A budai Vár lassan visszakapja régi fényét, amelyben egykor tündökölt
„Te emlékszel rá, mi volt itt ezelőtt?” – kérdeztem nemrég egy ismerősömet a Csikós udvarban állva. „Miért, mi volt itt ezelőtt? Volt itt egyáltalán bármi?” – kérdezett vissza.
Egyikünk sem emlékszik arra, hogy akár csak néhány éve a Nemzeti Galéria épületén túl, a Mátyás kútja környékén, a Várhegy nyugati felén lett volna bármilyen érdemleges látnivaló. Vagy akár egy kávézó. Csak falak és kockakövek.
Mivel már a szüleink is a II. világháború után születtek, nekik sem lehettek emlékeik arról, hogyan festett a királyi palota és környéke az ostrom előtt. A háború utáni helyreállítás nem volt teljes, elég csak megnézni a palota ostrom előtti és mondjuk az 1970-es években készült fotóit. Sőt, olyan épületeket is lebontottak háborús károkra hivatkozva – például a Lovardát –, amelyet meg lehetett volna menteni. Az pedig, hogy az ostrom alatt megsemmisült gyönyörű Stöckl-lépcsőt nem építették vissza, óriási hiba volt, hiszen így évtizedekre elvágták a közvetlen gyalogosforgalom elől a Vár nyugati részét.
Nemrég bejártuk azokat a területeket, ahol az újjáépítés már befejeződött, hogy megmutassuk nektek a Vár megújult helyszíneit.
A Lovarda, a főőrségi épület és a Királyi Palota (Budavári Palota), a Gellérthegy utca felől nézve 1933-ban. Fotó: Fortepan/Magyar Bálint
A Királyi Palota és környékének rövid története
Már sokan leírták, hogy a budai Vár története gyakorlatilag építések és rombolások sorozata évszázadok óta.
A XIII. századtól kezdődött az első építési időszak, ezután nagyobb pusztítást a törökök végeztek, majd Buda 1686-os visszavétele során sérült jelentős mértékben a budai Vár, amikor alig maradt ép ház a Várnegyedben. Az újjáépítést az 1723-as tűzvész, és később járvány is lassította. A XVIII. században, Mária Terézia idejében a romos gótikus palota helyén barokk palotát emeltek, de uralkodói székhellyé nem vált.
Miután 1867-ben Ferenc Józsefet magyar királlyá koronázták, egyre fontosabbá vált, hogy a Királyi Palotát kibővítsék és valódi uralkodói rezidenciává fejlesszék. A Budavári Palota századfordulós átépítésének és kibővítésének vezetését Ybl Miklósra bízták, majd halála után a kor másik elismert építésze, Hauszmann Alajos vette át. Ezt a korszakot tekinti referenciának a Nemzeti Hauszmann Program, hogy helyrehozza a második világháború utáni pusztítás sebeit.
Mit vállalt a Nemzeti Hauszmann Program?
A célkitűzés tehát a Budavári Palota és közvetlen környezetének, épületek, történelmi kertek, parkok, sétányok helyreállítása, az egykor ott álló, ám elpusztult és/vagy lebontott épületek visszaépítésével.
Mi történt a Várban a XX. században?
A XX. század elejére a Budavári Palota Európa egyik legrangosabb épületegyüttesévé vált, az egymásba nyíló termekkel összesen 250 méteres térsor jött létre a dunai oldalon, ami a Krisztinavárosi szárny irányába is folytatódott összesen mintegy 300 méter hosszan. Ez a versailles-i kastély után a második leghosszabb volt a kontinensen.
A palota századfordulós átépítése és bővítése 1905-re készült el, és olyan híres helyszínei voltak, mint a hatalmas, 724 négyzetméteres bálterem, a Buffet-csarnok, Habsburg-terem a kupola alatt, az Ybl-lépcsőház a krisztinavárosi szárnyban, a Szent Jobb kápolna, a Szent Zsigmond-palotakápolna, a Szent István-terem a déli összekötő szárnyban, vagy a Hunyadi-terem a krisztinavárosi szárnyban.
Az 1944-45-ös ostrom hatalmas pusztítást végzett a Budavári Palotanegyedben, több épület találatot kapott, a Szent István-terem megsemmisült, súlyosan megsérült többek közt a Lovarda épülete és a Vöröskereszt székháza is.
A világháború után helyreállítás nélküli átépítés következett. Az egykori Királyi Palotánál sem a külső, sem a belső nem tükrözi Ybl és Hauszmann szellemiségét, de az átépítés minősége sem volt megfelelő. Egyes tereket elfalaztak, másokat gipszkartonnal választottak le, a díszítőelemeket eltávolították, vagy egyszerűbbekre cserélték, az emeleteket és a termeket másképp osztották be.
A Szent György téri főkapu, mögötte a Királyi Palota az ostrom után - mindenki maga döntse el a fotó alapján, hogy muszáj volt-e lebontani. Fotó: Fortepan
Már megvalósult fejlesztések a Nemzeti Hauszmann Programban
Mátyás kútja
2020-ban újították fel Strobl Alajos csodaszép alkotását a Hunyadi udvarban, amelyet a magyar Trevi-kútként is emlegetnek. A szobrokat megtisztították és kijavították, a kút szerkezetét felújították, és új díszkivilágítást is kapott.
A Budavári Palota déli összekötő szárnya
Ez a palotaszárny az 1944-45-ös ostrom alatt súlyos sérüléseket szenvedett, a benne lévő Szent István-terem teljesen megsemmisült. A Gellért-hegyre néző homlokzatot átépítették, és évtizedekig csupán az Oroszlános udvari nézete emlékeztetett az eredeti állapotokra. Az egyik legszebb történelmi díszterem helyén dolgozószobát és tárolóhelyiséget alakítottak ki.
A Budavári Palota rekonstrukciója során nem csupán az épületrész külső megjelenését állították helyre korhűen, hanem a Szent István-termet is újjáépítették az eredetivel megegyezően.
A Szent István-terem helyreállításának története azért különösen izgalmas és megható, mert a környéken élő időseknek még emlékeik kapcsolódnak a teremhez, és az újjáépítés előtt például egy évtizedekig otthon őrizgetett, a régi kandallóból megmaradt, eredeti Zsolnay-csempe alapján sikerült megalkotni a kandallót borító új csempéket.
Az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert, vagyis a nemzetközi zsűri elismerését vívta ki a terem kialakítása, ami a kor magyar iparművészetének csúcsteljesítményét képviselte. A Szent István terem elrendezése, díszítése és bútorzata mindenben az eredetit követi. Az ország legnagyobb Zsolnay-kandallóját, Szent István-mellszobrát, az Árpád-házi királyokat és szenteket bemutató képeket, a csillárokat, a gyönyörű padlót és a kazettás mennyezetet is a legkiválóbb mesterek készítették. A helyreállítás értékét növeli, hogy mára eltűnőben lévő mesterségek képviselői vettek részt az újraalkotásban. A Budavári Palota újjászületett csodája 2021. augusztus 20-a óta ismét látogatható és már az első évben több mint nyolcvanezer látogatója volt a világ minden tájáról.
A tapasztalatokról és élményekről Kiss Henrietta, a Várkapitányság tartalomfejlesztési vezető szakértője, tárlatvezető számolt be nekünk. Mint mondta, itt gyakran csordulnak ki az öröm, a meghatottság, a tisztelet és büszkeség könnyei a látogatók szeméből, különösen, ha valakinek személyes kötődése is van a helyszínhez, esetleg az egykori vagy a mai mesterekhez.
„Életre szóló élmények érik itt az embert. Előfordult például, hogy egy fiatalokból álló csoport lekucorodott a padlóra, és megsimogatták az intarziás parketta művészi mintáit, miközben megilletődve hallgatták a vezetést. Az idősek gyakran osztják meg személyes, sokszor szomorú, az ostromhoz kapcsolódó történetüket velünk. Számukra egyfajta elégtétel a termet újra régi szépségében látni, hiszen ők szemtanúi voltak a palota pusztulásának. Ők még az 1940-es évek elején, gyermekként léphettek be azon az ajtón, melyen most, életük alkonyán talán utoljára. Volt már olyan csoportunk is, melynek tagjai a vezetés végén úgy érezték, itt és most közösen el kell énekelniük a himnuszt. Ezek fontos, emberi és szakmai szempontból is elgondolkodtató, megindító és inspiráló élmények számunkra. Ahogyan az is, amikor az egykori mesterek leszármazottjainak vagy a mai alkotók családjának, barátainak mutathatjuk meg a termet.”
Főőrség
A Hunyadi udvar nyugati oldalán közel ötven év után ismét teljes pompájában áll az egykori
Főőrség, amelyben most étterem, illetve rendezvény- és kiállítótér kínál kellemes időtöltést a Várban élőknek és a látogatóknak. A Hauszmann Alajos tervei alapján a 19. és 20. század fordulóján elkészült impozáns épületen a II. világháború jelentős, de nem végzetes sebeket kapott, egy ideig irodákat alakítottak ki benne, végül 1971-ben elbontották.
Az épület 2020-ra az eredeti terveket követve, az eredetivel megegyező külső homlokzattal, de a 21. század technológiai kihívásainak megfelelően készült el. Az emeleten kiállítótér, a földszinten egy elegáns étterem-kávézó kapott helyet, a belső tereket több mint ötszáz festményről készült fotó, litográfia és archív fénykép díszíti, amelyek a magyar testőrségek 260 éves történetét idézik fel.
Lovarda és a Csikós udvar
A Királyi Lovarda eredetileg Hauszmann Alajos tervei alapján épült 1899–1902 között, a kor legnevesebb mesterei dolgoztak rajta: faburkolata Neuschloss Károly, üvegablakai Róth Miksa műhelyében készültek. A második világháborús sérülések után az épület helyreállítható lett volna, ennek ellenére 1950-ben lebontották.
A megmaradt tervezési dokumentumoknak köszönhetően a korhűen visszaállított homlokzat mellett a belső terekben is visszatérnek az eredeti anyagok, színek és motívumok. Az eredetivel megegyezően alakították ki a nyitott fedélszéket, a gerendázatot és a páholyokat, a színes nagy ablakokat. A falak alsó része visszakapta lambrin faburkolatát. Jelenleg rendezvényhelyszínként működik.
A Hunyadi udvar és a Csikós udvar összeköttetésének megteremtése is Hauszmann Alajos nevéhez fűződik. A Várba való feljutás megkönnyítésére 1900 körül alakították ki a Palota útról a Csikós udvarba és innen a palotaudvarra felvezető rámparendszert. Önálló, ugyanakkor a palotával kapcsolatban álló gazdag épületegyüttes jött létre: a Stöckl lépcső, a Csikós udvaron álló Lovarda, illetve a Főőrség épülete.
A háborús és ideológiai rombolás után közel hetven év elteltével most újra állnak ezek a történelmi épületek, újra elérhető a Vár a Tabán felől, ráadásul két, nagy kapacitású lift is elősegíti az akadálymentes közlekedést.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A Csikós udvar szélén, a Lovarda épülete mellett a Vár egyik legromantikusabb helyszíne készült el, a Török-kert.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az elnevezés arra a városrészre utal, amely az oszmán hódoltság idején ezen a területen állt. A Várhegy nyugati oldalán elnyúló, az alsó és a felső várfal közötti falszorosban kialakult települést Jeni mahalle-nek, azaz Újnegyednek nevezték a hódoltság idejében. Korabeli leírások szerint a Karakas pasa tornyától a Buzogánytoronyig elnyúló városrésznek még dzsámija is volt.
1686-ban, Buda visszafoglalásakor az utcák megsemmisültek, a lakóházak helyére pedig később fákat ültettek. A területet Újvilág-kertnek hívták, és egészen a palota krisztinavárosi szárnyépületének megépítéséig, vagyis a 19. század végéig létezett. Az újonnan kialakított kertben gazdag növényvilág várja a látogatókat. A keleties hangulatot az öt színben pompázó rózsabokrok, fügefák, illetve a mór mintákat idéző díszszökőkút biztosítja. A látogatók kényelmét modern utcabútorok és közvilágítás is szolgálja.
A fotók ugyan megidézik a terület hangulatát, de igazán csak akkor fogod érezni, ha te magad sétálsz végig a helyszíneken.
Fotó: Draskovics Ádám
