KULT
A Rovatból

„Csúnya sötétnek” csúfolták, majd szépségkirálynő lett, 36 éves korára már kétszer elvált, de most boldogabb, mint valaha – Eva Longoria 50 éves

Állítása szerint Jennifer Lopez jelölte ki neki a sikerhez vezető utat, majd, miután befutott színésznőként, megszerezte a mesterdiplomáját. Egy nem mindennapi karrier története…


Eva Jacqueline Longoria 1975. március 15-én született a texasi Corpus Christiben, és ott is nőtt fel. Családjának texasi gyökerei egészen 1603-ig nyúlnak vissza, amikor az egyik őse, Lorenzo Longoria Spanyolországból áthajózva megérkezett az Újvilágba. 1767-ben aztán Eva valamelyik sokadik ükapja ajándékot kapott a spanyol királytól: egy közel 4000 hektárnyi földet a Rio Grande mentén, amely több mint egy évszázadon át a családja tulajdonában maradt.

Eva a negyedik lány volt a családban Elizabeth, Emily és Esmeralda után. Édesanyjával, Ellával és édesapjával, Enriquével mindannyiuk neve E betűvel kezdődik, Eva elmondása szerint pedig ezt a családi hagyományt még az anyai nagymamája vezette be. „Az anyukám testvéreinek nevei is mind E betűvel kezdődnek. Az összes nagynéném, Elda, Elsa, Edna és a többiek. Kilencen vannak. Őrület” – mestélte erről egy interjúban.

Eva római katolikus neveltetésben részesült egy abszolút angol nyelvű közegben, csak a harmincas évei közepén tanult meg spanyolul.

Gyerekként ő volt a legsötétebb bőrű a családban, a nővérei ezért gúnyból „la prieta fea”-nak hívták, ami spanyolul annyit jelent, hogy „a csúnya sötét”. Eva mindenesetre gyakran beszél arról, mennyire élvezte, hogy egy farmon nőhetett fel.

„Ez tényleg egy ajándék. Megbecsülöd a természetet, az állatokat, a kertészkedést és azt, hogy honnan származik az élelmiszer. Apám soha nem engedte, hogy gyorséttermi kaját együnk, mert annyi zöldséget termesztettünk. Azt mondta, nincs okunk arra, hogy valaha is étterembe menjünk. A sárgarépát a földből húztuk ki, és csak úgy megettük. Még a piszkot sem mostuk le róla. Vademberek voltunk a farmunkon. Egész nap rohangáltunk” – emlékezett vissza Eva erre az időszakra.

A belső és külső szépség

Eva gyermekkorára az egyik legnagyobb hatást az értelmi fogyatékos nővére, Elizabeth gyakorolta, akit mindenki csak Lizának hívott. Az édesanyjuk eltökélt szándéka volt, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa a lányai számára. Olyannyira, hogy gyógypedagógus lett, és elérte azt is, hogy Liza állami iskolába járjon. „Egy speciális igényű testvérrel felnőni önzetlenné tesz. Először mindig másokra gondolsz” – mondta egy interjúban Longoria.

Annak ellenére, hogy az apjuk, Enrique szerszámgépészként és farmerként dolgozott, és az anyjuknak, Ellának is teljes munkaidős állása volt, az anyagi lehetőségeik szűkösek voltak. Évekkel a quinceañerája (a latinok hagyományos felnőtté válási ünnepsége) előtt Eva rájött, hogy nem lesz pénz a partira. Állítólag még 15 sem volt, amikor lenyúlta a nővére személyi igazolványát, amivel munkát vállalt egy Wendy's gyorsétteremben, hogy elég pénzt keressen az ünnepségre (majd összesen három évig dolgozott ott részmunkaidőben).

A Roy Miller Gimnáziumban Eva nemcsak három sportágat (kosárlabdát, atlétikát és tornát) űzött egyszerre, hanem bekerült a szurkolócsapatba és a fődobosok közé is. Ezek a tanórán kívüli tevékenységek vezettek ahhoz, hogy a Kingsville-i Texas A&M Universityn pompomlány-ösztöndíjat kapott.

1998-ban az akkor 23 éves Eva Longoria fejére pedig korona került, ugyanis megnyerte a Miss Corpus Christi címet.
„Mindig csodálatos, ha szépnek mondanak, vagy ha a legszebbek listáján szerepel az ember. Közhelyes azt mondani, hogy a szépség belülről fakad, de tényleg így van. Nincs szebb egy nőnél, ha magabiztosságot, intelligenciát és önállóságot tud sugározni. És ez nem feltétlenül a sminkből és a frizurából fakad, hanem abból, hogy tudod, ki vagy. Ez a szépség abból fakad, hogy erős vagy a munkádban és stabil a kapcsolataidban. Annyi minden van, amivel én személy szerint azonosulni tudok a szépséggel kapcsolatban, és szerintem ennek nagyon kevés köze van a külsőhöz, de én már idősebb vagyok. Odáig fejlődtem, hogy tényleg megértettem és tudom, hogy a szépség egy mélyről jövő állapot, és nagyon kevés köze van a felszínhez” – nyilatkozta később.

Azt tervezte, hogy a kineziológiából szerzett alapdiplomája után sportorvosi mesterdiplomát szerez, a szépségkirálynői koronával járó díjak egyike azonban egy repülőjegy volt Los Angelesbe, hogy részt vehessen egy rangos modell- és tehetségkutató versenyen. Eva úgy döntött, szerencsét próbál, a megmérettetés végére pedig összesen 28 ügynök akarta képviselni őt, így Longoria másik szenvedélyének, a színészetnek is hódolhatott végül.

A nyughatatlan sztárjelölt

„Emlékszem, hogy amikor megérkeztem Hollywoodba, azonnal meg akartam nézni a híres táblát a hegyoldalon. Minden vágyam az volt, hogy ott éljek, és hogy amikor hazaírok az anyukámnak, a borítékon a kaliforniai Hollywood lehessen a címem” – mesélte Eva, a siker azonban egyáltalán nem jött könnyen. Hogy meg tudjon élni, először egy fejvadászcégnél dolgozott (majdnem négy éven keresztül), elmondása szerint egyébként nagy sikere volt ebben a szakmában is.

Longoria később nyilvánosan is elismerte, hogy Jennifer Lopez inspirálta őt a karrierje elején. „Jennifer olyan sok ajtót tört be, hogy mi már könnyebben tudtunk belépni rajtuk. Ezt ő érte el, és nem voltak éppen könnyűek azok az ajtók." Ettől függetlenül a spanyolajkúaknak kínált szerepekből továbbra sem lehetett Dunát rekeszteni Hollywoodban. Eva nagy álma eleinte az volt, hogy állandó szerepet kapjon egy szappanoperában. Ez az vágya pedig össze is jött pár évvel később, de előtte még kipróbálta magát néhány sorozatban.

Először 2000-ben lehetett őt látni a Beverly Hills 90210 utolsó évadában egy légikísérő szerepében, majd ugyanebben az évben a General Hospitalban is feltűnt. S bár ezek kvázi statisztaszerepek voltak, arra mégis elegendőnek bizonyultak, hogy 2001-ben valóra váljon az álma, és felkérjék az 1973 óta futó Nyughatatlan fiatalok című szappanoperában Isabella szerepére, akit két éven és 303 epizódon keresztül alakított, egészen 2003-ig.

Született színésznő

A Nyughatatlan fiatalok pedig tényleg meghozta a szerencséjét, hiszen felkeltette az érdeklődését egy tervezés alatt álló, új ABC-sorozat, a Született feleségek alkotóinak, akik őt választották ki Gabrielle Solis szerepére, s ezzel végleg a sztárok közé emelték Longoriát.

A 2004-ben startolt sorozat gyorsan aratott óriási sikert, ami megmaradt egészen 2012-ig, amikor nyolc évad után véget ért a Lila Akác köz lakóinak története (bár mostanában felmerült egy folytatás vagy reboot ötlete…).

A többi főszereplőnőt, Teri Hatchert (Tango és Cash, Lois és Clark, A holnap markában), Marcia Crosst (Melrose Place, Everwood) és Felicity Huffmant (A szerencse forgandó, Az aranykor, Magnólia, Esti meccsek, Frasier: A dumagép) akkor már jól ismerte a mozis és a tévénéző közönség, Eva Longoria azonban teljesen ismeretlen volt, de ebből semmilyen hátránya nem származott. A dögös, csalfa és pimasz latin feleség szerepében üstökösként robbant be a legnagyobb tévésztárok közé, s az sem véletlen, hogy az alakításáért Golden Globe-ra jelölték 2006-ban (ahogy egyébként a másik három partnernőjét is abban az évben, az öt jelöltből négyet ők tettek ki, mégis a nevető ötödik, azaz Mary-Louis Parker került ki győztesen közülük a Nancy ül a fűben című sorozatért).

A Született feleségek sugárzása alatt természetesen a mozifilmek alkotói is lecsaptak rá, meg kellett lovagolni a tévés népszerűséget. Eva első szélesvásznú filmje a 2005-ös Nehéz idők című akció-krimi lett, amelyben Christian Bale, Freddy Rodriguez és J.K. Simmons voltak a partnerei, még nagyobb sztár volt már azonban a 2006-os A testőrben, itt Michael Douglasszel és Kiefer Sutherlanddel játszhatott együtt. A 2007-es Agyő, nagy Ő után pedig 2008-ban már övé lehetett az abszolút főszerep a Csak a testeden át című fantasy-vígjátékban.

Inkább dirigálni szeret

A közéletben játszott szerepei messze túlmutattak ezen a néhány nevezetes mozgóképes szerepén, és ahogy a csillaga egyre magasabbra emelkedett, elkezdett felbukkanni a férfi és női divatmagazinok kiemelt reklámkampányaiban, valamint a Vogue, a People, a Harper's Bazaar és a Marie Claire számos címlapján. 2005-ben a L'Oreal Paris szóvivője lett, 2018-ban pedig megkapta saját csillagát a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Ahogy telt az idő, Eva kibővítette a kreatív energiáit (a színészkedés csak a kezdet volt), és az UnbeliEVAble Entertainment nevű cégének keretében saját projekteket is készített.

Elkezdett sorozatepizódokat (Született szobalányok, Telenovella, Szeplőtelen Jane, Mick kell a gyereknek!, Feketék fehéren, Grand Hotel Miami, Ashley Garcia táguló világképe, Miért ölnek a nők?, Ducika kalandjai) és dokumentumfilmeket (pl. La Guerra Civil) rendezni azzal a céllal, hogy egy napon nagyjátékfilmeket készíthessen.

Hogy tovább erősítse aktivizmusát, 34 évesen visszatért az iskolapadba, hogy mesterdiplomát szerezzen a Cal State Northridge Egyetemen chicano (azaz latin) tanulmányokból. Tisztában volt ugyanis a latin embereket érintő egyenlőtlenségekkel, és mivel javítani akart a helyzetükön, 2012-ben létrehozta az Eva Longoria Alapítványt, amelynek küldetése, hogy „segítsen a latinoknak jobb jövőt építeni maguk és családjaik számára az oktatás és a vállalkozói szellem segítségével.”

A legfőbb rendezői álom pedig 2023-ban vált valóra, ebben az évben jött ki ugyanis Eva első nagyjátékfilmes rendezése, a Flamin’ Hot: Egy pikáns sikertörténet, amelyet a bevándorló gyári munkás, Richard Montañez élete ihltetett, akit, miután otthagyta az iskolát, a Frito-Lay alkalmazott gondnokként, később pedig a vállalat vezetője lett. Legismertebb állítása, hogy ő találta fel a Flamin' Hot Cheetost, amit egyébként a Frito-Lay és más alkalmazottak vitatnak. Ám ez nem von le semmit a film értékeiből, amit a kritikusok szinte egyöntetűen dicsértek, megjegyezve, hogy Eva Longoria kifejezetten tehetséges rendező, és van jövője ezen a poszton is. Eva pedig nem is áll lett itt: már előkészületi fázisban van a 24-7 című egész estés vígjátéka, valamint a Confessions on the 7:45 című drámasorozata Jessica Alba főszereplésével.

Azért persze színésznőként sem kell hiányolnunk, legutóbb például a Gyilkos a házban című sorozat 4. évadában láthattuk, ahogy önmagát alakította, természetesen tele öniróniával.

Harmadszorra betalált

Eva pedig nemcsak a munkákat és az életet habzsolta eddigi 50 éve alatt, hanem a férjeket is, hiszen eddig háromszor mondta ki a boldogító igent. Először 2002 januárjában, 26 évesen állt az oltár elé, hogy a General Hospital sztárja, a színész Tyler Christopher felesége legyen. A házasságuk azonban nem tartott sokáig, majdnem napra pontosan két évvel később, 2004 januárjában váltak el hivatalosan. 2004-ben aztán pár hónapig együtt volt az NSYNC egyik tagjával, JC Chasezzel, majd következett a sorban a francia kosárlabdázó, Tony Parker, ő lett a második férje. Majdnem három év együttlét után 2007 júliusában álltak az oltár elé, három évvel később azonban szétmentek, a válásukat pedig 2011 januárjában mondták ki. Vagyis Eva még nem volt 36 éves sem, és már két sikertelen házasság volt mögötte.

A következő két év rövidke kapcsolatai (Eduardo Cruzzal, Mark Sanchezzel és Ernesto Arguellóval, sőt, bizonyos források szerint Hayden Christensennel is) után 2013-ban egy barátja hozott neki össze egy randevút José (Pepe) Bastónnal, a mexikói származású üzletemberrel, a Televisa stúdió sikeres vezetőjével és producerével.
Eva állítása szerint a második randijukon már teljesen bele volt zúgva. „Ő volt a legjóképűbb férfi, akit valaha láttam. Annyira karizmatikus, bájos, édes és vicces volt.” A legjobb barátnője és koszorúslánya, Victoria Beckham által tervezett fehér ruhában Eva 2016. május 21-én egy naplementés ceremónia során ment hozzá Bastónhoz a mexikói Valle de Bravóban lévő otthonában. Három évvel később, 2019 júniusában, azaz 44 éves korában pedig életet adott a fiuknak (egyben első gyermekének), Santiago Enriquének, vagyis Santinak.

Annak ellenére, hogy a család mindig is fontos volt Eva számára, mégis úgy döntött, hogy csak később vállal gyermeket, ami hatalmas változást hozott az életébe. „Az anyaság teljesen kicserélt. Az emberek néha azt mondják: »Az életed olyan bonyolult lett most, hogy van egy gyereked.« Én meg azt mondom: nem, valójában leegyszerűsítette az életemet, mert már nem én vagyok az univerzumom középpontja. Mindig úgy éreztem, hogy valamiből kimaradok, szóval mindenre igent kellett mondanom. Most pedig már olyan könnyű nemet mondani, ha az elvesz a fiammal töltött időből. Az idő értékes, a legnagyobb erőforrásom. Így nekem könnyű volt átszervezni az életemet, mert most ő a legfontosabb” – nyilatkozta Longoria, aki 50 évesen boldogabb, mint valaha: a magánéletében és a karrierjében is a csúcson van, így állítása szerint alig várja, mit hoznak számára a következő évek, évtizedek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Sorra érkeznek a gratulációk a friss Nobel-díjas Krasznahorkainak: Karácsony, Orbán is posztolt
Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter szűkszavúan gratulált. Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.


Nyáry Krisztián elsőként reagált a Facebookon, és az Aprómunka egy palotáért című műből idézett egy hosszabb részletet:

(…) a művészet, ennyit még én is tudok, az nem az anyagi vagy szellemi tárgyakban megjelenő báj, a nagy szart, már bocsánat, a művészet, az nem valami tárgyban van, az nem esztétikai kijelentés, nem valami message, nincs message, meg egyáltalán, a művészet az csak kapcsolatban van a szépséggel, de nem azonos vele, és főleg nem korlátozódik a bájra, sőt, a maga rendkívüli módján elüldözi azt, tehát nem a könyvben, a szoborban, a festményben, a táncban, a zenében kell keresni, mivel nem is kell keresni, hisz azonnal felismerhető, ha ott van (…)

Hankó Balázs, a kultúráért és innovációért felelős miniszter a bejelentés idején még a magyar felsőoktatásról posztolt, negyedórával később már szűkszavúan gratulált.

Rövidesen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere is megszólalt: „Krasznahorkai Lászlónál tökéletes, nagyon is kiérdemelt helyen van” a díj.

Közel negyven perc elteltével Orbán Viktor miniszterelnök is nyilvánosan gratulált, Magyarország büszkeségének, és egyben az első gyulai Nobel-díjasnak nevezve az írót.

Bödőcs Tibor is posztolt, 2017-ben megjelent könyve, az Addig se iszik egyik bekezdését idézte.

A Svéd Akadémia csütörtökön közölte, hogy idén Krasznahorkai László veheti át az elismerést.

A fogadóirodák az utóbbi napokban második legesélyesebb „jelöltként” jegyezték Krasznahorkait; az esélyek alapján olyan neveket előzött meg, mint Murakami Haruki, Salman Rushdie vagy Thomas Pynchon.

Az írót korábban Kossuth-díjjal, Nemzetközi Man Booker-díjjal, valamint számos hazai és külföldi elismeréssel tüntették ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Így ír a Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóról a világsajtó: Végtelennek tűnő mondatok, könyörtelen intenzitás
A legnevesebb médiumok is beszámoltak arról, hogy Kertész Imre után ismét magyar író nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A BBC, a Guardian vagy a CNN is fő helyen hozta a hírt.


Mint megírtuk, csütörtök délután kiderült, hogy 2025-ben magyar író, Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia közleményében megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

A hírről természetesen a világ legnevesebb médiumai is beszámoltak online felületükön. A BBC azt hangsúlyozza, hogy Krasznahorkai Kertész Imre után a második magyar szerző, aki elnyerte ezt a rangos díjat. Megemlítik, hogy öt regényt írt, melyek közül kettőt emeltek ki: az 1985-ben kiadott Sátántangót, amelyből 1994-ben hétórás fekete-fehér film is készült Tarr Béla rendezésében; illetve a 2021-es Herscht 07769 című kötetet, amelyet nagyszerű kortárs német regényként jellemeztek a kritikusok.

A Guardian arról is ír, hogy Krasznahorkai számos más neves irodalmi díjat is elnyert már, köztük a Nemzeti Könyvdíjat (2019-ben), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legismertebb irodalmi díja, vagy a Nemzetközi Man Booker irodalmi díjat (2015-ben). Cikkük szerint a magyar szerző hosszú körmondatairól és "könyörtelen intenzitásáról" ismert, amely miatt a kritikusok Gogolhoz, Melville-hez és Kafkához hasonlítják. Azt is megemlítik, hogy Krasznahorkai karrierjét nagyban meghatározták az utazások is, hiszen a világ számos helyén járt: élt Németországban, Kelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban is.

A CNN azt az érdekességet említette meg, hogy

amikor még Krasznahorkai műveiből csupán néhányat fordítottak le angol nyelvre, James Wood irodalomkritikus szerint ezek a kötetek olyanok voltak, mint a "ritka pénznemek".

Ebben a cikkben is szerepel, hogy Krasznahorkait a hosszú, kígyózó mondatok jellemzik, amelyek eredménye Szirtes György műfordító szerint „az elbeszélés lassú lávafolyama”.

A New York Times felidézte, a magyar szerző 2014-ben azt nyilatkozta a lapnak, hogy egy „abszolút eredeti” stílust próbált kialakítani:

„El akartam távolodni irodalmi őseimtől, nem szerettem volna Kafka, Dosztojevszkij vagy Faulkner valamiféle új verziója lenni.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat
A hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.


A Svéd Királyi Tudományos Akadémia csütörtök délután hirdette ki, hogy

2025-ben Krasznahorkai László kapja az irodalmi Nobel-díjat.

A közleményben megjelent hivatalos indoklás szerint a magyar író a díjat „lebilincselő és vizionárius életművéért” kapta, amely „az apokaliptikus terror közepette megerősíti a művészet erejét”.

Krasznahorkai László 1954-ben született Gyulán, a román határ közelében. Hasonlóan távoli, vidéki közeg ad helyszínt első regényének, a Sátántangónak is, amely 1985-ben jelent meg, és irodalmi szenzáció lett Magyarországon, egyben az író nagy áttörését is jelentette.

A regény erősen sejtető eszközökkel mutat be egy nyomorúságos helyzetben élő lakóközösséget egy elhagyott termelőszövetkezet területén, valahol a magyar vidéken, nem sokkal a kommunizmus bukása előtt. 1994-ben Béla Tarr rendezésében film is készült a regényből. Innentől kezdve Krasznahorkai állandó alkotótársa lett a hozzá hasonlóan öntörvényű, fekete-fehér filmjeivel a nemzetközi színtéren is kultikussá vált rendezőnek. Egészen 2011-ig dolgoztak együtt, amikor a A torinói lóval lezárta mozifilmes életművét.

Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Az amerikai kritikus, Susan Sontag második könyve, Az ellenállás melankóliája (1989) után „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preist Az ellenállás melankóliája című regényéért.

A Háború és háború (1999) című regényben Krasznahorkai a magyar határokon túlra fordította a figyelmét: a szerény levéltáros, Korin élete utolsó nagy tettére készül, és Budapest pereméről New Yorkba utazik, hogy egy pillanatra a világ közepére állhasson. Otthon, a levéltárban egy kivételesen szép, régi eposzra bukkant visszatérő harcosokról, és abban reménykedik, hogy megismerteti a világgal. Krasznahorkai prózája ekkorra a hömpölygő szintaxis felé alakul: hosszú, kanyargó, pont nélküli mondatokkal, amelyek azóta védjegyévé váltak.

A regény írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, és baráti tanácsaival is segítette őt.

1990-ben Kelet-Ázsiában utazgatott, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be.

2016 szeptemberében megjelent Báró Wenckheim hazatér című regénye, melyben a fókusz a hazatérésen van. Itt Dosztojevszkij „idiótája” születik újjá a reménytelenül szerelmes, szerencsejáték-függő báró alakjában. A báró tönkrement, és sok, Argentínában töltött száműzetéses év után hazafelé tart Magyarországra. Krasznahorkai László egész életművét összegző regénye apokalipszis és karnevál, érzékeny szatíra és dráma és tragikus zárlat, melyben mindenki megkapja a magáét: aki nevetni akar, nevethet, aki elérzékenyülni, az elérzékenyül. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is feltűnik: szolnoki lakos, aki – fejben – erősen hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre.

2018-ban jelent meg az Aprómunka egy palotáért: bejárás mások őrületébe című műve, 2022-ben a Herscht 07769 című elbeszélése, 2024-ben pedig a Zsömle odavan című regénye. Legújabb regénye, A magyar nemzet biztonsága novemberben jelenik majd meg.

Krasznahorkai László számos díjat kapott a munkássága során, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. 1993-ban megkapta az év legjobb könyvének járó díjat Az ellenállás melankóliája című regényéért Németországban, valamint 2010-ben Berlinben megkapta a Brücke Berlin-díjat Seiobo járt odalent című elbeszéléskötetéért, ami németül is megjelent. 2014-ben elnyerte az America Award irodalmi életműdíjat, majd egy évvel később a nemzetközi Booker-díjat is. 2021 áprilisában neki ítélték meg az Osztrák Állami Díjat, 2022-ben pedig a Herscht 07769 című elbeszélésével elnyerte a Libri-díjat.

(via nobelprize.org, Wikipedia)


Link másolása
KÖVESS MINKET: