SZEMPONT
A Rovatból

Nincs borzalmasabb az első, padon töltött éjszakánál

Igyekszem, hogy senki ne lássa rajtam: hajléktalan vagyok - mondta Csabi, aki szüleit soha nem ismerte és 20 évesen került az utcára.
Neuberger Eszter cikkeAbcúg, Fotó: Fotó: Pivarnyik Balázs - szmo.hu
2016. január 28.



Mit éltek át az első éjszaka, hogy próbálnak talpra állni, milyen segítséget kapnak, van-e kiút a hajléktalan létből? Neuberger Eszter írt riportot a 30 év alatti otthontalan fiatalok életéről az Abcúg számára. A cikket a portál szíves engedélyével, változtatás nélkül közöljük.

Miután nagykorúvá váltak, az állami gondozásból szinte automatikusan az utcára kerültek azok a hajléktalan fiatalok, akikkel egy budapesti, kifejezetten fiatal férfiakat fogadó átmeneti szállón találkoztunk. Mindannyian életük eddigi legsötétebb napjaiként élték meg az első, padon átaludt éjszakákat, és az idősebbektől megtanulták: érdemes hozzászokniuk, hogy egy hajléktalanszállóról vagy egy lepusztult szobabérletből is félelmetesen könnyű egyik napról a másikra újra az utcára kerülni. Meglepte őket, hogy bárki is érdeklődik a történetük iránt – úgy érzik, a világ róluk valahogy megfeledkezett.

Késő délután, estefelé megtelik a tévézős-internetezős szoba, a hazaérkező srácoknak ilyenkor van kis idejük lazítani, vagy a neten szörfölni egy hosszú nap után. Az első-második emeleti hatágyas szobákba elég villanyoltás után felmenni, most érdekesebb, mi történt aznap a Facebookon.

Nem egy középiskolai fiúkollégiumban járunk, hanem egy fiatal hajléktalanokat ellátó átmeneti otthonban Budapest 11. kerületében, ahol 19 fiúnak, fiatal felnőttnek biztosít ingyenes átmeneti szálláshelyet – és ezzel esélyt a talpraállásra – a Kürti Erzsébet Önsegélyező Egyesület. Napközben mindegyik srác dolgozik – ez a feltétele a bentlakásnak a kifejezetten 18-35 év közötti hajléktalanokkal foglalkozó intézményben. Az utcára került fiatalokat leginkább más, a hajléktalanellátó rendszerben tevékenykedő civil szervezetek irányítják ide, ahol a jövőbeli önállósodáshoz, egy stabilabb élet kialakításához kaphatnak segítséget.

A hajléktalanok körében egyre nő, egy kutatás szerint már a 10 százalékot is elérheti a 30 év alatti fiatalok aránya, akik legtöbbször nem rendelkeznek általános iskolainál magasabb végzettséggel. Míg korábban főleg idős, még bőven a rendszerváltás előtt született emberek alkották az iskolázatlanok 3-4 százalékos arányát a hajléktalanok között, az elmúlt 5 évre vonatkozó legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy a szakképzettséggel nem rendelkező fiatalokat is ugyanúgy fenyegeti a lecsúszás, mint az idősebbeket.

Intézetből az utcára

Több mint fél éve került utcára a 18 éves Dávid, aki mindössze egy hónapja lakik ebben az újbudai ifjúsági hajléktalan otthonban, ahová egy péntek estén látogattunk el. Dávid három fiatalabb testvérével együtt 6 éves kora óta állami gondozásban nevelkedett, nagykorúvá válása után került az utcára egy budapesti gyermekotthonból.

david

Dávid

Szüleik folyamatosan, fizikailag is bántalmazták Dávidékat, ezért is döntött akkoriban a gyámhatóság a kiemelés mellett. Dávid még most is emlékszik arra a napra, amikor rendőri segítséggel kellett a három kisgyereket a család 8. kerületi otthonából elvinni, és a folyamatos verések is élesen élnek az emlékezetében. “Ezek miatt a traumák miatt vagyok hiperaktív, nem vagyok képes sokáig koncentrálni dolgokra, és iszonyatosan hadarok. De ha beszedem a gyógyszereimet, egész jól vagyok” – magyarázta a fiú.

Dávid, mikor betöltötte a 18. életévét, szinte azonnal az utcára került. Az állami gondozásban nevelkedő gyerekeknek nagykorúvá válásuk után, legfeljebb 23 éves korukig ugyan van lehetőségük az úgynevezett utógondozás keretében továbbra is valamelyik állami intézményben lakni, Dávid viszont nem élt ezzel. “Olyan társaságba keveredtem, hogy már akkor utcagyerek lettem, amikor még az intézetben laktam. Aztán a suliból is kirúgtak, mert nem jártam be inkább az utcán balhéztam – ezért mennem kellett” – emlékezett vissza Dávid.

“Az utcán éltem, de mintha egy másik bolygón lettem volna”

Ekkor kezdődött a fiú életének eddigi legsötétebb szakasza. “Több hónapon keresztül az utcán csöveztem: a Blaha Lujza téri aluljáróban, a Kolozsy téren vagy a Batthyány téren fóliába takarózva. Rám se lehetett ismerni akkor, olyan voltam, mint egy undorító, büdös csöves” – mondta Dávid, aki ez alatt az időszak alatt szinte minden kapcsolatát elvesztette a külvilággal – hiába élte mindenki más előtt az életét, úgy érezte: észre se vette őt senki sem.

david2

Dávid a hajléktalanszálló előtt

“Egy jobb napomon a buszon összefutottam az intézetis óvónénivel, aki ismert és szeretett engem, mikor még állami gondozásban voltam. Gyakorlatilag meg sem ismert az utcán, és amikor leesett neki, hogy ki vagyok, nagyon megijesztette, hogy mi lett belőlem” – folytatta Dávid. Az óvónő azonnal intézkedni kezdett, és mivel ismerte a Kürti Erzsébet Önsegélyező Egyesületet, ebben az intézményben kért és kapott Dávidnak helyet. “Előbb a saját pénzéből kivett nekem egy szállodai szobát, majd segített beszerezni a figyelemzavaromra és a hiperaktivitásomra való gyógyszereimet, amikhez akkor már négy hónapja nem jutottam hozzá. Örökké hálás leszek neki ezért” – magyarázta a fiú, hogyan sikerült mégis kikerülnie kilátástalan helyzetéből.

Dávid most kezdte csak helyrerakni az életét: takarítani kezdett egy kórházban, fizetésének nagy részét félre is tudja tenni. Szeret a szállón lakni, a folyamatos testmozgás és a foci viszont nagyon hiányzik a fiúnak, aki korábban intézeti focikupák résztvevőjeként jutott ki külföldre, és tele van energiával.

Talpra állítják őket

“Első körben 6 hónapig maradhat az egyesület otthonában egy gondozott fiatal, de ha szükséges, ez az idő további fél évvel meghosszabbítható. Nem célunk, hogy bárkinek is kitegyük a szűrét, ha arra van szüksége, hogy még maradjon” – vázolta fel az otthon működését, a Dávidra is vonatkozó szabályokat Nagy András, az intézmény egyik szociális gondozója, aki egyben apafigura az egyesületben a bentlakók számára.

“Az otthonban 18 és 35 éves kor közötti fiatalok lakhatnak, teljesen ingyenesen, az egyetlen feltétel, hogy dolgozzanak vagy tanuljanak valahol” – magyarázta Nagy András. Arról, hogy mire költik a pénzüket, a fiúk szabadon rendelkeznek, kivéve, egy közös megegyezéssel meghatározott összeget, amelyet havonta kötelezően félre kell rakniuk, hogy legyen némi alapvagyonuk, mikor önállósodni tudnak majd.

“A felfelé társadalmi mobilitás gyakorlatilag nulla ezek között a fiatalok között, míg – bár ezzel kapcsolatban csak feltételezéseink vannak – az embereket hajléktalanságba taszító adaptációs problémák egyre erősebb átöröklődése látható” – mondta el az Abcúgnak Gurály Zoltán, a hajléktalanság összetételéről rendszeres felméréseket végző Menhely Alapítvány Módszertani Központjának vezetője. “Azért lesz valaki hajléktalan, mert nincs mögötte a megtartó társadalmi háttér. A fiatal hajléktalanoknál ez annyit jelent, hogy már a szülei is hajléktalanok voltak, vagy legalábbis állandó létbizonytalanságban éltek” – tette hozzá.

“Úgy neveltek, hogy senkitől ne fogadjak el segítséget”

A 22 éves Laci története ebből a szempontból nem az átlagos hajléktalanság-történet. A fiú szülei ugyanis, ha nem is jómódúak, de rendelkeznek állandó jövedelemmel, és nem a nyomor szélén élnek. “Édesanyám egy pékség raktárában dolgozik, édesapám pedig biztonsági őr” – mondta Laci, aki június óta lakik a fiatal hajléktalanok otthonában. Az viszont, hogy Laci mégis az utcára került, nem azért történt, mert szülei magára hagyták a problémáival. Ellenkezőleg: ő nem volt hajlandó elfogadni a segítségüket.

“Édesapám és édesanyám mindig arra tanítottak, hogy keményen kell dolgozni, és nem szabad másokon élősködni. Ez a mai napig a fejemben van, és ezért utasítottam el minden segítséget még akkor is, amikor nem volt hova mennem” – magyarázta. A fiú 2013-ban költözött el otthonról, albérletbe, egy Havanna lakótelepi lakásba, ahol azonban egy idő után a főbérlő a triplájára emelte volna 35 ezer forintos lakbérét, amit Laci már nem tudott volna kifizetni. Ezt követően egy független egyház gyülekezetében megismert hölgy fogadta be a fiút, azonban hamarosan innen is mennie kellett.

“Öt napon keresztül egy vasútállomáson húztam meg magam, gyümölcsökön és vízen éltem. Inkább éhen haltam volna, mint hogy kéregetni kezdjek” – emlékezett vissza. Noha szerencsésnek érzi magát, hogy a Kürti Erzsébet Önsegélyező Egyesület otthonában kapott ideiglenes lakhelyet, szinte zsigerileg irtózik a függőségi helyzetektől, úgyhogy minél előbb szeretne talpra állni. Most is ezen dolgozik, egy gyorsétteremben konyhai kisegítőként.

"Igyekszem, hogy senki ne lássa rajtam: hajléktalan vagyok"

20 évesen került először az utcára a most 23 éves Csabi, aki tavaly november óta a 11. kerületi otthon lakója. Egy Zala megyei lakásotthonban nőtt fel, szüleit pedig soha nem ismerte, hiszen 3 hónapos csecsemő volt, amikor nevelőotthonba adták. “Igaz, amikor 18 lettem, a gyámom megkereste őket, de én mondtam neki, hogy nem akarom megismerni őket” – mesélte. Utógondozásban Csabi sem maradt, szabálysértései miatt kirúgták a lakásotthonból. Ezután 1,5 évig még nem voltak gondjai a fiúnak, ugyanis az állami gondozottaknak alanyi jogon járó alaptámogatás plusz a családi pótlék, amit egészen 23. életévének betöltéséig kapott, együtt elég volt arra, hogy fenntartson vidéken egy saját albérletet.

csabi

Csabi

Aztán a főbérlő felmondta Csabi szerződését, ő pedig fedél nélkül maradt, miután a számára a gyámhivataltól kijelölt gondozó, aki Csabi állami pénzét kezelte, a fiú elmondása szerint nem engedte őt hozzáférni az egész összeghez. Így Zalaegerszegen talált magának szállást egy hajléktalanszállón, ahol viszont sokszor meglopták, vagy egyszerűen csak erősebb és idősebb szállótársai kikényszerítették tőle, hogy odaadja nekik a pénzét.

“Amikor ezt megelégeltem, az utolsó ezer forintomból jöttem fel Budapestre, tavaly télen. Az utcán kéregetésből és üvegezésből tartottam fenn magam, és igyekeztem mindig bejutni valamilyen szállóra” – folytatta történetét. Hozzátette: sok időt töltött azért az utcán is. “Arra viszont mindig ügyeltem, hogy ne hagyjam el magam. Próbáltam adni a kinézetemre is: ránézésre nem is tudta volna megmondani rólam, hogy hajléktalan vagyok, pedig padokon aludtam” -mondta.

Ha egyszer bekerülsz a körforgásba, nincs kiút belőle

“Az emberek 1-2 hónapra mennek csak el innen, aztán úgyis visszajönnek – csoda, hogy nem harmincan vagyunk épp a 17 férőhelyes lakásban. Ez egy körforgás, amibe ha egyszer belekerülsz, nem jutsz ki belőle” – mondja rezignáltan egy másik bentlakó, Gábor.

gabor

Gábor

Interjúalanyaink közül ő a legtöbbet tapasztalt: a most 29 éves fiatalember, mióta kikerült az állami gondozásból, volt már rehabilitáción kábítószerfüggősége miatt, követett már el bűncselekményt, és élt már huzamosabb ideig több hajléktalanszállón. Azt mondja, ő már nem hisz abban, hogy valaha is képes lesz majd egy-egy lélegzetvételnél tovább a vízfelszínen maradni: “amint a lábadra állnál, jön egy csapás, és megint fizetésképtelen vagy” – magyarázza. Gábor is többször hitte azt, hogy végre kitörhet a nyomorból, de ha sikerült is hosszabb-rövidebb időre albérletbe költöznie, a végén mindig a hajléktalan-ellátó rendszerben kötött ki. “Nekem már nem célom, hogy legyen belőlem valami, csak túl akarom élni magam valahogy” – mondta.

Sokéves tapasztalatai alapján Gábor úgy érzi, a rendszer egyszerűen megfeledkezett a hozzá hasonló, lecsúszott vagy lecsúszóban lévő fiatalokról: “nincs olyan támogató program, ami valódi talpraállási lehetőséget adna az alulról felfelé törekvő fiataloknak, minden a középosztálynak szól. Mikor nyerne meg egy szállón lakó hajléktalan valamilyen komolyabb állami pályázatot?” – tette fel a költői kérdést, majd ironikus hangon hozzátette: “megnézném, lát-e majd a magunkfajta ember bármit is a kormány családtámogatási tízmillióiból”.

Ha tetszett a riport, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk