2012:legjobb magyar lemezek2.
Összegeztük az idei év hazai zenealbumjainak termését. Junkies, Mulligan, Tai Chi Teacher, Tai Chi Teacher, Zaják és Társa és még folytathatnánk. Melyik volt a ti kedvencetek?
Láng Dávid írása az
Junkies – Mi van veled? Semmi?
Az idei év azzal a hírrel indult, hogy a Junkies zenekar bő másfél évtizedes működése során először hosszabb pihenőre vonul. Ez azonban csak koncertszünetet jelentett, a Sajti Levente csatlakozásával öttagúra bővült Junkies a próbateremben rögtön megkezdte új albumának összerakását.
Ősz elejére végeztek is vele, így visszatértek a színpadra, de jelentős változás, hogy koncertek terén mostantól a mennyiség helyett sokkal inkább a minőségre helyezik a hangsúlyt. Ami az alig egy hete megjelent lemezt illeti, legfőbb jellemzője az, hogy nagyon jól szól. Erős a stílusbeli váltás: bár a szövegvilág többnyire változatlan maradt, zeneileg nagyot mozdult a csapat populárisabb irányba.
Ennek első számú bizonyítéka, hogy a Nincs Pardon című dal nemrégiben első helyen állt a Petőfi Rádió toplistáján – azt hiszem, az eddigi szerzemények közül nem sok lett volna alkalmas erre, most ellenben szinte mindegyik dal annyira rádióbarát, hogy simán rotációba kerülhetne.
Persze felmerül a kérdés, vajon nem megalkuvás-e ez, de nekem személy szerint bejön, hogy Szekeres András átlagon felüli énekhangja végre nem csak a Stereomilkben tud érvényesülni. Bár csak kilenc szám található a korongon, a minőség itt is kompenzálja a mennyiséget, mármint semmivel sem kapunk kevesebbet annál, mintha lenne pluszban még három töltelékdal a meglévőkön túl.
VIDEÓ: Junkies - Nincs pardon
Mulligan – Gyöngyhalász
A lista több másik szereplőjéhez hasonlóan ez a lemez is szinte nulla publicitást kapott februári megjelenése óta, pedig bőven rászolgálna.
A triófelállásban működő Mulligan igazi hobbizenekar évi alig pár koncerttel, ennek ellenére a februárban kiadott Gyöngyhalász album profi munka lett. Jellegzetes, fanyar hangulatú szövegek és pattogós ritmus jellemzi a kilenc dalt, pont megfelelően letisztult hangszereléssel ahhoz, hogy meglegyen az egyensúly a mondanivalóval.
Rá lehetne húzni a sanzonos bárzene, kocsmai beat, vagy bármely hasonló jelzőt, de felesleges kategorizálni. Borza László frontember sokoldalúságát amúgy jól jellemzi, hogy emellett még a Nemereszt zenekarban is betölti ugyanezt a posztot, de a két csapatot szinte csak az énekhang köti össze: szövegvilág és zenei stílus tekintetében is jól elválnak egymástól.
Kedvencem a Szakadatlan című szám, de a többit is bármikor végig tudom hallgatni, amivel sok zenekar albumainak esetében azért közel sem vagyok így. Külön dicséret illeti a lemezborítót (Demeter Ádám munkája), amely a címet is segít meglepően váratlan kontextusba helyezni.
Tai Chi Teacher – Lennonádé
Az immár négytagúra bővült Tai Chi Teacher formáció ezúttal sem szakított azzal az egyedülálló hagyománnyal, miszerint éves rendszerességgel készíti el újabb és újabb 7-8 számos albumait, mindig egy adott koncepcióra felfűzve.
Ezúttal John Lennon személye jelenti az összekötő kapcsot a dalok között, de történelmi hűségről nincs szó, a szövegek igen gyakran elemelkednek a valóság talajáról a képzelet világába. A végeredmény egy szórakoztató és fülbemászó, hangzását tekintve pedig az aktuális nemzetközi trendeket is visszatükröző dalcsokor.
A Lennonádé megjelenését követően aztán majdnem háromnegyed évig tetszhalott állapotban volt a csapat - Huszti Gergely frontembert annyira lekötötte polgári foglalkozása, hogy még lemezbemutató koncertet sem tartottak.
VIDEÓ: Tai Chi Teacher - Messziről jött ember
Már épp kezdtem volna aggódni, amikor hirtelen remek hírek érkeztek: nemcsak a színpadra való visszatérésüket jelentették be, de azt is, hogy megállapodtak az egyik legnevesebb hazai zenekar-menedzsmenttel (Soundkitchen), így a közeljövőben biztosan nem lesz újra ehhez hasonló kihagyás fellépések terén.
Közben már gyakorlatilag készen áll újabb tematikus lemezanyaguk is, így elég valószínű, hogy a jövő évi listán is bérelt helyük lesz.
Yellow Spots – Agylebenyflört I.
A Yellow Spots zenekar eredeti felállásának felbomlása kétségkívül a legrosszabbkor jött karrierjük szempontjából: éppen akkor, amikor végre a küszöbére kerültek annak, hogy szűk egy évtizedes működés után olyan anyagot tehessenek le az asztalra, ami nem csak párszámos EP, vagy gyenge minőségű demo, hanem valódi nagylemez.
A megjelenéstől tényleg már csak egy lépés választotta el őket, mikor borult minden és az alapító dobos Schlekit magára maradt a Yellow Spots névvel, illetve egy nagy rakás rögzített hangsávval, aminek a túlnyomó többségét engedély hiányában nem használhatta fel.
Szűk fél évig tartott, amíg rendezte a sorokat és új zenészeket maga köré gyűjtve ismét nekiállt a stúdiózásnak. Ennek eredménye a végül novemberben kihozott AgylebenyFlört I., amely bár jól összerakott konceptlemez lett, mégsem feledtetheti, mennyivel nagyobb dobást jelentett volna mindez akkor, ha az eredeti tervek szerint jön ki.
Így abban, hogy mégis felkerült a listára, az összes többi versenyzőnél nagyobb szerepe volt a külsőségeknek, azon belül is a vizuális körítésnek. Az Oravecz Gergely munkáját dicsérő képregényfüzetes szövegkönyv ugyanis a maga nemében mestermű, olyasmi, amire itthon biztosan nem volt még példa.
Nemcsak hosszú, de középtávon is egyedül az ehhez hasonló extrákkal lehet majd elérni, hogy a fizikai formátumú lemezkiadás piaca ne szűnjön meg teljesen - ebben mindenképp úttörő az AgylebenyFlört I. Sőt megkockáztatom, hogy ha nincs a szétválás, egyenesen az év legjobb magyar albuma lehetett volna, de az elmondottak miatt a tíz között így is helye van.
VIDEÓ: Yellow Spots - Emberevő Cadillac
Zaják és Társa – Minden kezdet könnyű
Minimális hírverés által kísérve jelent meg ez az album októberben, ami egyben egy új formáció bemutatkozása is. A nem szokványos név Zaják Pétert, a Galapagos dobosát és a Hiperkarma egykori ütősét, illetve Nemes András Pluto-frontembert takarja.
A lemezanyag főként Zaják ötleteire épül, ő érlelte magában már régóta ezeket a dalokat, amelyeket végül a producerként és vokalistaként betársuló Nemessel közösen formáltak véglegessé. Ebben a lemezben a közvetlensége tetszik leginkább: ahogy a Dunaújváros című nyitódalban megszólal az ének, egyből eluralkodik a mesélős hangvétel, ami szinte végig meg is marad.
Abszolút hiteles az egész, bele tudjuk képzelni magunkat Zaják helyébe, hogy ezek a dalok valóban róla, az ő fiatalságáról, érzéseiről és gondolatairól szólnak. A hangszerelés a lehető legletisztultabb, a számok többsége egy szál gitárral is megállná a helyét, de az alárakott dob, basszus, gitárszólók és néhol a billentyű még kerekebbé teszi. Az átlaghossz így is mindössze két perc, nincs semmi felesleges sallang, csak a mondanivaló.
A duót oldalkocsis motorkerékpáron feszítve ábrázoló nagyszerű borítóért külön pluszpont jár. Koncepciójuk szerint az együttes (melynek egyelőre élő felállását sem lehet tudni) mindössze egyetlen koncertet tervez évente, mégpedig a Fishing on Orfű fesztiválon. Remélhetőleg jövőre össze is fog ez jönni.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!
