Képtelen kórházban dolgozni az ápolónő, aki haláláig látogatta covidos anyukáját odabent
Varga Vanda gyerekkora óta tudta, hogy ápolónő akar lenni, semmi nem téríthette el ettől. Korábbi cikkünkben arról beszélt, milyen covid osztályon dolgozni, és hogyan hat rá a nap mint nap látott sok tragédia.
„Mindig meghalok egy kicsit a betegeimmel. Lehet, hogy nem jó, de nem tudok érzelem nélkül dolgozni. Nem gond, energiabomba vagyok. Mindig újratöltődöm” – mondta tavaly nyáron.
Akkor eszébe sem jutott, hogy a családjából is kerülhet valaki kórházba.
Fiával, Bencével, és édesanyjával, Zsókával élt együtt. Márciusban, amikor a fia megfertőződött, kettéválasztották a házat, és folyamatosan tesztelték édesanyját.
„Nem voltak tünetei, csak az volt furcsa, hogy hiába hoztam neki olyan ételeket, amiket szeret, nem kívánta. Elkezdett hurutosan köhögni, de még akkor is negatív volt a gyorstesztje” – idézi fel a történteket Vanda.
Lánya nyugtatta, hogy ne is gondoljanak ilyesmire. Mindenesetre beszerzett otthonra egy oxigéngépet, vitt Favipiravirt és kétfajta antibiotikumot, valamint egy spray-t, amit covidra ajánlanak. Vanda továbbra is bejárt dolgozni, de azt kérte az anyjától, hogy három óránként hívja fel, és mondja meg, mennyi a láza és a szaturációja.
Aztán három napig otthon volt mellette. Március 18-án anyja sokkal jobban fulladt, de azért még kért egy hajfestést a lányától.
„Nagyon hiú nő volt. Igyekezett mindig szép, ápolt lenni. Már a kórházban feküdt, és rajta volt a maszk, amikor le kellett vágnom a körmét. Csak a szemével figyelmeztetett, hogy ne rövidre!”
19-én került kórházba, de nem volt könnyű meggyőzni. Reggel hatkor azt mondta, mindjárt megfullad. Akkor 75 volt a szaturációja. Vanda egész délelőtt győzködte, de nem akart menni. Délután már 55 volt a véroxigén-szintje, amikor ment érte a mentő.
Addigra Bence karanténja is lejárt, így Vandával ketten kísérték be. Amikor indultak, unokája azt mondta Zsókának, ne haragudjon, ha ő fertőzte meg. Ő azt válaszolta, dehogyis, nagyon szereti. Az asztrológus, pszichológus asszony úgy tűnt, arra készült, amire lányáék nem akartak.
„Azt mondta, nagyon örül, hogy van egy olyan párom, akivel együtt áll hat bolygó, mert az nagyon ritka. Ő fog már vigyázni rám. Utólag úgy látom, tudta, hogy nem jön többet haza” – emlékszik vissza Vanda a búcsúra.
Márciusban még csak a legidősebbeknek jutott vakcina, a 74 éves Zsóka kora miatt még nem volt beoltva. A kórházban kiderült, hogy a tüdőgyulladása nem súlyos, a probléma a cukrával és a szívével van. Először elég volt a maszkos lélegeztetés. Másnap este azonban felhívták Vandát, hogy nem viseli jól a maszkot, lélegeztetőgépre kell tenni. Kérték azt is, menjenek be és készüljenek esetleg a búcsúra is.
Vanda, mint covid-osztályon dolgozó nővér, külön engedélyt kapott, hogy minden nap bemehessen. Bő két hétig járt be, mindig munka után. 10-12 nap telt el, mire Zsókát visszafordították a hason fekvésből a hátára, és elkezdték az ébresztgetést. A folyamatot Vanda és Bence próbáltak hangfelvételekkel segíteni.
„MP3 lejátszóra beszéltünk neki, nagyon-nagyon sok mindent. Megkértük egyik barátnőjét, hogy ő is biztassa. Felvettünk itthoni zajokat, mikor Bencével veszekszünk, meg a macskanyávogást, meg kedvenc török sorozatának a zenéjét. A kórházban azt mondták, hogy amikor a fülhallgató bent volt, mosolygott.”
Zsóka a Covidot le is győzte, de a kórházi fertőzések miatt már nem tért magához.
„Három vagy négy olyan baktérium fertőzte meg, amiből akár egy is elviszi az embert. Nem hibáztatok senkit. Mindent megtettek érte, tudom, láttam. Ilyen helyzetben ez kivédhetetlen” - mondja Vanda.
Behívták őket elbúcsúzni. Élete legnehezebb egy órája volt.
Egy óra múlva Zsóka elment.
Fájdalmas időszak volt, Vanda rengeteg támogatást kapott előtte, akkor, és most is. „Hívtak, biztattak, próbáltak segíteni, mert tudták, hogy szoros, jó kapcsolatom volt anyuval. Nem őrlődöm azon, mi lett volna, ha. Nem tudunk változtatni azon, ami megtörtént.”
Akkoriban már mellékállásban covid-teszteket végzett, édesanyja halála után azt kérte, hadd dolgozzon ott minden nap. Munkaterápiával próbálta elviselni a fájdalmat.
A szilvesztert is próbálja úgy túlélni, hogy dolgozni fog.
„Tavaly még együtt mulattunk, táncolt, énekelt, vidám asszony volt.”
„A karácsonyt azóta nem annyira szeretem. Őt is kórházi fertőzés vitte el.”
Akkor költözött Zsókához Vanda és Bence. Szinte minden programot együtt szerveztek az elmúlt hét évben.
„Ha Balatonra mentünk, ha wellnessezni, mindenhova vittem magammal” – meséli Vanda, hogyan próbálta kárpótolni anyját imádott férje elvesztéséért. A karácsonyra is együtt készültek mostanáig. Ha elő is fordult korábban, hogy Vanda ügyelt valamelyik ünnepnap, a másik két nap együtt volt a család.
Az ünnepi menüt mindig Zsóka készítette. Most úgy döntöttek, ugyanazt főzik, amit ő szokott. Halászlé lesz, pulykamell zsemlemorzsa helyett dióban forgatva, és krumplisaláta.
Vanda azt kérte a fiától, ne menjen dolgozni 24-én, ünnepeljen otthon a nagyi tiszteletére.
Lesznek még nehéz időszakok a közeljövőben. Zsókának januárban lesz a születésnapja. Az első. A második februárban. Ott azt ünnepelte, hogy két éve infarktust kapott, de túlélte.
„Én még a börtönben dolgoztam ápolóként. Felhívott a fiam, én meg odarohantam a bejárathoz, és mondtam, hogy mennem kell, anyu kórházban van. Mondták, hogy az nem úgy van, hogy kisétál, ez egy börtön, kérjen engedélyt a parancsnoktól” – meséli. Azért így is időben odaért, és anyukája végül abból a betegségből felépült.
„Fel kellett nőnöm, abban a pillanatban, amikor ő meghalt” – mondja most Vanda, és sorolja, mennyit dolgozott anyja.
„Amit ő csinált, azt nem tudjuk utána csinálni. Azt gondolhattuk, hogy neki semmi dolga nem volt egész nap, pedig megfőzött, takarított, végiglocsolta az összes virágot, elseperte a faleveleket. Azt mondta, ő a kukás itthon, ő sosem felejtette el, ha ki kellett vinni a szemetet. Mi rendszeresen.”
Zsóka temetésére két hónapot kellett várni. Ezt nem is bánja Vanda, volt idő felkészülni.
„A hamvasztás után hazavittem egy kisebb urnát. De mondtam neki, előtte elviszlek a kedvenc lángososodhoz” – mondja mosolyogva.
Még a járvány kezdetén, a lezárásoknál Bence videózott otthon. Vanda épp Zsóka haját festette, és kérdezték, hogyan tölti a napjait. Ő viccelődött, hogy fodrász nélkül derékig fog érni a haja. Amúgy van elég dolga, főzőcskézni és szemetet szelektálni a lánya és unokája után.
Lejátszották kedvenc dalait is. Zsóka fiatalkorában Komár László szerelme volt, megszólalt az a dal is, amit neki énekelt.
„Jó hangulat volt, én azt akartam, hogy ilyen legyen. Ilyen volt anyu, ilyenek voltunk együtt.”
Bence azzal vigasztalta anyját, hogy sok szülőhöz évente csak egyszer-kétszer tudnak elmenni a gyerekeik, szerinte a nagymama örült, hogy ők ott voltak minden nap.
Vanda április óta nem tudott visszamenni kórházba dolgozni, teszteléseket csinál, de nagyon szereti.
„Valahol ez is harc a Covid ellen. Itt is sokaknak kell segítség. Amikor közlöd valakivel, hogy pozitív, olyan, mintha megnyílna alatta a Föld. Mi lesz vele, mi lesz a családjával, mi lesz a gyerekeivel?”
Egy háromgyermekes anyuka elvesztette a férjét. Vele sokat beszélgetett.
Azért nem tud kórházban dolgozni, mert az ottani hangok, az édesanyja melletti sípolás, riasztás nagyon beégett az agyába. Az, ami természetes volt sokáig, most az anyjára emlékezteti. Elvállalt egy napot a közelmúltban a kardiológián, de előző nap olyan stressz fogta el, hasgörcs, hasmenés, hogy nem tudott bemenni. Azt reméli, majd elmúlik. Kivárja.
