Stephen King vámpírsztorija nem kíméli a gyerekeket sem – A Borzalmak városa bevállalós és csinos, de teljesen üres
Stephen King írói karrierje elején járunk. Csupán 26 éves volt, amikor kiadták első regényét, a Carrie-t 1974-ben, ami kapásból óriási sikert aratott. A telepata tinilány tragikus történetét röpke két évvel később Brian De Palma gyorsan a vásznakra is varázsolta. King második könyve, a Borzalmak városa egy évvel a Carrie után, 1975-ben jelent meg, vagyis szerzőnknek nem kellett sokáig kapálóznia a kiadásért a sikersztorija után. King ekkoriban már a Hampton Akadémián tanított egy fantasy- és sci-fikurzust, és az egyik kitárgyalt könyvük a Bram Stoker-féle Drakula volt, ez ihlette meg őt: mi lenne, ha a vérszívó szörnyeteg a mai, modern korban ténykedne? Először az volt az ötlet, hogy New Yorkba küldi őt, végül azonban egy álmos kisváros mellett döntött, mert ott nagyobb hatással lehet a rém felbukkanása a közösség életére, mindennapjaira.
Ebből 1979-ben jött ki az első mozgóképes adaptáció egy kétrészes minisorozat formájában, amiből természetesen mozis vágás is készült. Itthon A gonosz háza címmel került a tévék képernyőire, a könyv ugyanis csak 1991-ben jelent meg először magyarul, s akkor kapta a Borzalmak városa címet.

A sztori főszereplője egyébként (ahogy Stephen King regényeinek túlnyomó többségében) egy fiatal író, Ben Mears (Lewis Pullman), aki visszatér szülővárosába, Jerusalem’s Lotba, ahonnan még gyerekként került el egy családi tragédia után. A várostól és az ott élőktől várja ugyanis az ihletet új könyvéhez. No, az ihlet az jön dögivel, talán túl sok is. Egyre furcsább dolgok történnek ugyanis: eltűnések, halálesetek, fura viselkedések. Mears, a tanár Burke (Bill Camp), az orvos Cody (Alfre Woodard), Callahan atya (John Benjamin Hickey) és a szerelmi szálat képviselő Susan (Makenzie Leigh) azt gyanítják, az esetek összefüggésben vannak azzal, hogy a régi Barlow-ház ura, Kurt Barlow (aki nem mozdul ki a kúriájából) visszatért. A vírusként terjedő vérszívásvágy azonban egyre terjed…
A film ugyanis már 2021-ben leforgott, és az eredeti tervek szerint 2022 szeptemberében, szóval kerek két éve került volna a vásznakra. A premiert azonban elcsúsztatták 2023 áprilisára, majd mielőtt még eljutottunk volna odáig, határozatlan időre kihúzta a gyártó Warner Bros. a mozis megjelenések közül. Minden bizonnyal köze volt ehhez a Discovery-féle fúziónak/hatalomátvételnek és az új vezetés általi prioritásoknak/projektkigazolásoknak.

A Borzalmak városát végül azonban nem kukázták teljesen, ahogy a majdnem teljesen kész Batgirlt, így idén, október 3-tól elérhető lesz nálunk is a Maxon. Szóval sajnos ezúttal sem jött össze a mozis bemutató. Pedig a filmről tisztán érződik, hogy oda szánták.
A film minőségét tekintve viszont lehet, nem bánkódunk már annyira, hogy nem fizettünk érte borsos mozijegyet… Az író-rendező Gary Daubermant főként a Démonok között-univerzum oszlopos tagjaként ismerhetjük, ő írta ugyanis mindhárom Annabelle-filmet (a harmadik részt meg is rendezte), valamint Az apácát (2018). Ezeknél azonban jóval nagyobbat üt a karrierjében az szintén Stephen Kinghez köthető Az első (2017) és második (2019) részének forgatókönyve. Dauberman tehát az Az-filmek kirobbanó sikere után maradt Kingnél, az Annebelle 3 (2019) után pedig másodízben állt direktorként a kamera mögé.
A Borzalmak városa azonban eléggé felemás lett. A fentebb említett szinte kifogástalan atmoszféra kétségtelenül sokat nyom a latba, és az is elvitathatatlan, hogy akad benne néhány valóban félelmetes jelenet. Bár főképp azok, amiket Dauberman egy az egyben átvett a ’79-es változatból, például amikor a kis Danny Glick (Nicholas Crovetti) éjjel bekopogtat Mark Petrie (Jordan Preston Carter) emeleti ablakán. A vámpírok és maga Kurt Barlow igazán ikonikus megjelenést kaptak 45 évvel ezelőtt, s ettől az író-rendező sem kívánt eltérni, így a világító szemű fertőzöttek és a leginkább talán Murnau Nosferatujára emlékeztető Barlow (akit ezúttal Alexander Ward alakít) egészen félelmetesek, igaz, maga a főgonosz ezúttal sem szerepel túl sokat (ez már így volt A gonosz házában is, csupán néhány perc erejéig tűnt fel), és ezért továbbra is nagy kár.
Merthogy abból van itt bőven, s ez mindenképp a film számlájára írható: senki sincs biztonságban, s úgy hullanak a lakók Salem’s Lotban, mint a legyek.

A logikátlanságok és a nem túl eredeti megoldások azonban egy idő után érdektelenné teszik a látottakat, s így a Borzalmak városa sajnos csak egy újabb, kifejezetten csodás külcsínű, de meglehetősen üres belbecsű Stephen King-adaptáció lett, ami bizton nem kerül majd a szerző regényeinek örökbecsű feldolgozásai közé.