KULT
A Rovatból

Kit öljünk meg, ha nem lesz víz? - Drámai dilemma a Kolibriben

Interaktív játékkal állítja komoly dilemma elé a nézőket Vidovszky György.


A Kolibri Színház gyermek- és ifjúsági rendezőjeként régóta ismerhetjük Vidovszky nevét, aki jelenleg kétlaki: Dublinban él, itthon rendez. A klímaváltozás lehetséges negatív következményeiről, az édesvízkészlet fogyásáról rendezett egy meglehetősen merész, provokatív és ijesztő jövőképet festő darabot.

– Ez egy Watergate címet viselő interaktív játék, amiben a water, azaz a víz szó különleges értelmet nyer. Hogyan született? Te írtad?

– Nem én írtam, az enyém a koncepció, az alapötlet volt, mondjuk így. Tulajdonképpen sok írója van az előadásnak: Eck Attila dolgozta ki a történetvonalat, és írta a produkció szöveges részeit, Királyházi Csaba tervezte a digitális játékelemeket, így ő is írója ennek a darabnak, hiszen maga az előadás nagyrészt interaktív játékokból áll. Valamint Gyevi-Bíró Eszter színházi nevelői szakember az előadás pedagógiai elemein dolgozott. A koncepció kidolgozása és megtartása – vagyis hogy a sok kéz között ne vesszen el – ez volt volt az én feladatom.

Vidovszky György

– Értem. Egy európai együttműködés keretében valósult meg az előadás. Kifejezetten ennek kereteiben és céljából írtátok, vagy már korábban is volt egy elképzelésed, hogy szeretnél ezzel a témával foglalkozni?

– A Kolibri Színház tagja a PlayOn! európai színházi együttműködésnek, aminek az a célja és kérdésfeltevése, hogy miként lehetne új narratív technikákat kipróbálni színházi közegben. Másként, alternatív módon történetet mesélni, vagyis mondjuk nem egy hagyományos dramaturgiájú drámai mű alapján. Ennek egyik kutatandó területe a “bevonódási” – angolul: immersive – technikák alkalmazása színházban, vagyis olyan produkció létrehozása, ami a néző mélyebb involválódását segíti. Ennek keretében hoztuk létre ezt az előadást. A téma maga – azaz hogy a környezetvédelemmel foglalkozzunk – nem kapcsolódik a nemzetközi együttműködéshez. Egyszerűen

én magam úgy éreztem, hogy ez olyan fontos téma, amiről jó lenne előadást csinálni. Amikor ennek az interaktív játéknak az ötlete felmerült, úgy éreztem, hogy végre megtaláltuk a megfelelő formát ehhez a nem éppen színházi téma feldolgozásához.

– Mi az, ami Neked új volt, mi az, amit még nem csináltál korábban színházban, de itt igen? Az interaktivitás azért nem áll távol tőled.

– Általában véve a színházi interaktivitás a néző valamiféle minimális bevonódását jelenti, például a néző váratlanul szerepbe kerül, megszólítják a színpadról, jobb esetben döntést hozhat a történet további alakulásáról bizonyos pontokon. Itt viszont a feje tetejére állítottuk az egészet, mert csak

egyetlen színészünk van, Krausz Gábor, aki a darab utolsó 10 percében jelenik csak meg, előtte pedig több mint egy órán keresztül a nézők egyedül vannak, játszanak – csakhogy nem a színpadon, hanem egy általunk berendezett szobában.

Pontosabban két szobában, ugyanis kettéosztjuk a nézőket, hogy a személyes interaktivitás lehetősége erősebb legyen. Kicsit a szabadulószoba műfajához hasonlít a helyzet, csak épp nem a szobából kell kiszabadulni, hanem meg kell érteni a szobák üzenetét, tartalmát és a jelentését. Így jutnak a résztvevők közelebb ahhoz az információhoz, hogy ezek a szobák

a jövőből érkeztek, egy olyan korból, amikor már elfogyott az édesvíz, az ivóvíz.

– Milyen időpontra helyezted ezt a disztópikus helyzetet és mit jelentenek a címben említett időkripták?

– A nem is olyan távoli jövőben, körülbelül a 2100-s évek elején járunk, és addigra szörnyű következményei lettek a globális édesvíz-hiányának. A szobák, pontosabban az időkripták azért jönnek vissza a mi korunkba a jövőből, hogy azok, akik rájuk találnak – jelen esetben a nézők – , tulajdonképpen

az utolsó pillanatban változtathathassanak ezen az ökológiai folyamaton. Ugyanis még most, 2021 tájékán tehetünk valamit azért, hogy elkerüljük azt a jövőképet,

amit ezek a szobák sugallnak. A darab alcíme Az időkripták rejtélye, mert akik belépnek ezekbe az időkriptákba, üzeneteket kapnak a jövőből, hogy fedezzék fel a szobában elrejtett információkat. Itt a szabadulószobákhoz képest az a résztvevők kutatásának célja, hogy megértsék, mi és miért történt a jövőben.

Amikor pedig mindent felfednek, egy időgép segítségével visszahozzák azt a valakit, aki ezeket az üzeneteket küldte nekik. Ha ügyesek a nézők, az utolsó tíz percben meg is jelenik ez a színész, azaz egy kutató, aki azért jön vissza a jövőből, hogy még most tegyünk valamit az ivóvíz védelme érdekében.

– Hány alkalommal teszteltétek eddig az előadást?

– Elég sokszor, nyolcszor. Mindig javítottunk rajta. Kétszer egyformán még sosem sikerült végigvinni. Van olyan csoport, akik ötven perc alatt is a végére jutottak, és voltak, akik 1 óra húsz perc után is keresték a megoldásokat.

– Közben nem is beszél hozzájuk senki?

– Előre felvett üzeneteket játszunk le nekik. De nincs is másra szükség. És ez a különbség az elbeszéléstechnikában: itt nincs feltétlenül sorrendiség. Feladatokat adunk a nézőknek, hogy mit kéne felfedezni, de hogy az egymáshoz tartozó információkat milyen sorrendben fedezik fel, már rajtuk múlik. Fiókokat, mappákat nyitogatnak a nézők, és keresik a megfejtést, nyomokat találnak, és ha ügyesen, logikusan rakják össze, ebből kijön a tartalom. Minden megtalált információ a vízről, pontosabban annak a hiányáról szól, például hogyan pótolják a vizet a jövőben.

– Mondasz egy példát?

– Egy videojáték-monitor képén

ki tudják választani például azokat az országokat, amelyek mezőgazdaságát és vízfogyasztását teljesen meg kellene szüntetni ahhoz, hogy a többiek számára elegendő víz maradjon. Milliárdnyi embert kéne “megölni”. Ők pedig kiválasztják, mely földrészek pusztuljanak el.

A lényeg a dilemma, és ezen nagyon hosszú ideig szoktak gondolkodni, mert nem mernek egy ilyen döntést megtenni. De pont ez a jó megoldás. Ez épp arra hívja fel a figyelmet, hogy hagyhatjuk-e veszni például Afrikát, vagy egyéb kevésbé fejlett világrészeket ahhoz, hogy megint a gazdagabbak egy ideig ki tudják húzni.

– Volt egy villanykörte-pillanatod, vagy honnan jött az ötlet?

– Talán hallottam vagy olvastam valahol róla, hogy az ivóvíz készlettel lehet probléma a jövőben, később a WWF magyar vízügyi központjának szakértőivel beszélgettem erről, ők nagyon komor képet festettek a jövőről. Akkor jött az ötlet, hogy erről csináljunk egy előadást.

– Sokszor fiatalokkal és fiataloknak dolgozol. Tőlük látod a megoldást?

– Igen. Azért érdekes a helyzet és nehéz kikövetkeztetni, mi lesz a jövőben, mert a mostani fiatalok sokkal tudatosabban kezelik a környezetvédelmet, mint az én generációm. “Klímahumbuk”, mondják sokan.

– Pedig az az ellentmondás, hogy pont nekünk kéne értük aggódnunk.

– Igen. Kérdés, hogy ez a fiatal generáció meddig fogja megtartani ezt a tudatosságot, ezért fontos, hogy még jobban felhívjuk erre a figyelmüket.

A fiam számára például teljesen természetes, hogy betartja a szelektív szemétgyűjtést Dublinban. Mint ahogy az is, hogy nem folyatja korlátlanul a vizet tusolás előtt, után, közben.

De hogy a jelenlegi életvitelünk meddig tartható fent így, nem tudom. Az előadás vége az, hogy megnézzük, mi lehetséges az elkövetkező nyolcvan évben, ha így folytatjuk – és elkészítjük a fiktív idővonalunkat: mi lenne, ha máshogy csinálnánk.

– Világmegváltó gondolatok.

– Ez csak színház. Ha egy előadás csak egy kicsit tud érzékenyíteni, egy problémára felhívni a figyelmet, akkor már tettünk valamit, és persze az is fontos, hogy közben jól szórakozzanak a nézők.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Újraéled az IDMC: 19 év után visszatér a legendás tánckurzus Budapestre
Az IDMC 1985 és 2005 között mozgatta meg szinte a város egész lakosságát a Szkéné Színház színpád. Idén, a Kristály Színtéren 19 év után éled újra az esemény, ahol négy napig a legnagyobbaktól tanulhatnak az érdeklődők kortárs táncot, flamencot és improvizációt.


Regős Pál koreográfus, rendező a Szkéné Színház színpadán szervezte meg nyaranta kéthetes, legendássá vált tánckurzusát, az IDMC-t (International Dance and Movement Centre), amelyen nemzetközi táncművészek segítségével amatőr és profi táncosok ismerkedhettek meg különböző, itthon alig ismert technikákkal, mozgásformákkal.

Idén, a Kristály Színtéren 19 év után éled újra az esemény, ahol négy napig a legnagyobbaktól tanulhatnak az érdeklődők kortárs táncot, flamencot és improvizációt.

A négynapos rendezvény első, azaz megnyitó napján egy beszélgetés keretében emlékeznek vissza a rendezvény korábbi résztvevői Regős Pálra. Fia, Regős János kérésünkre felidézte a kultikus nyári workshop indulását: édesapja 1982 és ’84 között Bécsben, Tudatos Test Technika néven tanította saját mozgástechnikáját, és úgy vélte, egy ilyen eseménynek Budapesten is lenne résztvevője.

Akkoriban ezek a technikák (modern tánc, jazz tánc, musical, sztepptánc, hastánc, afró, butó, maszk-játék, taichi, stb.) még alig voltak ismertek hazánkban

– magyarázta Regős János. Az angol nyelvű rövidítést használták, mert így ment át a köztudatba is: ’ájdiemszí’, bár a hivatalos magyar neve a Nemzetközi Tánc- és Mozgás Központ volt. Talán kicsit nagyzolónak hat ez az elnevezés, de az volt a terv, hogy egy valódi intézet jöjjön létre, amelynek működése folyamatos és szerteágazó. Végül maradtak a kéthetes nyári kurzusok.

Az IDMC az évek során igazi kultikus eseménnyé nőtte ki magát, ünnep volt minden megnyitó és zárógála. Megfordult itt amatőr és profi, színész, táncos, akadémista, de olyanok is, akik egyszerűen csak mozogni szerettek volna, vagy a gyakorlatban megismerni különböző műfajokat, vagy mert újra járhattak a már kedvelt tanár mozgás óráira. A hangulata fogta meg a résztvevőket – emlékszik vissza Regős Pál fia, az elvárásoktól, teljesítménykényszertől mentes közös alkotás szépsége. Apám gyermeki lelkesedése tényleg áthatotta a nyári kánikulában, a klíma nélküli, üvegtetős tornateremben, meg a padlástér alatti Szkénében izzadó emberek szívét.

A Kristály Színéren augusztus 5. és 8. között zajló IDMC idén három mestert lát vendégül: itt lesz Edilson Roque brazil táncművész, a kortárs tánc és a Horton technika oktatója, Tatiana Gomez flamencotáncos és Grecsó Zoltán táncművész, akitől táncimprovizációt tanulhatunk.

Az IDMC első napját Regős Pál emlékének áldozzák a szervezők, amelyen egy filmvetítés mellett a 20 évig tartó eseménysorozat néhány szereplőjével készül beszélgetés. A tematikus napok végén az oktató művészek táncelőadásai zárják majd a programot.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
Meghalt Csányi János
Az operaénekes 92 éves volt.


Elhunyt Csányi János, derül ki az Operaház vasárnap délelőtti bejegyzéséből.

„Az 1931-ben Nagykörösön született tenor eredetileg autószerelőnek tanult, énekesi tanulmányait előbb a Postások Erkel Ferenc Zeneiskolájában, a mai Benczúr Házban, majd magánúton folytatta, többek közt Possert Emíliánál, aki Simándy József mestere is volt. Színészként, majd operaénekesként előbb Kaposváron, majd Pécsett mutatkozott be, a fővárosban először az Operettszínház szerződtette, majd 1969-tól lett csaknem negyedszázadon át volt a Magyar Állami Operaház társulati tagja, de vendégművészként egészen 2001-ig színpadra lépett”

– olvasható a posztban.

„Széles repertoárján szerepelt a Porgy és Bess Crownja, a Siegfried címszerepe, a Jenůfa Števája vagy a Borisz Godunov Sujszkij hercege, miközben

több mint száz filmben és sorozatban játszott emblematikus karakterszerepet: ő volt többek közt a címszereplő Oglu A Koppányi aga testamentumában, Katica úr az Egy óra múlva itt vagyok c. sorozatban és Góliát a Szomszédok c. teleregényben.

A Magyar Arany Érdemkereszttel, Smetana és Bartók-Pásztory díjjal kitüntetett művész pályájáról 90. születésnapja alkalmából fia, Csányi László írt könyvet Csányi János élete címmel.”

A teljes posztot itt lehet elolvasni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
Ennyire ocsmány dolgokat ritkán látunk ilyen szépen komponálva vásznon – Kivérző szerelem-kritika
Elsőre a Tiszta románc és a Született gyilkosok ugrott be a film megnézése után. Ez a két cím pedig igencsak dicséret a Kivérző szerelem alkotóinak. Lássuk, hogy sikerült Kristen Stewart leszbikus bosszúfilmje.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2024. július 19.



Aki nem ismerné, az amerikai A24 az egyik legbátrabb/legegyedibb független stúdió Amerikában a Neon mellett. Nem igazán hasonlítható egy nagy céghez sem, próbálnak eltérni a megszokottól, és minőségi filmgyártásban gondolkodni. Nem átlagos filmjeik vannak: nem egyértelműen közönségfilmek, ugyanakkor próbálkoznak populárisabb darabokat is gyártani.

Nemrég azt nyilatkozták, hogy ebből a típusú filmkészítésből nem lehet megélni, ezért nagyobb független blockbustereket fognak gyártani.

Első ilyen próbálkozásuk az Alex Garland nevével fémjelzett Polgárháború volt, ami 50 millió dollárba került, plusz marketingköltség. Sokat nem kerestek vele, nem volt akkora siker, mint számítottak rá. Ezután valószínűleg visszatérnek egy időre a kisebb filmekhez.

Rögtön tisztázni szeretném, hogy ez a film sem lett kasszasiker. Ugyan hozzánk most érkezett meg, de az USA-ban már márciusban premierre került, így láthatjuk, hogy Kivérző szerelem bevételei sem robbantották szét a mozipénztárakat.

Pedig vannak itt ismertebb színészek: Kristen Stewart, Ed Harris, Dave Franko, Jenna Melone, egy erős forgatókönyv és atmoszféra.

A ’80-as, ’90-es évek retró életérzésére Rose Glass rendező egészen másképpen ült fel, mint a konkurencia szokott mostanában. Nem dicsőítette túl az időszakot, ez nem egy Stranger Things, ahol mindenki nosztalgikusan tekint vissza mindenre. Itt mindenki mocskos, izzadt, a frizurák szörnyűek és sokan direkt undort keltenek. Kristen Stwart egy szép nő, ami persze szubjektív kijelentés, de itt olyan arcát láthatjuk, amit nem igazán volt még ideje megmutatni a nézőknek. Az ismeretlenebb Katy O’Brian pedig viszi széles, kigyúrt hátán az egész filmet.

A történet nem indul bonyolultan: Lou (Kristen Stewart) egy edzőtermet üzemeltet, itt találkozik Jackie-vel (Katy O’Brian), akivel rögtön egymásba szeretnek – egy igazi vad románc, két lelkileg sérült ember között. Lou apja Lou Sr. (Ed Harris) egy kegyetlen bűnöző, akivel a lány régóta teljesen meg akarja szakítani a kapcsolatot, és eddig csak azért nem tette, mert Lou testvére, Beth (Jenna Malone) hozzáment egy erőszakos férfihoz, JJ-hez (Dave Franco), és fél tőle, hogy ha elhagyja a várost, akkor valami rossz dolog fog bekövetkezni.

A fő konfliktus is ebből indul: megtörténik a szörnyűség, amire reagálva a karakterek csak rossz döntéseket hoznak, így probléma problémát szül, és az egész egy pszichedelikus katarzisban végződik.

Vér, kegyetlenség, erőszak, szex, szerelem, zsarolás – minden van a filmben, amit el tudunk képzelni. Nagyon érdekes mű a Kivérző szerelem, a magyar cím pedig különösen adekvát.

A különleges képi világa miatt egyszerre nem jó nézni a filmet és mégis bámulatba ejtően szép. A képek, amiket látunk undorítóak és szörnyűségek, de ilyen szépen ennyire ronda dolgokat nem láttam még vásznon. A fülledt szexualitás és erotika épp úgy jelen van, mint az erőszak és kegyetlenségek. De még a díszletek és a kosztümök is direkt undort keltőek, mindenki rettenetesen néz ki, ez a ’80-as évek vége, 90’-es évek kinézete nem tesz jót senkinek. A karakterek hajviselete borzalmas – Ed Harrist sose láttuk még ilyen gyomorforgató szerepben, de Dave Francónak se áll jól a bajusz-Bundesliga-séró kombó – hát még a főszereplő hölgyek hajkölteményei.

Fontos kiemelni, ugyan nem mutatnak mindent, de erősen 18+-os a film: nem pornó, de épít a szexualitásra és a grafikus erőszakra.

Nem kezeli a nézőket félkegyelműnek, nem rágja az ember szájába a dolgokat, megmutatnak sok kellemetlen képet, amire szükség is van, hogy a sokk kicsit felébressze az átlagnézőt. Ugyanis a film nem túl hosszú játékideje is kicsit talán sok. Nem azt mondom, hogy unalmas, de lassú víz partot mos típusú film, aminek nem biztos, hogy mindenki örülni fog.

Alapból már annak örülhetünk, hogy egy egyedi ötlet moziba kerül. Ez nem folytatás, bejáratott franchise, ez egy különleges film. Érezni rajta a szerzői kézjegyet, Rose Glass nem csak rendezte, de Weronika Tofilska mellett még a forgatókönyvet is jegyzi. Jó zene és erős képi világ jellemzi. A mocsok, izzadság, feszültség és fülledt erotika csöpög a vászonról. A testhorror kifejezés talán erős lehet a filmre, mert inkább egy kegyetlen thriller, de vannak pillanatok, amikor a sokkoló erőszak szinte kiüti a nézőt.

Igazi szerzői A24 film: aki ismeri a cég korábbi produkcióit, tudja, mire gondolok.

Be tudja húzni az átlagnézőket is, ám valami olyat kapnak tőle, amire nem számítottak. Ha nem csak úgy tekintünk a filmre, mint bosszúfilm, akkor felfedezhetünk ügyes szimbolikát, sőt kimondottan humoros dolgokat is. Lou például állandóan a nikotinfüggőségről és drogokról hallgat kazettákat és rádiócsatornát, miközben folyamatosan ezekkel a szerekkel él. Krtisten Stewart és Katy O’Brian kettőse nagyon jó, mindketten jól elő tudják hozni az őrült viselkedést. Katy O’Briant legtöbben talán A Mandalóriból ismerhetik, de a legújabb Twisters-ben is játszik, nagy jövőt jósolok neki, nagyon tehetséges és különleges arcú színésznő.

Nem állítom, hogy mindenkinek tudom ajánlani a Kivérző szerelmet. Ez egy izzadt, mocskos, erőszakos, mindent elpusztító szerelem története, amely nem biztos, hogy az összes néző igényeit ki fogja elégíteni.

Ebben a meleg, kellemetlen időben talán a legjobb, amit tehetünk, hogy behúzódunk egy filmre a mozitermek hideg sötétjébe. Akkor pedig már lehet próbálkozni valami nem megszokottal, és a Kivérző szerelem éppen ilyen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
97 évesen meghalt Szatmári Liza színésznő
A Vígszínházban, illetve elődjében tizenegy igazgató alatt dolgozott, több száz kollégával szerepelt együtt. Utolsó szerepét a 2015-ben bemutatott A testőrben kapta.


Elhunyt Szatmári Liza színésznő. A művész, aki 1951 óta volt a Vígszínház tagja, szombaton, életének 97. évében halt meg - közölte a teátrum.

Mint írták, Szatmári Liza 1928 márciusában született Hőgyészen. Miután a család Budapestre költözött, balettozni és szteppelni tanult, és artista iskolába járt. Már az 1930-as években színpadra lépett, kisgyerekként a Szent István körúton is fellépő Lakner Bácsi Gyermekszínházában Ruttkai Évával játszott együtt, akivel gyerekkori jó barátok és szomszédok voltak.

Férjével, Szatmári Istvánnal a Nemzeti Színházban ismerkedett meg, majd 1951-ben Várkonyi Zoltán hívására együtt szerződtek a Vígszínházba, amely akkor a Magyar Néphadsereg Színháza nevet viselte. Liza testvére Ruttkai Éva öltöztetője lett a teátrumban, ami még erősebbé tette a köteléket közöttük.

Szatmári Liza az Antigonéban Ismenét játszotta, Kárpáthy Gyula Zrínyi című drámájában Eszéki Marit, A néma leventében Gianettát, de pályája során többnyire epizódszerepekben nyerte el a közönség szeretetét. Gombrovicz Operettjében azzal aratott nagy sikert, hogy szteppelve ment ki a színpadról.

1971-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1995-ben Aase-díjat kapott, amelyet Gobbi Hilda alapított az epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtó színészek számára. 1996-ban átvehette a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, 2008-ban pedig megkapta a Gobbi Hildáról elnevezett életműdíjat.

Több mint hetven szerepet játszott el a Szent István körúton, több legendás beugrás, előadásmentés, gyors szerepátvétel is fűződik a nevéhez, és egy díj, amelyet a férje emlékére alapított "A kiscsillag is csillag" néven. Ezzel az elismeréssel minden évben a legjobb epizódalakítást jutalmazza a társulat tagjai közül titkos szavazással kiválasztott zsűri.

Utolsó szerepét a 2015-ben bemutatott A testőrben kapta. 2020 februárjában, 92 évesen lépett utoljára színpadra a Pesti Színházban a Sógornők előadásában.

A Vígszínházban, illetve elődjében tizenegy igazgató alatt dolgozott, több száz kollégával szerepelt együtt. Ilyen hosszú időt talán a világon senki más nem töltött el ugyanannál a társulatnál. Nem csak a színpadon, az életben is magával ragadó volt bájos személyisége, szépsége és szerénysége - írták a közleményben.

Szatmári Lizát a Vígszínház saját halottjának tekinti.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk