hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Megalázó, hogy 30 évet és sok milliót fektettem a szakmámba, most mégis el kell mennem „kapálni”

Zeneipari háttérdolgozók meséltek arról, milyen B tervekhez kellett folyamodniuk a járvány kitörése óta. Egyikük mozgalmat is indított a nehéz helyzetbe jutott kollégák megsegítésére.
Láng Dávid; címkép forrása: Pixabay - szmo.hu
2021. március 03.

hirdetés

November 11. óta teljes rendezvénytilalom van érvényben Magyarországon, így koncerteket és bulikat sem lehet tartani, 500 fő feletti közönség pedig utoljára tavaly márciusban gyűlhetett össze egy helyen.

Előző cikkünkben arról volt szó, hogyan érinti mindez a klubokat. Most pedig olyanokat kérdeztünk, akik sokkal kevésbé vannak szem előtt, mint a színpadon játszó zenekarok, de nélkülük ugyanannyira megbénulna a szórakoztatóipar.

Egy turnébuszos vállalkozó, egy hangtechnikus és egy színpadmester-turnémenedzser mesélt az elmúlt egy évéről.

„Bárhogy is alakul, mindent egy lapra soha többé nem teszek fel”

Angerer Attila cége 1999 óta foglalkozik zenekarok szállításával, olyan világsztárokat is fuvaroztak már, mint a Deep Purple, Alice Cooper, Green Day, Dream Theater, a hazaiak közül pedig stabil ügyfelük volt a Halott Pénz, Majka, a Random Trip, Horváth Tamás és még sokan mások.

Csapatának létszámát nem tudja pontosan megbecsülni, mivel sok külsős alvállalkozóval is dolgoznak, de 6 embernek biztosan állandó megélhetést biztosított ez a tevékenység, ami tavaly tavasszal egyik pillanatról a másikra szakadt meg. Nagyjából 10 buszukat kellett leállítaniuk a rendezvénytilalom bejelentése után.

hirdetés
Azonban egy percig sem ült a babérjain, B terv után nézett, és szinte azonnal meg is találta. Szerencséjükre már a járvány előtt tárgyalásokat kezdtek az online bevásárlást kiszállító Kifli.hu-val, akkor még csak a fölös kapacitásaikat szerették volna felhasználni erre. A lezárásokkal viszont fő prioritássá lépett elő, hiszen látható volt, hogy nagyon nagyot fog nőni a házhoz szállítási piac.

Felgyorsították az egyeztetést, és épp a végül elmaradó arénás Red Bull Pilvaker buli hangszereit szállították vissza a zenészeknek, amikor jött a telefon, hogy azonnal kezdhetnek, akkora dömping van a Kiflinél.

„Ez a lehetőség a lehető legjobbkor jött, de tegyük hozzá, hogy teljesen más volumenről van szó, mint amit korábban csináltunk. Valahol mindenképp kényszer szülte megoldás” – mondja Angerer.

Bár ideiglenes opcióként tekintettek rá, lassan egy éve ez a fő tevékenységük. Járműparkjuk egy részét is le kellett cserélniük kisebb furgonokra, így egyelőre akkor is csak korlátozott kapacitással tudnák újrakezdeni a zenekarok szállítását, ha varázsütésre engedélyeznék a tömegrendezvényeket.

„Bízunk benne, hogy addigra rendeződik az anyagi helyzetünk, akár valamiféle támogatás segítségével, és vissza tudjuk majd fejleszteni a zenekarszállító flottát.”

A nyitás várható időpontjával kapcsolatban mindenesetre nagyon óvatos, hiszen tavaly a reménykedésről szólt majdnem a teljes évük, de előbb a májusi, majd a nyári és az augusztus 15-i dátum sem jött össze. A legtöbb zenekar, amellyel együtt dolgoznak, eleve nem vállalt 500 fő alatti bulikat, így a nyári hónapok enyhítéséből sem profitáltak, csak az év végi raktárkoncertek jelentettek egy kis segítséget.

„Tippelni teljesen felesleges, semmi ráhatásunk nincs az újraindulásra. Egyszerűen csak várjuk a dátumot, és ha meglesz, mindenképp megpróbáljuk újra. De bárhogy is alakul, ezentúl mindenképp több lábon fogunk állni. Sőt, a fő irány a mostani tevékenységünk lesz – ha emellett újra részt tudunk venni a showbizniszben is, az nagyon jó, de mindent egy lapra soha többé nem teszek fel.”

„Száz kilónyi megrendelést felcipelni egy emeleti lakásba lift nélkül nem túl kellemes”

„Egyik pillanatról a másikra teljesen elvágták a megélhetésünket, ráadásul a legrosszabb pillanatban: a zeneipar ciklikussága ugyanis olyan, hogy a januártól márciusig tartó időszak a holtszezon, ekkor a legtöbben a tartalékaikból élnek” – idézi fel Szabó Zsolt Tschöppy, aki 2010 óta színpadmester magyar és külföldi fesztiválokon, 2013 óta pedig turnémenedzser. Dolgozott a Kiscsillaggal és a Halott Pénzzel, jelenleg pedig az Aurevoir. zenekarral, illetve helyettes turnémenedzserként másokkal is. A járvány előtti öt évben már kizárólag a fentiekből élt, nem volt szüksége más munkára.

Tavaly épp azelőtt jelentették be az első korlátozásokat, amikor újrakezdődött volna a körforgás: a szakmában mindenki várta, hogy ismét elkezdjenek jönni a bevételek, de ehelyett csak a karantén és a teljes kilátástalanság jött.

Neki szerencséje volt, mivel az átlagosnál több tartalékkal rendelkezett, így akkor is kihúzta volna nyárig, ha semmi munkát nem talál. Ennek ellenére a bejelentés után pár nappal már el is helyezkedett egy hipermarketlánc online rendeléseket szállító sofőrjeként. Egy munkaközvetítő cégen keresztül jelentkezett, és azonnal felvették, akkora volt a kereslet.

„Meg kellett oldanom egy helyzetet a lehető leggyorsabban, ami sikerült is. Mégse mondhatom, hogy jól jöttem ki belőle, hiszen nem csinálhattam azt, amihez a legjobban értek és amit szeretek. Arról nem is beszélve, hogy akár száz kilónyi megrendelést felcipelni egy emeleti lakásba lift nélkül nem túl kellemes.”

Három hónapot töltött itt, majd pedig sok szakmabelihez hasonlóan elkezdett készülni az augusztus 15. utánra belengetett enyhítésekre. Ebből végül nem lett semmi, de az 500 fős kereteken belül kihozták a helyzetből a maximumot: az Aurevoirral egy 10 napos időszakon belül 8 koncertet adtak, és a Bagossy Brothers Company-val is dolgozott pár helyszínen.

Mivel nyár végén már látszott, hogy a helyzet javulás helyett inkább megint romlani fog, szeptembertől ismét egy teljesen új területen próbálta ki magát: egy magánegészségügyi cégnél helyezkedett el, akik filmes stábokat szűrnek covidra, ennek végzi az adminisztrációját.

Emellett ha néha beesik egy-egy rendezvény (persze csak közönség nélküli, online közvetített), ott az úgynevezett „covid compliance officer” pozícióját tölti be. Ez egy teljesen új, csak a járvány óta létező szerepkör, feladata a távolságtartás, a maszkviselés és a megfelelő higiéniai feltételek meglétének ellenőrzése. Ha csak kötelező negatív teszttel lehet belépni, ennek meglétét is neki kell ellenőriznie.

Zsolt nevéhez fűződik a #savethebackstage! kezdeményezés is, ami kimondottan a bevétel nélkül maradt zeneipari háttérdolgozók megsegítésére jött létre. Nem ő találta ki ezt, máshol is csináltak már hasonló kampányokat. Elmondása szerint régóta a fejében volt, hogy itthon is szükség lenne valami hasonlóra.

„Nem mindenki van olyan szerencsés helyzetben, mint én, hogy azonnal el tudott helyezkedni más területen. Ha csak a roadokat nézzük, ebben a szakmába már a belépő is az, hogy fájni fog a gerinced, a derekad. Cipekedni, biciklis futárkodni jó eséllyel nem tudsz így, de más fizikai munkát végezni is alig”

– magyarázza. A kampány január 15-én indult, azóta is tart a gyűjtés, március elejéig: az erre a célra létrehozott weboldalon pólókat és pulóvereket lehet vásárolni, emellett nemrég tartottak egy adománygyűjtő online koncertet is. A bevételek a Fábián Juli Emlékalapítványhoz kerülnek, ők fogják kiírni a pályázatot, ami Zsolt reményei szerint sokaknak jelent majd segítséget.

A jövővel kapcsolatban már nem szeretne becslésekbe bocsátkozni, hiszen az utóbbi pár hétben is bebizonyosodott, hogy a helyzet akár napról napra gyökeresen megváltozhat. Amiatt is pesszimista, mi lesz azokkal a remek szakemberekkel, akik kénytelenek voltak teljesen más területre váltani.

„Aki talál magának egy olyan állást, ami biztos megélhetést és ráadásul szabad hétvégéket biztosít számára, hatszor is meg fogja gondolni, visszatérjen-e, még ha újra is indulnak a rendezvények. A mi szakmánk békeidőben is erősen munkaerőhiányos volt, attól tartok, hogy ezután hatványozottan így lesz. Különösen, ha az idei nyár is bedől, hiszen két szezont már senki nem képes kihúzni tartalékokból.”

Fotó: Hegyi Júlia Lily

„Nagyon alacsony morális szintre, egymás gond nélküli hátba szúrására számítok”

„A mi szakmánkban nyáron szokta az ember megkeresni azt a tartalékot is, amiből az eleve kevesebb munkával járó téli hónapokban él. Tavaly viszont még annyit se tudtam összeszedni, ami a kiadásaimat fedezte, nemhogy félretenni belőle” – meséli Torma Béla hangtechnikus.

Nyár elejétől őszig, amíg a klubok nyitva voltak és néhány kisebb fesztivált is megtartottak, valamennyit azért tudott dolgozni, de ez így is csak a töredéke volt a járvány előtt megszokottnak. Augusztus végétől pedig már sok olyan rendezvényt is önként lemondtak a szervezők, amit korábban szeptember-októberre ütemeztek át, a romló adatokat látva azonban nem vállalták a kockázatot.

Elmondása szerint voltak próbálkozások arra is, hogy tombolós koncerteket ülőssé alakítsanak, de ezek legtöbbször hamvába holtnak bizonyultak. Ugyanez igaz a táncházakra, ahova szintén nem azért mennek az emberek, hogy mozdulatlanul hallgassák a zenét. Itt az ismerkedés, az interakció lenne a cél.

„Kitalálták, hogy a táncházat tartó zenekarok álljanak színpadra koncertműsorral, hogy legalább valami legyen. Eleinte egész sokan eljöttek, de inkább feszengős hangulata volt, ahogy ott ültek egy helyben, legfeljebb a lábuk mozoghatott. Szóval a negyedik-ötödik alkalomra már csak a töredékük volt kíváncsi.”

Béla és családjának helyzete annyiban szerencsésebb, hogy vannak tartalékaik, azonban ezeket eredetileg nem felélni akarták, hanem egy kertes házat venni belőle. Ez az álmuk most jó pár évvel messzebbre került.

Keresetkiegészítésként kapóra jött neki, hogy egyik ismerősének van egy serlegboltja, annak pedig egy tíz éve változatlan, elavult webshopja. Az utóbbi felturbózására kérte fel a tulajdonos. Így alakult, hogy év eleje óta minden előzmény nélkül HTML-szerkesztést, webshop-fejlesztést, a Google Ads használatát, keresőoptimalizálást és hasonlókat tanul.

„Próbálom a pozitív oldalát nézni, hogy legalább tanulok valami újat, aminek később is hasznát vehetem. Ugyanakkor nagyon megalázó is, hogy sok millió forintot fektettem a hangtechikusságba, közel 30 éve dolgozom azért, hogy normálisan megéljek belőle, és pont a járvány előtt tartottam ott, hogy most már kicsit talán hátradőlhetek, nem kell futnom minden munkáért. Most ez a biztonság ismét nagyon távolinak tűnik.”

A nyitás várható időpontját megbecsülni se merné, szerinte ez elsősorban politikai kérdés, sokkal kevésbé járványügyi megfontolásból hozzák az intézkedéseket.

Az idei nyarat mindenesetre szinte már teljesen leírta magában, legfeljebb arra lát esélyt, hogy a tavalyihoz hasonlóan az 500 fő alatti rendezvényeket engedélyezik. Ugyanakkor az is kérdés, ezek mennyire lesznek oltási igazoláshoz kötve – nemcsak a közönség, a technikai személyzet esetén is.

„Nem tartanám korrektnek, ha kötelezővé tennék az oltást ahhoz, hogy a munkámat végezhessem, de persze ez erős érv lenne amellett, hogy akár az orosz vagy a kínai vakcinát is elfogadjam. Utóbbiakkal szemben azért van bennem egy alap bizalmatlanság, nyilvánvalóan ennek a hátterében is inkább a politika áll, mint a tudomány.”

Szerinte az is probléma, hogy rengeteg kisebb cég mehet tönkre a szakmában, jó eséllyel csak az igazán nagy halak maradnak majd talpon az újraindulás után – akár a többiek felvásárlásával –, ami erősen torzítja majd az egészséges versenyt.

„Az árak össze-vissza lesznek, a szakma egy része fel fogja vinni rettentően magasra, egy másik része pedig próbál majd minél inkább alájuk licitálni. Nagyon alacsony morális szintre, egymás gond nélküli hátba szúrására számítok.”

Magával szemben viszont optimista: három nyelven beszél, elég sok mindenből meg tudna élni, ha úgy hozza a sors. Mégis rettentő igazságtalannak tartaná, ha a szakmájára feltett évtizedek után tartósan el kellene mennie „kapálni”.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Dr. Kunetz Zsombor: Aki kínai vakcinát kapott, a második után is védekezzen úgy, mintha nem lenne beoltva

A szakorvos szerint amíg a helyzet nem tisztázódik, a Sinopharmmal oltottakat nem lehet a beoltottak közé számítani. De továbbra is azt javasolja, hogy bármelyik itthon felkínált vakcinát el lehet fogadni.
Fotó: MTI/Mészáros János - szmo.hu
2021. április 11.

hirdetés

Mint azt mi is megírtuk, a kínai betegségvédelmi és megelőzési központ vezetője maga jelentette ki, hogy vakcináik mégsem olyan hatékonyak, ahogy azt eddig állították. Gao Fu szombaton azt mondta: a kínai vakcinák "hatékonysági foka nem túl magas." Az igazgató külön nem tért ki arra, hogy konkrétan mely kínai gyártók vakcináiról beszél - így a Magyarországon használt Sinopharm neve sem hangzott el. Arra viszont igen, hogy jelenleg is hivatalos megfontolás alatt áll a különböző vakcinák mixelésének gondolata, ezáltal növelnék hatékonyságukat.

A hírre Dr. Kunetz Zsombor a közösségi oldalán reagált. Mint írja:

"... a kínai vakcinák tekintetében "nincs túl magas védettségi arány" - ami azt jelenti, hogy a beoltottak között nem lesz nagyon magas arányú azon személyek száma, akik védettek lesznek a fertőzéssel szemben, azaz nem kapják el a vírust. (Hogy ez pontosan mit jelent a megbetegedések súlyosságát tekintve, arra sajnos nincs adat. Éppen ez a probléma ezzel az oltóanyaggal kapcsolatban, hogy ezeket a információkat a fázis III-as vizsgálatuk hiányában nem ismerhetjük.)

... Nagyon fontos azt megérteni, hogy annak ellenére, hogy a kínai vakcina hatékonysága a bejelentés szerint nem olyan erős, mint az egyéb nyugati vakcinák hatékonysága, mégis hasznos lehet.

Egyrészt erre valószínűleg majd más vakcinákkal "rá lehet oltani", vagy hatékonyságát egy harmadik oltással lehet fokozni.

hirdetés
Tehát egyrészt mindenki vegye fel bátran ezt az oltóanyagot is, de amíg nem tisztázódik a helyzet, addig még a második oltóanyag utáni két hét múlva se tekintse magát beoltottnak, továbbra is úgy védekezzen, mintha nem kapott volna oltást. Ezzel szinte biztosan megfelelő védelmet tud biztosítani a saját maga számára.

Másik nagyon fontos tanulság az esetből, hogy

az mindig rossz választás, amikor a politika próbál meg tudományosat játszani úgy, hogy átlép a szakértőkön,

ennek sem most, sem máskor nem szabadna előfordulnia, hiszen a végén így járunk, ha a külügyminiszter kezében van a szakmai döntés.

Harmadik fontos tanulság, hogy

közel sincsen annyi beoltott ember itthon, amiről az állami média tudósít, hiszen a legjobb esetben is a kínai vakcinával oltottakat - amíg a helyzet nem tisztázódik - nem lehet ideszámítani.

Tehát, tessék továbbra is bátran felvenni a felajánlott oltást, akkor is, ha az a kínai!"


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Hiába oltunk, ha nincs teljes zárás, még jó ideig tömegével halnak majd meg az emberek”

Pártos Balázs nyers és lényegre törő Facebook-posztokkal világít rá arra, mi van valójában a járvány statisztikai adatai mögött. Számításaiból az derül ki, hogy a helyzet közel sem olyan biztató, mint ahogy a kormánykommunikáció sugallja.
Láng Dávid; címkép: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. április 14.

hirdetés

Pártos Balázs saját bevallása szerint nem csinál mást, csak számol. A hivatalosan elérhető adatokat veszi alapul, ezekből von le következtetéseket, és készít becsléseket a járvány várható alakulásáról. Kíméletlenül őszinte hangvételű posztjait, amelyeket gyakran saját készítésű grafikonokkal és ábrákkal is kiegészít, már közel 5 ezren követik a Facebookon.

– Mit érdemes tudni a szakmai hátteréről?

– Szeretném megkerülni a kérdést, mert szerintem eltereli a lényegről a szót. Rengeteg szakember nyilatkozik, mindenféle iskolai végzettségekkel, rengeteg diplomával. És mit látunk? Hogy egymásnak is ellentmondanak folyamatosan, a saját, korábbi állításaikat meg talán jobb is, ha nem keressük elő... Közben nem szükséges olyan nagyon sok minden ahhoz, hogy lássuk, mi történik, csak az elérhető adatok figyelemmel kísérése, és némi józan ész.

Általában annyit szoktam válaszolni, ha a hátteremről érdeklődnek, hogy magyar állampolgár vagyok. Az én számításaimhoz nem szükséges doktorátus, mindössze a négy alapművelet. És nem attól lesz igaz, hogy én mondom, bárki ugyanerre a következtetésre juthat, aki hajlandó összeadni, kivonni, szorozni és osztani.

Oké, tehát nem kerülhetem meg a kérdést. Több mint 10 évet töltöttem el a felsőoktatásban. Jártam a SOTE-ra, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára, tanultam matematikát és fizikát. Több sikeres vállalkozásom volt, egyszer a HVG az év 3 legsikeresebb fiatal üzletembere közé választott. Dolgoztam neurológiai klinika intenzív osztályán is ápolóként. Jelenleg energetikával foglalkozom. Korábban nagy ellátórendszereket modelleztem, de már sok éve önkormányzati (inkább kistelepülési) közintézmények energetikai felújításával és megújuló energiával foglalatoskodom.

De ismétlem: ezeknek a lényeghez szerintem nincsen közük. A legkomolyabban mondom, hogy négy alapművelet is elég ahhoz, hogy a fontos nagyságrendeket és irányokat lássuk. Ezért próbálok egyszerű, követhető posztokat írni, nem misztifikálni azt, amit szerintem nem szükséges.

hirdetés

Tavaly tavasszal, a járvány kitörésekor a Magyar Orvosi Kamara informálisan felkért nagyjából 15 másik szakemberrel együtt – volt köztük tüdőgyógyász, intenzíves orvos és járványmodellező is –, hogy segítsük értelmezni a közzétett hivatalos adatokat. Akkor még számítottunk arra, hogy bővebb tájékoztatás is lesz, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak több adatot megosztani, hamar ki is fulladt a munka ebben a csoportban. Én viszont némi szünetet követően folytattam a saját oldalamon.

– A járvány valós számai hány nagyságrenddel lehetnek nagyobbak a hivatalosan kommunikáltnál?

– Kezdjük azzal, hogy az összes fertőzött száma, ami például a megyei adatközlés alapjául is szolgál, egyáltalán nem releváns. Akik tavaly november-december előtt fertőződtek meg, már gond nélkül elkaphatják újra a betegséget. Védettség szempontjából azok számítanak, akik az elmúlt szűk fél évben estek át rajta és gyógyultak fel. Számoljunk mondjuk november közepi adatokkal: akkor tartottunk 150 ezer igazolt fertőzöttnél, most 720 ezernél. A halottak számát levonva az jön ki, hogy hivatalosan bő félmillió embernek lehet valamekkora természetes védettsége. A valós adat ennek a három-négyszerese lehet.

Azért gondolom így, mert azokban az országokban, például Szlovákiában, ahol sor került nagymintás tesztelésre, hasonló arány jött ki. Nálunk Merkely Béla kezdetben még húszszoros, majd tízszeres aluldetektálásról beszélt, de még az utóbbi sem lehet igaz, hiszen bő 5 millió védett embernél már lassulnia kellene a járványnak, aminek egyelőre semmi jele nem látszik.

Vagyis a természetes módon védettek száma másfél-kétmillió körül lehet, ehhez adódnak hozzá az oltottak, de leginkább csak azok, akik mindkét dózist megkapták és a második óta is eltelt legalább egy hét. Ők körülbelül egymillióan vannak most, ha megengedőek vagyunk a kínai vakcinával, amivel szemben épp mostanában merültek fel kétségek. Optimista becslés szerint tehát az ország nagyjából harmada lehet védett jelenleg így vagy úgy, de én inkább a negyedét mondanám.

Nagyon keveset tesztelünk, a statisztikákba viszont csak azok a betegek kerülnek be, akiknek a halála előtt sikerült levenni és kiértékelni a mintáját. Ha kevés a hivatalos új fertőzött, nyilván kevesebb lesz a hivatalos kórházban ápolt és lélegeztetett beteg is. Az orvos pedig nem tehet mást, ha meghal valaki, akinek az EESZT rendszer adatai szerint nem volt pozitív tesztje, őt nem jelentheti le covidos áldozatként. Óriási szükség volna egy véletlenszerű, nagymintás tesztelésre, voltaképpen egyedül ennek lenne valódi értelme. Rögtön két tesztet is végezhetnének a résztvevőkön: egy PCR-t az aktív fertőzöttek kiszűrésére, valamint egy antitest-tesztet annak kimutatására, hány ember szervezetében van ellenanyag. Ez a T-sejtes immunitást ugyan nem fogja mutatni, de közelítő becslésre jó. Nagyjából 100 ezer tesztet kellene ellőni rá, 2-3 nap alatt meg lehetne csinálni, utána sokkal tisztábban látnánk.

Pártos Balázs

– Mi a helyzet a halottak számával?

– A 2020-as halálozási számok még nem véglegesek, amikor legutóbb néztem, 143 161 fő volt a hivatalos adat. 2019-ben ugyanez 129 275 fő, a 2015-2019 közötti időszak átlaga pedig 131 357 fő. A többlethalálozás tehát 12-14 ezer fő, míg december végén nagyjából 9500 hivatalos koronavírusos halottnál tartottunk. Ez a januártól decemberig tartó időszakra vonatkozik, de korrektebb márciustól márciusig nézni, mivel előtte nem volt Covid.

Ráadásul év közben -3500 fő volt a halálozás kumuláltan az előző év azonos időszakához képest, tehát a 12-14 ezerhez hozzá kell adni még 3500-at, így tehát ez a végén 17500-nál is több lehet. A tavalyi év ugyanis még mindig nincs lezárva, és ez csak nőni fog már, csökkenni nem, hiszen halálozást nem vonnak vissza.

Még korrektebb lenne csak augusztus közepétől, a második hullám kezdetétől nézni: a 34-53. hetekben 2020-ban összesen 62 681 fő halt meg, 2015-2019 átlagában ezen időszakban ugyanez a szám 48 657 fő, 2019-ben pedig 47 479 fő. A többlethalálozás a 34-53. hetekben tehát 14 024, illetve 15 202 fő, arányaiban 28,8%, illetve 32%. A hivatalos koronavírus-áldozatok száma augusztus közepétől december végéig 8930.

Persze a többletből valószínűleg nem minden esetért a Covid felel, de jó részéért igen. Nagyon sokan halnak meg otthon, a kórházig el se jutva, főleg a falun élők közül, ahol a higiéniai körülmények eleve sokkal rosszabbak, és általában többen élnek összezárva, egy háztartásban. Akik pedig eljutnak a kórházig, azokat gyakran le sem tesztelik, így a hivatalos statisztikákba nem kerülnek be.

Szintén nagyon sok azoknak a halottaknak a száma, akik nem covidBAN, hanem covidDAL, vagy az ellátórendszer egyéb területeiről kapacitáshiány következtében, a járvány miatt, de nem covidban halnak meg. Ez utóbbi szám jövőre és két év múlva is hihetetlenül nagy lesz, mert rengeteg műtétet, egyéb beavatkozást, sőt, újabban már diagnosztikát is halasztanak el… Ez nagyon sok, egyébként elkerülhető, nem direktben Covid-, de a járvány számlájára írható haláleset lesz.

Egy fővárosi temetkezési dolgozó maga kommentelte az egyik posztomhoz, hogy egyre több kórház kapacitáshiány miatt már nem tudja az elhunytakat tárolni, ezért alternatív megoldásokkal igyekszik a temetkezési szakma segíteni. Leírta azt is, hogy az anyakönyvvezetők a halotti kivonatokat néhány régióban a 8 nap (és a kiterjesztett maximum 30 nap) helyett már akár 3 hónapos határidővel adják ki. Az ő krematóriumukban 2019 első három hónapjában 2181, tavaly ugyanebben az időszakban 2347, idén januártól márciusig pedig 2623 hamvasztásra került sor.

– Lát olyan politikust, aki a helyén kezeli a helyzetet?

– Nincs ilyen, vagy ha mégis lenne, akkor nagyon elbújt. Ennek az egyik oka, hogy továbbra is azt hiszik, az oltások előrehaladtával a helyzet magától megoldódik, és meg lehet úszni szigorú, teljes zárás nélkül. Aki pedig tisztában van vele, hogy ez nem igaz, azért nem vállalja fel a véleményét, mert tudja, mennyire népszerűtlen. Tetszik vagy sem, az ország legalább 80 százaléka ebben a kérdésben a kormánnyal ért egyet, tehát nyitáspárti. Korábban a migránsokhoz való hozzáállás is hasonló volt, azok is a Fidesz által képviselt politikát támogatták (tehát hogy migráns ide be ne tegye a lábát), akik amúgy semmilyen más téren nem voltak kormánypártiak.

A járványkezeléssel ugyanez a helyzet: az ország egyszerűen nyitni akar, és mivel a kormány közvélemény-kutatások alapján kormányoz, nyilván ezt a politikát viszik. Kissé cinikusan hozzátehetnénk, hogy voltaképpen ez a demokrácia, hiszen a népakaratot váltják valóra. És az ellenzék se mer szembemenni ezzel, hiszen egy évvel a választások előtt öngyilkosság lenne. Beleállnak a kötelező regisztráció eltörlésébe és hasonló teljesen lényegtelen részletekbe, mert ettől remélnek valamekkora politikai hasznot, de abba már nem mernek beleállni, milyen veszélyekkel jár kinyitni az iskolákat.

– Milyen mutatóknak kellene javulnia ahhoz, hogy felelősségteljesen lehessen nyitni?

– Ehhez először is egy nagyon szigorú teljes zárlatra lenne szükség, legalább 3 hónapig, ha nem tovább. Vuhan tavaly nem volt olyan szinten átfertőzött, mint Magyarország most, mégis bevállalták, ahogy Ausztrália és Új-Zéland is. És mit látunk? Náluk nincs már járvány. Mi – sőt nemcsak mi, az EU-ban szinte mindenki más – persze nem vállaljuk be, mert nem akarjuk teljesen tönkretenni a gazdaságot. Inkább mindent az oltásra teszünk fel, pedig az oltás előrehaladása önmagában nem oldja meg a problémát.

Ez a legjobban akkor mutatkozik meg, ha Izrael és Chile példáját hasonlítjuk össze: Izraelben szigorú zárás előzte meg a tömeges oltási program kezdetét, és most már a korlátozások jelentős részét fel tudták oldani. Chilében nem volt zárás, és most hiába állnak százalékosan a világ élmezőnyében, továbbra is tömegével halnak meg az emberek.

Persze ebbe alighanem az is belejátszik, hogy az izraeliek Pfizerrel oltanak, a chileiek pedig a kevésbé hatékony Sinovackal, de nem ez a kulcs. Előbb le kell nyomni a fertőzöttek számát, és csak utána szabad elkezdeni oltani, mivel aki tünetmentes hordozóként megy az oltópontra, simán továbbadja a vírust, ráadásul ha fertőzöttként kap vakcinát – kivéve az mRNS alapúakat –, a betegség lefolyása is súlyosabb lehet.

– Nálunk viszont aligha fognak újra zárni, inkább a fokozatos nyitást folytatják. Készüljünk fel arra, hogy újra drasztikusan romlani fognak a számok?

– Drasztikusan nem feltétlenül, hiszen mint mondtam, eddig se volt igazi zárás, a szabályokat csak az nem játszotta ki, aki nem akarta. Az iskolanyitás se hoz majd ugrásszerű romlást, de csak azért nem, mert már amúgy is nagy a baj. Szóval az nem reális, hogy a fertőzöttek száma hirtelen a duplájára nő, a halottak számában viszont jöhet egy ugrás, mivel az ellátórendszer egyszerűen nem fogja bírni. Jelentős javulás két hónapon belül teljesen lehetetlen. Persze időszakosan lehetnek pozitív kilengések, tartós viszont leghamarabb akkor jöhet, ha bármilyen módon elérjük a lakosság felének immunitását. Most tartunk 4 millió regisztráltnál, tehát a felnőtt lakosság fele egyelőre nem kívánja beoltatni magát. Még ha hirtelen mind úgy is döntenének, hogy mégis kérik a vakcinát, nyár közepe előtt akkor se kerülne sor mindenkire.

– Több mint egy éve élünk korlátozások között, egyre többen fáradnak bele a szabályok betartásába. Jogosan?

– Akik a mostani szabályokat korlátozásként élik meg, sosem éltek igazi korlátozások között. Amikor Budapest ostromakor jöttek a szovjet tankok, két hétre elbújtál a pincébe, hogy ne lőjenek agyon, poshadt vizet ittál és a sapkádba szartál, az tényleg korlátozás volt. Az, hogy nincs színház, kocsma, szórakozóhely, ehhez képest semmi. Ha kimész az utcára, mit látsz? Tele van emberekkel minden. Egy normális karantén nem így néz ki, most legfeljebb kellemetlen lett az élet.

Elismerem, hogy nagyon kellemetlen, tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy sokan azért akarnak nyitást, mert nem kapnak kellő (vagy semmilyen) kormányzati (vagy egyéb) támogatást, és egyszerűen anyagilag nem bírják. Sokan meg azért, mert nem érzik a bajt. Igen, ez egy nagyon nehéz helyzet. A háború nehéz. Ennek ellenére: talán érdemes túlélni.

Ami pedig a további elemzéseket illeti… Nos, nem vagyok biztos benne, hogy folytatom, mert nem vagyok abban sem biztos, hogy érdemes folytatni. Egyrészt azért, mert a kritikus tömeget egyelőre ez valóban nem érdekli, másrészt azért, mert a döntéshozókat semmilyen szinten sem hatja meg (sokkal beszéltem…), harmadrészt meg azért, mert a front kellős közepén már nem modellezgetni kell, hanem kapkodni a fejünket a golyók elől. Lehet, hogy írok még a témában, de jelenleg (2021. április 13-án 17.53-kor) ebben nem vagyok biztos. Sajnos nem állíthatom, hogy szükség van rá, azt viszont igen, hogy most már valami másra lenne szükség.

Az oltási programot folytatni kell, 85-90%-ot be kell oltani. Ha kötelezővé tétellel, akkor úgy. De előtte le kell zárni, mert önmagában csak az oltással… az nem fog működni. Most sem működik.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Nyílt levélben állnak ki a tanárok az iskolanyitás miatt aggódó pedagógusok mellett

A jövő hétfőn esedékes általános iskolai és óvodai nyitás ellen tiltakozik a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete, de a szülők nagy része szerint is kockázatos ilyen hamar közösségbe engedni a gyerekeket.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. április 13.

hirdetés

Korábban már mi is megírtuk, hogy a középiskolákban május 10-re tűzték ki a jelenléti oktatás kezdetét, míg az óvodákat és általános iskolákat már április 19-én megnyitják.

„Mi, a Kőbányai Szent László Gimnázium alulírott tanárai, dolgozói egyetértünk azokkal a bölcsődei, óvodai és általános iskolai dolgozókkal, akik aggályukat fejezik ki a nevelési és oktatási intézmények április 19-ei nyitásával kapcsolatban.

Osztjuk az egészségügyi szakemberek és érdekvédelmi szervezetek azon véleményét, hogy ezeket az intézményeket csak akkor szabadna kinyitni, amikor ezt a járványügyi adatok – napi fertőzések, halálozások száma – igazolják.

Véleményünk szerint jelen helyzetben ezen intézmények nyitása nemcsak az ott dolgozók és a gyerekek egészségi állapotát veszélyezteti, hanem minden Magyarországon élő embertársunkét is” – olvasható a gimnázium 74 tanára és dolgozója által írt nyílt levelében a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Facebook-oldalán, amihez várják más kollégák csatlakozását is.

Ugyan a gimnáziumokban még csak egy hónap múlva kezdődik a jelenléti oktatás, az általános iskolák és óvodák már a jövő héten kinyitnak, ami ellen

több szakszervezet és járványügyi szakember, illetve az orvosi kamara is tiltakozik.

hirdetés



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Így lettem eljegyezve a covid osztályon” – nővérek beszélnek a pozitívumokról, ami szükséges, hogy bírják

Soha ennyi nehézséggel nem küzdöttek az egészségügyi dolgozók, mint most. Elmondják, mi tartja bennük a lelket, miért érdemes bemenni, mi segít.
Belicza Bea, fotó: Veresné Ani friss tetoválása - szmo.hu
2021. április 13.

hirdetés

Gömöri Márti öt hónapja dolgozik Covid-osztályon, másodállásban katona. Maga is azt kérte a kollégáitól, hogy osszanak meg vele minden jó szót, szép emléket, ami feledteti kicsit a mindennapi keserűséget.

„Hiába vagyok erős, nem bírom már elviselni a barátaim sírását a telefonban, amikor a hozzátartozójuk állapotáról kérdeznek, az utolsó lélegzetvételt, az oxigén süvítését, a tehetetlenséget, hogy mindenkinek jusson elég oxigén, a lélegeztetők sípolását, csipogását, ezt a rengeteg halált, a zsákolást.

Reggel megint megyek és kellene néhány pozitívum, egy kis remény, hogy minden a régi lesz, minden rendben lesz.”

Sok jó szót kapott, ez volt az egyik legkedvesebb: „Te vagy a legvidámabb nővérke, a legmosolygósabb íjász anyuka, a legpillangósabb kiképző tanonc, az egyik legjobb és legsegítőkészebb ember akit ismerek! A kis csipogós, aki még a betegeket is felvidítja!"

Juhászné Szabó Andreának egy vicces betege adott erőt. A 65 év körüli férfi súlyos légzési nehézséggel, lázzal került kórházba.

„Minden másnap szolgálatban voltam és naponta többször is bementem a kórterembe, branült szúrni, infúziót bekötni, oxigént ellenőrizni, vércukrot mérni... stb. Elég régóta élvezi kedves betegünk a Covid-osztályon lévő kis ágyikóját. Mikor bementem hozzá mindig szóltam hozzá pár szót, érdeklődtem hogyléte felől. Egyszer csak jobban lett, nem volt szüksége oxigénre és vígan járkálgatott. Rögtön jobb kedvre derültem én is. Abban a percben míg én a szobatársaival voltam elfoglalva, megszólított:

hirdetés
„Nővérke! Elfogadja tőlem ezt a gyűrűt?"

„Milyen gyűrűt?" - kérdezem tágra nyílt szemekkel.

„Hát ezt ni!" Látom a kezében az oxigén palack kék lezáró kupakját, összehajtogatva gyűrű formára. Mindenki nevetett a kórteremben. Mondtam neki, hogy na, akkor húzza  fel az ujjamra! Így lettem én eljegyezve a covid osztályon!"

Bartos Anett eredetileg ortopédián dolgozik. Onnan a covid-osztályra kerülni nagy megpróbáltatás. Szembesülnie kell a halállal.

„A covidon nagyon nehéz elfogadni, hogy akivel ma beszélek, az lehet hogy holnap már nincs.”

A gyógyult betegekkel erősíti magát, azt mondja, vannak azok is bőven.

„A hosszabban bentfekvőket jobban megismerem,

hálásak minden érintésért, minden korty vízért, jó szóért.

És emiatt szeretek bejárni dolgozni. A másik a jó társaság, fantasztikus csapattal dolgozom.”

A betegek és a körülöttük dolgozók kapcsolata a kórházban a világon mindenhol ugyanolyan. A kinti világnál itt minden sokkal bensőségesebb, itt a bolha tényleg elefánt nagyságú lehet, jó és rossz értelemben is.

Angliában önkéntes takarítóként két hónapot töltöttem Covid-osztályon. Tele voltam ilyen történetekkel. Volt egy idős néni, aki azt mondta, ezentúl mindig én jutok majd az eszébe, ha megkérdezik, hogy van?

Errefelé millióféleképpen tudják elmondani, milyen remekül vannak, ez egy kórházban hihetetlenül hangzik. A kérdésem után már mosolyogva kérdeztem, hogy tényleg olyan jól? Azt mondta, van hosszabb válasz is, de arra kevesen kíváncsiak. Megnyugtattam, hogy én olyan helyről jövök, ahol nem kertelünk a hogylétünkkkel, állok elébe, nem lep meg. Ebből lett egy jó beszélgetésünk és elárulta, hogy nagyon szomjas, de nagyon nem ízlik neki a tea, amit kapott, túl erős.

Másnap egy másik osztályon dolgoztam, de a szünetben átugrottam hozzá egy magam készítette teával, mert én sem szeretem a kávét bárhogy. Vittem neki egy teát. Túl gyenge volt. Nem adtam fel, vittem vizet, teafiltert és tejet külön, és így már maga állíthatta össze a kedvenc italát, ami most épp az egyetlen jó dolog az életében.

Később arról beszélgettünk a kollégákkal, hogy

minden nap vinni akarok valamit a betegeknek, rádiót annak, aki unatkozik, füldugót, szemtakarót az alváshoz vagy csak egy kis csokit, mert a hozzátartozók messze vannak.

Az évek óta a kórházban dolgozó, szintén takarító kolléganőm elmesélte, hogy épp most vett rejtvényújságot egy betegnek. Nem csinálhatja mindig, mert tönkremenne, de ez most kellett. A szünet után beugrottam az ő osztályára, hogy üdvözöljem a teás nénit. Ott ült az ágy mellett és készült haza. Ott volt mellette két rejtvényújság. Mosolyogva néztem, hogy ő volt a kolléganőm segítettje is.

Feledhetetlen volt az is, amikor a férj és a feleség külön osztályon feküdtek hetekig, egymástól elég távol a kórházban. Már javulóban voltak, az asszony már lassan mehetett haza, a férfinek azonban posztcovidos tünetei miatt még maradnia kellett. A feleség izgatottan mutatta a kis rózsáját, hogy

ma este nagy randi lesz, a nővérek szervezték Valentin napra.

Biztonságos helyen együtt vacsorázhatnak, semmi különlegeset, csak a kórházi menüt, de itt az együtt volt a fontos.

Nagy Éva szerint mindenhol van legalább két pozitív ember.

„Ha úgy érzed, feladnád, amikor mások is monoton robot üzemmódban teszik a dolgukat, mert fáradtak, látják a soha véget nem érő harcot. Ilyenkor kell egy pozitív gondolat, egy aprócska figyelmesség, egy jó szó, ami új lendületet ad.”

Ő igyekszik a maga vidámságával megnyugtatni a betegeket.

„Egyszer direkt benne hagytam az alsó ruhában a telefonom és zenét hallgattam, mert nekem ez ad extra erőt. Bementem tisztába tenni az idős néniket. Ők több hete ingerszegényen feküdtek. Hihetetlen módon tetszett nekik. Természetesen

nem perdültek táncra, de a szemük csillogott, és nem a láztól.”

Éva szerint a remény soha nem szabad feladni. Egy betege emlékezteti erre. Egy hatvanas nő két lábon érkezett hozzájuk és egy lábon mehet majd haza.

„Nem rogyott meg, nem hagyja el magát. Hihetetlen, milyen erő van benne. Mindig kérdezem, hogyan birkózik meg ezzel, szeretne segítséget? Nem kér, van két unokája, dolga van. Mosolyog, szemében a reménnyel. Van mit tanulni tőle."

Egy Dóró Sándor idézet jut eszébe: „Mosollyal az arcomon, hadat üzenek, míg élek, barátja leszek a reménynek."

Nagy Zsuzsi édesapja életéért kimondhatatlanul boldog és hálás. „70 éves, cukorbeteg, túlsúlyos, kínaival vírusra oltott. A leletei alapján nem sok esélye volt kijönni. A kórházba kerülés előtti napokra nem is emlékszik, mert már oxigénhiányos volt, kiszáradva, brutál gyulladással a szervezetében. Aztán valami csoda folytán, egy hét alatt lenyomta a betegséget. Hihetetlenül hálás, egyrészt nekünk, hogy gyorsan reagáltunk, másrészt az ápolóinak, orvosainak, amiért ilyen alapos munkát végeztek és tartották benne a lelket.

Azóta naponta sírdogál szegényem. Köszönjük a munkátokat, megmentettétek Édesapám életét.”

Veresné Ani egy éve került intenzív osztályra, előtte nem volt dolga lélegeztetett betegekkel. Igazán kemény négy hónapja volt ott. Most a sürgősségin dolgozik, a helyzet egyre nehezebb ott is. Minden nehézség ellenére, úgy érzi, és mások is ezt mondják: ő sokkal jobb ember lett a járvány óta. Egy tetoválással emlékszik erre az időre. A barátaitól kapta az örök emléket, a megkoronázott nővért a hátára.

Több közösségi munkában vett részt. Az első hullámban a taxisok segítették az egészségügyi dolgozókat, ő meg a sofőröknek szerzett benzint. Ő lett a „taxisok arca".

Varga Vanda az a típusú folyton mosolygó nővér, akinek nagyon fontos a lélek ápolása, sosem fogy ki ötletekből. Az első hullámban az ő ötletére rajzolgattak kis kártyákat a covidos nagymamáknak anyák napjára. „Megkerestük minden beteg néni gyerekeinek a nevét és beleírtuk egy kis szívbe. Folytak az örömkönnyek, amikor megkapták.”

Egy éve volt. Azt mondja, saját édesanyja szeretete vezette e meglepetés készítésére. Akkor el sem tudta képzelni, hogy neki is baja eshet. Két hete elvesztette őt, azt az embert, akire a legjobban vigyázott, akiért a legkitartóbban harcolt.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: