„Soha többé nem megyek egyetlen sorozat közelébe sem! Csak még ezt befejezem...” – Miért leszünk sorozatfüggők?
Talán ismerős az érzés, amikor az ember nagy elhatározással fogadja meg, hogy még_egy_leges_legutolsó_ó_ó részt megnéz kedvenc sorozatából, majd vágás, és öt óra múlva tápászkodik fel a kanapéról, hogy hangyányi erejével bevánszorogjon az ágyba... Ekkor persze megfogadom, hogy soha többé nem megyek egyetlen sorozat közelébe sem (persze miután ezzel végeztem).
Instant kielégülés
A sorozatok a realitás sűrített világát adják virtuális kontextusban. A negatív vagy pozitív tapasztalataink által nyújtott ismerősség, vagy éppen a félelmeinkkel, vágyainkkal való találkozás tudja igazán felkelti az érdeklődésünket. A sorozatok az élet természetes, releváns motívumaira építenek. Legtöbb esetben a negatív események az élethez hasonlóan kiszámíthatatlanul törnek elő, így hasonlóan váratlan érzelmi reakciókhoz vezetnek.
Tulajdonképpen ez a felnőttek meséje, ahol már nem a hétfejű sárkánnyal vagy a gonosz boszorkánnyal kell megküzdeni a királykisasszonyért, hanem az élet valós szerepeivel, egzisztenciális kérdéseivel és félelmeivel, a szeretettel, kapcsolódással, betegséggel, elhagyatottsággal, a magánnyal, lojalitással és végsősoron az elmúlással kell szembenézni. A sorozatok vonzerejét többek között a gyors lefutás adja, ami azonnali betekintést enged a jövőbe. Ami az életben évek alatt, a sorozatban 45 perc alatt végbe is megy. Ez az instant kielégülés csalogat át egyik epizódról a másikra. „Csak még egy rész” és megtörténik a katarzis.
Sorozat és hormonok
A sorozatok tehát a való élethez hasonló érzelmi kapcsolódást váltanak ki, ami a hormonok szintjén is megjelenik. Az egyik vizsgálatban a résztvevőknek egy végstádiumú rákos kisfiú, illetve édesapja történetét mutatták be mindkét szereplő perspektívájából. A film utáni vérvételből az derült ki, hogy az események láttán a résztvevőkben jelentős mértékű kortizol és oxitocin szabadult fel. Előbbi a stresszért felelős hormon, utóbbi az emberek közötti kapcsolódásra, gondoskodásra hat. A film után lehetőség volt pénzt adományozni beteg gyerekek gondozására. A felszabadult stressz- és kötődési hormon mennyisége alapján bejósolható volt az adományozott összeg nagyságrendje, vagyis a virtuális világ eseményei hatással voltak a résztvevők valós életben hozott döntéseire.