Magyar egészségügy: kidobják a félholtakat is?!
A cikk főszereplője a szerző édesanyja.
Anyám 73 éves, egyedül él, de a családommal közel lakunk hozzá, önellátó. A szokásos idősebb kori betegségeket fogyasztja: kicsit magas a vérnyomása, kicsit magas a cukra, reagál a frontokra, a hangulata zömmel a béka feneke alatt van és a látása erősen megromlott.
Tehát igazából mondhatni, átlagos állapotban van az életkorához képest.
A története tegnap kezdődött, de azt kell mondjam, valószínűleg hosszú procedúra elé nézünk. Bár ne lenne igazam.
Tegnap este elesett a mellékhelyiségben. Hogy hogyan lehet egy másfél négyzetméteres helyiségben úgy elesni, hogy belül maradt, viszont a vécécsészén túl zuhant a földre, nem tudom, mindenesetre az eset után húsz perccel értesültünk róla.
Férjem nem bírta felemelni onnan, meg nem is tudtuk, mije sérült pontosan, csak azt, hogy szédül, és fájlalja magát deréktól lefelé, jobbnak láttuk hívni a mentőket.
Egy mentősorvos és egy mentőstiszt viszonylag hamar a helyszínen volt. Áthelyezték az előszobába, lábra állni képtelen volt, a vérnyomása magas volt (180/85), a cukra 7. Hozták a hordszéket és elszállították a Sürgősségi Betegellátóba.
Ez 18:40-kor volt. Akkor azt mondták, este nyolc után hívjuk anyukát, hogy mi van vele.
Este nyolc után hívtuk, a telefonja kikapcsolt állapotban volt. Huszonhét próbálkozás után felhívtam az SBO-t:
- Sürgősségi, tessék.
- Ez és ez történt, a beteget így és így hívják, ekkor szállították be, érdeklődnék.
- Kapcsolom.
Kapcsoltak.
- Sürgősségi, tessék.
- Ez és ez történt, a beteget így és így hívják, ekkor szállították be, érdeklődnék.
- Kapcsolom.
Kapcsoltak.
A negyedik kapcsolásnál már kezdtem türelmetlen lenni és úgy érezni magam, mint aki épp felmond egy verset.
Az utolsó hölgy is végighallgatott, majd közölte, a klinikán nincs térerő, de ő nem adhat információt, majd anyuka biztos jelentkezik.
Mivel anyuka nem jelentkezett, este tízkor újra hívtam őt a mobilján, ami végre kicsengett. Közölte, hogy minden rendben, eddig még orvost nem látott, de majd most, mert most fogják vinni őt a "nem tudja hová". Megnyugtatott, hogy ne aggódjak, ő fog telefonálni az SBO vonalas számáról, mert a telefonok térereje, mint a népmesében: hol van, hol nincs. Kérdeztem, hogy van, azt mondta, hogy nem tud lábra állni, meg szédül és fáj a lába.

A fotó illusztráció - Forrás: Pixabay
Lefeküdtünk aludni, bár nem sikerült. Úgy voltunk vele, jelen helyzetben segíteni nem tudunk, jó kezekben van és fog szólni, ha bármi pontosat tud.
Este 00:40-kor ordított a telefonom, mivel nem aludtam, azonnal felkaptam.
Anyám teljes hurráhangulatban közölte, hogy nem tört el semmije, meg az orvosok szerint jól van, igaz, hogy szédül és nem tud a lábára állni, menni aztán pláne nem, de azt mondták neki, hogy mehet haza. És hogy hívjak neki egy taxit.
Hajnal háromnegyed egykor ráképedtem a telefonomra és megkértem, hogy a mondandója végét ugyan, ismételje már el.
Hívtam a taxit, ami egy órakor megállt a társasházunk előtt. Három perc alatt sikerült kikapnia őt a sofőrnek, mert lábra állni ugye nem tud. Előttünk tornyosult a lift nélküli négyemeletes ház, aminek ő a negyedik emeletén él.
Fél órába telt felmenni. Minden egyes lépést megszenvedtük, úgy remegett a lába, mint egy harmonika, és igazán nem akart folyton hátraesni a lépcsőn. Tényleg nem....... csupán minden egyes lépcsőfoknál. Teljes erőmmel tartottam őt a hátánál, fogtam a hónalja alatt, gyakorlatilag feltoltam őt lépésről lépésre négyszer 18 lépcsőfokon.
Kérdeztem, mit mondtak, azt felelte, hogy az EKG meg a röntgen szerint ő "jól van". Kérdeztem, mit kapott, azt felelte, vizet.
Értitek? Vizet kapott!
Lefektettem az ágyába, hazamentem, kora reggel mentem vissza hozzá.
Az ágy előtt feküdt a földön, mivel nem tudott kikelni onnan, nem tudott felkelni, nem tudott lábra állni, úgyhogy vett egy nagy levegőt és konkrétan kitornázta magát az ágy mellé. Per mellesleg az ágy elé tolt masszív faasztalba még a fejét is beverte, úgyhogy mikor én érkeztem hozzá reggel, ő már vagy egy órája ott feküdt.
Lábra állni nem tudott, szédült, féloldalasan borult és már ülni sem volt képes, hívtam a háziorvost, aki közölte, hogy "issoráz" mentő, a fejsérülés miatt kötelező.
Majd elmormolt pár imát, miszerint mi az, hogy hazazavarták őt hajnal egykor?!
Én is ezt mondom.
A mentő ismét elvitte, ugyanolyan hordszékkel vitték le a negyedikről, totális deja vu volt. És most várakozunk ismét.
Ha ez az egész nem velem történik meg, akkor nem hiszem el. Lelki szemeim előtt látok pár amerikai filmet, ahol ha a főhős elszédül és a homlokához kap, azonnal berongyolnak vele a kórházba, majd amikor kiderül, hogy nincs semmi baj, a kedves doktornéni simít egyet a beteg homlokán és közli:
- De azért megfigyelésre bent tartjuk még 24 órán át.
A magyar egészségügy? Az bezzeg hat óra alatt kivágja a beteget onnan, de legalább vizet adtak neki, a szentségit!
Ui: Ma délután 15 óra - anyámat kirakták az SBO-ról, mondván semmi baja. Járni még mindig nem tud. Szédül, de nincs agyrázkódása. Vizet a mai bulin már nem kapott. Most megyek hazahozni kocsival, hogy ne taxival kelljen.
Veled is történt hasonló eset? Oszd meg velünk!