prcikk: Kemény szavak: ez az Instagram-sztárok életének valódi ára | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Kemény szavak: ez az Instagram-sztárok életének valódi ára

Claudia, a Fashion Capital blogon az Instagram mögötti valóságról osztotta meg a gondolatait.


Kövessétek Claudia blogját a Facebookon és az Instragramon, hogy le ne maradjatok a legújabb írásokról és fotókról!

Azt hiszem eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem tudom végignézni, ami sokszor a social media felületein folyik. Mivel én személy szerint a social media szakmában dolgozom, így sok mindent látok és sok minden mögé látok. Sokszor én is kapok hideget, majd meleget, de úgy gondolom, hiteles tudok maradni. Ne vegyetek jegyet a Kész átverés show-ra. Valójában úgy érzed, hogy "ingyen" van, mivel nem fizetsz érte készpénzzel, de lehet, hogy a lelkeddel számolsz el. Ha figyeled, akkor már vásárló vagy. Ha azért nézel fel valakire, mert sok a követője, és mindig "tökéletesnek" néz ki, az a legnagyobb átverés.

Csekkoljuk gyorsan az Instagram- vagy Facebook-oldalunkat, és döbbenetes amit látunk, ha tudatosan nézzük át. Tökéletes életek, tökéletes lábak, tökéletesen belőtt frizura, és a vörös rúzs sincs elkenve. Gucci-táskák, a több száz szál rózsa, és a kiélt arcok. Nem szeretnék ítélkezni, és most a "savanyú a szőlő" megjegyzéseket is hanyagoljuk.

Egy nagyon erős probléma van: a fiatal generáció ebben nő fel.

Ezt látja nap mint nap, erre kel és erre fekszik. Iskolában a szünetekben is ezt csekkolják, és úgy gondolják, minek iskolába járni, hiszen elég a plasztikázott mell és az orr, és máris Dubaj varázslatos képére ébredünk. Persze ez nem tudatosan jelentkezik, sokkal inkább a tudatalattijukat és a mi tudatalattinkat is mozgatja.

Mintha egy versenybe csöppentünk volna bele, ahol mutogatnunk kell, kinek megy jobban a sora.

Ki az, aki többször tud edzőterembe járni, ki az aki megteheti, hogy naponta beszárítja a haját. Ha valaki nem frissen manikűrözött körmökkel tesz fel képet, már ki is esett a játékból. Az nyer, aki több és menőbb képet posztol repülőről, Dubairól, koktélokról és a feltöltött szájáról. Télen napbarnított combok az egyik menő utazási célpontról, Chanel táskával és hatalmas vigyorral. Plasztik, mű, felszínes... Ne értsetek félre, ezek mind lehetnek valóban csodálatos dolgok. Posztolni valóban jó dolog, és én is mint mindenki más is szeretem megörökíteni a legjobb és legkellemesebb pillanatokat. Arról nem beszélve, ha ez már valakinek a szakmájává növi ki magát. Ha valaki egy igényes és hiteles oldalt képes létrehozni, azt előbb vagy utóbb esélyes, hogy megfizetik. A kérdés, hogy milyen áron?! A kérdés, hogy mennyire tudunk értéket közvetíteni?! A kérdés, hogy hiszünk a képnek vagy a másik oldalról is megvizsgáljuk?! Valóban értékes dolgot képvisel vagy csak a felszínességnek dőlünk be?!

Rettentő fontosnak tartom, hogy tudatosan figyeljük, hogy kit követünk és miért követünk. A social media lehet egy kellemes hely is, ha megválogatjuk a saját üzenetünket és figyelünk a mások értékeire. Inspirálhatjuk, motiválhatjuk vagy éppen taníthatjuk egymást. Erőt adhatunk, előrébb vihetjük egymást és támogathatjuk a másikat. Viszont rengeteg fiatal lány félreérti az életet. Sokan úgy gondolják, elég meztelenre vetkőzni a több "likért és a követőkért". Étkezési zavarok jelentkezhetnek fiatal vagy idősebb leányzóknál is, mert látják az idealizált fotókat a plasztik nőkről, akik több zsírleszíváson voltak és lehet, hogy egyéb kábítószerekhez is nyúlnak. A tökéletesség álcázása van a legmesszebb a valóságtól.

Lássunk mögéjük és szelektáljunk. Nem minden az aminek látszik.

Mindig legyünk tisztában egy dologgal: egy fotó nem a valóság. Az egy pillanat, ami valakinél őszinte és valakinél nem az. A mosoly valakinek a lelkéből jön és valakinek az Instagram kamerájából érkezik. Valaki szívből posztol, míg mások validációból. Valakinek szüksége van a folyamatos megerősítésre és a folyamatosan a külvilágnak él.

Rettentő fontosnak tartom, hogy legyenek napok, amikor csak befelé koncentrálunk és tudatos figyelünk a belső hangunkra. Amikor nem akarunk semmit mutogatni. Legyen olyan utazás, ahova ha elutazol a szerelmeddel akkor nem fogsz publikálni, csak magatoknak, emlékbe készítetek fotókat. Napok, amikor feltöltitek magatokat és nem a külvilágnak éltek. Amikor úgy vacsoráztok egy romantikus helyen, hogy mások nem tudnak róla. Sok embernek ez természetes, de ott vannak azok, akik nem is érzik jól magukat hanem fortyognak, hogy valaki irigykedjen rájuk.

Pedig nem kell, a legfontosabb a belső béke és az egyensúly. Nem mindig egyszerű megteremteni, de úgy gondolom (én is, aki a socal mediaban dolgozom és ebből teremtek pénzt), hogy legyenek napok, amikor csak befelé élünk és nem érdekelnek a plasztik menő babák.

Ha meg posztolunk, törekedjünk a valóság megőrzésére. LÁNYOK, NŐK, MINDENKI! Tanulni igenis jó dolog, ha elolvastok egy könyvet és nem fotózzátok le, akkor is elolvastátok. Nem baj, ha smink nélkül indultok egy napnak, attól még ugyanolyan gyönyörűek vagytok! Ha letörött vagy lekopott a körmötök vagy körmötökről a festék, attól még mindig szépek és csodálatosak vagytok. Ne csekkoljátok a pasitok exét vagy a milliárdos feleségét. Teljesen lényegtelen, mert a legfontosabb, hogy ott belül igaziak és valódiak maradjunk. Őszinte gondolatokkal, érzésekkel.

Azok a "tökéletes lányok" is sírnak, nekik is vannak rossz napjaik és nem mindig néznek ki úgy ahogy a képeken.

Ahogy mi rólunk is lehet előnyös és előnytelen fotókat készíteni, de a lelkünk az attól még ott van. A legfontosabb, hogy ott belül dobogjon és felesleges hasonlítani akármelyik valótlan és tökéletesnek beállított leányzó életéhez a mi lelkünket. Ne adjátok el magatokat, maradjatok és maradjunk valódiak.

Egy kis plusz felesleggel, néha lesírt szemfestékkel vagy ráncokkal, amik szexivé teszik a kort. Maradjunk hűek magunkhoz és az életünkhöz. Ne büntessük magunkat, mert nem akarunk vagy nem tudunk mindennap edzőterembe járni, mert otthon vár a kisgyerek. Ne büntessük magunkat, mert nem tudunk mindig a topon lenni és vannak napok, amikor mackónadrágban érezzük magunkat a legjobban. Lehet nem annyira #instalife, de valódi és élet van benne.

Posztoljunk továbbra is előszeretettel, de ügyeljünk arra, hogy ne sztároljunk olyan személyeket, akiknek valójában segítségre lenne szüksége, vagy olyan életet él, ami erkölcstelen. Ki vagyok vagy kik vagyunk, hogy ítélkezzünk: senkik, de a lelkünkre vigyáznunk kell. Maradjunk tiszták és valósak... illetve legyenek olyan pillanatok az életünkben, amiket nem rakunk ki mindenki szeme láttára.

Ha tetszett a cikk, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: