Holttest a nappaliban: 70 éve halt meg A. A. Milne, a Micimackó írója, aki valójában krimiíró akart lenni
Milliók imádják Micimackót és barátait, de kevesen tudják, hogy az írója, A. A. Milne a gyilkosságok és a hidegvérű bűnügyek mestere is volt. Pontosan hetven éve, január 31-én hunyt el az az ember, akinek a nevét a Százholdas Pagony tette halhatatlanná, miközben a krimi műfajában is maradandót alkotott, sőt, a legnagyobbakkal is vitába szállt.
Milne nagyon is tudott felnőtteknek írni. A története (Milne-é, nem a mackóé) nagyjából ott romlik el, hogy a Micimackó-könyvek sikere olyan totális lett, hogy az írót is szereplővé degradálta: ő lett a Micimackó szerzője, és pont. Milne pedig hiába csinált előtte és utána színdarabokat, regényeket, esszéket, a közönség nem engedte ebből a szerepből kitörni.
Pedig íróként sokkal többre volt képes, mint gyerekversek és bájos állatmesék gyártására.
Mert bizony: A. A. Milne krimit is írt. És nem is akármilyet.
Nem egy söralátétre firkantott Agatha-paródia
Az 1920-as években, amikor a brit detektívirodalom virágzott – Agatha Christie és Dorothy L. Sayers épp felemelkedőben volt –, Milne megírta A Vörös Ház rejtélye című regényét. És ez a mű azonnal kiemelkedett a tucatkrimik közül.
A történet egy klasszikus angol vidéki kúriában játszódik, ahol egy hétvégi vendégeskedés fordul véres gyilkosságba. Milne főhőse, Antony Gillingham nem hivatásos nyomozó, de annál szellemesebb megfigyelő – egyfajta proto-Hercule Poirot, ha úgy tetszik, csak kevesebb bajusszal és több öniróniával. A történet könnyed, okos, és végig fenntartja a feszültséget – miközben Milne láthatóan játszik az olvasóval.
És most jön a csavar:
Sőt, krimikritikákat is írt, és úgy nyilatkozott: „A jó detektívregény a legnemesebb szórakoztatás.” Hitt abban, hogy a rejtély megfejtése, a logika, az emberi természet kiismerése ugyanúgy művészet, mint a versírás.
A könyv egyébként hatalmas sikert aratott, Alexander Woollcott kritikus „minden idők három legjobb detektívtörténete egyikének” nevezte – írta a The Independent.
Azonban nem mindenki volt elájulva. Az amerikai krimi legendája, Raymond Chandler kíméletlenül nekiesett Milne világának. Talán ez is közrejátszott, hogy újabb krimivel nem állt elő. „A gonosz utcákon olyan embernek kell járnia, aki maga nem gonosz” – írta Chandler, majd odaszúrt Milne hősének is:
Milne mégsem állt meg egy regénynél. 1928-ban bűnügyi darabot írt a londoni West Endre The Fourth Wall (A negyedik fal) címmel, amiből 1930-ban film is készült.
Ha valaki úgy van most ezzel, hogy „oké, Milne egyszer írt egy krimit”, akkor most jön a folytatás.
Micsoda négy nap! – amikor Milne rátesz még egy lapáttal, csak épp máshogy
1933-ban Milne megírta a Micsoda négy nap! című regényét –, és ez már nem ugyanaz a pálya, mint a Vörös Ház. Ez „komédia-misztérium”: krimi, ami folyamatosan mosolyog a saját műfaji kellékein. A főhős itt Jenny Windell, egy 18 éves, álmodozó árva lány, aki egyik nap benyit a régi otthonába (ami már másoké), és a szalonban talál egy holttestet – ráadásul a saját, rég nem látott nagynénjét. Ez az a nyitány, ami egy rendes krimit azonnal komorrá változtatna. Milne-nél viszont beindul valami más:
Mintha azt mondaná: persze, megadom a holttestet a nappaliban – csak közben megmutatom, mennyire abszurd, hogy ettől várjuk az izgalmat.
A magyar változatban ráadásul van egy extra csavar is: a könyvet (Micimackóhoz hasonlóan) Karinthy Frigyes fordította, és a egy fergeteges humorú krimiparódia lett belőle. Vagyis: nemcsak Milne játszik, hanem a magyar szöveg is rátesz egy fokozatot – és
Ezzel a könyvvel Milne már a könnyedebb krimi felé fordult, jelezve, hogy a Micimackó-kötetek utáni korszakában új utakat keresett.
Miért nem beszélünk erről ugyanannyit, mint a Micimackóról?
Mert a popkultúra nem szereti a többazonosságú alkotókat. A közönség szereti, ha egy név egy dolgot jelent. Milne neve pedig ma is egy dolgot jelent: a mackót.
Csakhogy a krimijeiben van valami nagyon sajátos, ami pont azért működik, mert nem próbál más lenni. A Vörös Ház elegánsan szerkesztett, klasszikus puzzle-krimi. A Micsoda négy nap! pedig ugyanennek a világnak a kifordított tükre:
A végeredmény az, hogy Milne nem Micimackó mellett krimivel is próbálkozó szerző, hanem két különböző módon is megmutatta, mennyire érti a rejtély műfaját: egyszer komolyan és elegánsan, egyszer pedig játékosan és szemtelenül.
És ez a hetven évvel a halála után talán érdekesebb, mint az ezredik Micimackó-idézet a bögre oldalán: hogy
A világsiker azonban iszonyú árat követelt a családtól.
A Micimackó-jelenség elviselhetetlensége
Milne fia, Christopher Robin azonban más szemmel nézett apja életművére. „Úgy tűnt nekem majdnem, hogy apám oda jutott, ahová, az én gyermeki vállaimra kapaszkodva… jó hírnevemet elragadta, s semmi mást nem hagyott, csak azt az üres hírnevet, hogy az ő fia vagyok” – írta sértetten az emlékirataiban. A fiú gyűlölte a hírnevet, különösen azt, amely elindította a Christopher Robin-mítoszt, és amiért a család mindössze 50 dollárt kapott 1923-ban.
A családi dráma mellett ott volt a kőkemény üzlet is. 2001-ben a Walt Disney Company 350 millió dollárért, vagyis több mint 115 milliárd forintért vásárolta meg a Micimackó-karakterek jogait. A hatalmas összeg ellenére a család nem örült.
A jogi csatározások pedig egészen megdöbbentő fordulatot vettek az utóbbi években. Miután az Egyesült Államokban az 1926-os Micimackó-kötet 2022-ben közkinccsé vált, azonnal elkészült a Micimackó: Vér és méz című horrorfilm, amelyben a kedves medve egy baltás gyilkos lett. Az Egyesült Királyságban Milne összes műve 2027. január 1-jén válik majd teljesen szabaddá.
Hetven év után: ideje újraolvasni
Milne 1956. január 31-én halt meg, stroke és agyvérzés következtében. Addigra már szinte teljesen visszavonultan élt, alig publikált. Az utolsó éveiben a világ már csak egyetlen történetet ismert tőle: a mézet kereső mackóét.
Az, amelyik egy kúriában játszódik, vagy az, amelyik négy nap alatt old meg egy esetet, egy holttesttel – és egy íróval, aki sokkal többet tudott, mint amit Micimackó mutatott meg belőle.
