A szerelmes Shakespeare szexel, szenved, alkot és gyászol a 8 Oscar-díjra jelölt Hamnetben – Szimpla nyomorpornó vagy könnyfakasztó mestermű?
Bár William Shakespeare az egyetemes irodalomtörténet egyik legnagyobb alakja, az ember azt gondolná, hogy már megszámlálhatatlan film és/vagy sorozat készült az életéről ilyen-olyan formában. Nos, nem úgy van az. Talán az eddigi leghíresebb mozgókép a valóságtól elemelt és erősen romantizált Szerelmes Shakespeare volt 1998-ban, amely még a legjobb film Oscar-díját is elnyerte (hogy megérdemelten-e olyan vetélytársakkal szemben, mint a Ryan közlegény megmentése vagy Az őrület hatáárán, már más kérdés). Abban Joseph Fiennes alakította a magát férfi színésznek kiadó lányba beleszerető írót. 2005-ben jött egy másfél órás tévéfilm A szégyen sivataga: Shakespeare és szonettjeinek rejtélye címmel, ebben Rupert Graves játszotta a Rómeó és Júlia szerzőjét, majd 2007-ben a spanyol Miguel és William játszott el a gondolattal, mi lett volna, ha Shakespeare (Will Kemp) és Cervantes (Juan Luis Galiardo) ugyanabba a spanyol nőbe szerettek volna bele. Roland Emmerich 2011-ben jött az Anonymusszal Oxford grófjáról, Edward De Vere-ről (Rhys Ifans), aki állítólag valójában megírta Shakespeare (Rafe Spall) darabjait, illetve meg kell még említeni Kenneth Branagh (aki számtalan Shakespreare-művet adaptált filmre) Színház a világ című 2018-as rendezését, amiben végül el is játszhatta a legendás szerzőt élete utolsó időszakában. És nagyjából ennyi.
Fogta Maggie O’Farrell 2020-ban kiadott, Hamnet című történelmi fikciós könyvét (itthon is megjelent 2022-ben) a fiatal Shakespeare magánéletéről, s a szerzővel együtt forgatókönyvvé formálta azt.
A valós életrajzi adatokat többnyire figyelembe vevő sztoriban megismerjük a Stratfordban élő kesztyűkészító fiát (Paul Mescal), aki beleszeret a nála idősebb, a kisvárosban sokak által boszorkánynak tartott, és Jessie Buckley által eljátszott Agnesbe (a valóságban Anne és 8 év volt köztük, a színészek közt kicsit több mint 6 év a különbség). Összeházasodnak, családot alapítanak, három gyermekük születik: az idősebb Susanna és a fiatalabb ikerpár, Judith és Hamnet. Hoppá, itt a film címe! Bizony, a történelmi históriákból tudni lehet, hogy Hamnet (a Hamlet név egy változata) 11 éves korában meghalt (állítólag bubópestisben), Zhao filmjében pedig ez a tragédia a sztori központi eleme. Egyrészt megnézhetjük, mi vezetett el oda, hogy megszülethessen a gyerkőc, hogy milyen fiatal és csodás ifjúvá ért, majd, hogy a halála milyen következményekkel járt egyrészt Shakespeare és Agnes (akit az utókor Anne Hathawayként ismer) kapcsolatára, házasságára, valamint az irodalomtörténetre, hiszen William a gyász feldolgozásaként írta meg a Hamletet.
Később sem fordulnak túl jóra a dolgok, hiszen Will az ideje nagy részét Londonban tölti (ahova már több mint tíz éve tervezgeti magával vinni a családját, de valahogy csak nem jön össze a dolog), így Agnes nyakába szakad a gyereknevelés. Majd Judith elkapja a pestist, s bár ő felépül, Hamnet végül belehal a kórba (a film legnehezebb része), ekkor és az ezt közvetlenül követő jelenetek kapcsán pedig a nézőben felmerülhet, hogy bár egy szépen kivitelezett és nagyszerűen eljátszott, de azért mégiscsak a könnyeinkért két kézzel kapkodó, hatásvadász nyomorpornót nézünk. Kezdjük elveszíteni a türelmünket. Majd jön a sztori utolsó szakasza, amelyben Agnes a fivérével Bartholomew-val (Joe Alwyn) titokban Londonba utazik, hogy megnézze végre, mit művel ott a férje, s elmennek az új, Hamlet című darabjára, kíváncsi ugyanis, hogyan dolgozta fel szeretett fiuk életét és halálát.
Betekintést nyerünk a híres Globe színházba is, majd Agnesszel együtt megnézhetjük a Hamlet első előadásának bizonyos részleteit. Egyértelműen erre a jelenetre húzta fel Zhao és O’Farrell az egész sztorit, itt kap minden értelmet, s válik igazi mozivarázzsá mindaz, amit eddig láttunk. Kétségtelenül kézzel fogható itt is a hatásvadászat, de a fene egye meg, működik, nehéz kicsorduló könnyek közt nézni, ahogy Agnes és a teljes közönség egy emberként lélegzik, hökken vagy hatódik meg, egyszóval együtt él a színdarabbal.
S akkor még nem beszéltünk Jessie Buckley alakításáról Agnesként. Nos, nehéz is szavakba önteni azt az elhivatottságot, az érzelmek azon skáláját, azt az átalakulást és azonosulást, amin Buckley itt végigmegy. Egészen elképesztő. Oscart neki!
