14 évesen magán végzett abortuszt, halottakat sminkelt, és a pukipárnáról kapta a nevét – Whoopi Goldberg 70 éves

PU (Puzsér Után) 13-ban az RTL úgy döntött, leporolja a Csillag szültik formátumot. Új műsorhoz új zsűri kell, ezt ők sosem felejtik el, úgyhogy gyorsan castingoltak egy jóízűt, aminek a végén Geszti Pétert, ByeAlexet, Köllő Babettet és Molnár Áront dobta ki a gép.

A műsorvezetők sem ismeretlen arcok, de így együtt, ilyen szerepben még nem láthattuk őket. Istenes Bencének és Puskás-Dallos Péternek – a zsűrivel ellentétben – nem kellett castingon bizonyítania, simán megkapták a feladatot.

Hamar megtalálták a közös hangot. Amiben Bence és Peti különbözik minden eddigi műsorvezető párostól, hogy nem érik be azzal, hogy a takarásban beszélgetnek az érkező és távozó versenyzőkkel, hanem önálló műsorszámmá avanzsálva végigbohóckodják az adást. Olyanok kicsit, mint a cirkuszban a bohóc, aki valami egyszerű tréfával szórakoztatja a közönséget, amíg a háttérben megtörténik az átállás két artistaszám között. Ant és Dec a kanyarban sincs.

A zsűritagokkal és a műsorvezetőkkel készített interjúinkat itt találjátok.

Az első adásban a zsűritagok elmondták, hogy ki mit vár ettől a műsortól. Geszti Péter például arra számít, hogy több mint 10 év kihagyás alatt felgyülemlett elég világszintű tehetség. ByeAlex biztos benne, hogy örök élményeket fog kapni a műsortól. Köllő Babett élményekre vágyik: hogy meghassák, megdöbbentsék, megnevettessék. Megjegyzem, ilyen zsűritársak mellett erre minden esélye megvan. Végezetül Molnár Áron ars poetikáját hallhattuk, aki nem a jót keresi, hanem a legjobbat.

Érdekes dilemma ez, hogy mi a cél: olyan profi előadóknak lehetőséget adni, akik már mindent tudnak, épp csak nem ismertek, vagy tehetségeket felkarolni, akikben ott egy velük született képesség, amit ki kell bontakoztatni, hogy profivá válhassanak.

A szabályok nem túl bonyolultak: ahhoz, hogy valaki továbbjusson, 3 igenre van szüksége. Ha valamelyik produkció nagyon nem tetszik egy zsűritagnak, megnyomhatja az előtte lévő gombot. Ha mind a 4 zsűritag megnyomja, a produkció véget ér. Az élő adásokba majd 12 produkció kerülhet be, de az még odébb van.

Köllő Babett kezeslábasa kicsit olyan volt, mintha a Most Wanted delux változatából érkezett volna, én az egyszerű pasiagyammal azt mondanám, narancssárga, de biztos vagyok benne, hogy ennek az árnyalatnak megvan a maga – számomra teljesen ismeretlen – neve. Mindenesetre Alex is rabruhára asszociált róla.

A hasonló műsorok alaphangját jelentősen meghatározza az első produkció, amit láthatunk. A Csillag Születik első fellépője a 17 éves Máté volt, aki látványos lengőrúd akrobatikával kápráztatta el a nézőket. Ez a produkció két fontos dolgot közvetít. Egyrészt üzeni, hogy ez NEM zenei tehetségkutató, hisz íme, itt egy produkció, ami nem is állhatna távolabb az énekléstől.

A zsűri tátott szájjal nézte Máté mutatványát, és természetesen egyhangúlag továbbengedték.

Molnár Áron és Istenes Bence nem bírta ki, hogy ne próbálják ki a rudat, és mindketten felmásztak rá, csak a karjukat használva. Látványos erődemonstráció volt, én egy sima lépcsőn nem tudok ilyen gyorsan felmenni, akkor sem, ha van korlát.

A Dudás házaspár szerethetően bizarr jelenség. A kecskedudás asszony és a Thomas Anders hasonmás férj frigyéről első látásra nehéz elhinni, hogy az égben köttetett, de tény, hogy nagyon aranyosak.

Dudás Csanádot alighanem megtévesztette, hogy Köllő Babett ott ül a zsűriben, és azt hitte, ez itt a Sztárban sztár leszek. Persze ha jól énekel, akár még tovább is juthatott volna, de hát erről szó sem volt. A produkciója nagy sikert aratott, de ez Puskás-Dallos Petinek köszönhető, aki Dieter Bohlenként ugrált a háttérben, és teljesen ellopta a show-t.

Ami pedig Csanád felesége, Zsuzsa előadását illeti, lehet, hogy nekem szegényes a fantáziám, de nem tudom elképzelni azt, hogy egy kecskeduda produkció továbbjusson egy tehetségkutatóban. Legfeljebb valamiféle komikus szám részeként.

A népies bűvész és a kissé erőszakosan vidám Zoltán táncprodukciója nem jutott tovább. ahogy a Walesi bárdokat szavaló úriember sem, aki nem is értem, mire számított. Örüljön, hogy csak kiesett, és nem jutott a bárdok sorsára.

A Budapest Hoppers ugrókötél-csapat vezetője kicsit helyretette Gesztit.

A produkció is meggyőző volt, így továbbjutottak, akárcsak Kristály Márton buborékművész és a Clovers akrobata hölgycsapat.

Sárközi Barnabás bűvész produkcióval érkezett. A srác szórakoztató figura, kétségtelenül ügyes showman. A bűvészekkel kapcsolatban kritika szokott lenni ilyen műsorokban, ha olyan mutatványokat hoznak, amelyeket sokszor láthattunk már. De ez némileg igazságtalan álláspont. Ha egy énekes nem saját dallal érkezik, hanem tökéletesen elénekel egy Whitney Houston-slágert, mindenki elalél a gyönyörtől. Ez is ilyen.

A bűvészszakma két fontos szálon mozog: vannak trükk-készítők, akik okosak viszont nem feltétlenül jó előadók, és bűvészek, akik nem feltétlenül tudnak új trükköket kitalálni, de nagyon jól bemutatják azokat. Nagyon kevesen vannak a világon, akik mindkét halmazba beleesnek. Barna megérdemelten jutott tovább.

Fábiánné Orosz Évának van egy különleges képessége. Na nem az, hogy hasbeszélve énekel, hanem nagyon bátor.

Most is Bence és Peti mentette meg a műsort, akik rögtönzött hasbeszélő számmal kedveskedtek. Peti ijesztően jól hozta a hasbeszélő bábu figuráját, ajánlom a Vígszínháznak, hogy hívják be Pinokkió szerepére. Kicsit mondjuk olyan volt, mint egy animatronic Freddy Pizzázójából. De egy Gyerekjáték remake-be is elmenne Chuckynak.

Következett egy "vegyes vágott" szegmens, amiből a legemlékezetesebb a mulatós énekes "Bulibiztos" volt, illetve Zoltán Erika 2, aki elmondása szerint minden évben Erikával együtt ünnepli a születésnapját (de kétlem, hogy Erika tud erről). A produkciója abból állt, hogy egy Zoltán Erika-slágerre táncolt. Ennyi erővel a fél diszkót el lehetne hívni fellépőnek. Felejthetetlenek voltak, de nem jó értelemben.

Közben mint egy mellékesen bevágtak egy szaxis srácot is, Király Dominikot, aki az Uptown Funkot nyomta. Istenes Bence megvillantotta raptudását is, várom, mikor jön ki egy Geszti-Istenes rap duó. Dominik tovább is jutott.

Érdekes színfoltja volt az adásnak Pető Tibor, a lufihajtogató, aki lekenyerezte a zsűrit is és a műsorvezetőket. Ahogy Geszti mondta: "Igazi hülyegyerekké tettél mindenkit ennél az asztalnál!" Alex pedig közölte, hogy ez eddig a legjobb műsor, amiben szerepelt.

Tibor négy igent kapott. Értem, hogy mindenki jól szórakozott, de mégis mit csinálna egy lufihajtogató az élő adásban? Még több lufit hajtogatna? Ha pedig nincs helye az élő műsorban, minek továbbjuttatni?

Ezután egy igazi világsztár következett. Na persze Wes-P-t a világnak csak az a szegmense ismeri, aki használja a Tik-Tokot. Nagyon szórakoztató volt nézni, ahogy Bence, Alex és Áron extázisba jön a japán trashművész megjelenésétől, míg a többiek értetlenül nézik, mi történik. A produkcióját nagyon nehéz szavakkal leírni, inkább nézzétek meg:

Geszti Péter szerint ha Wes-P történetesen nem japán, mindenki azt mondaná rá, milyen ízléstelen, ezért nemmel szavazott, de a Tik-Tok sztár három igennel így is továbbjutott.

Gábor, az ország legerősebb szkanderosa lenyomta a zsűri férfitagjait és a műsorvezetőket egyszerre. Ami szép teljesítmény, akárcsak Gábor sporteredményei, ennek ellenére nem értem, miért jutott tovább. Hogy lehet ezt fokozni? A következő körben majd Fekete Lacival szkanderezik? Vagy egyenesen Chuck Norrisszal?

De az is lehet, hogy egyszerűen senki nem mert neki nemet mondani. Akkor viszont megvan a győztesünk! Alex volt az egyetlen bátor ember, aki nemet mondott.

A Joulence gitáros duó kicsit olyan, mint a magyar Shadows, csak nem olyan jó – pedig már a brit gitáregyüttest sem mindenki szereti. Nem jutottak tovább, ahogy a beatboxos "Brandon" sem.

Molnár Áron mindkét produkciónak alapos elemzést adott, amit a zsűritársak hamar meguntak, és innentől kezdve Áron kicsit olyan lett, mint Havas Henrik, aki mint tudjuk, mindenhez is ért. A többiek pedig nem győzték szívatni emiatt.

Brandon kapcsán feltétlenül el kell mondani, hogy tőle jött az est egyik legjobb beszólása.

Seregi Xénia dogdancinggel érkezett, ami partitrükknek aranyos, de érthetetlen, miért juttatta tovább a zsűri. Bármelyik vándorcirkusz műsorában lehet látni hasonlót, csak jobbat. Áron szóvá is tette, és nemmel szavazott, de hiába. Xénia és kutyája, Armani tovább jutott.

Táncos lánycsapatok jöttek egymás után. A Royal Crew kalózlányai és a Free Spirit nem jutott tovább, a Fasza tyúkok (sic) és a Popcorn igen. Ha érdekel, melyik miért volt jó vagy rossz, forduljatok Molnár Áronhoz. Nekem tetszettek, de az i-re a pontot természetesen most is Bence és Peti tette fel.

Az adás végére maradt még néhány különleges produkció. A 10 éves Dórika saját elmondása szerint még csak 5 hónapja "gurtnizik", ami egyfajta légtorna. Ehhez képest egy olyan komplex és nehéz produkciót mutatott be, ami még felnőtteknek is becsületére válna. Kilóra megvett mindenkit.

Az Aserdus tűztánc-produkció látványos volt, de Geszti Péterrel értek egyet: "Kicsit turiszticski." Falunapok és gazdag emberek szülinapi bulijain tudom elképzelni őket.

A műsor utolsó fellépője a Dominikai Köztársaságból érkezett Gabriel, művésznevén Il Invertebrado, ami gerinctelent jelent spanyolul. Félreértés ne essék, a srác nem politikus, hanem gumiember, aki lehetetlen pózokba tekeri magát földön és rúdon egyaránt. Alex nagyon megörült neki, mert mindig is vágyott egy zombi barátra, de a többi zsűritagot is meggyőzte, így vele is találkozhatunk a folytatásban.

A Csillag születik nagyon szórakoztató, sokat lehet nevetni, kínos pillanatok és veszekedős drámák nincsenek. Egyelőre. Eget rengető produkció kevés volt, de volt. Az első adásban értékelhető énekes produkciót nem láttunk, de állítólag a későbbiekben lesznek azok is. Összességében jó érzés egy olyan műsort látni, ami nem olcsó cirkuszt akar adni a népnek, hanem annál valamivel magasabbra tette a lécet. Reméljük, a lelkesedés kitart a későbbiekben is.

Az RTL úgy döntött, 13 év kihagyás után előveszi a Csillag születiket. Hátha már kiheverte az ország Puzsér Róbertet és Mészáros János Eleket. Persze időközben 2015-ben volt egy Hungary's Got Talent is, de az úgy tűnik egyszeri hűtlenkedés volt csak.

Teljesen új zsűrit láthatunk majd vasárnap esténként a képernyőn: Geszti Péter, ByeAlex, Köllő Babett és Molnár Áron ülnek ezúttal az ítészek székébe.

A ma este debütáló műsor első részét sajtóeseményen, a zsűrivel közösen nézhették meg az újságírók. Az adás előtt nem akarok semmit elspoilerezni, de talán annyit elárulhatok, hogy egyelőre telitalálatnak tűnik mind a zsűri, mind a műsorvezetők kiválasztása.

A legnagyobb meglepetést számomra Istenes Bence és Puskás-Dallos Peti párosa okozta.

„Régóta ismerjük egymást” – magyarázza Peti, mi az oka annak, hogy tökéletes köztük összhang. „Az életben is állandóan röhögünk, és most szerződést is kaptunk érte” - fogalmazott.

„Sőt, még pénzt is” - tette hozzá Bence. „Viccet félretéve tényleg rég óta barátok vagyunk, még a VIVA TV idejéből, félszavakból is megértjük egymást, és jó csillagzat alatt született ez az egész, mert valahogy minden stimmel” - jegyezte meg.

„Bence húsz éve érti a tévézést, húsz éve vezet műsort. Én is jó ideje dolgozom ebben, és az Álarcos énekesben volt egy pillanat, amikor kiderült, hogy össze lehet minket engedni egy műsorba” - mondta Peti, mire Bence is helyeselt.

- fogalmazott Istenes, aki szerint nagyon kevés jó páros van.

- mondta

Arra a felvetésemre, hogy nagyon nehéz megtalálni a vicceskedésnek azt a határát, különösen a versenyzőkkel szemben, hogy ne váljon bántóvá, Peti azt mondta:

„Bár én mindig is egy froclizós ember voltam, de valóban érezni kell, mi az ami még szórakoztató, ami még kedves, hol a határ. Szerintem ezt Peti is érzi és én is. Egy bizonyos szint alá nem megyünk” - tette hozzá Bence.

Azt is elárulták, hogy teljesen improvizálnak a műsor során.

- fogalmazott Bence.

ByeAlexszel utoljára akkor beszélgettem, amikor még az X-Faktor mentora volt. Kíváncsi voltam, mit várt az új feladattól, mire számított.

„Arra számítottam, hogy nem olyan lesz, mint az X-Faktor, sőt, reméltem, hogy nem lesz olyan. Teljesen más műsor, és ez nem az X-Faktor ellen szól. Mostanában azt látom a közösségi médiában, hogy egyesek ezt félreértik. Nagyon szeretem az X-Faktort, sokat köszönhetek neki és a karrierem fontos építő köve. De ott úgy éreztem, hogy már nem tudok hozzátenni semmit, elfáradtam benne. Itt viszont mindig úgy mentem este haza, hogy feltöltött a forgatás.

Ahogy az X-Faktorral kapcsolatban is mindig jó döntést hoztam, úgy érzem, a Csillag Születik elvállalásával is jó döntést hozok.

- fogalmazott.

A zsűritársaival kapcsolatban azt mondta, sokat gondolkozott, hogy milyen lesz majd együttdolgozni velük, mert nem annyira szeret emberek közé járni, és ha nem olyan társaságban van, hamar szorongani kezd.

- árulta el.

Az első adás egyik vezérmotívuma, hogy Molnár Áron a legkülönfélébb műfajú produkciókhoz és magabiztosan, szakértő szemmel szólt hozzá, amiért egy idő után froclizni is kezdték a társai.

„A műsorból úgy tűnhet, hogy én sok mindent tudok. De nincs így, hanem olyan emberek vesznek körbe, akik profik. Artisták, táncosok, előadóművészek. A legjobb színházba szeretek járni, a legprofesszionálisabb emberekkel szeretem körbevenni magam, és őket nézni, tőlük tanulni. Ebből adódóan mindig van egy miheztartás, hogy mi az elvárásom ezekben a műfajokban. Ezért tudom megfogalmazni a kritikámat úgy, ahogy. Mindenki froclizott mindenkit, de azért én kaptam rendesen a savat. Szerintem ez így volt jó, én nagyon élveztem. Persze nem tudom, mit vártak a többiek? Hogy akkor ne mondjam? Azért jöttem, hogy olyan kritikát fogalmazzak meg, amiből az az ember, aki fent van a színpadon, tudjon tanulni, fejlődni, vagy ha őrülten jó, akkor kapjon olyan visszajelzést, ami megmelengeti a szívét.

Aki pedig dilettáns, rossz, az kapjon olyan útravalót, ami segít neki abban – ha van rá füle meghallani –, hogy ne csinálja. Én tényleg azért csatlakoztam ehhez a csapathoz, hogy megtaláljam a legjobbat. Nem a jót, hanem a legjobbat” - mesélte Áron.

Sokan úgy viszonyulnak a magyar tehetségkutatókhoz, mint a magyar narancshoz: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Megkérdeztem Áront, szerinte megállják-e a helyüket a magyar tehetségek nemzetközi összehasonlításban.

A zsűri dinamikája is részben azért lehetett ilyen jó, mert nagyszerű produkciók jöttek. Ha csak rosszak vagy középszerűek jönnek, az minket is lehúzott volna. Inspiráló volt látni, mennyi tehetséges ember van ebben az országban.

Nem visszük le, hanem megtartjuk azon a szinten, amin mi keressük a csillagot. Fontos, hogy ez egy tehetségkutató verseny, nem pedig vásári komédia. A zsűri tagjai között olyan személyek vannak, akik a maguk kategóriájában igazán jók, és nagyon izgalmas volt ezzel a csapattal találkozni. Van egy közös chat csoportunk, szoktunk egymásnak híreket, videókat küldeni, találkozunk...Babett hív...Nem veszem föl...(nevet) De innen is üzenem neki, hogy esküszöm, most már visszahívom! Nagyon jó brigád lett, és ez igaz a műsorvezetőkre is.

Petivel pedig a Loupe Színházzal közösen gyűjtöttünk ajándékokat kárpátaljai gyerekeknek” - fogalmazott.

Ha már Áron említette Köllő Babettet, megkerestem, és megkérdeztem, vajon miért érezte Áron ennyire fontosnak, hogy megüzenje velem, felhívja zsűri társát.

„Áron olyan cuki, mert hívtam két hónapja kétszer. A második után már írtam neki egy sms-t, hogy Áron kerestelek". Visszaírt, hogy mindjárt hívlak. Snitt. Most, a sajtótájékoztatón belépek. Áron meglát: »Nem hívtalak?«

Úgyhogy köszönöm szépen, hogy vissza fog hívni” - válaszolta nevetve.

Mindemellett ő is úgy látja, hogy nagyon jó a kémia a zsűriben.

Az, hogy ebben a műsorban nem csak énekes produkciók vannak – persze jöttek hozzánk nagyszerű énekesek is –, az nekem jutalomfalat. Itt mi is meg tudjuk mutatni, hogy sokkal sokszínűbbek vagyunk, mint amit az emberek korábban gondoltak rólunk.

Én táncosként végeztem, de két hangszeren is tanultam játszani – klarinétoztam és furulyáztam –, légtornáztam, nagyon sok cirkuszi produkcióban dolgozhattam. Tehát van rálátásom ezekre a dolgokra, és nagyon örülök neki, hogy teret kapnak olyan tehetségek is más területekről, akinek egyébként nem volna lehetősége megmutatni magát. Pont emiatt vállaltam el ezt a műsort. Azzal például, hogy a műsorban fellépő artistáknak köszönhetően Alexet elvarázsolta a cirkusz világa, és teljesen másképp kezdett gondolkozni róla, máris nyertünk egy lelket” - mondta.

Geszti Péter elég sok mindent csinált és látott már a hazai médiában. Kíváncsi voltam, vajon lehet-e neki újat mutatni a színpadon?

„Lehet, és ez már rögtön az első adásban kiderült. Például volt a "zombi artista" fiú, vagy a 10 éves Dórika aki egy számomra korábban nem ismert és különösebben nem fontosnak tartott műfajban, a levegőakrobatikában mutatott újat.

Sokszor nem is a műfaj az érdekes, hanem az ember. Az, hogy valaki – akár egy régi, klisésnek tartott műfajban is – tud-e újat hozni, az a személyiségétől függ. Hogy mennyire tehetségesen találja ki magát benne. De nagyon élveztem a zsűritagok társaságát is, részben miattuk vállaltam ezt a műsort.

Sok pozitív energiát kaptam, nagyon optimista vagyok” - fogalmazott Geszti.

A sajtótájékoztatón ott volt Verebély Marcell, a műsor kreatív producere is, akivel arról is beszélgettünk, hogy 13 év után miért döntöttek úgy: ismét elindítják a Csillag születik című műsort, mikor korábban megpróbálkoztak Hungary Got Talent-el is.

„Adott volt, hogy a saját brandünkkel dolgozzunk. Sokkal nagyobb szabadságot ad ez bizonyos értelemben. Emellett, ha megkérdezed az embereket, hogy melyiket ismerik többen, szerintem a Csillag Születik jön ki győztesen. Ez annak is köszönhető, hogy volt belőle négy nagyon sikeres évad: 2007-ben, 2009-ben, 2011-ben és 2012-ben” - mondta.

Arról is beszélt, hogy úgy gondolja, nagyon jó zsűrit sikerült összerakniuk.

- fogalmazott hozzátéve, hogy míg a zsűri hosszadalmas válogatással alakult ki, a műsorvezetők személye egy percig sem volt kérdéses.

Bencével és Petivel kapcsolatban arról is beszél, hogy tudatos koncepció volt-e, hogy a két műsorvezető ennyire szerves része legyen a műsornak.

- fogalmazott.

12. évadához ért a népszerű műsor, ám két nagy változás is történt amióta utoljára láthattuk. Egyrészt a Viasatról átköltözött a TV2-re, másrészt új műsorvezetőt is kapott az RTL-től átigazolt Szépréthy Roland képében. Ha valakinek nem lenne meg, ő volt az a srác, akit minden látható indok nélkül beültettek a Sztárboxban Kokó mellé "szakértőnek", és állandóan pizsamában volt.

A műsor elején egy teljesen indokolatlan kisfilmet láthatunk arról, hogy Szépréthy Roland botcsinálta Jack Sparrow-ként hajókázik a tengeren, de kap egy küldetést, aminek lényege, hogy némit csetlés-botlás árán eljut a stúdióba, ahol bekonferálja az Észbontókat.

A műsor különösebben nem bonyolult. Hétfőtől péntekig tart egy-egy etap, amiben adásról adásra sztárvendégek mérkőznek meg az egymillió forintos fődíjért. Az első héten Ördög Nóra Liptai Claudiával alkot párost, míg Till Atilla mellé Megyesi Balázst tették, a Kincsvadászok műtárgyszakértőjét. Mindkét celebpáros mellé jár egy "észbontó" páros. Nóráék Janit kapták – akinek erősége a csajozás, gyöngesége a tájékozódás – és Attilát – erőssége az autósport, gyengesége a történelem.

A fiúknak a celeb világban jártas, de a matematikával hadilábon álló Linda, és a főzésben erős, idegennyelvben gyönge Eperke jutott.

A játék lényege, ha valaki nem látta volna még, hogy a civil versenyzők mindig kapnak egy műveltségi kérdést, a celebeknek pedig azt kell megtippelni, hogy jó vagy rossz választ adnak-e. Ha bejön, akkor 100 pontot kapnak.

Később van egy olyan forduló, ahol a hírességeknek kel megválaszolni néhány nem különösebben nehéz kérdést, és a végén a "mindent vagy semmit" kört. A versenyzők itt az egész addig gyűjtött nyereményüket kockáztatják.

Alapvetően nem vagyok híve az olyan műsoroknak, amelyek mások nyomorából csinálnak műsort, még akkor sem, ha az lelki nyomor.

Ehhez jön még a mesterséges helyzet, amikor stúdióban, kamerák előtt kéne okosnak lenned. Ilyen szituációban sokszor akkor sem jut eszébe az embernek a helyes válasz, ha amúgy tudja. De közben szeretné védeni az arcát, ezért próbál minden áron mondani valami okosat, ami persze kontraproduktív.

Sosem pártoltam az elefántcsonttorony-mentalitást. Nem állítom, hogy én nem kerülhetnék ilyen helyzetbe. Ha például a társadalmi szerződésekről kéne valamiféle kérdést megválaszolnom, simán el tudom képzelni, hogy összekeverném Hobbes és Locke tanait.

És ami a legmegdöbbentőbb, hogy az ember emlőssége kérdésében végül eljutnak a helyes válaszig, de úgy, hogy az oda vezető út minden elemében rossz.

Elhangzik, hogy az ember nem lehet emlős, mert azok a víz alatt élnek, vagy nem is igaz, mert azok a kétéltűek, mint az anakonda és a teknős, az ember nem emlős, mert nem vagyunk kétéltűek, a víziló viszont nagyjából az.

Amikor mindeme okfejtések után arra jutnak, hogy az ember mégiscsak emlős, ők csodálkoznak a legjobban. A döntő érv: azért vagyunk emlősek, mert nekünk megadatott a szárazföldi légzés képessége.

Mosolyogtató volt, amikor Tilláék észbontói a következő állítást kapták:

"Nánási Pál lesifotókat készített Ördög Nóráról, mielőtt szerelmesek lettek egymásba." Nóra bevallotta, ő nem tud ilyentől, de ez nem zárja ki. Palit kéne megkérdezni.

Tilla és Balázs úgy ítélték meg, a "hamis" a jó válasz, és ezt tudni is fogják a versenyzők. Ehhez képest Linda és Eperke nagyon gyorsan és magabiztosan rávágták, hogy igaz. Linda olvasott is erről az újságban, maga Ördög Nóra beszélt róla több interjúban.

Ez így megy egy órán keresztül. A műsorvezető és a celebek jókat rötyögnek, és bármennyire is próbál az ember humánusan hozzáállni, ennyi emberi butaság láttán nehéz megőrizni a komolyságot.

Amit hiányolok a műsorból, hogy nem láthatjuk, miként reagálnak az észbontók maguk, amikor kiderül, hogy jó vagy rossz választ adtak. Az még hozhatna érdekes szituációkat.

Az Észbontók nem az a vetélkedő, amit napról napra követni szeretnék. A poénok nem túl erősek, a műsorvezető érezhetően még botladozik a szerepében, néha ki is zökken belőle, Liptai Claudia kicsit ironikusan meg is jegyezte egy ponton, amikor Roli épp azt hangsúlyozta, hogy ő a műsorvezető:

Nagy utat járt be a földönkívüli csáprágós, rasztás, techzseni vadász, mire eljutott odáig, hogy immár teljes szívvel neki drukkoljunk egy róla szóló egész estés mozfilmben.

1987-ben Arnold Schwarzenegger őserdőben harcoló zsoldoscsapatát filézte ki először, végül az Osztrák Tölgy küldte őt a másvilágra (Ragadozó). 1990-ben már Danny Glover gyűrte le nagy nehezen Los Angeles forrongó betondzsungelében (Ragadozó 2). 2004-ben és 2007-ben alien xenomorph-ok ellen küldték őket csatába, de bár ne tették volna, vagy legalább ne így (Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen 1-2). 2010-ben Antal Nimród végre elhagyta a Földet, és egy vadászbolygón eresztette össze mindenféle humanoid gyilkossal az űrvadászokat (Ragadozók). 2018-ban az első rész Hawkinsa, Shane Black próbált laza, poénos és véres menetet kreálni (ismét a Földön) a yautják kontra emberek örök rangadóból, sajnos sikertelenül (Predator: A ragadozó). 2022-ben Dan Trachtenberg (Cloverfield Lane 10) végre egy remek frissítést eszközölve a 18. századi Észak-Amerika komancs őslakosai ellen küldte a láthatatlan hörgőt (Préda), majd idén egy kiváló animációs szkeccsfilmben gondolta tovább a lények múltbeli (viking-, szamuráj- és világháborús közeg) látogatásait (Predator: Gyilkosok gyilkosa).

A fent felsorolt eddigi darabokat látva érthető módon nem próbált ismét egy sima vadászatot rendezni, amelyben valamely kor embere küzd meg egy vagy több yautjával (így hívják a fajukat, a kiejtés pedig: jaucsa), hogy a fináléban végül hatalmas áldozatok árán, de leküzdjék őt. Erre már ott volt egy kigyúrt katona (Arnie), egy kemény zsaru (Glover), egy kiismerhetetlen zsoldos (Adrien Brody), egy csapat kattant katona, na meg egy ravasz és fürge komancslány (Amber Midthunder).

Trachtenberg, ahogy az eddigi Predator-filmjeiben, ezúttal is szerette volna megmutatni ezen univerzum egy újabb szegletét, így lett tehát először egy Dek nevű yautja a főhős, hogy kapjunk egy másik nézőpontot is végre. Dek ugyanis nem nőtt akkorára, mint fajtársai, apja is csenevésznek, gyengének tartja (Süsü, te vagy az?), ezért Dek „normális” bátyját, Kweit bízza meg a likvidálásával. Kwei azonban esélyt ad neki, s elküldi öccsét a beavató vadászatára, hogy bizonyíthassa rátermettségét. Ezzel viszont kivívja apja haragját, aki megöli Kweit. A dühtől fortyogó Dek így elindul a Genna bolygóra (amit a rendkívül agresszív flórája és faunája miatt „halálbolygónak” is hívnak), hogy elhozza a legádázabb, megölhetetlennek gondolt lény, a Kaliszk trófeáját, és bosszút álljon az apján a fivéréért. A Genna pedig nem hazudtolja meg magát, azonnal lények százai törnek Dek életére.

A Predator: Halálbolygó azért merész, mivel Trachtenberg minden bizonnyal tisztában volt azzal, hogy magára haragítja majd a legádázabb Predator-őrülteket, akik azt várják sokadszora is, hogy egy yautja legyen kíméletlen, és öldösse az embereket, akik végül felülkerekednek rajta. Ő azonban egy kissé családbarátabbá varázsolta a hangulatot. Mivel emberek nincsenek a történetben (csak yautják, szintetikusok és mindenféle szörnyek/lények), ezzel elintézte, hogy ne legyen véres a film, amely így több korosztály számára is simán befogadható. Hozzá kell tenni, hogy John McTiernan az első rész készítésekor a tinédzserfiúkat lőtte be célközönségként a megnyúzott emberekkel, átlyuggatott katonákkal és gerinckitépéssel egyetemben, de hát azok más idők voltak.

A Halálbolygóban Trachtenberg inkább a nyolcvanas-kilencvenes évek sci-fi-kalandfilmjeit idézte meg egészen kiválóan, amelyhez elképesztő állatokat és növényeket álmodtak meg.

Ilyen hely kell egy yautjának.

A forgatókönyv ugyanakkor nem szűkölködik a humorban sem, ami végülis nem idegen a franchise-tól (Predator: A ragadozó…, de már az első részben is ott voltak Hawkins szexviccei, vagy Schwarzenegger ütős egysorosai), de családbarát poénokkal még nem nagyon próbálkoztak korábban. Talán el is bírt volna ebből kevesebbet a sztori. A Picur nevű majomszerű lény például tartogat számunkra néhány cringe-pillanatot, ám szerencsére végül ő is megkapja a maga helyét a történetben.

Illetve az olyan kiváló ötletek is, amikor például Dek a technika híján a faunát használja fegyverként a gazok ellen.

A Predator: Halálbolygó kapcsán tehát ne az eddigi Predator-filmek atmoszféráját várjuk. Legyünk nyitottak, ezt pedig Trachtenbergék alaposan meghálálják, mivel a furcsaságai és időnkénti idétlenségei ellenére egy kifejezetten szórakoztató, pörgős és látványos darabról van szó. Trachtenberg pedig vigye csak tovább, tovább és még tovább ezt az univerzumot, mivel sosem lehet tudni, mivel áll elő legközelebb, és ez adja a franchise-építésének savát-borsát-izgalmát.