KULT
A Rovatból

Finy Petra: elképesztően nehéz a XXI. század emberének feldolgozni a gyászt

Hogy rímelnek a múlt szörnyűségei a ma bűneire? Mennyire nehéz érvényesülni nőként az irodalomban? Többek között erről kérdeztem a Marlenka szerzőjét.

Link másolása

- Ha jól tudom írói pályádat gyerekkönyvekkel kezdted. Az írói lét egyik csapdája, hogy az ember könnyen skatulyába kerül, és ha azon kívül próbál alkotni, azt nem fogadják el. Te nem ütköztél ilyen akadályokba, amikor megjelent az első felnőtt regényed?

- De, nyilván. A kritikusoknak talán egyszerűbb is elindulni egy bizonyos értékelési koncepció mentén. A Madárasszonyról sokan írták, érezhető, hogy a szerző meseíró, mert sok benne a mágikus vonás, ami a gyerekkönyvek világához köt. Most már azonban, hogy megjelent a harmadik felnőtt könyvem is, talán végre mindenki elfogadta, hogy ebben a műfajban is alkotok. Van egy költői énem is. Aki olvasta a könyveimet, az tudja, hogy elég lírai az összes szövegem. Talán az Akkor is kivétel ebből a szempontból. És igen, néha talán kissé mágikus realizmusba hajló, spirituálisabb egy-egy történetem, de akkor sem mese.

Ez egyfajta stílus. Egyáltalán nem szégyellem, hogy felbukkannak a szövegben szürreálisabb elemek. Általában nőalakok állnak a könyveim középpontjában, és a történet az események lelki vonatkozását hangsúlyozza. Sorsfordító események, traumák, vagy nagy életproblémák, amiket meg kell oldani.

Ezeknek a befogádasát csak segíti a sok mágikus részlet.

- A regényeid központjában mindig ilyen vagy olyan szempontból kiszolgáltatott nők állnak. Óhatatlanul adja magát a kérdés, hogy Te voltál már ehhez hasonló kiszolgáltatott helyzetben? Vagy csak fogékony vagy erre?

- Részben minden író a saját életéből dolgozik, illetve abból az élményanyagból, ami körülveszi. Engem nem hagyott el a férjem, mint az Akkor is főszereplőjét de a depressziót nagyon közelről megtapasztaltam a családomban. Tudom, miről írok, amikor a Madárasszonyban bemutatom, milyen ez a fajta lelki elszigeteltség, a teljes lemondás az életről. De azt gondolom, azért a fogékonyság erősebb. Mindig is rezonáltam arra a furcsa jelenségre, hogy a XXI. század valamiért egyszerre különösen erős, mégis gyönge nőket nevel ki. Bizonyára mindenkinek ismerős az a menedzser-típusú, olykor maszkulin, önmagát mindenáron érvényesítő nőtípus, amelyik mégis roppant kiszolgáltatott bizonyos helyzetekben. Nagyon érdekes kognitív disszonancia lép fel sokuknál. Bármennyire is túl vagyunk már mindenféle női érdekérvényesítő harcokon, gyakran mégsem tudunk eléggé aszertívek lenni, hiába menedzseljük magunkat ügyesen nagyon sok helyzetben.

- Az irodalom, mint annyi minden, évszázadokon keresztül a férfiak terepe volt. Két kezünkön fel lehetne sorolni azokat az író- és költőnőket, akik a 20. század előtt ki tudtak emelkedni. Most már jóval többen vannak szerencsére, de a mainstreambe mintha még mindig nehéz lenne bekerülniük. Te mit gondolsz erről?

- Nőként sokkal többet le kell tenni az asztalra ugyanazért az elismerését. Nem feltétlenül azért, mert a társadalom gonosz, hanem mert elevenen működnek még a régi beidegződések. Azért van remény, elég megnézni, például, hogy Szabó T. Anna vagy Tóth Krisztina milyen szép sikereket ér el. Ugyanakkor én is tapasztalok olyanokat, hogy interjú készítés során valaki női regénynek, vagy csajregénynek hívja a könyveimet.

Még olyan durván sztereotíp, kicsit már szexista kérdésbe is belefutottam, hogy vajon a külsőm mennyire befolyásolja a könyveim fogadtatását.

Egyszóval a patriarchátus zsigeri reflexeivel még küzdeni kell, de a helyzet szerintem nem teljesen reménytelen.

- Nagyon sokáig a nőkről is férfiak írtak könyveket. A világirodalom híres nőalakjai közül nagyon sokat férfiak álmodtak meg. Érezhető különbség abban, hogy állnak hozzá a férfiak nők életéhez? Vagy ebből a szempontból nem számít, hogy a szerző melyik nemhez tartozik?

- Igen is, meg nem is: például Dragomán Györgynek a Máglyában vagy Grecsó Krisztiánnak a Verában nagyszerűen sikerült megfognia, milyen lehet egy kamaszlány szemszögéből az élet. Ugyanakkor egy-két dologról nyilván érzem, úgy is, mint két kamaszlány anyja, hogy én másként írtam volna meg. De ha valaki kellően empatikus, márpedig aki ír, az többnyire az, meg tud fogni egy másik nembeli figurát, és meggyőzően képes visszaadni a karakter érzelmi lényegét. Én még vívódom magamban, hogy legyen-e majd férfi főszereplőm. Egyelőre úgy érzem, nőkről tudok úgy írni, hogy az mélyen átérezhető legyen, és valóban megszólítsa az olvasót.

- Ugyancsak fontos motívum a múltkeresés. Téged foglalkoztat a saját családod, lakhelyed múltja? Beszűrődik a regénybe?

- Igen, rendszeresen faggatom apámat a régi családi történetekről, anekdotákról. Különösen azokat a történeteket próbálom megismerni, amelyek a történelem nagy viharaihoz kapcsolódnak. A munkahelyemen, a Jaffa kiadónál is megfertőztek a történészszerzők. Mostanában szívesebben olvasok ilyen jellegű könyveket, mint fikciót. A helytörténet, a lokális mikrotörténetek felkutatása olyan szinten nem lett mániám, mint ahogy mondjuk, Térey János járta Csaplár Vilmossal a Svábhegy utcáit. De nagyon fontosnak tartom azt is, főleg, mivel napjainkig hatása van a régi eseményeknek. Legjobb példa, hogy egy szobor kapcsán került nyilvánosságra, mivel foglalkozott a XII. kerületi polgármester nagyapja. A történelem nem zárul le, most is éljük, hat ránk.

Megdöbbentő volt számomra, hogy csak 41 évesen tudtam meg például, milyen szörnyűségek történtek a Városmajorban, ebben a látszólag nagyon is idilli és békés városrészben.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk