Balambér csatlakozott a zenekarhoz. A rajongók reakciója vegyes, írja a Blikk.

„Laár idén áprilisban azt mondta, többé nem jön. Jön viszont Szekeres András (ének) és Nedvig Balambér (gitár). Jó lesz. Több lesz a zene és kevesebb a bohóckodás. Ez a nyár – a számos fesztiválszereplés – bebizonyította, igazunk volt, hogy nem hagytuk abba. Köszönjük a közönség részéről megnyilvánuló nyitottságot és a nagy-nagy tapsokat” – írta Facebookon Bornai Tibor, a zenekar egyik alapítója.

A bejelentés után sokan támogatásukról biztosították az együttest, mások szerint Laár nélkül nem KFT a KFT.

„A koncerteken teljesen egyértelmű a helyzet, nagy szeretettel fogadott minket mindenhol a közönség. Természetesen nem egyszerű ez az egész, hiszen negyvennégy éven át együtt játszottunk Laár Andrissal, aki emblematikus énekese, szerzője volt a zenekarnak. Az interneten látok olyan kommenteket, amelyekből az derül ki, hogy hiányolják őt” – mondta a lapnak Márton András, a KFT dobosa, aki azt is elmesélte, hogy a történtek óta is rendszeresen fellépnek, az év végén pedig a Magyar Zene Házában adnak koncertet, míg jövőre, a zenekar alapításának 45. évfordulója alkalmából szerveznek ünnepi esteket.

„Áprilisban történt egy eset, ami miatt szakítottunk Laár Andrással, azóta egyikünk sem kereste a másikat. Nincs jele annak, hogy ez megváltozna. Szomorúan látjuk, mi van Andrissal, és a zenekar minden tagjával együtt azt kívánjuk, hogy legyen ereje kijutni ebből a helyzetből”

– tette hozzá Márton.

„Lehullott róluk a lepel, ez egy szeretet nélküli társaság. Teljesen világosan kiderült, hogy nem szeretnek engem, ehelyett érdekkapcsolat fűzte őket hozzám. Ezt régóta tudom, és nem értettem, miért van így, de most vége lett” – fogalmazott Laár András egy korábbi interjúban a szakítás kapcsán.

A zenekarnak állítólag elege lett abból, hogy az énekes késve érkezett a próbákra, és előbb távozott. Laár az elmúlt években sorban lezárt több ügyet: elvált, elhagyta az általa is alapított L’art pour l’art Társulatot, majd végleg szakított a KFT-vel is. Az együttes Magyarország második leghosszabb ideje az eredeti felállásban játszó pop-rock zenekara volt.

Laár most egy egykori Hip Hop Boyz-taggal dolgozik együtt. Kalocsai Krisztián abban is segíteni szeretne, hogy kárpótolják azokat, akik előre fizettek asztrológiai elemzésért, de a művész nem jelent meg a megbeszélt időpontban.

„Nincs semmi közünk a KFT együtteshez, így nem is szeretnénk kommentálni a körülöttük zajló eseményeket. Örömmel látjuk, hogy prosperál a zenekar” – válaszolta a Blikk kérdésére Kalocsai Krisztián Laár András nevében is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„3 éve veretünk” – Új dallal tért vissza Azahriah, itt a vemzavr!, és egy klip is hozzá Young Fly-jal
Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Hétfőn jelent meg Azahriah, azaz Baukó Attila és Young Fly, polgári nevén Schüller Ákos közös új dala vemzavr! címmel.

Az új számhoz különleges klip is készült, amelynek első felében fekete-fehér képkockák láthatók. A dalban Azahriah arról is énekel, hogyan változott meg az élete az elmúlt években.

„Sokat láttam, tapasztaltam 23 évem alatt / 3 éve veretünk, ezalatt lett a széfem full / Bocs, de a pihenésre nem érek rá”

– hallható a szövegben.

A 23 éves énekes nem most először dolgozik együtt Young Fly-jal. Korábban a Pannonia című dalon is közösen szerepeltek.

Ez Azahriah első új megjelenése azóta, hogy tavaly ősszel bejelentette visszavonulását. A dal klipjét már a megjelenés napján, néhány óra alatt közel 100 ezren látták a YouTube-on.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Robert Redford
A világ egyik legnagyobb filmsztárja 89 évesen távozott. Színészként és rendezőként is világhírű alkotásokat tett le az asztalra. Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Ő hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.


89 éves korában meghalt Robert Redford színész és Oscar-díjas rendező – erősítette meg Cindi Berger a művész sajtósa.

„Robert Redford 2025. szeptember 16-án hunyt el otthonában, a Utah állambeli hegyekben, a Sundance-en – azon a helyen, amit szeretett, azok között, akiket szeretett. Nagyon fog hiányozni”

– közölte Berger a CNN-nel. „A család kéri a magánélet tiszteletben tartását.”

Redford olyan klasszikus filmekben játszott főszerepet, mint a Butch Cassidy és a Sundance kölyök vagy Az elnök emberei. Rendezőként is maradandót alkotott: nevéhez fűződik többek között az Átlagemberek és a Folyó szeli ketté című díjnyertes film.

A filmkészítés iránti elkötelezettsége miatt hozta létre a Sundance Intézetet, amely a független filmeket és színházat segíti, és amelynek nevéhez a világhírű Sundance Filmfesztivál fűződik.

Redford környezetvédőként is ismert volt. 1961-ben költözött Utah államba, ahol fontos szerepet vállalt a természet és az amerikai Nyugat tájainak megőrzésében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Itt a legjobban várt magyar sorozat: Bróker Marcsi olyan legenda lesz, mint Repülős Gizi vagy a Viszkis
Az RTL saját fejlesztésű sorozata profi munka nagyszerű színészekkel, de azért helyenként kiszámítható és relativizáló.


FIGYELEM! A cikk kisebb SPOILEREKET tartalmaz!

Nagyon érdekes a Bróker Marcsihoz hasonló alkotások lélektana. " A filmsorozatot valós eset ihlette, de a megjelenített események, szervezetek, karakterek és egymáshoz való viszonyaik a képzelet szülöttei" írják ki a film elején. De ez csak egy kötelező kör, ami valójában sem az alkotókat, sem a nézőket nem érdekli különösebben. Mostantól ez Bróker Marcsi története, és azok, akik látják, bármiféle kritika nélkül beveszik majd. Ugyanúgy, ahogy tényként kezelik, hogy személyesen Dobrev Klára adott utasítást 2006-ban a tüntetők szétverésére, vagy azt, hogy Freddie Mercury a 80-as évek közepén otthagyta a Queent, hogy szólókarrierbe kezdjen.

Bróker Marcsi a magyar kriminalisztika 21. századi történetének emlékezetes figurája, olyan "előkelő" társaságban forog a neve, mint a Viszkis, Tribuszerné, és lehet, ennek a sorozatnak köszönhetően egyszer majd

épp olyan hamis romantika veszi majd körbe személyét, mint Repülős Gizit vagy Rózsa Sándort. Ambrus Attila példáját látva akár még közkedvelt celeb is lehet belőle, miután kiszabadult.

Mindazonáltal jobban jár mindenki, ha a Bróker Marcsi sorozatot fikcióként kezeli, és nem kezdi el találgatni, mi benne a valóságmorzsa.

Erős alkotógárda állt össze az idei ősz legjobban várt magyar sorozatához. Ditz Edit producer és férje, Geszti Péter neve összeforrt az igényességgel. A vezető író A nyomozót vagy a Terápiát is jegyző Gigor Attila. Herendi Gábort aligha kell bemutatni bárkinek, bár meglehetősen megosztó alkotó, az vitathatatlan, hogy számos közönségsiker fűződik a nevéhez. A másik rendező, Fazekas Máté Bence pedig olyan alkotásokkal hívta fel magára a figyelmet, mint a Kilakoltatás vagy az Apám szíve.

A sorozat a végén kezdődik: tanúi lehetünk Bróker Marcsi letartóztatásának Belize-ben. Majd visszatérünk a kezdetekhez, a 90-es évek végére. Innentől a sorozat ide-oda ugrál a két idősík között, míg nem a sorozat végén össze nem találkozik a kettő.

A 90-es évek végén Marika (Bacskó Tünde) immár 25 éve dolgozik egy karcagi bankfiókban. Amikor az igazgató nyugdíjba megy, mindenki arra számít, hogy Marikát nevezik ki a helyére. Ám ahogy ilyenkor lenni szokott, inkább egy külső embert hoznak, a csinos, fiatal ám okos és agilis Angélát (Szilágyi Csenge).

Marika érthetően búskomorságba esik, amiért így átléptek rajta, főleg, mikor a fiatal kolléganő ahelyett, hogy előadná a saját ötleteit, Marikától várja az újító javaslatokat. Marika frusztrációját fokozza, hogy a családja többi tagja mind épp az álmait próbálja megvalósítani. Férje, Feri (Thuróczy Szabolcs) lángossütőt üzemeltet, lánya, Csilla (Tóth Zsófia), kozmetikai szalont nyitott. Fia, Norbi (Martinovics Máté) még érettségi előtt van, és futballistának készül – bár később kiviláglik, hogy ez sokkal inkább az apja, Feri álma, mint az övé.

Marika úgy érzi, mindenki azt várja, hogy a fix állásával és fizetésével biztosítsa a családnak a stabil hátteret azért, hogy mindenki más úgy élhesse az életét, ahogy tetszik. Pedig neki is vannak álmai: valaha stewardess szeretett volna lenni. Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felmond a bankban, hitelt vesz fel és Kunviator néven utazási irodát nyit.

Csak hogy a kezdeti lendület gyorsan elakad. Norbi komolyan megkárosít egy helyi üzletembert, Kálmánt (Anger Zsolt), és hogy elkerüljék a feljelentést, Marikának a teljes kezdőtőkéjét oda kell adnia a férfinak. Ráadásul azzal kell szembesülnie, hogy az utazásai senkit nem érdekelnek. Bár a régi ügyfelei felkeresik új irodájában, de csak azért, mert mind azt szeretné, ha a befektetéseiket továbbra is Marika kezelné.

Az asszony eleinte hárítja, hiszen nincs engedélye ilyen tevékenységre, és az önbizalma sem elég nagy.

Ám amikor azzal kell szembesülnie, hogy teljesen csődbe megy – minden értelemben –, ha nem sikerül tőkét szereznie, beadja a derekát.

Persze szó sincs arról, hogy bárkit meg akarna károsítani: mindent precízen könyvel, szerződést ír az ügyfelekkel, a rábízott pénzt valutába fekteti, és ígéretéhez híven, a bankinál sokkal kedvezőbb kamatokat biztosít. Egészen addig, amíg el nem következik az első pénzügyi válság, amikor a bizalmukat vesztett ügyfelek egyszerre akarják kivenni a tőkéjüket. Marika régi szerelme, a gazdag vállalkozó, Gyula (Terhes Sándor) bíztatására úgy dönt, kihasználja azt a bizalmi tőkét, amit 25 év alatt szerzett Karcagon, és meggyőzi az embereket, hogy hagyják nála a pénzüket.

Innentől egyre többet kockáztat, kezd ráérezni az édes élet ízére. A városban is egyre nő a befolyása, részesedést szerez a helyi kábel tévéből, lekenyerezi a polgármestert, Sándort (Ficzere Béla), mindenki a tenyeréből eszik. De meddig lehet ezt folytatni? Marika minden krízis helyzetre azt mondja: "Megoldom!" És részben tehetségének, részben szerencsének, részben befolyásos barátoknak köszönhetően sokáig tényleg megússza a meredek szituációkat.

Miután ismerjük a sztori végét, az izgalmat nem az adja, hogy mi fog történni, hanem mikor és hogyan jutunk el odáig. Egyfajta Colombo dramaturgia: végig tudjuk, ki a bűnös, csak azt nem, hogy fog lelepleződni. Kicsit a Totál szívás is eszünkbe juthat, hisz itt is azt láthatjuk, hogy csúszik egy alapjában véve jóravaló, semmi rosszat nem akaró ember egyre mélyebbre a bűnben.

A Bróker Marcsi nagyon profin összerakott sorozat, és szórakoztató is, ugyanakkor néha az az érzésem, túlságosan rutinból készült. A szerzőknek a kisujjában van a forgatókönyvírás, viszont éppen ezért nagyon sok a panelmegoldás.

Ettől pedig sokszor kiszámíthatóvá válik a történet, és nem csak azért, mert tudjuk, hogy a végén Bróker Marcsit le fogják csukni.

Amikor például az elején Marika megérkezik a bankba, és csodálkozva szembesül az új, fiatal kolléganővel, Angélával, azonnal tudhatjuk, hogy Marika nem fogja megkapni az igazgatói kinevezését. Vagy amikor a lánya, Csilla észreveszi, hogy valaki lopja a hajfestéket a szalonból, nyilvánvaló, hogy ennek hamarosan jelentősége lesz.

Ugyanakkor vannak nagyon szépen felépített pillanatok is. Például amikor több részen keresztül várjuk, hogy mikor találkozhat az immár letartóztatot Marcsi a családjával, és ők hogyan fogadják majd.

A karakterek elég jól ki vannak dolgozva, a legkisebb epizódszereplő is próbál több lenni egyszerű, kétdimenziós papírfiguránál. Amihez persze kellenek a remek színészek is, akiknek a játéka sok esetben – nyilván szándékosan – a profi és a civil szereplő határán mozog, ami valahogy hihetőbbé teszi az egészet.

Két nagyon finom, érzékeny alakítást láthatunk. Az egyik a főszereplő, Bacskó Tünde, akinek szívből kívánom, hogy meghozza ez a sorozat a kiugrást, mert kiváló színésznő, és izgalmas lenne látni, mire képes más típusú szerepekben. Az ő megformálásában Bróker Marcsi nem egy megátalkodott bűnöző, hanem egy gyarló, sokszor önmagát is becsapó, hús-vér nő. Anya, feleség. Egy olyan ember, akin kicsit átlépett a történelem, aki még abban szocalizálódott, hogy ha jó vagy és szorgalmasan dolgozol, akkor szép lassan felérhetsz a szamárlétra tetejére. Csakhogy közben megváltozott a világ, és kiadták a jelszót: fiatalítani kell. Bróker Marcsi lehetne akárki, aki néhány rossz döntés és kísértés hatására rossz irányba indul. Lehetne a szomszédunk, a kolléganőnk, az anyukánk.

A másik alakítás, amit kiemelnék, Thuróczy Szabolcsé. Szabolcs az egyik legtöbbet foglalkoztatott színészünk, nagyon ismert, nagyon népszerű, és lássuk be, sokszor nagyon hasonló szerepeket osztanak rá. Ő a hőbörgésre hajlamos, kicsit vagy nagyon alkoholista, erőszakos, de azért szerethető családapa. Thuróczy mégis képes mélységet vinni a sablonokba. Amikor az ember azt várná, hogy robbanjon, visszakapcsol, és ettől sokkal nagyobb feszültséget teremt. Az pedig, ahogy a feleségét a börtönben meglátogató, időskori Ferit játssza, annyira finom, hogy szavakat sem találok rá. Bacskó és Thuróczy olyan kémiát teremt az idősödő házaspár között – akik a beszélőn épp csak egymás kisujját érinthetik meg –, am igazán különleges.

A Bróker Marcsi fő kérdése, amit el kell döntenünk magunkban, hogy mi az, ami még megbocsátható akár magánéleti, akár társadalmi szinten.

Sokszor volt az az érzésem, hogy a sorozat nagyon relativizálni próbálja Bróker Marcsi bűneit, és bár nyilván nem menthetőek fel az ügyfelei sem, akik kapzsiságtól vezetve, a nagyobb hozam reményében vitték hozzá a pénzt "okosba", nem pedig a bankba, azért alapvetően ők mégiscsak áldozatok.

A sorozat nagy erénye a korábrázolás, ami a zenék kiválasztásánál kezdődik. Elhihetitek, hogy nem vagyok, és soha nem is voltam különösebben nagy rajongója sem a Carpe Diemnek, sem az Animal Cannibalsnak.

Mégis, amikor az első rész elején meghallottam az Álomhajót, olyan volt, mint egy régi ismerőssel találkozni.

Mondjuk egy olyan osztálytárssal, akivel régen utáltátok egymást, és most mégis örültök, ha összefuttok. Instant odavarázsolta az ezredforduló hangulatát, és a készítők gondosan ügyeltek rá, hogy a korszak benne legyen minden díszletben és kellékben is. Szóval a hozzám hasonló X-eknek már csak nosztalgiából is érdemes megnézni a 6 epizódos minisorozatot.

A színészekre nem lehet panasz, mindenki hozza, amit kell. A rendezők jó érzékkel vegyítettek az ismeretlenebb szereplők közé ismerős arcokat. Cseke Katinka a városi tévé vezetőjének szerepében vagy Rezes Judit mint ügyvéd üdítő színfolt, akárcsak a Kálmánt alakító Anger Zsolt vagy a polgármester bőrébe bújt Ficzere Béla, akit szerencsére egyre többet láthatunk egyre nagyobb szerepekben a tévében és a filmvásznon. Kicsit sajnálom, hogy a Norbi barátnőjét, Anitát játszó Mosolygó Sárának nincs igazán lehetősége megmutatni, mit tud. Az esetek többségében a háttérben van, alig mond néhány szót.

De még így is képes érzékeltetni azt a lelki változást, ami a gimnazista lányból időközben édesanyává érő nőben végbement.

Bróker Marcsi története egyelőre csak az RTL+ premiumon streamelve érhető el. Akinek van lehetősége, mindenképpen nézzen bele, szerintem ott fog ragadni, de reméljük, hogy idővel a tv programban is találkozhatunk vele.


Link másolása
KÖVESS MINKET: