KULT
A Rovatból

„Menet közben jöttem rá, hogy a művészet személyiségformálásként is működik” - Füsti Molnár Sándor és hajléktalanszínháza

Füsti Molnár Sándor 'Fecske' hajléktalanokkal foglalkozó szociális munkásként 18 éve hozta létre az AHA Színpad - A Hajléktalanok Színpada nevű társulatát. Az elmúlt idők vidám és megható pillanatairól, egy általa kifejlesztett színházi technikáról és a jövő nehézségeiről beszélgettünk.


Mit szólnál, ha autós interjú lenne? – kérdezi tőlem Füsti Molnár Sándor, akit mindenki csak Fecskeként vagy Fecsiként ismer, mikor megjelenek a megbeszélt időpontban az interjúra. Benne vagyok. Ugyan csak félig értem, mi is fog következni, de annyira már ismerem Fecskét, hogy tudja, mit miért és hogyan csinál. Mint kiderül, természetesen a megbeszéltek szerint nagyon szívesen beszél velem, de ha nem gond, haza kéne szaladni Pesthez közeli otthonába, mert a következő napokban egy Mikulás-ruhára lesz szüksége.

Sokat elárul színes egyéniségéről, hogy sem ezen nem lepődöm meg, sem azon, hogy nyilvánvalóan otthon van neki ilyenje is. A Magyar Vöröskereszt Madridi úti hajléktalanszállójától indulunk Fecske családi fészkéhez majd vissza, én pedig azon gondolkozom, hogy milyen szép a szimbolika: bejárjuk mindennapi útját, és közben beszélgetünk saját és szakmai-művészeti útjáról. 18 éve vezeti hajléktalanokból álló színtársulatát, töretlen lelkesedéssel és számos szakmai elismeréssel.

Sok, hajléktalanságban élő embernek segített már, módszerét azóta tudományos alapon is leírta. Bárcsak itt befejezhetném a bevezetőt, de sajnos később kiderül: sikeres színtársulata felett azért viharfelhők is gyülekeznek.

- Az mennyire szokványos, hogy így karácsony előtt ekkora rohanásban vagy?

- Én szinte mindig. Gyerekként hiperaktív voltam, az én ellenőrzőm azzal volt tele, hogy „a Sanyika forgolódik, a Sanyika zavarja a társait, a Sanyika beszélget”, és ez a fajta hiperaktivitás most, hogy fiatalodom, mintha megint erősödne.

Én egy rohanós ember vagyok. Egyrészt mindig van mit mondanom a világnak, másrészt tele vagyok energiával.

Olyan nincs, hogy unatkoznék.

- Most mi a helyzet a színpad környékén?

- Ilyenkor karácsony környékén mindig kemény készülődés van. Egyrészt van egy rendszeres rendezvényünk, a pozsonyi Error Fesztivál, aminek 13 éve, az első alkalom óta a vendégei vagyunk egy-egy színdarabbal. Ami egyébként, előre vetítve későbbi kérdésed, azt is jelenti, hogy 18 év alatt legalább 13 darabot már csináltunk… (nevet)

- Többet is…

- Hát igen. Az irodalmi adaptációk száma közel negyven. Az állami gondoskodásban élő gyerekekkel folytatott munka is tíz-egynéhány. Ez idestova nyolc éve lépett be az életembe: először volt a Kossuth Lajos Gyermekotthon, most a Bütyök Színjátszóda. Jelenleg épp Tatabányán, A Vértes Agórája művelődési központban adtuk elő több száz ember előtt a Kék madár című darabot. Emellett persze készülünk az intézményi karácsonyra. Ilyenkor már nagyon pörgök.

- Pontosan mi ez az Error Fesztivál?

- Az Error egy Patrik Krebs által megálmodott fesztivál, 13 éve működik. Ez egy világszinten egyedülálló kezdeményezés, ami összehozza a hajléktalan színházművészeket. Minden év novemberének utolsó hetében, Pozsonyban alkalmunk van bemutatni, hogy mivel foglalkoztunk az előző évben. Patriknak nagyon jó szeme van, hogy miből lehet jó dolgokat összehozni. Egymástól is ellesünk metodikát, megnézzük, ki hogyan dolgozik. És sokfelé is nyit: értelmi fogyatékosok, szexmunkások is visszatérő vendégei a fesztiválnak, tehát a marginalizált emberek elég széles skáláját megmozgatja.

A legnagyobb produkciónk 2006-ban Charles Dickens Karácsonyi énekének előadása volt, ahol holland, szlovák, cseh, román és magyar résztvevőkkel hoztuk létre az előadást angol nyelven, hajléktalan színjátszókkal. Érdekes volt, mert mi nem beszéltünk angolul...

Színpadi jelenet a pozsonyi Error Fesztiválon; fotó: Jozef Bujna

- Most, karácsony idején, gondolom, azért te is pihensz egy keveset. Mikor tudod már, hogy következő évben mit akarsz színre vinni?

- Aki színházi ember, az tudja, hogy a felkészülés is idő. Valamikor könnyebben jön, valamikor nehezebben. Például a tavalyi, Sokan voltunk című novella dramatizálása az első pillanattól hatalmas munka volt. A magyar kultúra napján a Katona József Színházból jöttek színészek, és az egyik színésznő felolvasta ezt a novellát. És arra figyeltem fel, hogy valaki szipog mögöttem. Megfordultam, és láttam, hogy sír egy ember. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon miért is. És arra jöttem rá, hogy annyi emlékfoszlányt tartalmazhatott a novella (főleg azoknak, akik vidéken is éltek), hogy mindenki elkezdett hazaköszönni. És az emlékek, amik feltörtek az emberekből, ezek voltak ilyen hatásúak.

Maga a novella egy úgynevezett büdösbarlangról szól, a világon kettő van ilyen: az egyik Japánban, a másik Erdélyben. Ezek kénes barlangok, ahova meghalni mentek az öregek, abban a korszakban, amikor annyira mélységes volt a nyomor, hogy aki azt gondolta, már nem veszik hasznát, elindult ilyen barlangokba, két-három slukkot vett a levegőből, és szépen átment a másik oldalra. Amikor megismertem ezt a novellát, rögtön tudtam, hogy én ezt a darabot meg akarom csinálni. Körülbelül február-március környékén kezdődik a piszmogás ezzel, hogy mi hogyan legyen. Ha megvan, hogy melyik fesztiválra megyünk vele, akkor egy színjátszótábort is húzunk rá, ahol célzottan foglalkozunk a darabbal.

A vasvári színjátszó fesztiválon pedig minden évben minősítettjük a darabjainkat. Kaptunk már országos ezüst minősítést is, az egyik játszónk, Tatár Laci egy különdíjat, a darab pedig fesztiváldíjas lett. Nekem az a fontos, hogy olyan darabokat vigyek színre, amikben van katarzis.

Lehet, hogy én tájékozatlan vagyok a mai modern művészetekben, de azt gondolom, hogy valahogy elfelejtjük ezeket a katartikus élményeket. Gyorsan, nagy hacacáréval csinálunk valamit, de valahogy elvesztek a nagy színészek által tolmácsolt katartikus élmények. Ez a szakmában, a szociális segítésben is igaz. Az embereknek időnként szükségük van egy lelki megtisztulásra –

a jó igenis nyerje már el a jutalmát. Vagy akár nézzünk szembe azzal is, hogy időnként halál van.

- A legelejére ugorva a történetnek: mikor, hogyan és miért kezdődött a hajléktalanszínpad ötlete?

- Én már gyerekként is igen élénk fantáziával voltam megáldva, nagyon messzire vittek az álmaim… Ekkoriban vékony is voltam, gyenge is voltam, asztmás is voltam, de volt egy képességem: a hülyéskedés, a bohóckodás, amin jól szórakoztak a többiek is. Először néptáncoltam, majd rockzenész lettem, aztán amatőr színjátszócsoportba kerültem. Ott a debreceni színjátszócsoportok nagyjaitól, Rózsavölgyi Gábortól, Várhidi Attilától csentem el rendezői fortélyokat. Aztán feljöttem Budapestre, megházasodtam, gyerekeim születtek, és azzal ez el is múlt. 2001-ben a Magyar Vöröskereszt fővárosi szervezetéhez kerültem – itt dolgozom a mai napig is. Sokáig fenntartója is volt a színpadnak. Ekkoriban odajött hozzám az intézmény igazgatója, Salgó Zoltánné, hogy mi lenne, ha szociális munkások csinálnának egy karácsonyi műsort a hajléktalanoknak. Addigra már tényleg nagyon régen nem foglalkoztam színházzal.

Éppen szórólapoztam (sok egyéb mellett ebből tartottam el a családomat), amikor megjelent egy kép előttem Józseffel, Máriával, a kis Jézussal, három királyokkal, és hogy hogyan fogjuk megcsinálni. Elmentem a vezetőhöz, aki annyit mondott, hogy szerezzek hozzá embereket, és mehet. El is kezdtük, de egy emberrel kevesebb volt. Ekkor odajött az egyik hajléktalan fiatalember, hogy elmondhatja-e ő a verset. Mondtam neki, hogy hát ha úgy gondolja, nyugodtan. Olyan kurflikat találtunk ki, hogy az döbbenet! Gyertyára meg más puskára írtuk a szöveget, hogy valahogy megtanulja. Eljött az előadás napja, bemutattuk a darabunkat jelmezzel, világítással együtt, ahogy kell.

A hajléktalan srácnak valami fantasztikus sikere volt! És ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy ha ez így működik, akkor itt komoly értékek heverhetnek...

Néhány engedélyeztetés után meghirdettem, hogy szeretnék egy amatőr színtársulatot csinálni. 300 emberből 6 vagy 7 jelentkezett. Na de mit is csináljunk? Ezt én sem tudtam még, annyit tudtam, hogy valami jót akarunk. Azt is meg kellett értetnem a lakókkal, hogy itt nem arról van szó, hogy itt most elkezdünk Talpramagyart szavalni, vagy nem az általuk írt szösszeneteket mondjuk fel, hanem az amatőr színjátszás eszközeivel egy komplett darabot csinálunk.

Eddigre már csak négyen maradtak. Elkezdtünk dolgozni, és akkor még nem tudtam, hogy milyen lavinát indítok el. Az első darab William Shakespeare Szentivánéji álom mesterjelenete – lett volna. De olyan komoly technikai akadályokba ütköztünk, mint például: a beszéd.

Az alapsztori jó lett volna a maguk egyszerű módján csetlő-botló mesteremberekkel, aranyos gegekkel. De azért nálunk előfordul fogazati problémával rendelkező, diszlexiás, és még sok egyéb gonddal élő ember. És amikor ki kell mondani, hogy „Cofalus Procrushoz nem olyan hű, mint én. / Mint Cofalust Procrus, úgy szeretlek szintén” – hát, nem tudom elmondani, mi lett belőle, inkább tudnám a recsegéshez hasonlítani.

Na, ehelyett jött egy régi mániám, Romhányi József. Az ő verseiből kiválogattam azt, ami dramatizálható, például az Interjú a Farkassal, aki állítólag megette Piroskát. A probléma persze továbbra is fennállt, de itt már nem stresszeltem, mondhatták, ahogy tudják. Az egész próbafolyamat egy merő visítás, röhögés volt, de

a folyamat alatt – kvázi észrevétlenül – megtanultak artikulálni, a hangjukat használni, a színpadon mozogni.

A Madridi úti hajléktalanszállón pedig valami döbbenetes sikere volt – ekkor indult el valami.

Füsti Molnár Sándor "Fecske"

- Mindig ekkora a siker?

- Többnyire igen. De erre van egy jó sztori: egy nyugdíjas otthonban adtunk elő, mikor láttam, hogy egy bácsi hátul folyamatosan teli szájjal röhög. Mondtam is a játszóknak: ha kell, csak neki játsszatok, remek közönség! Mikor véget ért a darab a nénikék és bácsikák indultak a dolgukra, egy nővér pedig odajött, és rákiabált a nagy rajongónkra, hogy „Pista bácsi! Tessék felébredni, véget ért az előadás!” Kiderült, hogy ő elaludt, tátva maradt a szája, és a felső fogsora leesett. Ennyit a nagy röhögésekről.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
30 órája gyászzene szól a TV2 helyén – 10 ezer magyar család maradt Tények nélkül a nagy lekapcsolás után
A TV2 Csoport tartozásra hivatkozva függesztette fel a jeltovábbítást az EuroCable felé Budapesten és több vidéki településen. A szolgáltató a lépést ellehetetlenítésnek tartja és bírósághoz fordul.


Temetői gyászzene és egy fekete-fehér üzenet fogadja azokat a nézőket, akik a TV2 Csoport csatornáira kapcsolnának az EuroCable hálózatán. A TV2 Csoport szerdán lekapcsolta csatornáit több évtizedes üzleti partnere, az EuroCable Magyarország kábelszolgáltató hálózatáról – írta a Media1.

A döntés közel 10 ezer háztartást, valamint több kórházat, állami intézményt és hivatalt érint. A lekapcsolás miatt Budapest XIII. kerületének és a Budai Várnak a lakói mellett Epöl, Bajót, Máriahalom, Szomor, Szécsény, Kocs, Pöstyénpuszta, Benczúrfalva, Nógrádmegyer, Téglás, Bocskaikert, Hajdúhadház, Sáránd és Balatonaliga térségében sem láthatják a kormányközeli csatorna műsorait.

A TV2 Csoport arra hivatkozik, hogy az EuroCable lejárt kábeldíj-tartozással rendelkezik feléjük. A magyar tulajdonú szolgáltató ezzel szemben üzleti konfliktust és a cég ellehetetlenítésének szándékát látja a háttérben. Közölték: különféle jogi lépéseket tettek a médiavállalattal szemben, a TV2 közleménye miatt pedig jó hírnevének megsértése miatt bírósági eljárást is indítanak.

Pataki Tamás, az EuroCable ügyvezető igazgatója szerint a temetői gyászzene indokolt, mert a TV2 nem vette figyelembe a nézők érdekeit. „A TV2 nem vette figyelembe a nézők, Piri néni és Józsi bácsi törvény által védett érdekeit” – mondta Pataki, hozzátéve:

„Piri néni jogaiért állunk ki vele.”

Az ügyvezető az egységes hírközlési törvényre hivatkozik, amely álláspontja szerint védi a fogyasztókat, és a szolgáltatóknak 60 napos türelmi időt kellene biztosítaniuk, mielőtt kivesznek egy csatornát a kínálatból.

Az EuroCable már korábban eljárást kezdeményezett a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál és a Gazdasági Versenyhivatalnál a kábeltévés piacon tapasztalható anomáliák miatt. Amennyiben a vita elhúzódik, az érintett háztartások hosszabb ideig is TV2-csatornák nélkül maradhatnak.

A szolgáltató időnként fekete szalagba öltöztetett távkapcsolókkal is illusztrálja a helyzetet, de általában a lekapcsolt csatornák helyén jelenleg a TV2 Csoport közleménye látható, amely szerint az EuroCable tartozik nekik, alatta pedig nagy betűkkel az a felirat olvasható, hogy a kábelszolgáltató jogi lépéseket tett a TV2-vel szemben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
A Tankcsapda bejelentette, ki lesz az új gitárosuk
A Retro Rádió Bochkor-műsorában árulta el a Tankcsapda, hogy Vörös Attila az új gitáros. A zenekar hivatalos, új felállása március 28-án debütál a Papp László Arénában.


Hónapokig tartó találgatás végére tett pontot csütörtökön a Tankcsapda: a Retro Rádió Bochkor című műsorában kiderült, hogy Vörös Attila lett a zenekar új gitárosa. A hírt a zenekar a Facebook-oldalán is megerősítette.

A gitároscserére azért volt szükség, mert Sidlovics Gábor Sidi tavaly bejelentette, hogy tizenhárom év után elhagyja a bandát. Az új, hivatalos felállásban a hazai közönség először március 28-án, a Papp László Budapest Sportarénában láthatja a zenekart.

Vörös Attila neve a hazai metaléletben nem ismeretlen: a gitáros az amerikai Nevermore turnézenekarában, valamint a Leander Rising alapító tagjaként szerzett ismertséget.

Első önálló albuma 2016 decemberében jelent meg Strength Of Will címmel. Zenei kötődése családi örökség: édesapja, Vörös Zoltán az egykori BTK együttes billentyűse és a Headbanger metalshop tulajdonosa, nagybátyja, Vörös Gábor pedig az Ossian egykori, jelenleg pedig az Omen basszusgitárosa.

Sidi távozása után a zenekar 2025-ben több vendéggitárossal játszott, a végleges tag személyét pedig hónapokig tartó találgatás övezte.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Chris Evans, mint szexfüggő egyházfő és drogdíler? Margaret Qualley, mint leszbikus magándetektív? A Nyugi, Honey! sokakat kiakaszt majd
Egyelőre úgy tűnik, kár volt külön utakra váltania a filmtörténet egyik legegyedibb rendező-író-producer testvérpárjának, Ethan és Joel Coennek.


A Coenek számtalan örökbecsű, ma is szórakoztató és sokatmondó klasszikust tettek le együtt az asztalra, olyan filmeket, mint a Véresen egyszerű (1984), A halál keresztútján (1990), a Hollywoodi lidércnyomás (1991), a Fargo (1996), A nagy Lebowski (1998), a Nem vénnek való vidék (2007), az Egy komoly ember (2009) vagy A félszemű (2010). Több mint 15 Oscar-jelölést gyűjtöttek be fejenként, 4 díjat pedig meg is kaptak (a Fargo forgatókönyvéért, valamint a Nem vénnek való vidék forgatókönyvéért, rendezéséért és produceri teendőiért). A „Coen fivérek fogalom a szakmában. A karrierjük első 20 évében az volt a felállás köztük, hogy bár az elejétől fogva együtt írták és rendezték a filmjeiket, a stáblistán mindig az idősebb Joel volt feltüntetve rendezőként, a fiatalabb Ethan producerként, íróként pedig mindketten.

Ezt a csacskaságot a 2004-es Betörő az albérlőmnél hagyták el először, azután már mind a három posztnál mindkettejük neve ott díszelgett… egészen 2018-ig, akkor készítették ugyanis utolsó közös filmjüket, a Buster Scruggs balladája című szkeccswesternt a Netflixre.

Ezt követően döntöttek úgy, hogy külön-külön folytatják a karrierjüket. Joel azóta megrendezte a 2021-es Macbeth tragédiáját, amely, bár vizuálisan megkapó volt, mellette hihetetlenül unalmas is, s az a bizonyos coenes íz egyértelműen hiányzott belőle (nem is nagyon beszélünk róla azóta, ugye?).

Ethan pedig megrendezett egy dokumentumfilmet Jerry Lee Lewisról 2022-ben (Jerry Lee Lewis: Trouble in Mind), 2024-ben kijött a Szökevény csajok című gyengécske akció-vígjátékkal, tavaly pedig a Nyugi, Honey!-val, amely nemrég jelent meg nálunk a Telekom TV GO kínálatában, a mozis premierje Magyarországon elmaradt, csupán a miskolci Cinefesten lehetett látni a vásznon tavaly szeptemberben.

Elöljáróban csak annyit, hogy sajnos a Nyugi, Honey! sem erősíti meg az elgondolást, amely szerint Joelnek és Ethannek külön kellene filmezniük, úgy tűnik, mindkettejük munkáiból hiányzik valami a másik nélkül, ami oly egyedi hangulatúvá, oly abszurddá és oly emlékezetessé tette a közös darabjaikat.

Talán Joel nemsokára ránk cáfol majd új filmjével, a már leforgott Jack of Spades című, az 1880-as évek Skóciájában játszódó krimi-drámával, amelynek főszerepeiben Josh O’Connor, Frances McDormand, Damian Lewis és Lesley Manville lesznek láthatók.

De térjünk vissza a Nyugi, Honey!-hoz, amelyben a humorfelelős Ethan próbált egy kicsit rákontrázni a klasszikus film noirokra, csak a modernkor sivatagos Kaliforniájába helyezve a kifacsart sztorit: ezúttal a kisvárosi, fiatal, leszbikus magánnyomozó, Honey O’Donahue (Margaret Qualley) van a középpontban, aki egy halálos közúti balesetnek tűnő ügyben nyomoz (egy fiatal nő az áldozat), majd egyre több késelésben elhunyt áldozatra bukkan, a nyomok pedig egy, a városban működő felekezethez, pontosabban annak szexfüggő és drogbizniszben utazó fejéhez, Drew Devlin tiszteleteshez (Chris Evans) vezetnek. Közben látjuk, azt is, ahogy Honey próbálja előkeríteni az eltűnt unokahúgát, Corinne-t (Talia Ryder) is, illetve tanúi lehetünk újdonsült kapcsolatának és hálószobai rutinjainak is a rendőrnő MG-vel (Aubrey Plaza).

Vagyis több szálra ágazik a cselekmény, ám sajnos egyiket sem tudja kibontani igazán.

Erre mondjuk nincs is sok ideje a filmnek, mivel csupán 89 perces a játékideje, így viszont egy ebbe-abba belekapó, kapkodó és összecsapott sztorival van dolgunk, amely több kérdést hagy maga után, mint választ.

Ethan Coen ugyanakkor nem pironkodik. A film tele van szexszel, meztelen testekkel (Qualley és Plaza sem szégyellősek) és nihilista erőszakkal is: a karakterek olyan szenvtelenül gyilkolásszák egymást, nyilván a kopár, kiüresedett kisvárosi léttel való összecsengésben, hogy azt öröm lenne nézni, ha mindez nem tűnne erőltetettnek.

Laza hangvételű a Nyugi, Honey!, de inkább azt érezni rajta, hogy Ethan Coen próbálja visszaidézni a Joellel közös egykori stílusukat, ez azonban egy idő után eléggé görcsösnek érződik. Persze így is akadnak jó poénok, azzal pedig egyáltalán nem lehet vádolni a filmet, hogy kiszámítható lenne, a legváratlanabb dolgok történhetnek meg bármelyik percben (és meg is történnek). Így kétségtelenül nézeti magát a film, s kíváncsivá teszi a nézőt, hogy mi lesz mindennek a megoldása, a finálé azonban sokaknak csalódást okoz majd.

Ha belegondolunk, az igazán kreatív, stílusos és a film atmoszférájába a nézőt pillanatok alatt belehelyező főcím a Nyugi, Honey! legjobb része, ez azonban csak első látásra dicséret, valójában szomorú a film egészére nézve. Ethan és Joel, újabb közös filmet követelünk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Mindenki elájult Ryan Gosling űreposzától – hetekkel a premier előtt kikiáltották az év mesterművének
A Project Hail Mary című film első kritikusi reakciói euforikusak. A filmet máris kötelező űrodüsszeiának és epikus teljesítménynek nevezik, ami komoly bevételt sejtet.


Alig három héttel a márciusi premier előtt lázba hozta az internetet Ryan Gosling új sci-fi filmje, a ​Hail Mary-küldetés, miután az első, zárt körű vetítéseken részt vevő kritikusok és véleményvezérek reakciói napvilágot láttak.

A visszajelzések szinte egyöntetűen euforikusak: az alkotást „kötelező űrodüsszeiának”, „epikus filmes teljesítménynek” és az év első igazi mesterművének nevezik,

ami azt jelzi, hogy az Amazon MGM Studios 150 millió dolláros (körülbelül 48 milliárd forintos) befektetése az év egyik legnagyobb mozis eseményét készítheti elő. A film hivatalosan március 20-án debütál az amerikai mozikban, de az Amazon Prime-tagok már március 16-án, hétfőn este exkluzív, prémium nagyformátumú vetítéseken láthatják. A 156 perces, PG-13-as korhatár-besorolású űreposz iránti várakozás ezzel a premier előtt hetekkel a tetőfokára hágott.

A GamesRadar által összegyűjtött első reakciók alapján a film ereje a látványos űrkaland és az intim, emberi dráma tökéletes egyensúlyában rejlik.

„A Hail Mary-küldetés messze nem az a film, amire számítottam… intimebb történet a társaságról és katarzisról a végtelen űrben. Ryan Gosling elképesztő egyszemélyes show-t nyom”

– írta Tyler Taing, a DiscussingFilm kritikusa. Mások a rendezőpáros, Phil Lord és Christopher Miller eddigi legambiciózusabb munkájának tartják. Scott Menzel újságíró szerint „a Hail Mary-küldetés egy epikus filmes teljesítmény… talán a legambiciózusabb és legrátermettebb Lord–Miller-film.” A kritikusok kiemelik Greig Fraser (Dűne) operatőri munkáját és Gosling alakítását, de a legtöbb dicséret egy váratlan szereplőt, egy Rocky nevű idegent illet.

„Szeretem a Hail Mary-küldetést: igazi ‘buddy movie’, csak épp a társ egy idegen, aki nem beszél emberi nyelveken… nagyon édes, és a végén vissza kellett tartanom a sírást”

– írta Mike Ryan kritikus a GamesRadar összefoglalója szerint. A lelkesedés nem állt meg a szakmai köröknél; Josh Gad színész egyenesen úgy fogalmazott: „Az első mestermű ebben az évben.”

A film Andy Weir 2021-es, azonos című regényének adaptációja. A történet szerint Ryland Grace (Ryan Gosling), egy középiskolai tanár amnéziával ébred egy csillagközi űrhajó fedélzetén, egyedül, 11,9 fényévre (hozzávetőlegesen 113 ezer milliárd kilométerre) a Földtől. Hamarosan rájön, hogy egyetlen célja van: megoldást találni egy jelenségre, ami a Napot – és ezzel az egész emberiséget – fenyegeti. Küldetésében váratlan szövetségesre talál egy Rocky nevű idegen lény személyében, akivel a nyelvi és biológiai korlátok ellenére kell együttműködnie.

A produkció érzelmi magját nemcsak Gosling alakítása, hanem Rocky karaktere adja, akit a rendezők szerint „a legaranyosabb idegennek szántak E.T. óta”. A lényt a gyakorlati effektek és a legmodernebb animáció ötvözetével keltették életre a Star Wars-filmek lényeiért is felelős Neal Scanlan csapatának közreműködésével. A forgatáson James Ortiz bábművész volt Gosling partnere, aki a karakter mozgását és „lefordított” hangját is szolgáltatta, megteremtve a hiteles interakció alapjait. Christopher Miller rendező egy korábbi bemutatón így beszélt a karakterről:

„Gyönyörű elegye a bábművészetnek és az animációnak. Úgy kel életre, hogy ‘meghalnál érte’.”

A stúdió nem kevesebb mint 12 különböző prémium formátumban teszi elérhetővé a filmet, köztük IMAX 70mm-es és hagyományos 5-perf 70mm-es kópiákon, valamint olyan különleges, immerzív formátumokban, mint a mozgó üléseket és környezeti effektusokat használó 4DX, a ScreenX vagy a Dolby Cinema. Az IMAX-verzió bizonyos jelenetekben kitölti a teljes, 1.43:1-es képarányú vásznat, maximális látványt nyújtva a nézőknek. Az iparági elemzők az észak-amerikai nyitóhétvégére 45 és 70 millió dollár (körülbelül 14,4 és 22,4 milliárd forint) közötti bevételt jósolnak.

A produkciót rekordokat döntő marketingkampány támogatja. A film első előzetese tavaly júniusban egy hét alatt 400 millió megtekintést ért el világszerte, ami rekordnak számít az eredeti (nem folytatás vagy feldolgozás) filmek körében. A végső trailert a Super Bowl alatt mutatták be, a napokban pedig egy Ryan Goslinggal készült, virális Jeopardy!-paródia járta be a közösségi médiát.

A promóció része egy március 1-jén megjelenő, 830 elemből álló LEGO Icons készlet is,

Gosling pedig a premier előtt két héttel, március 7-én a Saturday Night Live házigazdája lesz. A stáb mögött olyan nevek állnak, mint Drew Goddard (A marsi) forgatókönyvíró és Daniel Pemberton zeneszerző.

Via GamesRadar


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk