KULT
A Rovatból

„Egy nyomorult hangbeállásért odaadnám a fél karom” – egy éve tiltották be a koncertezést



Ivan & The Parazol (Vitáris Iván)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

Nekünk egy évben nagyjából 70 koncertünk van, ezek kisebb része külföldi, nagyobb része pedig itthoni. Külfölddel kapcsolatban annyi volt talán rossz, hogy 2020 lett volna az első év, amikor több komoly nyugati fesztiválon is szerepeltünk volna, például a Colours Of Ostraván. De itthon is rengeteg buli maradt el. A zenekarnak konkrétan az egész 10 éves jubileuma, de valahogy azt annyira nem is sajnálom...

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok? / Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Korábban is foglalkoztunk más dolgokkal, ettől függetlenül komoly érvágás volt.

Ha csak egy picit félretesszük az anyagi részét, szerintem nekünk alkotó embereknek az, hogy nincs színpad és közönség, olyan mintha elvennék a levegőt. Kicsit morbid példával élve a tavaly megtartott 7, maximum 10 koncert olyan volt, mint lélegeztetőgépen lenni.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Szerencsére ilyen szempontból nem panaszkodhatunk, mert sikerült befejezni az első magyar nyelvű albumunkat, ami "Budai Pop" címmel fog majd érkezni, remélhetőleg még 2021-ben. De jó pár kislemezes dal kijött róla és abszolút úgy érezzük, hogy új perspektívát fog adni a zenekarnak. Egyfajta tabula rasa volt nekünk ez a tavalyi év, minden téren.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

A logika azt diktálja, hogy nyáron valamilyen formában talán már lehet koncerteket tartani, de nem több ezres tömegrendezvényeket. Ezen felül nem mernék találgatni, mert teljesen kiszámíthatatlan a helyzet.

Pál Utcai Fiúk, Kiscsillag (Leskovics Gábor "Lecsó")

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

A PUF-fal nagyjából 30, a Kiscsillaggal pedig 50.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Mindenkinek nagy érvágás, ez nem is kérdés, hiszen a bevételeink 80-90 százaléka ment el. Van olyan a zenekarban, aki már korábban több lábon állt, másoknak viszont a mostani helyzet miatt kellett újratervezniük. Én a tartalékaimat élem fel, de már nem sok maradt, és egyelőre fogalmam sincs, mihez kezdek majd utána.

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Engem nagyon. Észrevétlenül alakult úgy az életem, hogy az elmúlt 30-35 évben alig telt el hét anélkül, hogy ne álltam volna legalább kétszer-háromszor színpadon.

Ez a kényszerszünet úgy az első hónapig még jó volt, legalább pihenhettünk kicsit, azóta viszont átfordult és egyre inkább depressziós lesz tőle az ember. Az utóbbi hetekben elkezdtem egy szál gitáros online koncerteket adni, de ezeket is inkább a közönség kedvéért csinálom, hátha legalább nekik javít valamit a hangulatukon. Rajtam viszont sajnos nem segít, ahhoz az kellene, hogy személyesen is ott legyenek és lássam, halljam őket.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Nem igazán. A legelején még itt is volt egy fellendülés, de ez elég hamar kifulladt, egyszerűen nincs olyan élmény vagy inger, ami inspirálna. A Kiscsillaggal a december végi online koncert idején több próbát tartottunk, de azóta velük is leálltunk. Bandi a szólólemezével foglalkozik, közös munka jelenleg nincs.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

Csak azért vagyunk bizakodóak, mert muszáj annak lenni. A szívem azt mondja, hogy most már történnie kell valaminek, az agyam viszont idén nagyon kevés esélyt ad rá. A fesztiválszezon mindenképpen ugrott, legfeljebb nyár végén látok rá némi esélyt, a Fishing on Orfű a pótidőpontban talán megvalósulhat. A kisebb szabadtéri koncertekben is reménykedem, létszámkorláttal nincs kizárva, hogy működhetnek, ha jó ütemben halad az oltás.

Péterfy Bori & Love Band (Péterfy Bori)

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

Pontos számot nem tudok, 60-80 közötti koncertünk szokott lenni egy évben. Ezek nagy része elmaradt, illetve nekem még nagyjából ugyanennyi színházi előadásom is.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Több lábon álltunk, de iszonyatosan nagy érvágás, hiszen a zenészeknek jó ideje a koncertezés a fő bevételi forrásuk. Ráadásul nekem ugyebár a másik láb is kiesett. Próbálni azért szerencsére lehetett, már két előadásom is be van próbálva és várja, hogy be lehessen mutatni. Kaptam egy filmszerepet is, tehát nem teljesen kilátástalan a helyzetem.

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Pszichésen nagyon nehéz, hiszen 30 éve majdnem minden este színpadon álltam, ez a hirtelen jött teljes megvonás elképesztően abszurd.

Ha az ember nem tud rugalmasan változni, tényleg felemészti a helyzet. Szerintem én a lehetőségekhez képest jól alkalmazkodtam, és a zenekar többi tagján is ezt látom. Ahelyett, hogy állandóan egymásnak siránkoznánk, mindenki elkezdett olyan dolgokra koncentrálni, amelyek változatlanul működnek.

Ambrus filmzenéket szerez és producerkedik, van aki fordításokat csinál, míg más informatikai területen vállalt munkát.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Az eleje nagyon termékeny volt, akkor csináltuk meg a Szikra című lemezünket, amit változatlanul imádunk. Azóta viszont picit elvette a kreatív energiákat, hogy folyamatosan azt lehetett hallani, hogy most már mindjárt jobb lesz, de sajnos végül nem lett jobb. Ez a bizonytalanság az igazán idegőrlő: amikor tudni lehetett, hogy hónapokig nem fog változni a helyzet, az kreatívvá tett, hiszen ki kellett valamivel tölteni ezt az időt. De amióta folyamatosan a lebegtetés megy, hogy "tavasszal most már biztos...", "nyár elején most már biztos..." és így tovább, az egész másképpen sokkoló.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy az idei sem lesz egy lehetőségekben bővelkedő nyár. Nehéz bizakodni, de egyszerűen azt érzem, hogy ha továbbra is szoronganék és csak a veszteségeket nézném, abba egyszerűen beleőrülnék. Szóval muszáj átállítani az agyamat és inkább azt nézni, milyen pozitívumokat hozott ez az időszak: igen is rugalmasak vagyunk, tudunk változni, és lehet, hogy a végén még erősebben jövünk majd ki belőle.

Tankcsapda (Sidlovics Gábor "Sidi")

– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?

2020 elején indult volna az európai turnénk, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Dániában és Angliában is játszottunk volna. Nagyságrendileg 20 koncertet terveztünk májusig, ebből végül három valósult meg, majd jött a járvány és elkezdtük átpakolni őszi dátumokra ezeket a helyszíneket. Év végére egyébként szintén egy külföldi koncertsorozatot terveztünk, több tengerentúli állomással. Ami pedig a nyarat illeti, új koncepcióval készültünk, összesen 7 fesztiválfellépést vállaltunk el, ezek mindegyike nagyszabású, kiemelt show lett volna. Illetve mellé jött három tematikus műsorra épülő Budapest Parkos buli, amire ráadásul elég korán elkezdtek nagyon fogyni a jegyek.

A korlátozások enyhítése után augusztusban gyorsan eldöntöttük, hogy alkalmazkodunk a kialakult helyzethez, így leszerveztünk 20 igen jó helyszínt és 500 fős koncerteket adtunk, rendes turnéüzemmódban, azaz normális hang- és fénytechnikával, stábbal. Mi ezzel is tudtuk támogatni a saját stábunkat, mivel a turnéból befolyt bevételt a rezsi mellett nekik adtuk. És nem utolsó sorban megemlíteném a márciusi streamkoncertünket a Debrecen TV stúdiójából, amit 24 ezren követtek élőben, valamint a nagy port kavart két autóskoncertet is, aminek az lett a "szakmában" a visszhangja, hogy "milliárdokat kaptunk érte az államtól".

De elárulom, hogy a stábunknak kiharcoltuk a gázsit és a koncert technikai költségeit, ezt támogatta meg a MOL, amiért borzasztó hálásak vagyunk nekik. Mi pedig ugyanannyi forinttal mentünk haza, mint amennyivel elindultunk otthonról. Szóval amellett, hogy elmaradtak koncertek, turnék, fesztiválok, mi a lehetőségeket maximálisan igyekeztük kihasználni és legalább valahogyan kárpótolni a rajongókat.

– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?

Nyilván nagy érvágás, kinek nem az, hogy egy éve nincsenek fesztiválok, turnék, nehéz talpon maradni ilyen hosszú ideig. Erre mi sem számítottunk, a mostani időszak már a túlélésről szól.. És fontos megemlíteni, hogy itt nem csak a zenészek megélhetéséről kell beszélni, hanem a teljes háttériparról, a technikusoktól, az alvállalkozó cégekig, koncertszervezőkig sorolhatnánk. A háttérstábunk szerencsére több lábon állt, nekünk voltak tartalékaink, de ismerünk nagyon sok szakembert és zenészt, akik más munkát voltak kénytelenek vállalni.

– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?

Egyértelmű, hogy egy harminc éve színpadon álló zenekarnak egy ilyen leállás a legkeményebb dolog az életében. Nincs utazás, turné, koncertélmény. Bármennyire is hihetetlen, de mi ezt tényleg ezért csináljuk. Olyan, mintha a pilóta nem repülhetne többé, vagy a sportolónak azt mondanák, hogy ennyi volt, menj haza. Ezt el sem lehet mondani szavakkal.

Mind a hármunk nevében ki tudom azt jelenteni, hogy az, hogy nem léphetünk színpadra és közönség elé, az a legkeményebb állapot. Tényleg mentálisan össze tudja roppantani az embert ez a tudat és sok hónap kell egyáltalán ahhoz, hogy megbarátkozz a gondolattal.

Ezért is volt jó a nyári 500-as turnét megcsinálni, vagy akár az autós koncerteket is.

– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?

Nálam személy szerint jöttek és most is jönnek a dalok, de ez nem hinném, hogy a pandémia miatt van, inkább a saját életem tart most olyan szakaszban, hogy azt ki kell írni. Ha már itt tartunk, nálam mindenképpen volt annyi pozitív hatása eddig az egész covid mizériának, hogy sok mindent át tudtam értékelni az életemmel kapcsolatban, ami aligha történt volna meg akkor, ha minden ment volna a régi kerékvágásban. Hosszútávon ebből profitálok én is és a környezetem is. Ez teljesen biztos. De visszatérve a témához: mivel rendesen meg sem tudtuk turnéztatni a Liliput Hollywood lemezt, most még abszolút erre koncentrálunk, az új ötletek még pihenhetnek.

Egyébként az első hullám idején két új dalt raktunk össze, ezek ráadásul eléggé eltérnek egymástól. A Szüless meg újra és a Plasztik József bár másról szól, de mégis jól visszaadja ezt az időszakot, amiben most vagyunk, pontosabban most van a társadalom. A Plasztik József most például sajnos talán még aktuálisabb, mint akár csak fél éve volt. Az egész internet, az információk, amiket innen-onnan összeszednek az emberek, egy végeláthatatlan káoszt teremtettek a világban és ez sajnos csak egyre nő. A legtöbb ember tényként kezel dolgokat, amiket olvas vagy hall valakitől, aki szintén az interneten olvasta, és olyan gyűlölettel rontanak egymásnak ezen a virtuális csatamezőn, ami komolyan ijesztő. Nincs középút. Vagy velem vagy, vagy ellenem. És ez a kontroll nélküli ámokfutás komoly károkat csinál nemcsak a zenében, hanem mindenben. Ez a folyamat bár egy virtuális téren történik, a hús-vér emberek szemléletébe vert gyökeret, és most már kint van az utcán is.

– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?

Mi mindig bizakodunk, nyilván azt azért nem gondoltuk volna, hogy ennyire elhúzódik a járvány. Jósolni azonban még korai lenne bármit is. Ráadásul egy olyan szektorban vagyunk, amit nyilván utolsóként fognak elengedni.

Az biztos, hogy amint lehet menni bármilyen formában, legyen az akár csak 500 fős buli, mi megyünk. Készülünk is rá, szóval rajtunk nem múlik. A tavalyi évben elmaradt koncertjeinket, beleértve a külföldieket is, pótolni szeretnénk, másfél évig meg sem állunk.

A nyári fesztiválszezon már nehezebb kérdés. Ahhoz, hogy nagy létszámú rendezvényeket lehessen szervezni, jól kell haladnia az oltásnak, nagyon sok embert kell beoltani ahhoz, hogy enyhüljön a járvány, majd nyáron fesztiválozhassanak az emberek. A szervezőkkel folyamatosan egyeztetünk, egyelőre optimisták vagyunk, persze erre a nyárra is vannak már B, C és ZS terveink is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Lehet, hogy egy vagyon hever a polcodon: 16 millió forintot is fizetnek egyetlen Dűne-könyvért
A popkulturális könyvsorozatok másodlagos piaca felrobbant, a gyűjtők Frank Herbert és Isaac Asimov első kiadásaira vadásznak. A filmes adaptációk miatt a kereslet az egekbe szökött.


Valami egészen fura történik a magyar könyvpiac egy szűk, de annál szenvedélyesebb szegletében: a sci-fi és fantasy rajongók mostanra már nemcsak rajonganak, hanem licitálnak is – méghozzá nem ritkán félmilliós összegekkel. A másodlagos piacon ugyanis elszabadultak az árak, különösen a kultikus státuszba emelkedett sorozatok esetében. Dűne, Alapítvány, Gyűrűk Ura, Witcher, Neil Gaiman

ha bármelyikből megvan egy első kiadás, netán sorozatban, magyarul, jó állapotban, akkor egy kisebb vagyonon ülsz.

És ha netán nemcsak ülsz rajta, hanem el is adod, akkor szinte biztosan többet keresel vele, mint az eredeti szöveg fordítója vagy szerkesztője valaha kapott érte.

Világszinten sem más a helyzet, az elmúlt hónapok aukciós eredményei sorra döntik a sci-fi és fantasy könyvek árrekordjait, miközben a díszkiadások a másodlagos piacon többszázezres, sőt millió forintos összegekért cserélnek gazdát.

A ritkakönyv-piac szerint a zsáner végleg kitört a perifériáról és elfoglalta a gyűjtői világ közepét.

A piac átrendeződését a legnevesebb aukciósházak is megerősítik. „Az aukció eredményei egy jelentőségteljes elmozdulást tükröznek… A science fiction és a fantasy már nem mellékes kategóriák. A ritka könyvekről szóló párbeszéd középpontjában állnak” – nyilatkozta Francis Wahlgren, a Heritage Auctions ritkakönyv-részlegének igazgatója a ház decemberi árverése után.

Frank Herbert 1965-ös Dűnéjének első kiadása, eredeti, 5,95 dolláros árat feltüntető borítóval december közepén 13 125 dollárért, azaz körülbelül 4,3 millió forintért kelt el.

Egy másik, kiemelkedő állapotú példányért novemberben már 24 000 dollárt (közel 8 millió forintot) fizettek,

egy szerző által dedikált kötet pedig novemberben 48 000 dolláros, vagyis nagyjából 15,9 millió forintos leütést ért el.

Isaac Asimov legendás Alapítvány-trilógiájának első, a Gnome Press által kiadott három kötetéért novemberben 14 400 dollárt (4,7 millió forintot) adtak, míg

az Én, a Robot egy 1950-es, dedikált első kiadása 20 000 dollárért (6,6 millió forintért) talált új gazdára.

„Nagyszerű napunk volt tegnap; óriási eredményeket értünk el a modern irodalom, az amerikanisztika és az eredeti műalkotások terén. Izgatottan várjuk, mit hoz a jövő!” – mondta Chad Reingold, a Potter & Potter aukciósház ritkakönyv-igazgatója az Antiques & Auction News-nak.

De más a helyzet a magyar könyvpiacon sem. A gyűjtői láz persze nem új jelenség, de az elmúlt 2-3 évben a trend egészen vad szinteket ért el. Míg korábban egy-egy ritkább könyvért 8-10 ezer forintot is szívesen kifizettek a fanatikusok, mostanra ez az összeg a tízszeresére nőtt – sőt, bizonyos esetekben ennek a sokszorosára.

A Dűne eredeti, 1993-as, Szukits-féle kiadásáért simán elkérnek 150-200 ezer forintot, ha pedig az egész hatkötetes sorozat egyben van, szépen megőrizve, akkor 500 ezer forint fölé is mehet az ár.

Nem vicc: ugyanennyiért már el lehet hozni egy karbantartott, használt Suzuki Swiftet is.

Az Asimov-féle Alapítvány sorozat sem marad el sokkal. A régi Kozmosz Fantasztikus Könyvek kiadások – különösen azok, amelyeknek borítója mára afféle retró dizájnikonná vált – szintén aranyáron kelnek el.

És nem csak az állapot vagy a ritkaság számít: van, aki pusztán azért hajlandó többet fizetni, mert az adott példányban „nem törött meg a gerinc”.

A modern, limitált példányszámú díszkiadások másodlagos piaca önálló ökoszisztémává nőtt. A brit Folio Society 500 sorszámozott példányban kiadott, eredetileg 495 fontba kerülő Dűne-kötete ma a gyűjtői piactereken jellemzően 1400–1900 dollár (460–630 ezer forint) közötti áron cserél gazdát, de az Alapítvány-trilógia hasonlóan igényes kiadásaiért is rendszeresen elkérnek 200-300 dollárt. A keresletet a gyűjtői közösségekben tapintható „kimaradástól való félelem” (FOMO) is fűti. „A FOMO manapság az egekben van” – írta egy gyűjtő egy online fórumban, miután a Dűne-sorozat egyik újabb, dedikált díszkiadása perceken belül elfogyott.

A legfontosabb hajtóerő a folyamatos popkulturális láthatóság. A Dűne: Második rész tavaly tavaszi, elsöprő mozisikere – amely Észak-Amerikában 81,5 millió dolláros hétvégével nyitott – új rajongók tömegeit vezette el a könyvekhez, ezzel párhuzamosan pedig a gyűjtői étvágyat is feltüzelte.

Asimov esetében is ez a helyzet: az Apple TV+ Alapítvány-sorozatának tavaly szeptemberben berendelt negyedik évada garantálja, hogy a márka a következő években is a köztudatban marad, ami stabilan magasan tartja a könyvritkaságok iránti érdeklődést.

Egy Dűne első kiadás értékét az dönti el, hogy a Chilton kiadó 1965-ös nyomata-e, a borítón John Schoenherr eredeti grafikája látható-e, és a hátsó fülön a négy soros kiadói impresszum szerepel-e. A dedikáció, különösen, ha személyes üzenetet is tartalmaz, akár meg is duplázhatja egy kötet árát, ahogy azt a 48 000 dolláros példa is mutatja. Sorozatoknál, mint az Alapítvány-trilógia, a komplett, egységes állapotú, eredeti borítókkal rendelkező szett képviseli a csúcsot. A gyűjtők számára a hitelesített aukciósházak és a lezárt eladásokat listázó online piacterek jelentik a legbiztosabb támpontot, ahol a kínálati árak helyett a tényleges tranzakciók mutatják a piac valós mozgását.

A jelenség első ránézésre abszurd. Ezek nem középkori kódexek, hanem tömegtermékek voltak.

Csakhogy közben eltelt harminc–negyven év, a példányok elkoptak, eltűntek, költözések során kidobódtak, padlásokon rágta meg őket az egér. Az újranyomások pedig vagy elmaradtak, vagy teljesen más formában történtek meg: új fordítás, új borító, új tördelés, ami a gyűjtők szemében nem ugyanaz.

Számos klasszikus sorozatból sosem jelent meg teljes, egységes, új kiadás magyarul. A Dűnéből például van filmes borítós verzió, van díszkiadás, de egy rajongónak egyik sem pótolja az eredetit. Az Asimov-életmű is kaotikusan újrahasznosított:

egyszer az Európa, másszor a Delta Vision próbálkozik, több-kevesebb sikerrel. Így aztán marad az antikvárium, a Vatera, a Marketplace.

A streaming szolgáltatók egymás után hozzák le a nagy nevű adaptációkat. A Dűne második filmje, a Vaják Netflix-sorozat, a Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi – ezek mind új generációkat húztak be a zsánerbe. Az újoncok meg persze szeretnék „papíron is birtokolni” a világot, amit a képernyőn megkedveltek. És ha már birtokolni, akkor lehetőleg azt, amit a hardcore fanok is elismernek.

A könyv ma már státuszszimbólum
 is. A gyűjtői példány mostanra nemcsak érzelmi, hanem presztízsértéket is képvisel.

Vannak, akik vitrinben tartják, mások posztolnak vele. Az algoritmusnak pedig mindegy, hogy cipő vagy könyv – ha sokat szerepel a feedben, nő az ára.

Ez a könyvpiac legkevésbé szabályozott szegmense. Antikváriumok, privát eladók, Facebook-csoportok, online aukciós oldalak – teljes ökoszisztéma épült ki, afféle digitális börze, ahol a megbízhatóságot és az értéket nem ISBN szám, hanem közösségi reputáció dönti el.

A kereslet ráadásul egyre csak nő. Egyes eladók már befektetési célból vásárolnak fel ritkább köteteket, hogy aztán pár hónap múlva tízszeres áron visszadobják a piacra. Az sem ritka, hogy valaki „komplett Dűne-gyűjteményért” keres eladó lakást vagy épp iPhone-t.

És hogy mit csinálnak mindeközben a magyar könyvkiadók? Leginkább azt, amit az elmúlt 20 évben: széttárt karokkal figyelik, ahogy a másodlagos piac nyer.

Ahelyett, hogy újranyomnák azokat a könyveket, amelyekre kézzel fogható, fizetőképes kereslet van, inkább frissítik a borítót, vagy újrafordíttatják, sokszor teljesen szükségtelenül.

Pedig egy jó minőségű, egységes sorozatkiadás – normális tipográfiával, újratördelt szöveggel, igényes borítóval – nemcsak a gyűjtőket csalogatná vissza, de új olvasókat is be tudna vonzani. Ehelyett marad a posztmodern valóság: Dűne 1993-ból, 250 ezerért, vagy semmi.

Aki mostanában vág bele a sci-fi/fantasy gyűjtésbe, az vagy nagyon gazdag, vagy nagyon elszánt. De egy dolog biztos: egy használt könyv már rég nemcsak olvasásra való tárgy. Ez itt már nem könyvpiac. Ez relikviavadászat. És a relikviák ára – nos, az épp úgy emelkedik, mint a lakások ára. Csak gyorsabban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Váratlan fordulat: több tag is kilép a Neotonból
A rajongók még a Finálé-koncert hatása alatt voltak, amikor Lukács Andrea bejelentése hideg zuhanyként érte őket. A zenekar fiatalításra hivatkozik, de ennél többet nem árultak el.


Alig két héttel az MVM Dome-ban tartott, hatalmas sikerű Finálé elnevezésű koncert után váratlan bejelentés rázta meg a Neoton Família Sztárjai rajongótáborát. A zenekar egyik tagja, Lukács Andrea a Facebookon közölte, hogy ő és Lukács László nem folytatják a közös munkát a formációval – írta a Borsonline. A bejelentés szerint a zenekar a jövőben fiatalításra és kreatív megújulásra törekszik, amelyben ők már nem vesznek részt.

„Ezzel a Neoton korszakot részünkről lezártnak tekintjük”

– fogalmazott Andrea a közösségi oldalán.

A hír azért is érte sokként a közönséget, mert a január 10-i, MVM Dome-beli eseményt a szervezők és a zenekar is az eddigi legnagyobb Neoton-produkciónak harangozták be. A közel háromórás, karrierösszegző koncerten az összes nagy sláger elhangzott, a látványos fény- és hangtechnika, valamint az estére készített videók pedig lenyűgözték a közönséget. Az este különlegessége volt, hogy a koncert mellé egy pop-up tárlat is társult, ahol a rajongók eredeti dalszövegeket és hangszereket láthattak, Pásztor László pedig húsz év után ismét színpadra lépett a csapattal.

A Neoton Família Sztárjai a Finálé-koncerten Csepregi Éva, Végvári Ádám, Baracs János ‘Öcsi’, Lukács Andrea, Lukács László és Heatlie Dávid felállásában lépett színpadra. A döntés hátteréről és a zenekar további terveiről egyelőre nem árultak el részleteket, így az is nyitott kérdés, hogy a jövőben kikkel egészül ki a formáció, és a „fiatalítás” pontosan mit jelent a gyakorlatban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Az első pillanatban egymásba szerettünk” – Nagy-Kálózy Eszter 60 évesen árulta el, hogyan kezdődött minden Rudolf Péterrel
A színészházaspár 1990 óta alkot egy párt, kapcsolatuk a szakmai életükre is nagy hatással van. Közös előadásuk, az *És Rómeó és Júlia* több mint két évtizede van műsoron országszerte.


Január 25-én, vasárnap a magyar színház- és filmművészet egyik legmeghatározóbb alakja, Nagy-Kálózy Eszter betöltötte a 60. életévét. Az évforduló nem a nosztalgiáról szól: a színművész egy friss, tavaly decemberi premierrel, a Vígszínház Házi Színpadán futó Könnyűvel indul című darabbal ünnepli a jelent.

A Gyöngyösön született művész útja a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után, 1988-tól a szakma legfontosabb műhelyein keresztül vezetett. A Madách Színház és a kaposvári Csiky Gergely Színház után Budapest meghatározó társulataiban – a Radnóti, a Művész, majd a Thália Színházban és az Új Színházban – formálta a drámairodalom nagy női szerepeit. Később a Nemzeti Színház, majd a Centrál Színház tagja volt, 2021 óta pedig a Vígszínház társulatát erősíti. Szakmai elismerései között szerepel a Jászai Mari-díj (1992), a Kiváló művész cím (2014) és a Kossuth-díj (2017).

„Abból a színházból, amelyik nem előrefelé megy, nem keres új utakat, múzeum lesz”

– fogalmazta meg a Mandinernek adott interjúban. Ez a hitvallás vezeti, amikor fiatal alkotókkal dolgozik vagy formabontó előadásokban vállal szerepet.

A 2001-es Hamvadó cigarettavég című film főszerepe után Karády Katalin alakja és dalai végigkísérték a pályáját, amely 2024 januárjában egy önálló estben, a Ne kérdezd, ki voltam? című produkcióban csúcsosodott ki. „Bár Karády lemezei évtizedekig nem jelenhettek meg, a nevét, ahogyan a dalait is, vitték tovább a következő nemzedékek. Amikor a hetvenes években újra kiadták a lemezeket, az apukám, aki nagyon szerette őt, az egyiket megkapta karácsonyra.

Együtt hallgattuk, és a mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor, hiába voltam tízéves kamasz, engem is elbűvölt; a hangja, a kék szeme, a szépsége, a nőiessége. Dúdolgattam a dalait, a tükörben nézegettem magam, hátha hasonlítok hozzá.”

– emlékezett vissza.

A tavaly decemberben bemutatott Könnyűvel indul című darabban egy nagymamát alakít, aki unokáját hordja ki a lánya helyett. Pass Andrea darabja a születés és az anyaság kérdéseit feszegeti, az RTL Fókusz című műsorában pedig a színésznő elárulta, a téma személyesen is érinti, mert annak idején neki is „nehezen jött a baba”.

Férjével és alkotótársával, Rudolf Péterrel 1990 óta alkotnak egy párt.

„Nem munka közben találkoztunk - egy közös ismerősünk mutatott be bennünket egymásnak. Az első pillanatban egymásba szerettünk. Én biztosan”

– mondta megismerkedésükről. A közös munkáról pedig így vallott: „…engem inspirál a Péterrel való munka.” Kétszemélyes előadásuk, az És Rómeó és Júlia több mint két évtizede van műsoron.

Filmes munkái között szerepel az Eszter hagyatéka, a nemzetközi sikert aratott 1945 és a Vándorszínészek. A színpadon túli világban is szerepet vállal, a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítvány jószolgálati nagykövete. A kis betegekről így fogalmaz: „Gyönyörű, megható és magától értetődő, hogy onnantól fogva minden miattuk és értük történik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Kiara Lord szerepeltetése szokatlan mélységet kölcsönöz A Nagy Ő-nek, amiben Stohl András valósággal lubickol
Közel sem a korábbi felnőttfilmes a legmegosztóbb szereplő A Nagy Ő új évadában, amelyben Stohl András keresi új párját. A színész-műsorvezető szemmel láthatóan nagyon élvezi, hogy ennyi csinos hölgy verseng érte, de felvetődik a kérdés: mennyire állhat készen egy új, komoly kapcsolatra valaki, aki most zárt le egy házasságot?


Stohl András a magyar showbusiness egyik legmegosztóbb figurája. Személyes megítélésének legalább három dimenziója van: a sikeres és tehetséges színész, a bármit bevállaló celeb és a botrányokba keveredő magánember. Azt, hogy korunk egyik legtehetségesebb színésze, majdnem mindenki elismeri, folyamatosan játszik színházban, és számos emlékezetes filmszerepe volt, van és gondolom, lesz is. Talán még a Pappa piát is megbocsátjuk neki.

Sokan bírálják, amiért rendszeresen szerepel a kereskedelmi tévékben akár műsorvezetőként, akár versenyzőként. Tévés karrierje az RTL-en (akkor még RTL klubon) indult, mint a Reggeli műsorvezetője, Alföldi Róbert oldalán, láthattuk a Való világban is, a TV2-n zsűrizett és versenyzett is a Sztárban sztárban. Kritikusai szerint aprópénzre váltotta a tehetségét. (Halkan megjegyzem, azért nem olyan apró az.)

Leginkább azonban a magánemberre neheztelnek részben viharos magánélete miatt, részben drogproblémái és a bűntetőügye kapcsán. Mondhatnánk erre, hogy csak rá tartozik, de hát Buci valahogy mindig tesz róla, hogy a magánügye bekússzon a médiába.

Nem volt ez másként most sem. Alig száradt meg a tinta a válási papírjain, amikor kiderült, hogy ő lesz a legújabb Nagy Ő – aminek egyébként egy ízben szintén volt műsorvezetője. Az időzítés felveti a kérdést:

mennyire állhat készen egy új, komoly kapcsolatra valaki, aki most zárt le egy házasságot?

A kérdésre saját bevallása szerint maga Buci sem tudja a választ. Igaz, ugyanígy felvetődhet a kérdés: mennyire komoly szándéka a műsornak, hogy a végén valódi kapcsolat jöjjön létre?

A Nagy Ő ugyancsak eléggé megosztó, nagyjából a szépségversenyekkel helyezik egy bugyorba az ellenzői. Micsoda szexista dolog, amikor egy műsor arra épül, hogy dekoratív hölgyek egy férfi kegyeiért versenyeznek? Szerencsére a mostani Nagy Ő-ben látott hölgyek egyike sem tűnik elveszett virágszálnak, szerintem ismeretlenül is tisztelhetjük őket annyira, hogy feltételezzük, tudják mit csinálnak.

Ami engem jobban zavar, hogy a Nagy Ő főszereplője mindig valami jólszituált playboy, aki kellően macsó de nem kőbunkó, és szemre is elfogadható. Noszály Sándor, Árpa Attila vagy Stohl András mind hasonló férfiideált testesít meg, talán Jákob Zoli aki kicsit "puhább" volt a sorban, de ő meg annyira gazdag, hogy az sok mindenért kárpótol. Mindenesetre én szívesen megnéznék egy olyan évadot, ahol a Nagy Ő egy Woody Allen típusú szorongásos, szemüveges balfék, aki lehet, hogy híres, lehet, hogy gazdag, de egy szép nő társaságában elbotlik a saját lábában.

Magyarországon egyetlen egyszer hölgy is volt Nagy Ő, Molnár Anikó. Ez vélhetően nagyon nem jött be, mert azóta sem próbálkoztak ilyesmivel.

A Nagy Ő műsorvezetője Lékai-Kiss Ramóna. Ez a harmadik évad, amit ő tart kézben. Az idei annyiban más, hogy Stohl Andrással kollégák és barátok, és ez meg is látszik a dinamikájukon. Sokszor leírtam, és még le is fogom, bármennyire is szeretik ekézni Ramónát, amiért kvázi a semmiből, civilként került be anno a Barátok köztbe és így a médiába, mára az egyik legfelkészültebb műsorvezető lett.

Fesztelenül mozog a kamera előtt, nem vét bakikat, és még szórakoztató is.

Stohl Andrással pedig tényleg úgy bánik, mint egy szerető testvér. Természetesen nem tudom, ez mennyire a valós dinamikájukat tükrözi, hiszen nem szoktunk együtt libát őrizni, mindenesetre hitelesnek tűnik.

Az első adás fő mutatványa a hölgyek érkezése. Idén 19–en érkeztek a Nagy Ő villájába, hogy meghódítsák Stohl András szívét. Újdonság a korábbiakhoz képest, hogy a hölgyek ezúttal álarcban érkeztek, ami mindig kétélű fegyver. Pozitív és negatív csalódásokat is okozhat, bár ezzel kapcsolatban Buci nem nyilatkozott később.

Az érdekesebb személyiségek közé tartozik a brazil Miriam. Sajnos sosem jártam Dél- és Közép-Amerikában, de kezdem azt gondolni, hogy egész más hőfokon élnek ott az emberek. Andrásnak saját készítésű répatortát is hozott. Ráadásul humora is van.

Amikor kettesben maradhatott Andrással, és bevallotta, hogy négy gyereke van, nevetve megjegyezte: „Nem volt tévé."”

Antal Ginára azonnal felfigyelt Stohl. A sajátos humorú hölgy közölte, unja már, hogy egyedül van, jó lenne valaki, aki vasárnap kihúzza helyette a kukát. Legalább őszinte.

A versenyzők közül kiemelkedik a felnőttfilmes Kiara Lord, akinek szerepeltetése műsorkészítői szempontból igazi főnyeremény. Önmagában garancia arra, hogy izzani fog a chat szekció. Különösen, hogy Stohl András nem hogy nem botránkozott meg Kiara szerepltetésén, kimondottan izgalmasnak tartja a helyzetet, főleg, miután a hölgy közölte vele, András szerepel a bakancslistáján.

Kiara jelenléte ad egy olyan moralizáló réteget is a műsornak, amitől kicsit mélyebbé válik a szokásostól, hiszen mindenkinek fel kell tennie magának a kérdést, hogy mit gondol erről az egészről.

Jó, ettől sem lesz magaskultúra, de mégiscsak valami.

Ami talán kicsit meglepő, bár pozitívum, hogy a konkurens hölgyek többsége abszolút elfogadóan állt Kiara személyéhez. Egyedül Melinda fogalmazta meg, hogy bár nem ítéli el, de azért nem ide való.

Mégsem Kiara a legmegosztóbb szereplő, hanem Princess Szabina,

aki úgy néz ki, mint Lendvai Ildikó 25 évesen, úgy vinnyog, mint Tereskova, és úgy öltözik, mint Barbie. Mesterkélt, de legalább idegesítő.

Szabina amúgy influenszer, de bevallom, nem merek rákeresni. Ötvenhez közeledve kímélni kell a szervezetemet minden fölösleges stresszhatástól.

Valójában a leginkább azon csodálkozom, mivel tudták elérni a műsorkészítők, hogy néha csöndben maradjon.

A hölgyek közül emlékezetes még a nagyon fiatal Réka. Amikor megérkezett, és közölte Stohllal, hogy 21 éves, a színész nem bírta uralkodni magát, és hangos nevetésben tört ki. Később neki is szegezte Rékának a kérdést: „el tudnád képzelni magadat egy 37 évvel idősebb férfival? Nem zavar, hogy van egy 32 és egy 29 éves lányom? Akkor te a mostohaanyukájuk lennél?” De a végső érvét már Réka sem tudta hárítani:

„Nyilván szeretnél majd valamikor anyuka lenni. Ez velem gyakorlatilag lehetetlenség.”

Végül Stohl korrekten megkérte a lányt, hogy menjen haza, és keressen egy korban hozzá illő fiút.

A Nagy Ő első adása körülbelül ennyit tudott. Még egyetlen érdekes mozzanatot emelnék ki, amikor András énekelt a hölgyeknek. Az Őrült nők ketrecéből énekelte az Ez vagyok én című dalt. A sláger világszerte népszerű, hiszen az önelfogadásról szól, ugyanakkor nehéz nem felidézni, hogy a musicalben Stohl lényegében egy transzvesztita előadót alakít. Éppen ezért ez a dal a NER-hez megannyi szállal kötődő TV2-n legalábbis pikáns választás. Lehet, ez is a repedezés jele?

Stohl egyelőre lubickol a szerepében, szemmel láthatóan nagyon élvezi, hogy ennyi csinos hölgy verseng érte. Próbál korrekt és visszafogott lenni, kérdés, ez meddig sikerül neki. Mindenesetre ha valamiért, miatt érdemes követni a show-t, mert érdekes, sokrétű személyiség – na és persze nagyszerű színész.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk