Egyszerre retró és science-fiction Dombóvári István új regénye
A napokban jelenik meg Dombóvári István Pisti vagyok, ments ki innen! című könyve. A regény tulajdonképpen egy humoros életrajz, amelyben végigkövethetjük Pisti földi pályafutását a megszületésétől egészen az utolsó pillanatig. A késő Kádárizmus langymelegétől egészen addig, hogy az első magyar kocsma megnyílik a Holdon, Pisti tulajdonképpen két dologra vágyik: sikert aratni a nőknél, és a munkában. De valahogy sosem jön össze. A könyvről kérdeztem a szerzőt.
Miután Dombit azóta ismerem, hogy először eljött egy nyíltnapra az Esti Showderbe – ami után Fábry Sándor biztatására elment a Dumaszínház tehetségkutatójára – az interjú során tegeződtünk.
Az egyik, amiért mindig is nagyon tiszteltelek, hogy nem vagy biztonsági játékos. Mindig feszegeted a határaidat, keresed az új kihívásokat. Az írás is ilyen határfeszegetés?
Igen, bár azért az eredeti kaptafától nem esik annyira messze. Félig-meddig. Azért mégsem repülőgép-modellt raktam össze. A saját műsoraimat is magam írom. Igaz, hogy ez nem stand-up, de azért annyira nem idegen műfaj.
Az nem merült fel, hogy a stand-upos és kabaré írásaidat add ki?
Van ilyen elképzelés is. De a Pisti vagyok, ments ki innen! is már nagyon régóta készül. Három különböző munkacíme volt. Azért lett belőle könyv, mert a tavasszal megjelent Félkövér olyan sikeres lett, hogy a kiadó látott benne fantáziát.
Megkérdezték, hogy mi van még, úgyhogy leporoltam a félkész művemet, és befejeztem.
Mesélj kicsit a Félkövérről is...
A Félkövér az egy fogyás történetébe csomagolt önéletrajzféle. Pont tavasszal jött ki, amikor amúgy is aktuális a fogyókúra sokak életében. Annak a sikerén felbuzdulva gondoltuk, hogy megnéznék egy másik műfajt is. A Pisit vagyok, ments ki innen! inkább regény.
Forrás: Facebook
Miután a regényed főszereplőjét Pistinek hívják, óhatatlanul felmerül az olvasóban a kérdés, hogy mennyi benne a valós életből átvett történet.
Mindenkit ki kell ábrándítanom: itt minden fikció.
Azért lett Pisti, mert egyrészt ez egy nagyon gyakori név, másrészt minden idióta gyereket a viccekben vagy Mórickának hívnak, vagy Pistikének. Úgy gondoltam, kicsit rehabilitálom a Pistiket.
Azért a Pistikéknek ez a könyv sem feltétlenül javítja a megítélését, hisz Pisti meglehetősen kétbalkezes figura.
Egy fokkal azért mégis jobb szerintem, mint a viccekben, ahol minden rajtuk csattan.
Most kicsit szomorú vagyok, olvasás közben ugyanis örültem, hogy ezek szerint nem csak én voltam ilyen balfék annak idején a lányokkal. De ezek szerint igen.
Fontos, hogy mindenki magára ismerhet kicsit, de azért ezek mégsem valós történetek. Főleg, hogy több idősíkon játszódik, retróval indul, de a vége már szinte science-fiction. Nagyon mély tartalom nincs benne, kikapcsolódásra szántam.
Azért valami többletet mégis érzek benne. Pontosan azt, hogy ha a kamasz fiam kezébe adom, tökéletesen megmutatja neki, milyen volt nekünk felnőni a Kórház a város széléntől, a feljelentős szomszédon át, a sör-jägerig.
Nyilván mindenki szeretne valami kis pluszt belecsempészni az írásába, de ez mindig utólag derül csak ki. Ha sikerült, csak örülök.
Néhány éve egy interjúban arról beszéltél, hogy ha majd könyvet írsz, az online könyv lesz...
Amiről akkor beszéltem, az az online könyv, az még mindig készül. Rengeteg félkész ötletem van. Minden, amit mondtam, az úgy van, csak még idő kell hozzá.
Az nem merült fel benned, hogy a komoly írásaidat is kiadd? Hiszen mint tudni lehet, ilyen is akad bőven.
Épp most szedtem össze őket, és sokkal több van, mint amire emlékeztem. De nem tudom, az mennyire piacképes. Majd ha a kiadó lát benne fantáziát, de ez nem mostanában lesz.
Ami nekem nagyon rokonszenves, hogy azt szoktad mondani interjúban önironikusan, hogy "B kategóriás humorista" vagy. Ez azért nem gyakori, hogy valaki így beszéljen magáról. Mit értesz ezen, és ez alapján hova sorolod magad szerzőként?
Nem én helyeztem oda magam, hanem mások, amikor egyszer volt egy ilyen elvetélt ötlet, hogy kategorizáljunk be embereket. De miután megláttam, hogy mi mindennel jár az, ami "A", így nem is bánom. Íróként, ha nagyon be kéne lőnöm, akkor azt mondanám, hogy "C", hiszen még nagyon tanulom ezt a műfajt.
Szerénykedsz, de közben te vagy az egyik legsokoldalúbb humoristánk. Hiszen például évek óta műsorvezetőként is láthatunk és az, hogy már a sokadik ilyen feladatot kapod, azt mutatja, hogy megálltad a helyed. Jelenleg hol láthatunk, a Showder Klub kivételével?
A reggeli műsorban most három héten keresztül macska "ki mit tud?" videókat értékelünk, kis könnyed valami, és szombat délelőttönként van a Pénzügyesek, a fiatalok pénzügyi vetélkedője. Jelenleg ennek vagyok a műsorvezetője.
Mire készültök Nádai Anikóval? Rejtélyes közös képeket láttam a Facebook-oldaladon.
Az nem műsor lesz, hanem egy nagy volumenű, vicces reklám. Az RTL-en láthatják majd a nézők, karácsonykor.
Mesélj még a színházról, hiszen van a pályádnak egy ilyen vonulata is.
Kettő darabban vagyok benne, két teljesen különböző dolog. A Micimackó színes, jelmezes, zenés előadás, egy nagy játék. Még én is énekelek, mint Micimackó. A Pumukli sokkal komolyabb feladat, mert Éder mester a jelenetek 90%-ban jelen van. Én húzom az egész darabot.
Amikor megtaláltak ezzel az ötlettel, hogy gyerekszínházban szerepeljek, akkor először nevettem, aztán néztem egy nagyot, hogy komolyan gondolják.
Körülbelül tízszer annyi munka van vele, mint a stand-uppal. Nem vagyok színész, nagyon lassan tanultam, rengeteg segítségre volt szükségem.
A gyerek az szigorú közönség. Ha nem jól csinálod, nem figyel oda. Itt nem számít, hogy ki vagy, hány műsorban voltál, mi a neved. Mindenképp nagyon érdekes élmény.
– Nagyon kedves, Imre bácsi, hogy hazavisz minket! Ilyen egy igazi rendes szomszéd!
– Nem szívesen és nem is lesz olcsó. Biztosan felkészültek maguk erre a gyerekre? Van stabil hátterük, munkájuk, lakásuk? Mert kocsijuk, az biztos nincs.
– Tudja, ő csak úgy jött. Nem voltunk ellene. Fiatalok vagyunk, majdcsak lesz valahogy.
– Na, éppen erről beszéltem valamelyik nap magas beosztású emberekkel. Az ilyen felfogás taszítja nyomorba a nemzetünket. A miniszter elvtárs, aki mellett dolgoztam, sosem tűrt volna el ilyen felelőtlen életvitelt.
– Én és a feleségem igenis komolyan gondoljuk! Nagyon vártuk már, hogy gyereksírás töltse be a lakást.
– Hát ez az! Az a sírás az én lakásomba is át fog szűrődni! Mi lesz az én nyugalmammal, kérem? Egyáltalán megkérdezték erről az egészről a szomszédokat, mielőtt hozzáfogtak a kivitelezéshez?
– Ugye ezt csak viccnek szánta? Csak nem fogjuk erről mások véleményét kikérni? Ez a mi magánügyünk!
– A szemtelenség a nemtörődömség melegágya.
Címkép: Instagram
