prcikk: A szerelmes Shakespeare szexel, szenved, alkot és gyászol a 8 Oscar-díjra jelölt Hamnetben – Szimpla nyomorpornó vagy könnyfakasztó mestermű? | szmo.hu
KULT
A Rovatból

A szerelmes Shakespeare szexel, szenved, alkot és gyászol a 8 Oscar-díjra jelölt Hamnetben – Szimpla nyomorpornó vagy könnyfakasztó mestermű?

Vitán kívül az eddigi legsúlyosabb film, ami a Hamlet, dán királyfi, a Rómeó és Júlia és az Othello szerzőjéről készült, avagy a 16. század minden volt, csak romantikus nem. Vagy mégis?


Bár William Shakespeare az egyetemes irodalomtörténet egyik legnagyobb alakja, az ember azt gondolná, hogy már megszámlálhatatlan film és/vagy sorozat készült az életéről ilyen-olyan formában. Nos, nem úgy van az. Talán az eddigi leghíresebb mozgókép a valóságtól elemelt és erősen romantizált Szerelmes Shakespeare volt 1998-ban, amely még a legjobb film Oscar-díját is elnyerte (hogy megérdemelten-e olyan vetélytársakkal szemben, mint a Ryan közlegény megmentése vagy Az őrület hatáárán, már más kérdés). Abban Joseph Fiennes alakította a magát férfi színésznek kiadó lányba beleszerető írót. 2005-ben jött egy másfél órás tévéfilm A szégyen sivataga: Shakespeare és szonettjeinek rejtélye címmel, ebben Rupert Graves játszotta a Rómeó és Júlia szerzőjét, majd 2007-ben a spanyol Miguel és William játszott el a gondolattal, mi lett volna, ha Shakespeare (Will Kemp) és Cervantes (Juan Luis Galiardo) ugyanabba a spanyol nőbe szerettek volna bele. Roland Emmerich 2011-ben jött az Anonymusszal Oxford grófjáról, Edward De Vere-ről (Rhys Ifans), aki állítólag valójában megírta Shakespeare (Rafe Spall) darabjait, illetve meg kell még említeni Kenneth Branagh (aki számtalan Shakespreare-művet adaptált filmre) Színház a világ című 2018-as rendezését, amiben végül el is játszhatta a legendás szerzőt élete utolsó időszakában. És nagyjából ennyi.

A rodeós, A nomádok földje és az Örökkévalók rendezője, Chloé Zhao (aki egyébként Kathryn Bigelow után a második nő, aki rendezői Oscarban részesült: A nomádok földjéért 2021-ben) tehát jól meglátta, hogy van itt még némi kiaknázatlan terep.

Fogta Maggie O’Farrell 2020-ban kiadott, Hamnet című történelmi fikciós könyvét (itthon is megjelent 2022-ben) a fiatal Shakespeare magánéletéről, s a szerzővel együtt forgatókönyvvé formálta azt.

A valós életrajzi adatokat többnyire figyelembe vevő sztoriban megismerjük a Stratfordban élő kesztyűkészító fiát (Paul Mescal), aki beleszeret a nála idősebb, a kisvárosban sokak által boszorkánynak tartott, és Jessie Buckley által eljátszott Agnesbe (a valóságban Anne és 8 év volt köztük, a színészek közt kicsit több mint 6 év a különbség). Összeházasodnak, családot alapítanak, három gyermekük születik: az idősebb Susanna és a fiatalabb ikerpár, Judith és Hamnet. Hoppá, itt a film címe! Bizony, a történelmi históriákból tudni lehet, hogy Hamnet (a Hamlet név egy változata) 11 éves korában meghalt (állítólag bubópestisben), Zhao filmjében pedig ez a tragédia a sztori központi eleme. Egyrészt megnézhetjük, mi vezetett el oda, hogy megszülethessen a gyerkőc, hogy milyen fiatal és csodás ifjúvá ért, majd, hogy a halála milyen következményekkel járt egyrészt Shakespeare és Agnes (akit az utókor Anne Hathawayként ismer) kapcsolatára, házasságára, valamint az irodalomtörténetre, hiszen William a gyász feldolgozásaként írta meg a Hamletet.

A Hamnet nem könnyű film. A 16. századi körülményeket hűen visszaadó kiállítás és az ebben a korban élő és vívódó (sokszor pedig szó szerint kínlódó) szereplők tragédiáit nehéz befogadni.
Még az élet egy olyan alapvetően emelkedett mozzanata is, mint a szülés egyáltalán nincs kicsinosítva, fájdalom, félelem és velőtrázó ordítások közepette jön világra az ikrek, nyilván szembeállítva az első gyermek könnyű, természetközeli megszületését egy jóval nehezebb és majdnem tragikus pillanattal.

Később sem fordulnak túl jóra a dolgok, hiszen Will az ideje nagy részét Londonban tölti (ahova már több mint tíz éve tervezgeti magával vinni a családját, de valahogy csak nem jön össze a dolog), így Agnes nyakába szakad a gyereknevelés. Majd Judith elkapja a pestist, s bár ő felépül, Hamnet végül belehal a kórba (a film legnehezebb része), ekkor és az ezt közvetlenül követő jelenetek kapcsán pedig a nézőben felmerülhet, hogy bár egy szépen kivitelezett és nagyszerűen eljátszott, de azért mégiscsak a könnyeinkért két kézzel kapkodó, hatásvadász nyomorpornót nézünk. Kezdjük elveszíteni a türelmünket. Majd jön a sztori utolsó szakasza, amelyben Agnes a fivérével Bartholomew-val (Joe Alwyn) titokban Londonba utazik, hogy megnézze végre, mit művel ott a férje, s elmennek az új, Hamlet című darabjára, kíváncsi ugyanis, hogyan dolgozta fel szeretett fiuk életét és halálát.

A film egyébként olyannyira nem próbál Shakespeare hírnevével nézőt csalogatni, hogy csak ekkor, a film utolsó nagy jelenete előtt tudjuk meg azt is, hogy egyáltalán őt láttuk eddig Paul Mescal kiváló alakításában (szégyen, hogy mellőzték az Oscaron idén), amikor Agnes végre kimondja a nevét, amit addig nem hallhattunk.

Betekintést nyerünk a híres Globe színházba is, majd Agnesszel együtt megnézhetjük a Hamlet első előadásának bizonyos részleteit. Egyértelműen erre a jelenetre húzta fel Zhao és O’Farrell az egész sztorit, itt kap minden értelmet, s válik igazi mozivarázzsá mindaz, amit eddig láttunk. Kétségtelenül kézzel fogható itt is a hatásvadászat, de a fene egye meg, működik, nehéz kicsorduló könnyek közt nézni, ahogy Agnes és a teljes közönség egy emberként lélegzik, hökken vagy hatódik meg, egyszóval együtt él a színdarabbal.

A Hamnet a grandiózus (Max Richter kiváló muzsikájával nyakon öntött) fináléjára válik méltán ünnepelt filmmé, amelyhez persze a korábbi, kissé elidegenítő szcénák is elengedhetetlenek voltak.

S akkor még nem beszéltünk Jessie Buckley alakításáról Agnesként. Nos, nehéz is szavakba önteni azt az elhivatottságot, az érzelmek azon skáláját, azt az átalakulást és azonosulást, amin Buckley itt végigmegy. Egészen elképesztő. Oscart neki!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Madarász Katalin, a magyarnóta királynője
A halálhírt a Dankó Rádió jelentette be, amely 2024-ben életműdíjjal tüntette ki a művésznőt. A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.


A Dankó Rádió Facebook-oldalán közölte a hírt hétfőn délután: 92 éves korában elhunyt Madarász Katalin, a magyarnóta és a cigánydal egyik legnépszerűbb előadója.

A rádió a bejegyzésében arról ír, hogy az énekesnő hangja sokak számára jelentette az első találkozást a műfajjal.

„Rádióhallgatók generációinak alapvető élménye és első találkozása ezekkel a műfajokkal Madarász Katalin hangjához kötődik.”

A poszt felidézi, hogy az énekesnő első rádiófelvételei 1953-ban készültek, és szinte azonnal a magyarnóta és a cigánydal egyik legismertebb előadója lett, majd legendás színpadi párost alkotott Gaál Gabriellával.

Munkásságát a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével és a Magyar Kultúra Lovagja címmel is elismerték, a Dankó Rádió pedig 2024-ben életműdíjjal tüntette ki.

A rádió a következő szavakkal búcsúzott tőle:

„Családjának, barátainak őszinte részvétünk!Emlékét, kedves mosolyát, humorát soha nem feledjük, zenei örökségét megőrizzük, ápoljuk és továbbadjuk. Nyugodjon békében!”

Azt egyelőre nem tudni, hol és mikor helyezik örök nyugalomra az énekesnőt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Állótaps az ülőhelyeken - Budapesten nyitotta meg turnéját a Pentatonix
A Pentatonix ismét bebizonyította, hogy nincs szükség hangszerekre ahhoz, hogy hatalmas bulit lehessen csapni egy több mint tízezres arénában! A csapat hazánkban nyitotta meg Európa-turnéját és ezt a magyar közönség is díjazta. Bár a csapat világszínvonalú produkciót nyújtott, egy-két dologba mégis bele lehet kötni.
Kocsák Krisztián - szmo.hu
2026. április 08.



Pár perccel a koncert kezdete előtt már csak elvétve lehetett üres székeket találni az MVM Dome-ban. Nem csoda, hiszen április 7-én az acapella műfaj nagyágyúja, a Pentatonix készült színpadra lépni. Nem sokkal a tervezett 20:00-ás kezdés után elsötétült a nézőtér és megjelent az öt világsztár, akik három év után tértek vissza Budapestre.

Nem várakoztatták sokat a népet, azonnal belecsaptak a slágerekbe, egy rövid intro után már az egyik leghíresebb feldolgozásuk, a “Daft Punk” táncoltatta a közönséget. A táncoltatás azért is nagy szó, mert csak ülőhelyes jegyeket árultak a bulira, többen azonban egy percig sem vették használatba a széket.

Mi láttuk először!

Mivel a turné első koncertjét láthattuk, kíváncsi voltam, hogy mennyire érezhető a csapaton, hogy egy még nem bejáratott show-n veszünk részt. Be kell vallanom, hogy épphogy. A koreográfiát nem vitték túlzásba, főképp térformákkal dolgoztak, de ez nagyon jól mutatott a bulin. Mindig az éppen szólót éneklő tag került a középpontba és becsületesen kihasználták a színpad adta lehetőségeket. És ha már színpad. Talán itt lehetett egy kicsi hiányérzetünk, továbbra is egy sima dobogó került csak a deszkákra, de még így is nagyobb volt, mint a korábbi koncerteken.

A fények rendkívül jól aláfestették az éppen elhangzó dalokat, a drámaibbaknál hideg-, a szórakoztatóbb számoknál meleg fények világítottak. Mint minden profi produkciónál, itt is volt dress code. Az énekesek a fekete és fehér színekkel dolgoztak, ráadásul viszonylag hétköznapi ruhadarabokat választottak az estére. Mind a színpad, mind az öltözékek puritánsága is arra enged következtetni, hogy

semmivel sem akarták elvenni a fókuszt a zenéről, amiről amúgy is baromi nehéz lenne.

A Pentatonixnak mindig is volt érzéke ahhoz, hogy melyik dalokhoz és milyen módon nyúljon hozzá, ez a képességük pedig egy műsor összeállításánál sem hagyja el őket. Tökéletes íve volt a koncertnek, az energikus kezdés után egy kicsit visszavettek a tempóból, majd jöttek az egyéni dalok, a közönségénekeltetés, a felfokozás és végül a katarzis. Örömmel konstatáltam, hogy most jóval több olyan dalt választottak, amelyben Mitch Grassi kontratenor énekelte a fő szólamot. A fickó ugyanis egészen egyedi hangszínnel rendelkezik és igazi kincs az énekes szakmán belül. A műsorban helyet kapott a már említett Daft Punk, a Creep, a kezdeti időket idéző White Winter Hymnal, a Halleluja, a Bohemian Rhapsody, a Sound of Silence és nálunk debütált a csapat legújabb dala, a Heaven on Earth is.

Az egyedüli negatívum az, hogy rövid volt. A bruttó kilencven perces műsorból elment tíz perc arra, hogy Scott Hoying, a csapat baritonja megtanítsa a három részre osztott közönségnek a “Let the Sunshine in” különböző szólamait, amit majd a csapat feltehet a TikTok-ra. Ez meg is történt egyébként.

@pentatonix

What an EPIC way to kick off our Europe tour! Thank you, Budapest! ??

♬ original sound - Pentatonix

A szólódalok szintén elvittek 20 percet a buliból, de kaptunk egy rendkívül profi instrumentális dalt is, melyben a beatboxer Kevin Olusola elektromos csellón, a basszust éneklő Matt Sallee dobon játszott. Ezt leszámítva viszont csak az öt énekes hangja szólt, alkalmanként egy kis hd-val megtámogatva.

Annyira közel volt!

Az első öt dal után meglepődve jegyeztem meg magamban, hogy “azt a mindenit, végre jól szól a Dome!”. Na ez a kijelentés elhamarkodottnak bizonyult. A koncert negyedénél mintha kiment volna cigizni a hangosító. Hol a mélyebb frekvenciák, hol a magasabbak nem hallattszódtak, ráadásul a hd sokszor nem alátámasztotta a csapatot, hanem elnyomta. Ez több dalnál is igencsak zavaró volt, néha még azt sem lehetett kibogarászni, hogy milyen hangnemben énekel az öt főhős. A koncert végére szerencsére javult a helyzet, így a gigasláger “Halleluja”-t és a “Bohemian Rhapsody”-t már megint átszellemülve hallgathattuk.

A Pentatonix minden tagja kommunikált a közönséggel, rengeteget hálálkodtak, szívecskéket mutogattak, nevettek, Hoying pedig

az első sorokhoz is lement pacsizni.

Érezni lehetett, hogy mennyire jól érzik magukat a színpadon és tudják, hogy ezt a hallgatóknak köszönhetik.

Mindent összevetve egy lenyűgöző produkciót láthattunk, eszméletlen profin megvalósítva, Scott Hoying, Kirstin Maldonado, Mitch Grassi, Matt Sallee és Kevin Olusola pedig megmutatta, hogy a Pentatonix miért korunk vezető acapella csapata és hogy a magyar közönségnek is szüksége van az igényes zenére. Egy biztos, ha a jövőben újra Magyarországon lép fel az énekegyüttes, mi ott leszünk és a közönségből valószínűleg még elég sokan!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapatai feszülnek egymásnak az RTL új főzős műsorában
Április 24-én indul az RTL-en az Éttermek csatája, ahol két sztárséf, Rácz Jenő és Sárközi Ákos csapata verseng egymással. A megmérettetésben a napi győztes jutalmat kap, a vesztes brigádból pedig valakit hazaküldenek.
DP, kép: RTL - szmo.hu
2026. április 07.



A Sztárbox ringje után a konyhában csap össze Rácz Jenő és Sárközi Ákos.

Április 24-én, pénteken 19:55-től indul az RTL vadonatúj gasztro-realityje, az Éttermek csatája.

A két Michelin-csillagos séf tavaly a Sztárbox ringjében nézett farkasszemet, most pedig „hazai pályára” váltanak, és a konyhában mérik össze az erejüket. A műsorban két különálló étterem küzd a vendégek kegyeiért:

Sárközi Ákos a Paletta nevű éttermet vezeti, míg Rácz Jenő az Espelette konyháját irányítja. Két külön világ csap tehát össze, a döntést pedig minden adásban valódi vendégek hozzák meg.

„Nem azért jöttem, hogy barátkozzak, hanem hogy megmutassam, az én konyhám a legjobb az országban. A vendég a király, és az én éttermemből elégedetten fognak távozni” – jelentette ki Rácz Jenő.

„A főzés művészet és alázat. A csapatommal olyan ízélményt akarunk nyújtani, amiről még napokig beszélnek majd az emberek. Jenővel a ringben ellenfelek voltunk, de a konyha más terep” – tette hozzá Sárközi Ákos.

Egy profi csapat nélkül azonban a legjobb séf sem érhet el sikert.

Mindkét sztárséf 8-8 fős csapatot verbuvált magának, ahol félprofi és profi szakácsok dolgoznak a kezeik alá. Az Éttermek csatájában minden napnak kőkemény tétje van. A versenyzők feje felett folyamatosan ott lebeg a konyhakés, mert a vezetőség bármikor dönthet úgy, hogy valakinek mennie kell.

A napi győztesek jutalmat kapnak, míg a vesztesek csapatából valakinek távoznia kell.

A gasztro-realityt a már több sikeres RTL-es műsort (Nyerő Páros, Mestercukrász) is jegyző Solaz Media gyártja. A műsor hétköznap esténként lesz látható az RTL-en.

Via RTL


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Czigány György, a legendás Ki nyer ma? műsorvezetője
Életének 95. évében, április 6-án elhunyt Czigány György, a Magyar Rádió és Televízió meghatározó alakja. A műsorvezető munkásságát József Attila- és Erkel Ferenc-díjjal is elismerték.


94 éves korában elhunyt Czigány György József Attila- és Erkel Ferenc-díjas költő, újságíró, a Magyar Rádió legendás Ki nyer ma? című műsorának alapító műsorvezetője.

Czigány György hangja generációk számára volt meghatározó: a Déli Krónika után felcsendülő, nyugodt, kedves orgánum, amelyhez generációk igazították az órájukat.

Ez a hang némult el örökre április 6-án. A hírt a családja tudatta a Magyar Távirati Irodával. Személyében egy köztiszteletben álló művész, nem túlzásként egy kulturális intézmény távozott.

Czigány György 1931. augusztus 12-én született Budapesten. A zene iránti elköteleződése a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre vezette, ahol Kadosa Pál tanítványaként zongoraművész-tanári diplomát szerzett.

Bár a Krisztinavárosi templomban orgonált, tehetségét végül nem a koncertpódiumon, hanem a Magyar Rádió stúdiójában kamatoztatta.

Zenei rendezőként, majd főosztályvezetőként a rádió zenei arculatának egyik legfőbb formálója lett, később pedig a Magyar Televízióban is vezető pozíciókat töltött be. Munkásságát a legmagasabb szakmai és állami díjakkal ismerték el, többek között József Attila-, Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és Prima Primissima-díjjal is kitüntették.

Az irodalom iránti szenvedélye is végigkísérte életét: több tucat verseskötete és prózai műve jelent meg, 1999-től pedig a Magyar Írószövetség költői szakosztályának elnökeként tevékenykedett.

Életművének koronája, a Ki nyer ma? – Játék és muzsika tíz percben című komolyzenei vetélkedő 1969-ben indult, és egy olyan korban hozta be a klasszikusokat a nappalikba, amikor a kultúra terjesztése még valódi missziónak számított.

A műsor, amely közel tízezer adást élt meg, egy zseniálisan egyszerű ötleten alapult, amit Czigány György maga így foglalt össze:

„A hírek és az időjárás után miért ne jöhetne egy kis Mozart vagy Beethoven?” Ez a kérdés forradalmasította a zenei ismeretterjesztést. A napi tízperces játék nem vizsgáztatni, hanem szórakoztatva tanítani akart, felkelteni a kíváncsiságot, hogy a hallgatók az egyperces részletek után maguk keressék meg a teljes műveket.

A kiegyensúlyozott, kulturált hang mögött egy súlyos tragédiákat is megélt ember állt. Élete legnehezebb időszakairól ritkán, de megrendítő őszinteséggel beszélt.

„Meghalt az első feleségem, és a három gyerekem közül a középső. Azt szoktam mondani, hogy a tragédiákat nem feldolgozni és elfelejteni kell, hanem magunkhoz ölelni és megőrizni” – nyilatkozta korábban.

Ez a mély, emberi tartás tette lehetővé, hogy a gyász feldolgozhatatlan súlya alatt is folytassa alkotói és közművelői munkáját. A veszteségek ellenére is szerencsésnek tartotta magát, mert megvalósíthatta mindazt, amit eltervezett.

„Azt hiszem, a szerencsés tragédiáimon túl szerencsés ember vagyok, mert amit akartam, megcsinálhattam.”

Öröksége túlmutat a rádióhullámokon. A Ki nyer ma? szellemisége annyira eleven maradt, hogy a formátumot az elmúlt években a közmédia újraélesztette, színpadi változatban is tovább éltetve a legendát.

Czigány György egy olyan korban teremtett értéket és közösséget, amelyben a közszolgálat még valódi tanító és felemelő gesztus volt. Búcsúztatásának részleteiről később intézkednek, de a hangja, amely évtizedeken át volt a magyar otthonok mindennapjainak része, a kulturális emlékezetben örökre megmarad.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk