A Dr. Dolittle szórakoztató film, de az eredetinek a nyomába sem ér
A 2020-as Dr. Dolittle a háttértörténet szerint egyszer nagy szívességet tett az angol királynőnek, aki ezért megajándékozta egy óriási birtokkal. A doktor itt – az állatsereg mellett – feleségével, a felfedező Lily Dolittle-lel élt együtt, mígnem az asszony egy nap ismét felfedező útra indult, és egy viharban a tengerbe veszett. A doktor bánatában magába fordult, kapuit bezárta a nagyközönség előtt, teljesen kizárta a külvilágot, és azóta afféle viktoriánus hippiként tengette életét.
Az állatsereg is módosult némileg a könyvekhez képest. Hogy más ne mondjak, Csi-csi ott csimpánz, itt félénk gorilla lett, a kacsa pedig (a film magyar fordításban Háp-háp lett Dab-dab helyett) pedig kicsit idióta, aki nem tudja megkülönböztetni a sebész csipeszt a zellerszártól – a könyvekben ő a Doktor esze, aki számon tartja a kiadásokat és irányítja a teljes háztartást.
Egy nap két behatoló érkezik a birtokra: az ifjú, árva Stubbins (Harry Collett), aki akarata ellenére meglőtt egy mókust, és Lady Rose (Carmel Laniado), aki a még gyermekkorú Viktória királynő (Jessie Buckley) üzenetét hozza: az ifjú uralkodó súlyos beteg, haldoklik, és a doktort hívatja. (Megjegyzem, Stubbins karakterét Lofting találta ki, de a könyvekben például egy csizmadia fia.)
Dr. Dolittle némi kötelező vonakodás után beadja a derekát – no nem emberbaráti szeretetből, hanem mert rájön, ha a királynő meghal, elveszíti a tőle kapott birtokot. Így veszik kezdetét a kaland, melynek tétje, hogy megszerezzék az Élet fája gyümölcsét, hogy megmentsék a királynőt a biztos haláltól.
Ebben próbálja megakadályozni őt Dr. Blair Müdfly (Michal Sheen) illetve Lord Thomas Badgley, akit a Harry Potter filmekből és a Molin Rouge-ból ismert Jim Broadbent alakít – nem tehetek róla, de én mindig jó kedvre derülök, ha meglátom az arcát egy filmben.
Közben még meg kell küzdeniük Rassouli királlyal (Antonio Banderas), akiről kiderül, hogy igen nyomós okból gyűlöli Dr. Dolittle-t – ő az apósa.
Ennél többet nem akarok lelőni a sztoriból, ami, ha nem Dolittle-feldolgozásként nézem, akkor tényleg szórakoztató, sok poénnal, a látvány pedig csodálatos.
Na és persze ott a sztárparádé, igaz, a szinkron miatt a magyar nézők lemaradnak Emma Thompson, Rami Malek, Ralph Fiennes vagy épp Selena Gomez (hang)játékáról. Szerencsében a magyar hangok is remekek. A teljesség igénye nélkül Fekete Ernő, Rátóti Zoltán, Németh Gábor, Kovács Nóra, Galambos Péter, Kocsis Mariann, Kautzky Armand, Csifó Dorina, Csuha Bori – Básti Juli pedig a sárkány hangjaként különösen kellemes meglepetés. A teljesség kedvéért említsük meg, hogy a magyar szöveg Speier Dávid munkája, a szinkront pedig Dóczi Orsolya rendezte.
A show jelentős részét elviszik az állatok, és bármilyen fura is kimondani,
ha Dolittle-t kivesszük a képletből, ez a film tulajdonképpen nem egyéb, mint a Harry Potter – Legendás Állatok filmek (amúgy jól sikerült) remake-je.
Hiszen az alap ugyanaz: van egy különc tudós, aki az állatokkal jobban kijön, mint az emberekkel. Még egy botsáska is feltűnik, amiről azonnal a bólintér jut az ember eszébe. De ez nyilván teljesen véletlen egybeesés. Vagy mégsem?
