KULT
A Rovatból

Müller Péter Sziámi: Soha nem voltam semelyik politikai oldal papagája

A népszerű költő-énekes szerint a politikai csasztuskák nem költőhöz méltóak, nem tartja magát lázadónak, és kiderült, hogy az építészet is érdekli. Koncertekről, közéletről is beszélgettünk, no meg arról: mi a magyar?


A közelmúltban új albummal jelentkezett a Sziámi AndFriends. Ebből az alkalomból kérdeztük Müller Péter Sziámit.

– Régen, ha kijött egy album, hatalmas esemény volt. Ha megjelent a bakelit, vagy később a CD, az egy szertartás volt: elmentünk megvásárolni a boltba, vagy a koncerten, dedikáltattuk. Manapság a legtöbb esetben az album azt jelenti, hogy feltöltenek egy csomó dalt az internetre. Mennyire változott az, ahogy te mint alkotó gondolsz egy albumra?

– Az egészen biztos, hogy mostanában dalonként születnek meg a programok. Amikor összegyűlik valamennyi – nem is biztos, hogy csak annyi, amennyi egy albumhoz kell, de úgy érezzük, hogy közte van egy album – akkor kiadjuk.

Szerencsére a mi közönségünk valamiért még hajlamos megvenni fizikailag is.

Úgyhogy mi most is nyomtuk CD-t, ami már a március 1-jei, Gödör-koncerten is kapható lesz.

– Régen az igazán jó albumoknak volt egy íve, nem volt teljesen véletlen, hogy milyen sorrendben követték egymást a dalok. Most viszont lehet, hogy nem is abban a sorrendben játsszuk le őket, ahogy te megálmodtad. Mennyire figyelsz még arra, hogy a dalok kiadjanak valami kerek egészet?

– Én hiszek a szólás és a hallgatás szabadságában. Mindenki úgy hallgatja, ahogy akarja. De az előbb is erre próbáltam utalni: hogy ha felgyülemlenek a dalok, megnézzük Kirschner Péterrel, vannak-e köztük olyanok, amik összetartoznak, vagy olyan kontrasztok, amiknek egymás mellé kell kerülniük. A Gyere te bárki szerintem egy értelmezhető, kerek egész.

– Az album címadó dalán furcsa kettősséget érzek. A zene balkáni hangulatot ébresztő, vidám, de a szöveg meglehetősen keserű, kicsit mintha búcsúzás lenne. Vagy ezt csak én magyarázom bele?

– Ezt te. (nevet) Nekem ez nem búcsúzós hangulat, hanem arról szól, hogy megnyílik a világlélek. Amikor például az ember berúg, megmámorosodik valamitől, akkor azt mondja, hogy

nem azért fetrengek a sárban, mert egy részeg disznó vagyok – aminek szintén néha tud hangulata lenni –, hanem azért, mert sárból vétettem, és akkor mi ott egyek vagyunk.

Ez a központi motívuma. Nem az élettől való búcsúzás van benne. Egy kicsit az igen, hogy néha el kell búcsúzni emberektől, mert egy szerelem vagy egy barátság ellehetetlenül. Az benne van.

– A dal talán legkeserűbb sora így hangzik: „Üssetek még, régi barátok.”

– Erről beszélek. Az ember tudattalanul ír verset, és én előbb vagyok költő, mint rockénekes. Ihletett állapotba kerülsz, és írás közben nem mérlegelsz. Aztán a végén meg kell nézni, hogy helyükön vannak-e a szavak.

De ezt én is néztem, és azt hiszem, ebben a sorban visszaköszönt egy csalódottság, hogy meddig tud elmenni a kommentelők népe. Volt ilyen élményem mostanában, hogy sok-sok embert az mozgósított gyalázkodásra meg számonkérésre, hogy én miért állok szóba a másik oldalról emberekkel. Soha nem tartoztam semmilyen oldalhoz, nem voltam semmilyen politikai oldal papagája, mindig azt mondtam, amit éreztem. Ez pedig megrökönyödést okoz hol az egyik, hol a másik oldalon. Ezzel nem törődök, soha nem írok politikus dolgokat. Ha jön egy ihletett pillanat, akkor megszületik magától, de nem írok soha programverseket.

Azt is sokszor elmondtam, hogy aki megszólít, azzal szóba kell állni.

Aki kezet nyújt, azzal akkor is kezet kell rázni, ha nem ugyanazt gondoljátok. Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el.

Ez nem olyan rossz alapelv, más kérdés, hogy milyen következtetéseket vonsz le, mire jó ez, hogy megismered a másképp gondolkozó véleményét.

De születtek olyan szélsőséges megnyilvánulások, amikre már nem tudtam semlegesen reagálni, eltávolítottam azokat az embereket, akik rendíthetetlenül gonoszak és ostobák lettek – arra az adott pillanatra, mert mint tudjuk az emberek alapvetően jók.

– Azért izgalmas, amit mondasz, mert azt gondolom, hogy azon egyre kevesebb dalszerzők egyike vagy, akinek a szövegei nagyon is politikusak, csak nem pártpolitikai értelemben.

– Amikor a nyolcvanas években írtam a dalokat a Kontrollcsoporttal, az URH-val vagy a Sziámival, akkor az én fejemben soha nem motoszkált, hogy amit írok, az valami közéleti üzenet. A politika rohadtul nem érdekelt. Pontosan ismertem a természetét és azt gondoltam, hogy ez nem az én terepem. Ha az ember költő, akkor nem tartozhat semelyik politikai táborhoz. Én a költészetben vagyok tag.

Utólag azt vettem észre, hogy mindenki dicsér azért, mert bátorságot tanúsítottam. De erre az volt a válaszom, hogy köszönöm szépen, jól esik, meg az ember persze próbál vagány lenni és maradni. Viszont nagyon fontos, hogy az én megélésem szerint ezek nem közéleti, hanem közérzeti sorok.

Belőlem mindig az jön vissza, amiről az emberekkel beszélek, amiről olvasok.

Sosem az az elhatározás, hogy most írok egy csasztuskát, amiből amúgy egyre több van, és egyik gagyibb és trágárabb, mint a másik.

Ez az a híg szar, amiről ha ember azt gondolja magáról, hogy költő – márpedig én hároméves korom óta azt gondolom magamról, és csak a harmincas éveimben csöppentem bele a rock and rollba –, akkor nem engedheti meg magának.

– Ennek ellenére valahogy a szövegeid és a dalaid nagyon alkalmasak arra, hogy az ember azokon keresztül megélje bizonyos lázadásait, legyen az lázadás a szüleink ellen, vagy akár a rendszer ellen. Te ezek szerint valójában nem lázadsz?

– Látszólag nagyon egyszerű, de mégis nagyon bonyolult. Én egy abszolút szabadúszó, szabadon gondolkodó ember vagyok. Ez a lényege. De ez nem valami tökösség, hanem ilyen a természetem. El sem tudom képzelni, hogy ebben korlátozzanak.

Mostanában különösen bizarr dolog a szólásszabadságról, vagy annak hiányáról beszélni, mert 1994-ben megnyílt valami (az internet), ami aztán azóta rákosan elburjánzott, amit szólásszabadságnak, vagy szólásszabadosságnak hívhatunk. Ez az, amiről az előbb is beszéltem.

A kommentszekciók népe úgy gyakorolhatja a szólásszabadságot, ahogy akarja, és ahogy tudja: borzalmas helyesírással, hihetetlen tévedésekkel, gondolatszegénységgel.

Nem kérdés már, hogy amit az ember gondol, vagy ami az indulata, azt egyszerűen odaöntheti a freudi lélekhálóba, ami ma világhálónak hívnak, de ez mindig is létezett. Mindig is egy volt a világlélek.

Ha kimondod azt, amit érzel vagy amit gondolsz, akkor feltehetőleg helyből – legalábbis bizonyos részletekben, vonatkozásokban – szembe kerülsz a hatalommal, a fennálló renddel, attól függetlenül, hogy az micsoda. És ez a részemről semmiképp sem azért van, mert valamilyen eszme uszályába kerültem, vagy személyében utálok egy vezető személyiséget. Más kérdés, hogy valaki szimpatikus, valaki pedig nem. Ha ez lázadás, akkor lázadó vagyok.

– Nekem az albumról a kedvencem a Mi vagyunk a magyarok, amin Másik János és Petrik Ádám is közreműködik zenészként. Látszólag egy borzasztóan egyszerű ötlet, amire azt mondja az ember, „nekem ez miért nem jutott eszembe”, közben pedig nem is lehetne ennél jobban megragadni azt az abszurditást, ami ma Magyarországon zajlik. És számomra sokkal szimpatikusabb, kifejezőbb és sokrétűbb, mint a direkt megközelítések, mondjuk egy Majkáé.

– Nagyon jó kis alapszabály, amit kimondtál: ez a műfaj nem tűri a direktet, napi politizáslást. A lázadást természetesen igen, a vélemény kimondást annál inkább. Nekem a kedvenc szerzőim Cohen és Dylan, vagy Lennon, akiknek mindig volt társadalmi, közérzeti mondanivalójuk.

Ez persze nagyon könnyen át tud alakulni közéletivé, de az már nem az én üzenetem, hanem a felhasználói oldal. Bármire fel lehet használni egy dalt.

Számos tüntetésen énekelték különböző szerzeményeimet, amire nekem a világon semmi ráhatásom nincs már.

Ami a konkrét dalt illeti, annak a kiinduló pontja egy babitsi gondolat. Valahogy úgy hangzik – nem szó szerint –, hogy igenis érdemes kutatni azt, hogy mi a magyar. Minél többet tudjunk meg az eredetünkről, a kalandjainkról. De azt megkérdezni, hogy „te magyar vagy-e?”, vagy erőszakkal definiálni, hogy ki számíthat magyarnak, az nettó gonoszság és ostobaság, és tudjuk, meddig vezethet.

Én nyelvésznek készültem, és nagyon foglalkoztatott a nevek eredete. A magyar családneveknek van egy nagyon combos csoportja, ami más nemzeteknek a nevei. Magyar emberek, akiknek a magyarsága megkérdőjelezhetetlen, hiszen magyarul beszélnek, sokan közülük ismertek, letettek az asztalra valami elismerésre vagy felháborodásra méltót. Őket úgy hívják, hogy olasz, német, török, orosz, lengyel, cigány, vagy úgy, hogy görög. Tehát a magyar történelemnek azt a nagy vonulatát képviselik, amikor különböző nemzetiségű emberek hozzánk csapódtak, magyarrá lettek, és ők is magyarok. Mindannyian magyarok vagyunk, ezen a szinten ez nem kérdés.

– Mik az idei tervek, mikor lesz koncert?

– Nem akarom elkiabálni, de nagyon sűrű és szép évnek ígérkezik 2025. Most szombaton, március 1-jén lesz az első pesti koncertünk a Gödör Klubban. Ide nem hívtunk vendéget. Az új lemezről is játszunk néhány számot, de zömében azokat a kedvenceket adjuk elő, amiket muszáj lejátszani, ha nem akarjuk, hogy megverjenek.

Hagyomány nálunk, hogy mindig mindenhová viszünk magunkkal előzenekarnak egy tehetséges fiatal bandát. Ezúttal a Szelid zenekar tart velünk.

Fontos, hogy február 27-én, azaz csütörtökön 13 órától a Petőfi Rádióban lesz a Hajrá Magyarokban egy lemezbemutató beszélgetés és élő zenélés Mák Katával.

– Távlati tervek?

– Áprilisban lesz egy nagy koncert, ahol a Pink Floyd Projecttel játszunk az Erkelben. Jön a tavaszi klubturné, utána fesztiválszezon, sokfelé fogunk játszani. Az utolsó a Sziget Fesztivál lesz, ahol immár 30 éve mi adjuk a záró koncertet.

De én igazából máig szabadidőzenész vagyok. Főállásban egyébként színházat írok, fordítok, rendezek. Darabokat, darabokba dalokat. Most volt a bemutatója a Tolcsvay Lászlóval közös, Koldus és királyfiból készült musicalnek. Nagy Viktor rendezte, akivel régóta alkotói hármast alkotunk.

Pillanatokon belül, március 28-án lesz bemutatója A mágus című darabunknak. Sebestyén Áron írta, Szabó Máté rendezi, én a dalszövegeket követtem el.

Fordítok egy darabot, ami téli bemutató lesz a Magyar Színházban. Borzasztó nehéz és jó meló, de ezt még nem árulhatom el, micsoda. Összesen több mint tíz különböző darabomat játsszák különböző társulatok.

Egyik legközelebbi barátom volt Szakcsi-Lakatos Béla, nagyon sokat koncerteztük duóban itthon és külföldön. Sajnos Béla elment. Felhívott a zseniális fia, Szakcsi-Lakatos Róbert, komponált egy dalt az apja emlékére, és felkért, hogy írjak rá szöveget. Ezt most fejeztem be.

Gubik Petrával is folyamatosan dolgozom. Én írtam az első lemezét Szirtes Edina Mókussal.

Ezen kívül még két projekt van az életemben, amit fontosnak tartok bár nem ennyire populáris. Az egyik, hogy az elmúlt két-három évben több mint 130 magyar faluban jártunk a Romano Drommal zenéltünk, beszélgettünk, dalt írtunk a gyerekekkel. A legszegényebb magyar településekről van szó.

A másik egy építészeti projekt Bihari Ádám barátom vezetésével fiatal szakemberekkel, akik elkötelezettek a környezettudatos építészet mellett. A vályogházak szerelmese vagyok. Laktam is jó pár évig Zalában egy vályogházban. Meggyőződésünk, hogy ha Magyarország nagyon gazdag egyetlen nyersanyagban, ez az agyag.

Ami nagyon rosszul hasznosul, mert nem készítünk belőle terméket, a multik feldolgozzák és kiviszik, vagy elviszik, külföldön feldolgozzák és a készterméket visszahozzák magas árréssel eladni nekünk.

Pedig korszerű, környezetbarát és egészséges. Lehetne rá építeni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Itt még a TikTok-generáció is figyel – Rendhagyó irodalomórán jártunk a New York Kávéházban
Juhász Anna irodalmár órái 2017-es indulása óta hatalmas népszerűségnek örvendenek. Azóta több mint száz alkalommal tartott olyan órákat, ahol a diákok személyesen is megismerkedhetnek a kávéházi irodalom különleges világával.


Nyüzsgő diákhangok, izgatott tekintetek lepik el a New York Kávéház Vörös-termét, ahol most éppen egy taksonyi iskola nyolcadik osztályos diákjai várják Juhász Anna irodalmár és kulturális menedzser nem mindennapi tanóráját. A program 2017-es indulása óta Anna több mint száz ilyen rendhagyó irodalomórát tartott már a New York Kávéházról a helyszínen, programja pedig hatalmas népszerűségnek örvend.

Egy-egy tanév elején a program meghirdetésekor annyian jelentkeznek, hogy beosztani is nehéz az iskolákat. Közöttük vannak vidéki és fővárosi intézmények egyaránt, sokan több száz kilométert is utaznak ezért a lehetőségért. Ilyenkor Annáék a tanárokkal közösen gondolkodva kitalálják, hogy milyen programokkal lehetne egybekötni még az alkalmat, milyen helyszínre tudnak még átmenni, ami izgalmas lehet irodalmilag. Az ékkő viszont, ahogy Anna fogalmaz, mindig az, hogy

a gyerekek el tudnak jutni a New York Kávéházba, és egy picit közelebbről megismerhetik azoknak a műveknek a hátterét, amelyek itt születtek.

Elhangzik Kosztolányi és Karinthy neve, akik a Kávéház előtt ismerkedtek meg, és megtudjuk, hogy sok híres lap szerkesztősége volt az épületben. Anna változatos történetekkel, érdekes legendákkal fűszerezi az órát, miközben nemcsak a Vörös Szalonban ülünk, hanem elsétálunk a Hotel lobbyjába - a New York Palota egykori legendás aulájába - és a Kávéház patinás belsejébe is.

A rendhagyó irodalomórákra mindenféle korosztályú iskolai csoportok jönnek.

A tizenkettedikes diákoknak például a kávéházi irodalomról szóló érettségi tétel miatt lehet érdekes egy ilyen alkalom.

„Sokan emiatt az érettségi előttre időzítik a látogatást a kávéházban, hogy valami pluszt, valami történeti adalékot kapjanak, és így minél inkább élményszerűen tudják majd az érettségin ezt a tudást visszaadni” – mondja Anna, aki mindig változatosan tartja meg az órákat.

Van, amikor több történetre, több felolvasásra van szükség, ez attól függően változik, hogy az alap műveken felül, mint például A New York-tól a Hungáriáig című kötet, milyen könyveket visz az adott órára.

„Volt olyan osztály, aki eléggé vizuális volt, úgyhogy olyan versek kerültek elő, amik nagyon vizuálisan mutatják be Budapestet. Vagy például Babits Mihály feleségének, Török Sophie-nak azaz Tanner Ilonának a fotográfiáin keresztül is szemléltettem már a mondandómat.” Kissé tehát mindig változik a felépítés, de vannak törzsanyagok, törzsszereplők, akik nemcsak egykoron a New York Kávéházban, hanem egy irodalomórán is törzsvendégnek számítanak. Heltai Jenő, Osvát Ernő, Böhm Aranka vagy Molnár Ferenc minden beszélgetésben fókuszba kerül.

A Kávéház és Anna is nagyon szeretik, és szívükön viselik a programot.

Ez már valami olyan misszió, ami által a magyar diákoknak, fiataloknak is vissza tudjuk adni azt a kávéházi élményt, amelyen keresztül a tankönyveikben szereplő művek és szerzők felélednek.”

– teszi hozzá Anna, aki szerint az órák által kicsit azt érezheti mindenki, hogy ez tényleg több mint egy helyszín. „Ma már úgy hívjuk ezeket, hogy offline terek, miközben régen egy ilyen kávéház volt az élet közepe, és minden, ami itt történt.”

És hogy hogyan élik meg mindezt a diákok?

Egy ilyen rendhagyó irodalomóra átlendülés tud lenni. Sokan el szokták mondani, hogy mennyire tetszett nekik egyáltalán az, hogy bejöttek egy olyan térbe, ahová korábban nem is gondolták volna, hogy be lehet jutni. A diákok így közelebb érzik magukat a századfordulós szerzőkhöz, és így ők is meg tudnak nyílni.

Gyakran előfordul, hogy az órák után a közösségi oldalán keresik fel Annát, és küldik el neki a verseiket, naplórészleteiket.

„Sok diákkal van ezért élő kapcsolatom. Ez egy nagy dolog, hogy egy számukra vadidegen embernek elküldik a verseiket és tanácsot kérnek tizenévesen” – véli Anna. Szerinte még jó helyen van a világ, mert nagyon sokan írnak, és fejezik ki magukat még mindig, nem csak emojikkal, hanem rendes szavakkal. „Ahogy Juhász Gyulától tudjuk: „szavak, szavak csodálatos szavak”, amik tényleg békítenek, és mindent helyre tudnak hozni. Szóval van remény, és ezt nagyon sok ilyen irodalomórán tapasztaljuk.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A nővé operált, éneklő drogkartellvezér sztorija sokaknál kicsapja majd a biztosítékot – Az Emilia Pérez már most filmtörténelmet írt
Az idei díjszezon botrányfilmje rekordot döntött: soha nem jelöltek még 13 Oscar-díjra idegen nyelvű filmet korábban. De vajon meg is érdemelte mindet?


A francia rendező, Jacques Audiard (Halálos szívdobbanás, A próféta, Rozsda és csont, Dheepan: Egy menekült története, Testvérlövészek) új filmje tavaly tűnt fel Cannes-ban, amikor megnyerte a Zsűri Nagydíját (ugyanazt, amit 2015-ben a Saul fia), valamint a legjobb színésznőnek járó elismerést is, ám azt rendhagyó módon nem egyvalaki, hanem többen, a film négy főbb női szereplője, nevezetesen Karla Sofia Gascón, Zoe Saldaña, Selena Gomez és Adriana Paz. Majd jött az Európa Filmdíj decemberben, ahol szintén tarolt, többek között a legjobb európai film fődíja is nála landolt, idén pedig a Golden Globe-on diadalmaskodott, ahol újfent a legjobb film lett, musical/vígjáték kategóriában. Így nem is volt igazán meglepő az sem, hogy az Amerikai Filmakadémia is elárasztotta jelölésekkel, méghozzá tizenhárommal, ezzel pedig egy igen szűk és illusztris, 12 filmet számláló klubba került, olyan nagyságok közé, mint az Elfújta a szél, a Most és mindörökké, a Forrest Gump, a Nem félünk a farkastól, a Mary Poppins, A Gyűrűk Ura: A Gyűrű szövetsége vagy az Oppenheimer.

Mindezen elismerések ellenére az Emilia Pérez mostanra számos kritika, felháborodás és gúny céltáblája lett szerte a világon, egyesek szerint például sosem jelöltek a legjobb film Oscar-díjára ilyen rossz filmet.

S valóban ritka, hogy egy ennyi nominációt kiérdemlő mozgókép a legnagyobb internetes filmadatbázison (IMDb) jelenleg csupán 5.4 csillagon álljon (e sorok írásakor).

A sztori szerint Manitas (Karla Sofia Gascón), egy drogkartell nagyhatalmú vezetője úgy dönt, maga mögött hagyja a bűn világát, s új életet akar kezdeni, méghozzá nőként. Felbéreli a dörzsölt, de mellőzött ügyvédet, Ritát (Zoe Saldaña), hogy busás honoráriumért szervezzen meg mindent, ami ehhez kell: keressen egy profi orvost, aki elvégzi a nemátalakító műtétet, szervezze meg a régi énje „halálát”, illetve helyezze biztonságba a feleségét, Jessit (Selena Gomez) és a két gyereküket.

Rita eleget is tesz mindennek, s Manitas immár teljes értékű nőként, Emilia Pérez néven kezd új életet.

Eltelik öt év, majd hőseinket újra összehozza a sors. Emilia szeretné újra maga mellett tudni a Svájcba küldött családját, illetve Rita segítségével létrehoz egy alapítványt, amely segít megtalálni a drogháborúk eltűnt áldozatainak holttestét, hogy a családjaik ne éljenek tovább kétségek között, és hogy megadhassák nekik a végtisztességet. S minden menne is szépen, Emilia egyenes úton halad az üdvösség felé, ám a bűnös múlt nem ereszti.

A fenti sztori egy kifejezetten izgalmas és eredeti krimi-drámát sejtet, Jacques Audiard azonban nem elégedett meg ennyivel: pofátlan módon belekeverte mindebbe még a humort (finoman), valamint (és ez akasztott ki sokakat) a musical műfaját is. Bizony, időnként dalra fakadnak és tánclépésekbe kezdenek hőseink a legváratlanabb pillanatokban, így téve az Emilia Pérezt egy felettébb furcsa műfajmixé.

Audiard egyértelműen nem keresi a széles közönség kegyeit, sőt szép nagy feltartott középső ujjal mutat be mindenkinek, hogy nesztek, biztosan nem ezt vártátok, ilyet még nem láttatok.

Az már más kérdés, hogy a filmmel hány embert haragított magára, hiszen olyan vádakkal illették azt az utóbbi időben, mint például hogy rossz színben tünteti fel a mexikóiakat és Mexikót (ahogy egy francia látja az ottani helyzetet), hogy mexikói karaktereket nem mexikói színészekre osztanak (Gascón spanyol, Saldaña dominikai-Puerto Ricó-i származású, Gomez pedig Saldañához hasonlóan az USA-ban született, bár az ő apja mexikói), vagy viccet csinál a transzneműségből és a nemátalakításból (ami az ezen átesetteknek egy rendkívül fontos és bonyolult testi és lelki folyamat). Szóval megkapta rendesen a népharagot.

Az Emilia Pérez kétségkívül nem való mindenkinek, bizonyosan sokakat kiborít majd a formabontó stílusa, a pofátlansága, a filmes műfajok ilyetén elegyítése (az utolsó taktusban még akciójelenetet is kapunk). Azoknak viszont, akik szeretnek kimozdulni a komfortzónájukból, akik olyat keresnek a mozikban, amilyet korábban még nem láttak, és nyitottak az újdonságra, a furcsára, a szokatlanra, azok együtt tudnak majd menni Emiliáékkal. Számukra pedig a legnagyobb ajándék a csodás női szereplőgárda lesz. A valóságban is transznemű spanyol színész, Karla Sofia Gascón még Carlos Gascónként látta meg a napvilágot, és olyan filmekben tűnt fel még férfiként, mint Az 507-es széf (2002), a Mondj igent! (2004), A Noble család (2013) vagy a Vad szív című sorozat (2009-2010). A 2010-es évek végén esett át a nemátalakítás hosszú procedúráján, s természetesen ezután a karrierje is új fordulatot vett.

Az Emilia Péreznek köszönhetően pedig ő lett az első, nyíltan transznemű színész a filmtörténelemben, akit Oscar-díjra jelöltek.

Nem is véletlenül, mivel Gascón érzékenyen és minden bizonnyal a saját tapasztalatait is csatarendbe állítva jeleníti meg Emiliát, akinek meg kell birkóznia ezzel az új élettel.

A film legfőbb erénye azonban mégsem ő (bár körülötte forog minden), hanem a Ritát alakító Zoe Saldaña, aki élete legjobb alakításával lepi meg és kényezteti a nézőket, s valóban egészen fantasztikus a mindent kézben tartani próbáló, először a pénzért, később azonban már elhivatottságból Emilia mellett álló, s őt mindenben támogató ügyvédként.

A nők szerepe tehát ebben a világban kifejezetten hangsúlyos, Audiard-ék pedig odafigyeltek arra is, hogy a négy főbb női karakter négy különféle nőtípust jelenítsen meg.

Azt mindenesetre a bírálók javára lehet írni, hogy a musicalbetétek itt-ott keményen leugranak a filmről (a vaginaplasztikás számot például szívesen felednénk), de szerencsére azért akadnak köztük valóban fülbemászók is, az aláfestő zene pedig kifejezetten színvonalas.

Mindent összevetve tehát elmondható, hogy az Emilia Pérez egy érdekes filmes kísérlet, ami bizonyos elemeiben működik, bizonyos elemeiben nem, mindenesetre imádnivalóan orcátlan, de valóban csak a kísérletező kedvű, csemegékre éhes közönségnek ajánlható tiszta szívvel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Az előadás legfőbb erénye a színészek alakítása – újabb világhírű musical, a Rémségek kicsiny boltja a Pesti Színház színpadán
A Rémségek kicsiny boltja a filmváltozatnál jóval sötétebb, groteszk hororrvígjáték Varró Dani magyar szövegével, remek alakításokkal.


FIGYELEM, A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZ!

A Vígszínház és kistestvére, a Pesti Színház minden évben műsorára tűz valamilyen musicalt. Nem egy zenés előadásuk vált legendássá: A padlás, West Side Story, Óz a csodák csodája, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk. Az elmúlt évadokban láthattuk a Kabarét és a Presser-Dusán szerzőpáros legújabb darabját a Pinokkiót is.

Magyarországon a Rémségek kicsiny boltját alighanem mindenki az 1986-os filmváltozatból ismeri, amelyet a Muppet Show-ból és a Star Wars-filmekből ismert bábos-rendező, Frank Oz jegyez. A film főszereplője Rick Moranis volt, kisebb szerepekben olyan nagy neveket láthattunk, mint Steve Martin, John Candy, Jim Belushi, Bill Murray vagy Miriam Margoyles.

Ám az emberevő űrvirág története ennél jóval korábbról ered.

Frank Oz Howard Ashman és Alan Menken 1982-es musicaljét dolgozta fel, amit viszont Roger Corman 1960-as fekete-fehér vígjátéka alapján készítettek, amiben még nem voltak dalok.

Ez a film is megtalálható angolul a neten. Egyik érdekessége, hogy szerepel benne a nagyon fiatal Jack Nicholson, illetve az a Jackie Joseph és Dick Miller, akik aztán easter eggként bekerültek a Szörnyecskékbe – ők játsszák azt a házaspárt, akikhez a kis szörnyek buldózerrel hajtanak be.

A Pesti Színház úgy döntött, negyven év után ismét műsorra tűzni a zenés horrorparódiát.

A történet főszereplője Seymour (Orosz Ákos) árva gyerek – az 1960-as filmváltozatban még az anyukájával él –, akit a lelencházból vett magához a város csóró részén lévő virágboltjába Mr. Mushnik (Seress Zoltán), hogy olcsó munkaerőhöz jusson. Az üzlet rosszul megy, ráadásul Seymour kétbalkezes segéd. Egy különösen rossz nap végén Mr. Mushnik úgy dönt, lehúzza a rolót. Ám ekkor a bolt eladója, Audrey (Radnay Csilla) megemlíti, hogy Seymour mindenféle egzotikus növényeket nevel, ha kiállítanák az egyiket a kirakatba, talán bevonzaná a vevőket.

Mushnik nem hisz a dologban, de mivel nincs vesztenivalója, ad egy esélyt. Seymour elő is hoz egy furcsa virágot, ami beváltja a hozzáfűzött reményeket, amolyan bioreklámként működik, és pillanatokon belül felfuttatja az üzletet. Seymour elindul a hírnév és a gazdagság felé, és szíve szerelmét, Audrey-t is sikerül elhódítani a szadista fogorvostól, Scrivellótól (Brasch Bence).

A sikernek azonban ára van. A növényről ugyanis kiderül, hogy húsevő, és annak is válogatós: kizárólag emberi vért, sőt, húst fogyaszt.

Mi több, beszélni is tud, és igen követelőző. Seymournak meglehetősen bizarr döntéseket kell hoznia, hogy ellássa kis kedvencét – és jövője zálogát – megfelelő “táppal”.

A nem kicsit dilis történetet Varró Dani szellemes fordításában Novák Eszter vitte színpadra sok popkulturális kikacsintással. A darab “kórusa”, Kovács Patrícia, Majsai-Nyilas Tünde és Márkus Luca jelmeze a Grease-hez hasonló musicalek giccses világát idézi. Brasch Bence motorozó, szadista fogorvos figurája Michael Jacksonként táncol. A virágboltos Mushnik és Seymour kettőse helyenként a Hegedűs a háztetőn hangulatát és zenei világát idézi meg. Maga a virágbáb a Muppet Show-ban is elmenne.

Az előadás legfőbb erénye persze a színészek alakítása. Orosz Ákos sokadszor bizonyítja, milyen jól állnak neki az esetlen vígjátéki figurák.

Persze aki rendszeresen jár a Vígbe, tudja, hogy Orosz drámai szerepekben is épp úgy megállja a helyét.

Seres Zoltán nagy kedvencem. Aki Antall Józsefként ismerte meg a Blokádból, annak fura lehet Mr. Mushnikként, de itt is megmutatja, milyen sokrétű művész.

Radnay Csilla is azok közé tartozik, akik drámában, vígjátékban egyformán otthonosan mozognak, és mindezek tetejébe nagyszerűen énekel.

Említést érdemel még Szántó Balázs, aki több apró szerepben tűnik fel időről időre.

Néhány apróság volt, ami nem tetszett. Ezek egy része – mint a helyenként félrecsúszott hangok – remélhetőleg javulnak, ahogy összecsiszolódik a produkció. Viszont volt egy momentum, amit szóvá kell tennem. Véleményem szerint azok, akik nem látták a 86’-os filmet, nem fogják érteni, hogy a hölgytrió egyes jelenetekben miért jelenik meg kifejezetten csinosan, máskor pedig szakadt utcalányként. A darabban nem sikerült olyan jól érzékeltetni ezt a kettősséget, mint a filmvásznon.

Nem tudni, a darabválasztásnak van-e bármi köze ahhoz, hogy a 86’-os filmben Rick Moranis magyar hangja a teátrum jelenlegi direktora, Rudolf Péter volt.

Mindenesetre a színpadi változat több ponton is különbözik mindkét filmtől, jóval sötétebb azoknál. Az egyik különbség, hogy a Frank Oz féle filmben szerepel egy mazcochista páciens. Ő a színdarabban nem tűnik fel – az 1960-as filmben viszont igen. A másik nagy különbség a befejezés. A musical eredeti végét a tesztvetítéseken a közönség túl komornak ítélte, ezért a film egyfajta happy enddel végződik. A Pesti Színházban ennél groteszkebb a történet végkicsengése, de hogy pontosan mi az, nem árulom el. Már csak ezért is érdemes jegyet venni az előadásra.

Aki szeret önfeledten szórakozni, és el tudja fogadni, hogy egy színdarab nem a lét nagy titkait boncolgatja, nem fogja megbánni.

Fotó: Dömölky Dániel, Pesti Színház


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Oscar-díj 2025: Az Anora tarolt, de A brutalista is három díjat zsebelt be
A magyar Oscar viszont elmaradt: Jancsó Dávidot A brutalista vágójakét jelölték a díjra, de végül nem ő, hanem, Sean Baker, az Anora rendezője, írója és vágója kapta az aranyszobrot.


Magyar idő szerint hétfő hajnalban átadták az idei Oscar-díjakat. 2025-ben a 97. Oscar-díjátadót rendezték meg a Los Angeles-i Dolby Színházban. Az esemény házigazdája a népszerű humorista, Conan O’Brien volt, aki most debütált a szerepben.

Az idei Oscar-gála legnagyobb győztese az Anora lett: hat jelöléséből ötöt díjra váltott, a legjobb film mellett ugyanis megnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendezés, legjobb női főszereplő és a legjobb vágás díját is.

A legjobb vágás kategóriában magyar jelölt is volt, Jancsó Dávidot A brutalista vágójakét jelölték a díjra, de így végül nem ő kapta az aranyszobrot.

A brutalista alkotói ugyanakkor nem szomorkodhatnak, a film tíz jelöléséből hármat díjra váltott: megnyerte a legjobb férfi főszereplő, a legjobb operatőr és a legjobb eredeti filmzene díját.

A legtöbb, összesen 13 jelölést begyűjtő Emilia Pérez azonban csak két díjat kapott az este folyamán, ami annak tükrében nem olyan meglepő, hogy a főszereplője komoly botrányba keveredett a díjátadó előtt a korábbi rasszista posztjai miatt.

De elmaradt Demi Moore nagy visszatérése is, a legjobb női főszereplő kategóriában ugyanis Mikey Madison (Anora) győzedelmeskedett.

Az este másik nagy vesztese a Bob Dylan-életrajzi film, a Sehol se otthon lett, amely tíz jelöléséből végül egyet sem tudott díjra váltani.

Legjobb film:

Anora

• A brutalista (The Brutalist)

• Sehol se otthon (A Complete Unknown)

• Konklávé (Conclave)

• Dűne: Második rész (Dune: Part Two)

• Emilia Pérez

• I’m Still Here

• Nickel Boys

• A szer (The Substance)

• Wicked

Legjobb rendező:

Sean Baker (Anora)

• Brady Corbet (A brutalista)

• James Mangold (Sehol se otthon)

• Jacques Audiard (Emilia Pérez)

• Coralie Fargeat (A szer)

Legjobb női főszereplő:

• Cynthia Erivo (Wicked)

• Karla Sofía Gascón (Emilia Pérez)

Mikey Madison (Anora)

• Demi Moore (A szer)

• Fernanda Torres (I’m Still Here)

Legjobb férfi főszereplő:

Adrien Brody (A brutalista)

• Timothée Chalamet (Sehol se otthon)

• Colman Domingo (Sing Sing)

• Ralph Fiennes (Konklávé)

• Sebastian Stan (The Apprentice – A Trump-sztori)

Legjobb női mellékszereplő:

• Monica Barbaro (Sehol se otthon)

• Ariana Grande (Wicked)

• Felicity Jones (A brutalista)

• Isabella Rossellini (Konklávé)

Zoe Saldana (Emilia Pérez)

Legjobb férfi mellékszereplő:

• Yura Borisov (Anora)

Kieran Culkin (Rokonszenvedés)

• Edward Norton (Sehol se otthon)

• Guy Pearce (A brutalista)

• Jeremy Strong (The Apprentice – A Trump-sztori)

Legjobb eredeti forgatókönyv:

Anora

• A brutalista

• Rokonszenvedés

• Szeptember 5.

• A szer

Legjobb adaptált forgatókönyv:

• Sehol se otthon

Konklávé

• Emilia Pérez

• Nickel Boys

• Sing Sing

Legjobb vágás:

Anora

• A brutalista

• Konklávé

• Emilia Pérez

• Wicked

Legjobb operatőr:

Lol Crawley – A brutalista

• Dűne: Második rész

• Emilia Pérez

• Maria

• Nosferatu

Legjobb hang:

• Sehol se otthon

Dűne: Második rész

• Emilia Pérez

• Wicked

• A vad robot

Legjobb filmzene:

A brutalista

• Konklávé

• Emilia Pérez

• Wicked

• A vad robot

Legjobb rövidfilm:

• A Lien

• Anuja

I’m Not a Robot

• The Last Ranger

• The Man Who Could Not Remain Silent

Legjobb animációs rövidfilm:

• Beautiful Men

In the Shadow of the Cypress

• Magic Candies

• Wander to Wonder

• Yuck!

Legjobb animációs film:

Áradás

• Agymanók 2.

• Egy csiga emlékiratai

• Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja

• A vad robot

Legjobb dokumentumfilm:

• Black Box Diaries

No Other Land

• Porcelain War

• Háttérzene államcsínyhez (Soundtrack to a Coup d’Etat)

• Sugarcane

Legjobb rövid dokumentumfilm:

• Death by Numbers

• I Am Ready, Warden

• Incident

• Instruments of a Beating Heart

The Only Girl in the Orchestra

Legjobb külföldi film:

I’m Still Here

• Lány a tűvel (The Girl with the Needle)

• Emilia Pérez

• A szent füge magja (The Seed Of The Sacred Fig)

• Áradás (Flow)

Legjobb production design:

• A brutalista

• Konklávé

• Dűne: Második rész

• Nosferatu

Wicked

Legjobb jelmez:

• Sehol se otthon

• Konklávé

• Gladiátor II.

• Nosferatu

Wicked

Legjobb haj és smink:

• A Different Man

• Emilia Pérez

• Nosferatu

A szer

• Wicked

Legjobb speciális effektusok:

• Alien: Romulus

• Better Man: Robbie Williams (Better Man)

Dűne: Második rész (Dune: Part Two)

• A majmok bolygója: A birodalom (Kingdom of the Planet of the Apes)

• Wicked

Legjobb eredeti dal:

El Mal (Emilia Pérez)

• Mi Camino (Emilia Pérez)

• Like a Bird (Sing Sing)

• Never Too Late (Elton John: Never Too Late)

• The Journey (The Six Triple Eight)


Link másolása
KÖVESS MINKET: