A gondolkodó ember sci-fije lett az Ad Astra
Na igen… ez itt a nagy marketing malőr… Brad Pitt és a „nagyszabású” személyes történet egy, az apját kereső fiúról, miközben igazából önmagát keresi a tényleges semmi közepén. Hatalmas terek, nagy látóterű kamerával felvéve, miközben a főszereplőkről sokszor szuperközeli készül, minden filozofikusan, igazi szerzői filmesen épül fel.
Ezt bizony akcióval fura eladni. Nem azt mondom, hogy feleslegesek az akció jelenetek a filmben, de alig akad, és amik vannak azok nélkül is ugyan úgy működne a cselekmény, csak nem 2 óra lenne, hanem másfél. Amit meg kell hagyni:
nagyon erősen indít a film, az első tíz perc egy iszonyatosan hatásos akció szcéna,
amit vétek lenne kihagyni, a 2013-as Gravitáció óta nem éreztem magam így egy jelenet után – pedig a film 2D-s! Viszont ezen akciójeleneten kívül igazán nincs maradandó. Nem mondanám látványosnak a filmet a mai blockbusterhez szokott szemmel, de ugyanakkor
leesik az állad, olyan gyönyörű!
A fényképezés, a beállítások, a képek… nem tudom szavakkal leírni a vicces nevű Hoyte Van Hoytema operatőr mit tett le az asztalra – amúgy is patinás név a szakmában, de Űristen, ez már valami.
Visszatérve a marketingre, ezt a filmet nem tudom, hogy lehetett volna eladni. Szép, de művészibb film révén, a nem túl akciódús, lassú (egyszer-egyszer azért még én is az órámra néztem) és ugyanakkor annyira váratlan, hogy egy ilyen film ebben a zsánerben, ilyen formában 2019-ben, ekkora nevekkel elkészülhetett, hogy nem tudom, kinek kell megköszönni.
Nagyon realisztikusan próbálták bemutatni az űrutazás jövőjét. Szinte ott vagyunk a főszereplővel a szkafanderben, nem hallunk mást a robbanásokból, mint amit a viselője hallana.
Az anyagok úgy viselkednek zéró gravitációban, mint ahogy elvárnánk tőlük.
Pörgünk, forgunk, mi is minden tengely mentén. Picit fura történeti elem, hogy a főszereplő szívverése nem megy feljebb 80-ál, még akkor sem, ha kiugrik a sztratoszférában egy ejtőernyővel… ezt nem szuperképességnek, hanem szívbetegségnek nevezném… annak a doktornak, pedig aki a 84 éves Donald Sutherlandnek engedélyezte az űrrepülést, az orvosi engedélyét azonnal visszavonatnám…
Ha valaki szereti a lassabb, szomorkásabb, személyesebb sci-fit, azt a fajtát , amiben nincs sok dialógus (legtöbb belső narráció), valamint egy törékeny ember küzdelmét nagyon realisztikusan mutatja be az ismeretlennel szemben, az imádni fogja ezt a kamaradrámát (itt az egy helyszín az űr maga) és nekik biztosan tudok válaszolni az elején feltett kérdésre.
Jó film az Ad Astra.
Ugyanakkor a nagyközönség tippem szerint mellőzni fogja James Grey író/rendező és Brad Pitt mámorító munkáját, ami hatalmas hiba a részükről.