„Egy nyomorult hangbeállásért odaadnám a fél karom” – egy éve tiltották be a koncertezést
– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?
Nekünk egy évben nagyjából 70 koncertünk van, ezek kisebb része külföldi, nagyobb része pedig itthoni. Külfölddel kapcsolatban annyi volt talán rossz, hogy 2020 lett volna az első év, amikor több komoly nyugati fesztiválon is szerepeltünk volna, például a Colours Of Ostraván. De itthon is rengeteg buli maradt el. A zenekarnak konkrétan az egész 10 éves jubileuma, de valahogy azt annyira nem is sajnálom...
– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok? / Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?
Korábban is foglalkoztunk más dolgokkal, ettől függetlenül komoly érvágás volt.
– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?
Szerencsére ilyen szempontból nem panaszkodhatunk, mert sikerült befejezni az első magyar nyelvű albumunkat, ami "Budai Pop" címmel fog majd érkezni, remélhetőleg még 2021-ben. De jó pár kislemezes dal kijött róla és abszolút úgy érezzük, hogy új perspektívát fog adni a zenekarnak. Egyfajta tabula rasa volt nekünk ez a tavalyi év, minden téren.
– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?
A logika azt diktálja, hogy nyáron valamilyen formában talán már lehet koncerteket tartani, de nem több ezres tömegrendezvényeket. Ezen felül nem mernék találgatni, mert teljesen kiszámíthatatlan a helyzet.
– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?
A PUF-fal nagyjából 30, a Kiscsillaggal pedig 50.
– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?
Mindenkinek nagy érvágás, ez nem is kérdés, hiszen a bevételeink 80-90 százaléka ment el. Van olyan a zenekarban, aki már korábban több lábon állt, másoknak viszont a mostani helyzet miatt kellett újratervezniük. Én a tartalékaimat élem fel, de már nem sok maradt, és egyelőre fogalmam sincs, mihez kezdek majd utána.
– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?
Engem nagyon. Észrevétlenül alakult úgy az életem, hogy az elmúlt 30-35 évben alig telt el hét anélkül, hogy ne álltam volna legalább kétszer-háromszor színpadon.
– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?
Nem igazán. A legelején még itt is volt egy fellendülés, de ez elég hamar kifulladt, egyszerűen nincs olyan élmény vagy inger, ami inspirálna. A Kiscsillaggal a december végi online koncert idején több próbát tartottunk, de azóta velük is leálltunk. Bandi a szólólemezével foglalkozik, közös munka jelenleg nincs.
– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?
Csak azért vagyunk bizakodóak, mert muszáj annak lenni. A szívem azt mondja, hogy most már történnie kell valaminek, az agyam viszont idén nagyon kevés esélyt ad rá. A fesztiválszezon mindenképpen ugrott, legfeljebb nyár végén látok rá némi esélyt, a Fishing on Orfű a pótidőpontban talán megvalósulhat. A kisebb szabadtéri koncertekben is reménykedem, létszámkorláttal nincs kizárva, hogy működhetnek, ha jó ütemben halad az oltás.
– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?
Pontos számot nem tudok, 60-80 közötti koncertünk szokott lenni egy évben. Ezek nagy része elmaradt, illetve nekem még nagyjából ugyanennyi színházi előadásom is.
– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?
Több lábon álltunk, de iszonyatosan nagy érvágás, hiszen a zenészeknek jó ideje a koncertezés a fő bevételi forrásuk. Ráadásul nekem ugyebár a másik láb is kiesett. Próbálni azért szerencsére lehetett, már két előadásom is be van próbálva és várja, hogy be lehessen mutatni. Kaptam egy filmszerepet is, tehát nem teljesen kilátástalan a helyzetem.
– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?
Pszichésen nagyon nehéz, hiszen 30 éve majdnem minden este színpadon álltam, ez a hirtelen jött teljes megvonás elképesztően abszurd.
Ambrus filmzenéket szerez és producerkedik, van aki fordításokat csinál, míg más informatikai területen vállalt munkát.
– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?
Az eleje nagyon termékeny volt, akkor csináltuk meg a Szikra című lemezünket, amit változatlanul imádunk. Azóta viszont picit elvette a kreatív energiákat, hogy folyamatosan azt lehetett hallani, hogy most már mindjárt jobb lesz, de sajnos végül nem lett jobb. Ez a bizonytalanság az igazán idegőrlő: amikor tudni lehetett, hogy hónapokig nem fog változni a helyzet, az kreatívvá tett, hiszen ki kellett valamivel tölteni ezt az időt. De amióta folyamatosan a lebegtetés megy, hogy "tavasszal most már biztos...", "nyár elején most már biztos..." és így tovább, az egész másképpen sokkoló.
– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az idei sem lesz egy lehetőségekben bővelkedő nyár. Nehéz bizakodni, de egyszerűen azt érzem, hogy ha továbbra is szoronganék és csak a veszteségeket nézném, abba egyszerűen beleőrülnék. Szóval muszáj átállítani az agyamat és inkább azt nézni, milyen pozitívumokat hozott ez az időszak: igen is rugalmasak vagyunk, tudunk változni, és lehet, hogy a végén még erősebben jövünk majd ki belőle.
– Nagyjából hány koncertetek maradt el az első korlátozások bevezetése óta?
2020 elején indult volna az európai turnénk, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Dániában és Angliában is játszottunk volna. Nagyságrendileg 20 koncertet terveztünk májusig, ebből végül három valósult meg, majd jött a járvány és elkezdtük átpakolni őszi dátumokra ezeket a helyszíneket. Év végére egyébként szintén egy külföldi koncertsorozatot terveztünk, több tengerentúli állomással. Ami pedig a nyarat illeti, új koncepcióval készültünk, összesen 7 fesztiválfellépést vállaltunk el, ezek mindegyike nagyszabású, kiemelt show lett volna. Illetve mellé jött három tematikus műsorra épülő Budapest Parkos buli, amire ráadásul elég korán elkezdtek nagyon fogyni a jegyek.
A korlátozások enyhítése után augusztusban gyorsan eldöntöttük, hogy alkalmazkodunk a kialakult helyzethez, így leszerveztünk 20 igen jó helyszínt és 500 fős koncerteket adtunk, rendes turnéüzemmódban, azaz normális hang- és fénytechnikával, stábbal. Mi ezzel is tudtuk támogatni a saját stábunkat, mivel a turnéból befolyt bevételt a rezsi mellett nekik adtuk. És nem utolsó sorban megemlíteném a márciusi streamkoncertünket a Debrecen TV stúdiójából, amit 24 ezren követtek élőben, valamint a nagy port kavart két autóskoncertet is, aminek az lett a "szakmában" a visszhangja, hogy "milliárdokat kaptunk érte az államtól".
– Megélhetés szempontjából mekkora érvágás volt ez, kellett más munkát vállalnotok, vagy korábban is több lábon álltatok?
Nyilván nagy érvágás, kinek nem az, hogy egy éve nincsenek fesztiválok, turnék, nehéz talpon maradni ilyen hosszú ideig. Erre mi sem számítottunk, a mostani időszak már a túlélésről szól.. És fontos megemlíteni, hogy itt nem csak a zenészek megélhetéséről kell beszélni, hanem a teljes háttériparról, a technikusoktól, az alvállalkozó cégekig, koncertszervezőkig sorolhatnánk. A háttérstábunk szerencsére több lábon állt, nekünk voltak tartalékaink, de ismerünk nagyon sok szakembert és zenészt, akik más munkát voltak kénytelenek vállalni.
– Mennyire viselt meg benneteket a bezártság, a színpad hiánya az anyagi veszteségeken túl?
Egyértelmű, hogy egy harminc éve színpadon álló zenekarnak egy ilyen leállás a legkeményebb dolog az életében. Nincs utazás, turné, koncertélmény. Bármennyire is hihetetlen, de mi ezt tényleg ezért csináljuk. Olyan, mintha a pilóta nem repülhetne többé, vagy a sportolónak azt mondanák, hogy ennyi volt, menj haza. Ezt el sem lehet mondani szavakkal.
Ezért is volt jó a nyári 500-as turnét megcsinálni, vagy akár az autós koncerteket is.
– Dalszerzés terén volt pozitív hatása a karanténnak, termékenyebbek lettetek az otthon töltött időszakban?
Nálam személy szerint jöttek és most is jönnek a dalok, de ez nem hinném, hogy a pandémia miatt van, inkább a saját életem tart most olyan szakaszban, hogy azt ki kell írni. Ha már itt tartunk, nálam mindenképpen volt annyi pozitív hatása eddig az egész covid mizériának, hogy sok mindent át tudtam értékelni az életemmel kapcsolatban, ami aligha történt volna meg akkor, ha minden ment volna a régi kerékvágásban. Hosszútávon ebből profitálok én is és a környezetem is. Ez teljesen biztos. De visszatérve a témához: mivel rendesen meg sem tudtuk turnéztatni a Liliput Hollywood lemezt, most még abszolút erre koncentrálunk, az új ötletek még pihenhetnek.
Egyébként az első hullám idején két új dalt raktunk össze, ezek ráadásul eléggé eltérnek egymástól. A Szüless meg újra és a Plasztik József bár másról szól, de mégis jól visszaadja ezt az időszakot, amiben most vagyunk, pontosabban most van a társadalom. A Plasztik József most például sajnos talán még aktuálisabb, mint akár csak fél éve volt. Az egész internet, az információk, amiket innen-onnan összeszednek az emberek, egy végeláthatatlan káoszt teremtettek a világban és ez sajnos csak egyre nő. A legtöbb ember tényként kezel dolgokat, amiket olvas vagy hall valakitől, aki szintén az interneten olvasta, és olyan gyűlölettel rontanak egymásnak ezen a virtuális csatamezőn, ami komolyan ijesztő. Nincs középút. Vagy velem vagy, vagy ellenem. És ez a kontroll nélküli ámokfutás komoly károkat csinál nemcsak a zenében, hanem mindenben. Ez a folyamat bár egy virtuális téren történik, a hús-vér emberek szemléletébe vert gyökeret, és most már kint van az utcán is.
– Mennyire vagytok bizakodóak az idei évvel kapcsolatban (különös tekintettel a fesztiválszezonra)?
Mi mindig bizakodunk, nyilván azt azért nem gondoltuk volna, hogy ennyire elhúzódik a járvány. Jósolni azonban még korai lenne bármit is. Ráadásul egy olyan szektorban vagyunk, amit nyilván utolsóként fognak elengedni.
A nyári fesztiválszezon már nehezebb kérdés. Ahhoz, hogy nagy létszámú rendezvényeket lehessen szervezni, jól kell haladnia az oltásnak, nagyon sok embert kell beoltani ahhoz, hogy enyhüljön a járvány, majd nyáron fesztiválozhassanak az emberek. A szervezőkkel folyamatosan egyeztetünk, egyelőre optimisták vagyunk, persze erre a nyárra is vannak már B, C és ZS terveink is.
