KULT
A Rovatból

A Séf meg a többiek nem Amerikából merít inspirációt, ami egyáltalán nem baj

Magyarországon eddig kevés igazán jó sitcom készült, de A séf meg a többiek eddig kellemes csalódás, még akkor is, ha liszenszműsor.

Link másolása

A cikk kisebb spoilereket tartalmaz!

Magyarországon viszonylag kevés sitcom készül, és még kevesebb jó sitcom. A Família kft., a Pasik és a Munkaügyek kivételével hirtelen nem is tudnék felsorolni többet, ami emlékezetessé vált volna.

Persze azért ezek sem voltak tökéletesek, legalábbis a híres amerikai és brit mintákhoz hasonlítva. Nyilván nehéz egy Jóbarátokkal vagy Agymenőkkel versenyezni, az angolnyelvterületen sokkal több ilyen sorozat készül, és hozzánk nyilván abból is csak a legjobbak jutnak el.

Tehát olyan kicsit a helyzet, mintha a magyar éttermeknek állandóan a legjobb New York-i és londoni éttermekkel kéne versenyezniük.

Bár nálunk még a híres sorozatok remake-jei sem szólnak nagyot, lásd az Egy rém rendes család Budapesten rövid pályafutását, amely csupán egy évadot élt meg, szemben az eredeti széria 11 évadával. Úgy tűnik, még nem sikerült megtanulnunk a műfajt.

Talán nem véletlen, hogy Herman Péter producer nem vállalkozott eredeti sitcom fejlesztésére, hanem az orosz Igen, séf című sorozat liszenszét vette meg, és ennek „meghonosítását” bízta Hámori Barbara csapatára. Kimondottan szimpatikusnak tartom, ha valaki nem az USA-ból próbál inspirációt meríteni, kell a sokszínűség.

A sitcom furcsán hibridműfaj, átmenet a tévé és a színház között. Fontos jellemzője ugyanis, hogy a legfontosabb állandó helyszíneken játszódó jeleneteket közönség előtt veszik fel egy stúdióban, nem egyszer kimondottan színpadon, hogy a reakció, a nevetés és a taps minél autentikusabb legyen.

Épp ezért jó ötletnek tűnik, hogy a sorozat producerei egy színházi rendezőként már sokszor bizonyított színészt, Anger Zsoltot, és egy tévés rendezőt, Spáh Dávidot kérték fel – aki a Família kft színészeként „belülről” is látott már ilyen sorozatot.

A sitcomokban különösen fontos a tempó. A jó szituációs vígjátékok jellemzője, hogy sűrűn záporoznak a poénok, a dialógusok pörögnek, nincsenek hosszas monológok és körmondatok – kivéve, ha humoros funkciójuk van.

Az eddig látottak alapján  úgy tűnik, ezek működnek az új sorozatban.

Ehhez persze jó írói team is szükségeltetik. Bodzsár Márk (Drakulics elvtárs, Isteni műszak) keze alá olyan nevek dolgoznak, mint Esztergályos Krisztina (A miskolci boniésklájd) vagy például a Margó-díjas Fehér Boldizsár (Nagykarácsony).

Amint a címből kikövetkeztethető, a sorozat egy étteremben játszódik, azon belül is elsősorban a konyhában. Schneider Zoltán lubickol az alkoholista, fogadásfüggő séf szerepében, aki szigorú, robbanékony, mégis szerethető főnök.

Szakácsai a maguk műfajában mind a szakma legjobbjai. Válogatott társaság. Például a késekkel mesterien bánó Szabi (Mészáros Máté) és a halételek specialistája, Feri (Csonka András –n em Spáh Dávid tehát az egyetlen ex Família kft szereplő), akik egyben a sorozat tréfamesterei. Bárkit bármikor készek megtréfálni, igaz, a szivatás főnöküktől sem áll távol.

Ebbe a miliőbe csöppen bele a Jéger Zsombor által játszott Milán. A fiatal szakács, aki eddig egy laktanya menzáján dolgozott, a nagy kiugrás lehetőségét látja az előkelő étteremben, és persze azonnal a kollektív froclizás középpontjában találja magát.

A séf ellenpontját a Dobos Evelin által játszott üzletvezető, a merev és céltudatos Szederkényi Viktória jelenti.

Ez az a szál, amiről egyelőre úgy érzem, nem sikerült megfelelően eltalálni.

Volt egy kis rivalizálás, de az ember nem érzi úgy, hogy Viktória komoly ellenfele lehetne a robosztus, nagyhangú séfnek. Szembenállásuknak nincs igazi tétje. Természetesen két epizód alapján nem lehet egy egész sorozatot megítélni, remélhetőleg a későbbiekben ez a szál is erősödik.

A kisebb szerepekben is remek alakításokat láthatunk: a meleg francia szakácsot játszó Borsi-Balogh Máté, a tisztázatlan múltú orosz mindenes, Vlagyimir bőrébe bújó Fehér László, vagy épp a pincérnőket alakító Kiss Anna Laura és Bogdányi Titanilla egyaránt remek színészi képességekről és humorérzékről tesz tanúbizonyságot.

Egy epizódszerep erejéig a rendező, Anger Zsolt is feltűnik. Mikor utoljára láttam, épp a Post mortemben tűnt el a plafonon keresztül. Itt egészen más jellegű szerepet alakít, egy narcisztikus, erőszakos, féltékenykedő szeretőt, és ismét megmutatja, milyen sokoldalú színész.

Az kifejezetten tetszik, hogy (legalábbis eddig) nem vitték el sztorit túlságosan a humoros szappanopera irányába

– amiért például három évad után felhagytam a Jóbarátok nézésével, bármennyire zseniális is volt a humora.

Aki szereti a színvonalas sitcomokat, annak az eddig látottak alapján érdemes március 19-től szombat esténként leülni a tévé elé.

/div>
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„A bicskei áldozatok elnézést kértek, végre, Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól” – Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiával jelentkezett
Teli van erős utalásokkal a humorista legújabb videója, amiben körülmetélik Gyöngyösi Mártont, és Karácsony Gergely is férfivá műtteti magát.

Link másolása

A régi idők Híradójának paródiájával jelentkezett Bödőcs Tibor. Az alig ötperces szösszenetben számos közéleti eseményt figurázott ki a népszerű humorista.

A humor azonban sok helyütt maró társadalomkritikát rejtett: szóba került többek között, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrovval együtt nevette ki az orosz börtönben meghalt Alekszej Navalnij nyitott koporsóját, hogy Orbán Viktor megtanította cipőfűzőt kötni Donald Trumpot vagy hogy a bicskei gyerekotthon áldozatai bocsánatot kértek – végre – Balog Zoltántól, Varga Judittól és Novák Katalintól.

Ezen kívül a Vágó István-klón Bödőcs „beszámolt” arról is, hogy az amerikai nagykövetségen körülmetélték Gyöngyösi Mártont, hogy Magyar Péter eltávolíttatja Schmidt Mária-tetoválását a válláról, és megtudhattuk, hogy Karácsony Gergely férfivá műtteti magát.

A rövid videó végén, mintegy bónuszként, értesülhettünk a legújabb Rákay Philip-filmről is – ezúttal igen meglepő stílusban.

Bödőcs Tibor retró Híradó-paródiája


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
95 éves lenne Audrey Hepburn, aki előre tudta, hogy meg fog halni
Az ikonikus angol-holland származású színésznő 1929-ben született és 1993-ban halt meg egy hospice házban. Kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Link másolása

Idén ünnepelné 95. születésnapját Audrey Hepburn, melynek apropóján a Blikk képgalériát közölt a híres színésznőről.

Audrey Hepburn sikeres modell is lehetett volna, ha fiatal nem happolják el a filmes szakemberek. Pályája elején modellkedésből és táncos szerepekből keresett pénzt, de 1948-ban kapta meg az első szerepét a Nederlands in zeven lessen című filmben.

Az '50-es években Angliában dolgozott, ahonann az Egyesült Államokba vezetett az útja, ahol az első világraszóló sikerét a Római vakációval szerezte. 1967-ben visszavonult a filmes szakmától, ám Steven Spielberg amerikai filmrendező felkérésére elvállalta később az Örökké című film egyik szerepét.

1992-ben derült ki, hogy vastagbélrákkal küzd. A diagnózist követően megműtötték, kemoterápiával kezelték, de tudta, hogy nem fogja túlélni a betegséget.

Egy hospice házban halt meg 1993. január 20-án.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Így tudta meg Kulka János, hogy a Nemzet Színésze lett – Máris sokan gratuláltak neki
A színészt egy kollégája hívta fel telefonon, és a bejelentéssel nagyon meglepte őt - árulta el Kulka János, aki nagyon köszönte a kitüntető címet.

Link másolása

Ahogy arról mi is beszámoltunk, Kulka Jánost választották a Nemzet Színészének a nemrégiben elhunyt Tordy Géza helyére.

A művészt az RTL Híradó kérdezte meg arról, honnan tudta meg a hírt:

Kulka János válasza:

"Molnár Piroska hívott, gratulált nekem. Nemzet Színésze vagy. Meglepődtem. Nagyon köszönöm, nagyon"

- árulta el a színész, majd hozzátette: sokan gratuláltak neki, sok sms-t és hívást kapott.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Két órából egy érdekes, egy kínzás. Megéri? Az elátkozott Queen Mary kritika
Az elátkozott Queen Mary nem más, mint egy ügyesen összerakott zagyvaság. Hangulatos, gyönyörű, de értelmetlenül túlbonyolított horror próbálkozás.

Link másolása

A Queen Mary olyan, mintha egy erőltetett, izzadságszagú Netflix horrort néznénk. Egy szerencséje van: az alkotók komolyan gondolták és kemény munkát fektettek bele. Nem tudom, hogyan lehetne leírni Az elátkozott Queen Mary-t úgy, hogy átadjam a tapasztalataimat.

Kerek egész képet, ugyanis nem tudok írni, akkora összevisszaság az egész.

Kár érte, se a színészek, se a filmes szakemberek nem tehetnek róla, egészen máshol csúszhatott el ez a történet.

A kezdés meglepően impozáns. 1938-ban járunk egy halloween-i estélyen egy hajó fedélzetén, amely épp az új világba tart Angliából. Egy furcsa családot követünk az első osztálynak fenntartott étteremben, akikkel valami nem stimmel.

Apuka erőszakosnak tűnik, anyuka babonásnak, a gyermek pedig nem bír magával.

A párbeszédekből hamar össze lehet tenni, hogy ők bizony nem az első osztályra valók, de Halloween-re hivatkozva, álruhában sikerül elvegyülniük a gazdagok között. Természetesen lebuknak és baj-bajt követ, majd az egész egy vérengzésbe fullad.

Aztán gyors váltás és egy másik családot kezdünk el követni a jelenben, Anne (Alice Eve), Patrick (Joel Fry) és gyermekük Lukas (Lenny Rush) személyében. Szépen lassan, nem túl szájbarágósan kiderül, hogy ők mit keresnek a már szórakoztató központként működő, Los Angelesben végleg kikötött Queen Mary-n.

Valami nem stimmel az egész hajóval, egyszerre túl steril és zavaróan mocskos.

A kapitány, Bittner (Dorian Lough) is gyanúsan viselkedik, mintha titkolna valamit. Mondani sem kell, hogy a két történetszál egyszerre folyik egymás mellett, felváltva váltakozik, majd egyszer csak összefonódnak.

Nem fogok spoilerezni, mert nem is igazán tudnék. Hangulatos indításból viszonylag gyorsan elérkezünk az unalmas tucathorrorok világába. Maga a helyszín már megért volna egy értelmesebb filmet. Az atmoszféra tapintható, mind a jelen mocska és felületes sterilsége, mind a ’30-as évek elegáns nyomora. A képi világ zseniális, a vágások néha ámulatba ejtőek, a gyönyörű képekkel társulva.

Isaac Bauman operatőr képei magukért beszélnek. A kivégzések brutalitása ritkán látott moziban X karika nélkül. Nem ezen fog múlni a siker.

A kosztümök, a maszkok, a díszletek és még a CGI is rendben van, az alacsony költségvetés ellenére. Alice Eve, Joel Fry és a többi színész is jó. Ami biztos, hogy nem ezen a brigádon csúszott el a dolog. A forgatókönyvíró és a rendező azonban egyest érdemelnek - köszönjük leülhetnek.

Sokat segíthetett, hogy tényleg mindent próbáltak helyszínen felvenni, a Queen Mary hajón forgathatott a stáb, sőt még egy 3D-s szkennelést is végeztek az egész hajón, így szabadon mozoghatott az operatőr a szűk térben, digitálisan. Érdekes technológia ügyes felhasználása. Akkor mi a gond az egésszel, hogy nem úgy hivatkozom rá, hogy az év egyik legjobb horrorja? Egyszerű: ősbutaság az egész film. Nem csak unalmas, nem ijesztő, de még értelmetlen, logikátlan és zavaróan buta karakterekkel van tele.

Ennyire gyenge forgatókönyvet régen láttam. Mintha mesterséges intelligenciával írták volna,

azzal a leírással, hogy „robot csinálj nekem egy látványos, brutális horrorfilmet, naaaaagy csavarral a végén.” Hát nem jött össze, se izgalmas, se érdekes nem lett a végeredmény. Azon kívül, hogy szép és mozog a kép, sok köze nincs egy koherens történethez.

Itt senki se úgy viselkedik, mint egy élő ember. A gyilkos áldozatai megköszörülik a torkukat, miközben a kegyetlen tettes véres fejszéje még egy fejbúbban van. Aztán elkezdenek elfutni egy zsákutcába négyen! Tényleg mélységesen felháborító, hogy ezzel valaki pénzt szeretett volna szerezni. A forgatókönyvírók között nem meglepő, hogy az első filmes Stephen Oliverrel és a nem túl nagy tapasztalattal rendelkező Gary Shorreal találkozunk. Egyébként Shore rendezte is a filmet elég, ha ehhez annyit teszek hozzá, hogy előző nagyjátékfilmje Az ismeretlen Drakula mérföldekkel jobb volt ennél. Pedig az nagy szó! Aki látta, az tudja.

Ami a legrosszabb az egészben, hogy a mozi annyira szép, amennyire egy horrorfilm képes rá.

Még a felúszó feliratok, a stáblista elrendezése és a főcím is művészire sikerült. Valószínűleg itt ment félre: volt egy remek ötlet, de nem volt elég tartalom egy egész estés filmhez, ezért tóldották-fóltozták és addig csavarták művészieskedéssel, hogy a Frankenstein szörnyetege effektus történt. Lehet jobb lett volna, ha elégetik a Queen Mary-t, ahogy ezt a szörnnyel is tették. Spoiler az 1931-es Boris Karloff filmből, elnézést.

Nem ragozom tovább, rossz film a Queen Mary. Lehetett volna remek horror is, ha a forgatókönyv hozzáértő kezekben landol, vagy ha csak egy rövidfilmet készítenek az alkotók. De egy több mint kétórás misztikus kalandnál nem adott többet.

Olyan mintha megnéztük volna a Lost első és utolsó részét egymás után. Egy figyelemfelkeltő, gyönyörű, rejtélyes felvetés, ami egy kiábrándító, túlcsavart, értelmetlen badarságba csap át.

Nem ajánlom senkinek, inkább nézzetek meg mást a mozi kínálatból.


Link másolása
KÖVESS MINKET: