Talán az én generációm az utolsó, amelyik még tudja, mit jelentett a rádióból magnókazettára felvenni a zenéket, és hogy próbáltuk kisilabizálni az angol szöveget – az iskolában csak oroszul tanultunk, lényegében a pop slágerekből sajátítottuk el Shakespeare nyelvét. Ez lehet az oka, hogy a Márton András Beatles fordításait tartalmazó Yesterday kötet annyira meghatározó volt számunkra. Persze, nem csak erről kérdeztem Andrást, aki a holnap kezdődő Beatles hétvége egyik sztárvendége.

- Az első, ami eszedbe jut rólad az embereknek nyilván az, hogy a KFT zenekarban dobolsz. Az első emlékezetes pillanat számomra, amikor kisgyerekként KFT rajongó lettem, amikor a Bábu vagy című számot adtátok elő meglehetősen rendhagyó körítéssel.

- Valamikor 81’ nyarán jöhetett az ötlet, akkor tavasszal kezdtünk koncertezni. Már volt egy komplett egész estés műsorunk, amit különböző versekkel, kis jelenetekkel díszítettünk és kifestve léptünk fel. Ebbe nagyon is beleillett a Bábu, amit egyébként a Szkéné Színházban dolgoztunk ki. Arra a bizonyos, 1981-es televíziós Pop és Táncdalfesztiválra a KFT öt dalt adott be anonim módon, amiből négyet kiválasztottak. Volt amit Dolák-Saly Robi énekelt, volt, amit Bódy Magdi, a harmadikat pedig Ács Enikő. Eleinte az sem volt teljesen biztos, hogy mi melyiket fogjuk előadni, variáltunk. Ott, a Szkénében ugrott be ez a bábuszerű mozgás, aminek a kidolgozásában Dékán János pantomimművész segített.

- Ugrok az időben, a másik meghatározó KFT pillanatomra. Én tulajdonképpen Nektek köszönhetően találkoztam először az internettel 1996-ban a Bál az interneten koncerten. Úgy tudom, oroszlánrészed volt abban, hogy ez megvalósulhatott.

- Igen, a zenekarból az én agytekervényeim mozognak ezen a vonalon, a technológiával kapcsolatos ötletek tényleg tőlem származnak. A 80-as évek közepén valamennyire megtanultam a Basic programozói nyelvet és ennek kapcsán ismerkedtem meg Kiss Donáttal, aki profi programozó volt. Szerettem volna elhelyezni a Bál az Operában lemezre – hangsávként rávágni a bakelitre – egy későbbi szóhasználattal már multimédiának nevezett, basic nyelven írt programot, benne játékkal, zenekari információkkal, egyebekkel.

Megterveztem és Donát egy kollégájával megírta a programot. A lemezre csak a kinyomtatott programsorok fotója került végül, mert a Lemezgyárban nem értették, mit is akarok ezzel a zörgő-börgő hangsávval. A technikai újdonságok amúgy is érdekelnek, figyelem, mi az, amit fel tudnánk használni a koncerteken, lemezen, bárhol a zenekar életében. Az internet valóban forradalmi újdonság volt 1996-ban. A mából nézve ez már nem annyira érezhető át. De néhány adatot azért tudok mondani.

Amikor bejegyeztettem a KFT domain nevet, a kft.hu az 540. volt a magyar domainek között,

addig csak vállalatok csináltak ilyet – Matáv, Sztaki, Kfki, ha mondanak valakinek valamit ezek a nevek. Ma már közel 800.000 domain név van itthon. Magyarországon még nem is nagyon tudták akkor az emberek, hogy mi is az az internet. Ezért nem is előzenekart kértem fel a koncertre, hanem Nagyistók Tibort, aki már akkor is a televíziónál dolgozott – most is ott van még –, és ilyen tematikájú műsorokkal foglalkozott. Megkértem, hogy állítson össze egy internetet bemutató programot, töltsünk le hozzá mindenféle anyagokat. Emlékszem, hogy a Számítástechnikai Kutatóintézet szerverei éjszakákon át dolgoztak, hogy egy-egy filmet letöltsenek. Irtózatos nagy adatmennyiség volt, és elképesztően lassú volt a hálózat a mai fogalmakhoz képest. Ezzel kezdődött a műsor. Tibor elmagyarázta, mi a modem, a böngésző ésatöbbi. Két számítógéptermet építettünk fel a régi Sportcsarnokban, ami a Papp László Aréna helyén állt. Összekötöttük a Sportcsarnokot egy dublini egyetemmel, és az egyetem stúdiójából énekelt velünk Hazel O’Connor, aki akkor Európa hírű, újhullámos énekesnő volt. Wahorn András pedig akkor kint élt Los Angelesben, őt arra kértem, hogy mialatt játszunk, a Csendes-óceán partjáról valós időben rajzoljon háttérképet a kivetítőre.

Koncert után többen azzal jöttek oda hozzánk, hogy nekik ez olyan volt, mint a holdraszállás közvetítése.

- Ha belegondolunk, hogy sokszor még ma is mennyi probléma van az internetes kapcsolatokkal, egészen elképesztő, hogy már akkor valósidőben tudtatok együtt zenélni valakivel. Még ma sem egyszerű feladat.

- Ügyes trükkel megoldottuk, hogy szinkronban legyünk.

- Honnan jön a technikai érdeklődés? Van ilyen végzettséged?

- Nincs semmi olyan végzettségem, ami ezt indukálná. Egyszerűen ilyesmire jár az agyam.

Az asszociációs láncaim többségének a végén legtöbb esetben valamilyen technikai dolognál lyukadok ki – pedig nem akarom.

A kilencvenes évek elején láttam egy Guns and Roses videoklipet, amiben egy villanásra feltűnt Axel Rose előtt egy monitorszerűség a színpadon. Elkezdtem gondolkozni, hogy mi az ott. Monitor lenne? De ha monitor, mi lehet rajta? Akármi is van, az hasznos volna, ha ki lehetne írni rá a dalszövegeket. Erről pedig eszembe jutott egy súgógép.

Leírtam, a következő héten megkerestem programozó ismerősöket, és gyakorlatilag egy év alatt kifejlesztettünk egy súgógépet, amiről azt hittem, hogy világtalálmány, de aztán kiderült, hogy már van két cég a világon, amelyik az enyémhez hasonló komplett rendszert gyárt. De Magyarországon újdonságnak számított. Akkor indult Friderikusz első showműsora, úgyhogy vásárolt belőle, majd több tévéstúdió is követte a példáját. Akkoriban kicsit besokalltam a szerteágazó tevékenységeimtől és túladtam rajta. Az ismerősöm, aki átvette, a mai napig rengeteg időt tölt vele, annyian bérlik tőle koncertekre, tévéfelvételekhez, rendezvényekre.

- Azért mégis csak van a technikai mellett egy humán oldalad is, hiszen történelmi újságot is szerkesztettél. A SzemTanúra gondolok.

- A gimnáziumban megbuktattak történelemből és angolból. Ennek elsősorban persze magaviseleti, fegyelmezési okai voltak. Laár Andrással egy osztályba jártunk, és nem voltunk annyira jó gyerekek, mint, amilyennek kellett volna lennünk. Retorziókat helyeztek kilátásba, amiket velem szemben végül alkalmaztak is. Amikor megbuktattak, átvillant rajtam, hogy azért ugye nem vagyok ennyire hülye. Viszont miért ilyen unalmasan tanítják a történelmet? Ezért még akkor, a 70-es évek elején felskicceltem egy könyvtervet, hogy szerintem milyen élvezetes volna a mai napilapok stílusában olvasni történelmi korok eseményeiről. Ez vagy húsz évig ott hevert a papírjaim között. Amikor aztán kidobtam, elmondtam az ötletet az édesapámnak, aki egyébként elektromérnök, és a világ első röntgen automatikáját ő találta föl. Azt mondta, miért nem adom ki én. Elgondolkodtam, megkerestem pár ismerőst, akik segítettek. Így jött létre a SzemTanú – Időutazók Hírlapja című újság, amit én terveztem, főszerkesztettem, és természetesen szakértők, történészek írták, profi újságírók tördelték, szerkesztették. Volt benne slágerlista Mózes korából, amit Batta András zenetörténész írt, volt exkluzív interjú Poncius Pilátussal, annak Lichtmann Tamás a szerzője. Több, mint negyven szerzőnk volt.

Nem vicces cikkek születtek – bár humor volt az újságban – , szakmailag hiteles írások voltak. Ezernél is több iskola fizetett elő rá.

- Tényleg elképesztő, mennyi mindennel foglalkoztál. De a legnagyobb harci tetted mind közül sokunk szemében az a Yesterday és a Boldog Karácsonyt című kötetek, a Beatles illetve John Lennon szövegeinek a fordítása. A Yesterday előszavában Révbíró Tamás úgy fogalmaz, hogy amióta ismer, a Beatles dalok fordításán dolgoztál. A Beatles majdnem mindannyiunk életében fontos volt, mi volt az a plusz, ami téged arra sarkallt, hogy lefordítsd a szövegeiket?

Nemrég megjelent egy plakát és egy előzetes az Elk*rtuk című filmről, de természetesen nem állt le a marketingkampány, és most egy interjú került ki a film Facebook-oldalára a Dobrev Klárát alakító Gubás Gabival.

Azt rögtön elmondta, hogy nem volt számára egyszerű döntés a szerep elvállalása, ambivalens érzései voltak egy korábban beszerzett rossz élmény miatt.

– mondta. A rossz élmény pedig nem volt más, mint Mohácsi János 56 06 / őrült lélek vert hadak című darabja, ami után rengeteg gyalázkodó üzenetet kapott, pedig végül visszaadta a szerepet az első terhessége miatt. Aztán mégis elvállalta Gyurcsány feleségének a szerepét. Elmondása szerint azért, mert izgalmas kihívásnak érezte.

"Most, hogy leforgattuk a filmet, arra jutottam, hogy nálam volt Klára szerepe a legjobb kezekben" - nyilatkozta, tehát végül megbékélt a döntéssel, és elmúltak az ambivalens érzések.

A színésznő szerint neki egy szerep megformálásakor mindig az a fontos, hogy milyen közös pont van közte és a karakter között. Dobrev Kláránál ez a közös pont nem volt más, mint a férje melletti kitartás és a maximális lojalitás.

Pablo Larraín, a Jackie rendezőjének filmjét, a Spencert szeptember elején a Velencei Filmfesztiválon már láthatta a közönség és a szakma. A kritikusok egyenesen odavoltak érte: a legjobban a Diana hercegnő szerepében feltűnő Kristen Stewart mesteri játékáról áradoztak.

A Spencer 1991 karácsonyán játszódik, tehát abba az időszakban enged bepillantást, amikor Diana hercegnő és Károly herceg házassága már romokban hevert, a királyi család azonban arra törekedett, hogy a külvilág felé idilli képet mutasson.

A Spencer november 5-én érkezik majd a hazai mozikba.

A konzultációban a helyiek több mint 50%-a vett részt és az eredmény szerint a többség, mintegy 80% arra szavazott, hogy Európa egyik legismertebb fesztiváljának az elkövetkező három évben továbbra is Zamárdi adjon helyet.

A Balaton Sound 2007-óta rajzolta fel Zamárdit a nemzetközi fesztiváltérképre, azóta világsztárok sorát felsorakoztatva, évről-évre egyre népszerűbbé tette a déli-part egyik legszebb települését. Zamárdi „fesztiválja” azóta többször lett Európa legjobb zenei rendezvénye, ezzel a város és a Balaton legnagyobb turisztikai és zenei-kulturális attrakciója.

- mondta Fülöp Zoltán, a Balaton Sound főszervezője.

Mivel nem olvastam a sorozat alapjául szolgáló könyveket Isaac Asimovtól, így csupán a sorozatra koncentrálva tudom leírni a véleményem. Tudom, sokan, akik olvasták a könyveket, fel fogják róni az alkotóknak a szereplőválasztást és a plusz karaktereket, de sajnos ez elkerülhetetlen.

Másrészt a könyvet 1942-ben adták ki, ebben a korszakban nem fogunk találkozni afroamerikai szereplőkkel, vagy más nemhez vonzódókhoz, viszont a sorozat 2021-ben készült el, és sokkal elfogadóbbá vált a világ – ezt mindenkinek el kell fogadnia.

A lényeg:

El nem tudom mondani mennyire boldog vagyok, hogy az almás vállalat pénzt nem sajnálva, elkészítette az utóbbi idők egyik legjobb sci-fijét. Egy lassan építkező, ámde lebilincselő történetet láthatunk egy 19 évezrede fennálló birodalomról, amely a vég felé közeledik. Egy matematikus előáll egy tézissel, miszerint a jelenlegi populáció növekedéséből, konfliktusok kialakulásából és különböző eseményekből kifolyólag, kijelenthető, hogy a Galaktikus Birodalom el fog bukni és ez elkerülhetetlen. Természetesen van egy megoldás, amely, minő meglepő nem tetszik az uralkodó osztálynak és megpróbálják diszkreditálni a tudóst, nem túl finom módszerekkel. Ez az első epizód fő konfliktusa.

Az írók az első részben szárnyaltak. Több világot ismerünk meg nagyon rövid idő alatt, az elején csak kapkodjuk a fejünket, de nagyon hamar megértjük, hogyan működnek a dolgok ebben az univerzumban.

Minden a helyén volt, a ritmusa megfelelő, a szembenálló felek motivációi érthetőek. Utoljára a Trónok harca kapcsán éreztem ilyet, hogy logikusan felépített érvrendszerek szerint cselekedtek a karakterek.

A második rész, inkább egy átvezető rész, mélyebben megismerhetjük a karaktereket, kapcsolataikat és a történetben játszott szerepüket. Nem szeretnék spoilerezni, de egyértelműen lassabb és elgondolkodtatóbb a második epizód.

Főszereplőnk a Lou Liobell által játszott Gaal Dornick – egy meg nem értett zseni, akit a Jared Harris által játszott matematikus Hari Seldon maga mellé vesz, mint egy védencet. Mindketten nagyon jók az elszánt tudós szerepben. Jared Harris a kicsit belefáradt, ámde zseniális, míg Lou Liobell a friss kreatív elme a sztoriban. Az utóbbi szemszögéből ismerjük meg a történetet, Ő is narrálja a sorozatot.

a császárok egyike, aki több, mint ember. Azért nevezik őket Géndinasztiának, mert ők klónok – Cleon császár három klónja, három különböző érettségi korban. A legkisebb, Pirkadat testvér, egészen fiatal, egy gyermek ártatlanságával uralkodik, Nap testvér az erős vezető, ereje teljében lévő férfi, és végül a legidősebb uralkodó Alkony testvér, aki a bölcsesség megtestesítője. Ők hárman uralkodnak a Galaktikus Birodalomban. Mindhárom korában más színész játsza Cleon császárt, de nagyon hasonlítanak, és teljesen hitelesek a szerepben.

A castingban egyedül a Raychot játszó Alfred Enoch-ot nem tudom hova tenni.

Erőtlen és kicsit olyan, mintha két arca lenne: a közönyös és a zavarodott. Őt talán legtöbben a Harry Potter-filmek Dean Thomas-a ként ismerhetik, de nem bizonyította be még számomra, hogy egy ennyire jól összerakott színészgárdában neki is helyet kellett adni.

Bevallom, picit megijedtem, amikor a nyitány alatt megláttam David S. Goyer nevét. Mint író, rengeteg klasszikust köszönhetünk neki, elég csak A sötét lovag trilógiára gondolni, vagy a Penge sorozatra, de azt se szabad elfelejtenünk, hogy elég sok, kevésbé minőségi alkotása is volt: A túlvilág szülötte, vagy a Hipervándor. Nem tudhattuk, hogy Az alapítvány hova fog tartozni, de mint kiderült, szerencsére az előbbi csoportot erősíti. Ez valószínűleg azoknak az elképesztő tehetségeknek is köszönhető, akiket az Apple összeszedett.

Kapcsolódó
Diana-film: Kristen Stewart elbűvölő az első hosszú előzetesben
Megérkezett a Diana hercegnéről szóló film első hosszú előzetese!
Igazán impozáns nevekkel lehet találkozni, ha megnézzük az alkotókat:

a zeneszerző Bear McCreary, aki már bizonyított sci-fi sorozatban (neki köszönhetjük a Battlestar Galactica felejthetetlen soundtrack-jét), a színészek terén Jared Harris, vagy Lee Pace, hogy csak egy párat említsünk.

Amiről még nem volt szó, azok a technikai részletek.

A sorozat bámulatosan szép, olyan szinten, hogy moziban lenne a helye.

Sok, nagyobb költségvetésű mozifilmben nem látni olyan látványvilágot, mint Az alapítvány első két részében. Nem tudok egyszerűen máshogy, csak szuperlatívuszokban beszélni a sorozat technikai megvalósításáról. A zene elképesztően hangulatos, a hangok, a kosztümök, a díszletek, a színészek akcentusai, minden jól átgondolt és impozáns. Annyira brutálisan nagy Az alapítvány világa, hogy felfoghatatlan, mennyire jól sikerült eddig adaptálni.

Mint sci-fi rajongó egy másodpercre se vettem le a szemem a képernyőről, de megérteném, ha egyesek túl lassúnak, vagy túl „beszélgetősnek” tartanák. Pedig vélemény szerint nem az,

ha tartják ezt a színvonalat, itt egy új Trónok harca van megszületőben.

A Ted Lasso-val megmutatta az Apple, hogy van humorérzéke, Az alapítvánnyal, pedig most már azt is tudjuk, hogy van vér a pucájukban. Egy ennyire fontos művet, ilyen költségvetés mellett bevállalni koronavírusos időkben letenni az asztalra, nem kis teljesítmény. Eddig nem, voltam Apple TV+ előfizető, de ezért a sorozatért megéri. Illetve, még amit ki kell emelni: van magyar felirat! Alig várom a következő részeket.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: