Egyetlen kéményt sem láthatsz az Országház épületén, de ennek megvan az oka
Hosszú ideig épült az Országház, de az eredmény önmagáért beszél: a gyönyörű, egyszerre robusztus és kecses hatást nyújtó épület elképesztően népszerű a külföldiek körében is, számtalan fotó készül róla évről évre.
Aki alaposabban megnézi a képeket, annak egy idő után talán fel is tűnik, hogy a Parlament épületén sehol nem látni kéményeket. De fűteni persze fűtik telente.
Steindl Imre elegáns neogótikus palotát álmodott a korában homokos területre, és mindent a legapróbb részletekig megtervezett. A tökéletesen szimmetrikus épület 96 méter magas (ez a honfoglalás idejét, 896-ot jelképezi), 365 kisebb-nagyobb tornya van (a szám az év napjaira utal), az épület kívül is tele van szobrokkal, és minden csipkének, párkánynak, oszlopnak megvan a maga díszítő funkciója.
Az építkezéshez szinte csak magyarországi alapanyagokat használhattak, és mindenből a legkiválóbbat.
Azok ott, a képen nem kémények, hanem szellőzők
Steindl Imre az Országház tervezésekor természetesen gondolt a hűtésre és a fűtésre is.
Ám a kazánok egy utcával arrébb, egy külön házba kerültek Hogy miért?
Sokan úgy gondolják, az esztétikus megjelenés, az összhatás miatt. Azonban ennél földhözragadtabb oka is van. Amikor az építkezés elkezdődött, még jószerivel szénnel fűtöttek. Az Építő Ipar című lap az egyik 1899-es számában így írnak erről:
„Az áll. országház központi fűtő és szellőztető berendezéseinek üzemben tartására szükséges gépek, az eredeti terv szerint magában az országház-épületben, illetőleg annak e célra kijelölt pince-helyiségeiben lettek volna elhelyezendők. Az építés ügyeinek intézésére alapított Végrehajtó Bizottság javaslatára azonban később, az országház építését elrendelő törvény végrehajtásával megbízott m. kir. miniszterelnök elhatározta, miszerint,
tekintve, hogy a motorok táplálására fölhasználandó nagy szénmennyiség kezelésével járó szénpornak s a kazánkürtő-produkálta füstnek kizárása a rendkívüli díszszel és költséggel előállított épületből föltétlenül kívánatos,
a gépek s a vele összefüggő berendezések az országházon kívüli külön épületben helyeztessenek el, s a transzmissziók számára az gépházat az országházzal összekapcsoló tunnelszerű csatorna építtessék.”
Vagyis: a szénpor és a füst bepiszkítaná a szép és drága épületet, ezért kell a gépházat máshova tenni, és távfűtéssel fűteni az épületet.
A kazánház a Balassi Bláint utcában épült fel, ezt is Steindl Imre tervezte, és ehhez pár motívumot felhasznált a Parlamentről. Jelenleg felújítják a házat.
A világ egyik első távfűtési rendszere épült ki az Országház fűtéséhez
A hőveszteség csökkentése miatt nem melegvízzel, hanem gőzfűtéssel tervezték. 1987-ben átalakították, az eredeti fűtéshez több földgáztüzelésű gőzkazánt telepítettek, amelyek alkalmasak voltak olajtüzelésre is.
Az Országháza alá íves, téglaburkolatú alagutak vezetnek, csatornák mellékágakra bomlanak, és bevezetik a levegőt az épület minden részletébe.
Az alagutakban ma is működnek az 1885-ben telepített ventillátorok, amelyekkel szabályozható a levegő áramlása és áramlásának iránya. A levegő bejuthat a termekbe közvetlenül is, de bejuthat – s ez különböző fantasztikus csappantyúk segítségével szabályozható – fűtőkamrákon keresztül is. Vagy akár mindkét irányból egyidejűleg.
A leírt fűtési rendszer kiegészítéseként radiátoros fűtést is telepítettek egyidejűleg, és ezt később ki is egészítették.
Ráday Mihály: A Parlament fűtése , História, 1993
