„Soha többé nem megyek egyetlen sorozat közelébe sem! Csak még ezt befejezem...” – Miért leszünk sorozatfüggők?
Az érzelmi szál magyarázatot ad a kapcsolódásra, de mi magyarázza a sorozatfalást, ami miatt nem bírjuk abbahagyni?
A Netflix nevű amerikai filmmegosztó 1500 megkérdezett előfizetője rendszeresen néz meg legalább 2-3 részt egyszerre, 61%-uk 2-6-ot is megnéz egyszerre. A válaszadók szerint ez sokkal élvezetesebb, mint ha csak egy epizódot néznének meg. Amikor az okokat firtatták, az alábbi válaszok születettek:
* 76 % számára a sorozatok nyújtanak menedéket a mindennapok feszített életviteléből, és ¾-ük pozitívan viszonyul ehhez az elfogaltságukhoz.
* Az emberek a digitális világ által vezérelt életvitelükben a néhány karakteres üzenetekre vannak beszűkülve, de úgy tűnik mégis vonzóbbak számukra a hosszabb narratívák, ahol hagyományos módon zajlanak az emberi kapcsolatok, és nem egy like vagy egy instagram poszt fejezi ki a másik elismerését.
* A sorozatfalás menekülés a stressz elől. A mindennapokban nem tudunk felszólításra „nem gondolni a fehér medvére” (próbáljátok ki: bármire gondolhattok, csak a fehér medvére nem!), de a sorozatfalás segít kiszakadni a valós élet problémáiból.
Sorozatfalás és az agy
A „sorozatfogyasztás”, ahogy az a fentiekből kiderült, legtöbbünknek jutalmazó. Így a többi jutalomhoz hasonlóan az újabb és újabb epizódok falása is jutalmazóközpont által felszabadított dopaminra hat. A dopamin a test belső, természetes, elégedettséget kiváltó vegyülete, amely arra ösztönöz bennünket, hogy ne hagyjuk abba a jutalmazó viselkedést. Ki akarná abbahagyni azt, ami jó? A folyamatos sorozatnézés folyamatos dopamintermeléssel jár, ami lényegében kábítószerként hat ránk. Ha kialakul a sorozathoz egy álfüggőség, akkor annak hiánya dopamin iránti sovárgást vált ki. Így kezdünk bele éjjel kettőkor az aznapi 12. epizódba. Ugyanezek a neuronális hálózatok vesznek részt a drog-addikcióban, a szex-függőségben vagy bármely egyéb függőséget okozó tevékenységben.
Az agyunk másik fontos jellemzője, hogy a látott, átélt vagy olvasott eseményeket ugyanolyan valós emlékként tárolja. Amikor egy sorozatot nézünk, az agyunkban ugyanaz a rész aktiválódik, ami egyébként a valós események feldolgozásáért felel. Tehát, ha sok időt töltünk virtuális karakterek életében, miután érzelmi válaszaink is kialakulnak, elkezdünk komolyan kötődni és aggódni értük, és szeretnénk tudni, hogy mi fog történni velük, annak ellenére, hogy racionálisan pontosan tudjuk, hogy nem valós karakterekről van szó.
A szereplőkhöz való legevidensebb kapcsolódás az identifikáció, amikor az egyik szereplőben önmagunkat látjuk meg, de ugyanígy megjelenhetnek vágyott szerepeink is, vagy éppen velünk konfliktusban álló karakterek. A sorozatok így tanácsot is adhatnak a mindennapi életre. Természetesen nem olyan eltúlzott, dramatikus módon, ahogyan a filmvásznon jelenik meg, de felismerve vágyott életutakat meríthetünk egy kis bátorságot önmagunk új szerepekben való kipróbálására, vagy éppen felismerhetjük kívülállóként hibáinkat is egy-egy ellenszenves karakterben, és ez is segítheti önismeretünk fejlődését.
A sorozatok izolált világa
Természetesen a túlzott sorozatfalásnak negatív hatásai is vannak. Egy 142 fős önmagát sorozatfüggőnek valló mintában egyértelműen magasabb volt a szorongásos és depresszív tünetek aránya. A sorozatfaláshoz kapcsolódó életmódot végiggondolva ez nem meglepő. Ha nem társaságban nézzük kedvenc sorozatunkat, akkor lényegében egyedül ücsörgünk órákon át a négy fal között, ami elszigeteltséget, magányt okozhat. Ahogy időről-időre kitekintünk a képzelt világból, rájövünk, hogy mi magunk egyedül vagyunk, ami lehangolóan hathat. Azzal, hogy időnket virtuális szereplőkre áldozzuk, a valós emberi kapcsolatoktól vesszük el a lehetőséget.
Ahogy másból is, a sorozatokból is ki lehet szűrni a számunkra kedvező hatásokat, de mint minden másnál, itt is érdemes az arany középutat választani, és ésszerű mennyiségű időt tölteni a TV képernyő előtt.
