Saját történetét árulja Karcsi bácsi a Nyugatiban
Szatmári Ádám Facebook felhasználó nyilvánosan osztotta meg azt a fényképet, amin Karcsi bácsi saját könyveivel ül egy kisszéken a Nyugatiban, öreg táskáját szorongatva, amiben életéről szóló könyvét meséli. A fotó már több mint 12 ezer megosztásnál jár, növelve az esélyt, hogy valaki észrevegye a 86 éves Karcsi bácsi történetét.
A lelkes Facebook felhasználó írt egy hosszú bejegyzést is a kép alá, amiben elmesélte, miért is olyan különleges Karcsi bácsi. A történet szerint a most 86 éves férfit 18 évesen rabolták el 1945-ben, munkába menet, hogy Málenkij robotra vigyék. Szabadulása után könyvben írta meg történetét.
A könyv leírja azokat embertelen körülményeket, amiben Karcsi bácsi kénytelen volt dolgozni a kényszermunka-táborban. Szatmári Ádám arra kér mindenkit, aki a sorait olvassa, hogy aki arra jár és nem sajnál 2000 forintot, vegye meg a bácsi könyvét és olvassa el, mert érdemes. Ő is elolvasta, méghozzá egyetlen délután alatt.
A magyar Szolzsenyicin:
A Nyugati bejáratánál ül egy öreg bácsi, Lenin kalappal a fején, kopott kabátban, ölében egy nagyon öreg táskával. Minden nap délután 4-től, felállítja a kis összecsukható székét és ül, ül rendíthetetlenül. Az autók csak zúgnak, villamosok dübörögnek, az emberek pedig csak özönlenek. A nagy rohanásban majdhogynem néha átesnek, belerúgnak szegénybe, hiszen a legtöbben észre sem veszik. Pedig igen érdekes története van a bácsinak. Ölében a táskából egy könyvet árul melynek a címe: Málenkij robot, s írója nem más, mint Karcsi bácsi. A mai embernek ez a szó ma már semmit sem mond. A mai fiatalok talán egy orosz rock bandára asszociálnának a szó alapján, de Ő igenis tudja mit jelentett ez a szó 60 évvel ezelőtt. 1945-ben a főváros ostroma után munkába menet, 18 éves suhancként az utcáról szedték össze az igazoltató szovjet katonák, hogy „egy kis munkára”, málenkij robotra vigyék. Hozzátartozói semmit sem tudtak róla, egyszerűen csak eltűnt, több ezer társával együtt a káoszos főváros utcáin. Nem volt katona, nem bántott senkit, nem szolgált senkit, csupán rosszkor volt, rossz helyen és ezt fiatalságának éveivel, és egészségével fizette meg. Évekig volt Ukrajnában, egy hadifogoly-kényszermunka táborban, emberi ésszel felfoghatatlan körülmények között, miközben idehaza senki sem tudott róla semmit! 86 éves korára, hogy megmutassa unokáinak mi a különbség a mai és az Ő fiatalkora közti időknek, megírta a történetét. És most ül, ül és várja, hogy valaki, 10000-ből egy ember, aki megáll, megismerje a történetét. Én tegnap az a 10000-ből egy ember voltam, aki megvette a könyvét és még aznap ki is olvasta. Elképesztő történet! Érdekes hogy bár a holokausztról szóló könyvekkel roskadoznak a polcok, addig az ilyen témájú könyveket szinte úgy kell vadászni itthon! A mai napig egy bizonyos homály, tabu lengi körül a 44 utáni deportálásokat. Pedig ők is ugyan úgy, ártatlanul szenvedtek, de ők se kárpótlást, sem bocsánatkérést senkitől nem kaptak. Karcsi bácsi inkább az utóbbit hiányolja. Kedves olvasó, történelem iránt érdeklődő, ha arra jársz és tudsz nélkülözni 2000Ft-ot, vedd észre Karcsi bácsit, s vegyél egy könyvet az írójától. Szívesen mesél és dedikálja is akárkinek aki szeretné. Egyedüli társa a már ismert Irénke néni, aki sütit árul, így ha jókor mész még süti is jár a könyv mellé! Segíts Karcsi bácsinak, hiszen az történelem egy élő matuzsáleme ül a Nyugati bejáratánál. És csak ül, ül, és ül…
Ha szerinted is érdemes odafigyelni az ilyen történetekre, nyomj egy lájkot!
