Kiderült, hogy miért nem fagy be ma már a Duna – így tettük lehetetlenné mi magunk
Korcsolyázók, árusok, sőt vándorcirkusz is volt régen a Duna jegén Budapesten. Ez ma már szinte elképzelhetetlen, pedig 1963 telén még valóság volt. A folyó azóta ritkán mutatja meg ezt az arcát. De miért tűnt el a jég a fővárosból? A Köpönyeg.hu izgalmas összeállítást szentelt a válaszra.
A 19. században ez még gyakori volt, ma viszont ritkaságszámba megy. Igaz, a farkasordító hideg sem lenne elég, ugyanis a város és a folyó átalakulása szinte lehetetlenné tette, hogy a Duna teljesen befagyjon.
A változások a 19. század végén kezdődtek, a Duna szabályozásával. Eltűntek a mellékágak és a szigetek, a medret pedig kiegyenesítették és mélyítették. A beavatkozások, mint például a Kopaszi-gát építése, jelentősen leszűkítették a medret, aminek következtében a víz felgyorsult, így a sebesen áramló folyó sokkal nehezebben fagy be. Ezt a hatást erősíti a városi hőterhelés: Budapest ipari és lakossági szennyvizei – még tisztítva is – melegebbek a folyó vizénél, ahogy a termálvizek és az erőművek hűtővize is folyamatosan fűti a Dunát. A duzzasztóművek és a vízlépcsők pedig átkeverik a vízoszlopot, a mélyebb, melegebb rétegeket a felszínre juttatva.
Budapestnél utoljára 1963 telén borította a Dunát vastag, összefüggő jég. Azóta legfeljebb jégzajlásról beszélhetünk: úszó táblák jelennek meg, és a part menti részek fagynak be, de a fő sodrásvonal soha. Fontos kiemelni, hogy ezek a jeges részek ma életveszélyesek, ezért a jégre lépni szigorúan tilos.
Régen, a szabályozások előtt a Duna sekélyebb, lassabb és szigetekkel tagolt volt, így sokkal könnyebben befagyott, és volt olyan tél, amikor hetekig, sőt hónapokig állt a jég. A befagyott folyó nemcsak átkelőhely, hanem valóságos közösségi tér lett: a századfordulón árusok lepték el a jeget, sült gesztenye és perec illata terjengett, szólt a verkli, este pedig fáklyák világították meg a biztonságos útvonalakat.
1241–42 telén a tatárok keltek át a jégen, 1458 januárjában pedig - elvileg - hatalmas tömegek vonultak a befagyott folyóra, hogy kifejezzék támogatásukat Hunyadi Mátyás iránt. Bár a történészek konszenzusa szerint a királlyá választás nem a jégen történt, és a motívum inkább egy későbbi romantikus ábrázolás része, akkor - szabályozás és modern ipari körülmények hiányában - még biztosan lehetséges lett volna, hogy a jég akár tömegeket is elbírjon.
A romantikus képnek viszont van történelmi árnyoldala is. Az 1838-as jeges árvíz Pest nagy részét elpusztította: a feltorlódó jég miatt kiömlő árban 153-an haltak meg, több mint 2200 ház omlott össze, és ötvenezer ember maradt fedél nélkül. Wesselényi Miklós vezetésével ekkor kellett csónakokkal menteni az embereket az elárasztott utcákból.
A jégen való közlekedés egyébként régen sem volt veszélytelen: a meleg források fölött elvékonyodó jég, az úgynevezett halálrések, valamint a hirtelen meginduló jégtáblák mindig komoly kockázatot jelentettek, és a hatóságok óvintézkedései ellenére is történtek balesetek.
Ma már a befagyott Duna emléke inkább képeslapokon és archív fotókon él tovább. A korcsolyázás a Parlament előtt, a vásár a folyó közepén egy letűnt korszakhoz tartozik.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
