SZEMPONT
A Rovatból

Jobban érdekelte a határőrt, hogy van-e nálunk petárda, mint a PCR-teszt a szlovák határon

Először olyan bonyolultnak tűnt karácsonyra hazautazni a Felvidékre, mintha a Holdra akarnánk menni. Aztán minden másképp alakult, mint ahogy számítottunk rá.


Az idei karácsony sok szempontból volt teljesen más, mint az eddigiek: a határon túliak számára az ünnepi készülődés kisebbrészt az ajándékvásárlásokban, nagyobbrészt a PCR-tesztekben, hivatalos tájékoztatók böngészésében és az utazási stratégia kidolgozásában merült ki.

Ugyan pontos adatok nincsenek arról, hány felvidéki magyar él jelenleg életvitelszerűen Magyarországon, elég sokan vagyunk. A koronavírus-járvány sokakat szakított el a családjuktól, ám azt a sok felvidékit, akinek a rokonai a határon túl élnek, elég drasztikusan: itt még az olyan vészmegoldások sem működnek, mint a szigorúan mamabiztos erkélyes beszélgetések, vagy a szabadtéren, biztonságos távolságból megejtett találkozók. Utoljára augusztusban volt nyitva a határ, tehát négy hónapja nem lehetett csak úgy átruccanni Szlovákiába, amely a karácsony közeledtével egyre fájóbb ténynek bizonyult.

Lezárt határok ide vagy oda, fertőzés ide vagy oda, a karácsonyt az ember a családjával akarja tölteni még akkor is, ha ez 2020-ban közel lehetetlen küldetéssel volt határos – legalábbis első blikkre annak tűnt.

Persze akadtak sokan, akik idős rokon vagy a félelem miatt inkább nem kockáztatták meg a hazautat, ám jellemzően azért igyekeztek megoldani az emberek, hogy ne Zoomon keresztül kelljen enni a rántott halat.

A korlátozásokat és a szabályokat böngészve előbb elszörnyedtem, majd a hasonló cipőben járó ismerősök határátlépős sztorijait hallva megzavarodtam:

most akkor melyik működik? A soktesztes szigor vagy a kreatív, ám veszélyes és valljuk be, felelőtlen trükközés?

Úgy döntöttem, hogy megnézem magam, miközben megpróbálok a testvéremmel hazajutni karácsonyra a lehető legtörvényesebb módon - hogy aztán azzal szembesüljek, nehéz ebben a káoszban betartani a szabályokat, főleg, ha senki sem tudja igazán, melyek azok.

A Nagy Határátlépő Hadművelet

Annak a felvidékinek, aki Magyarországról szeretne hazaruccanni, majd vissza, annak két bürokráciai útvesztőbe is be kell zavarnia magát: a magyarba és a szlovákba.

Az sem könnyíti meg a szerencsétlen hazalátogató dolgát, hogy a szabályok nagyon gyorsan változnak, és a helyzetet látva úgy fest, hogy ember nincs a világon, aki minden kérdésre választ tudna adni.

Ezt támasztotta alá az előzetes kérdezősködésem ismerős körökben: jóformán senki sem tudta biztosan, mit kell csinálni. Amolyan vak vezet világtalant stílusban lefolytatott diskurzusok után megtettem, amit el akartam kerülni: elmerültem az interneten található hivatalos tájékoztatókban.

Nem mintha ettől aztán okosabb lettem volna.

Nem egyszerű kibogozni a gyorsan változó szabályok közül, hogy mikor melyik kire vonatkozik, így hát oda mentem, ahol úgy gondoltam, biztosan a hivatalos információval szembesülök: a szlovák állam koronavírusbibliájára, a koronavirus.gov.sk-ra.

Nem mintha ettől is sokkal okosabb lettem volna. A honlapon a beutazás menüpont alatt az első fontos lépés a regisztráció volt. Az Ehranica, azaz ehatár aloldalon belül ugyanis kiderült, hogy amennyiben az illető rizikósnak minősített országból érkezik - Magyarország is ilyen -, akkor regisztrálnia kell magát egy online adatlapon keresztül. A regisztráció gyors és fájdalommentes, a személyes adatok mellett olyan kérdésekre kell válaszolni, hol tölti az illető a karantént. Ez eddig nem is olyan bonyolult, gondoltam naivan, majd küldtem a bátyámnak az infót a regisztrációról, hogy aztán egy gyanútlanul visszaküldött linkkel minden addigi bizonyosság felboruljon, és újra kiderüljön, hogy még a hivatalos honlap sem ért egyet saját magával.

A szlovák oldalon az utazáskor, decemberben – ahogy most is – 11 olyan ország volt feltüntetve, ahonnan érkezve nem kell regisztráció. A honlapnak azonban van egy magyar változata is, ahol már teljesen másokat írnak: ott sokkal több ország van felsorolva a regisztrációra nem köteles államoknál – köztük Magyarország is.

Ugyannanak a hivatalos oldalnak a szlovák és magyar változata tehát lényeges kérdésben ad eltérő információt.

Így döntse tehát el az ember, hogy most akkor kell-e regisztrálni avagy mégsem, mondjuk az felkeltheti az ember gyanúját a magyar oldalon, hogy még az Egyesült Királyság is szerepel a listán, ahonnan meg ugye mostanság egy szem tökmag sem igazán juthat ki, nemhogy regisztráció nélküli ember. Arról nem is beszélve, hogy a regisztráció megléte a hatóságok által nem ellenőrizhető, az általam megkérdezettek körében pedig nemhogy senki nem regisztrált, de azt sem tudták, hogy létezik ilyen oldal.

Ha pedig átküzdöttük magunkat az elvi és nyelvi ellentmondásokon, eldöntöttük, melyiknek hiszünk, akkor a regisztráció után aztán jön is az email: a szlovák állam köszöni, hogy felelősen viselkedem. És aztán, kis idővel később jön még egy, ami szintén egy teljesen új, eddig sehol sem látott információt közöl: öt nappal később szeretettel várnak egy Covid-tesztre. A meglepő tényt szintén végigfuttatom a határátlépésben jártas ismerősök közt, de ők sem igazán tudják mire vélni. Végül némi keresgélés után találom meg, mi is ez:

a szlovák állam a belépéstől számított ötödik naptól kezdve tesztelésre küldi a belépőket.

És bár az emailben megvan a pontos időpont, helyszín, sőt az ún. Covid-19-passom száma is, nem derült ki például, hogy ez antigén vagy PCR-teszt-e, ahogy az sem, hogy ingyenes vagy fizetnem kell-e érte. Az utóbbira aztán a kormányhonlapon találtam választ: a rizikós országokból érkezőknek az állam ingyenesen biztosítja a tesztet. Arra, hogy milyen jellegű tesztről van szó már nem adott választ az internet, kőkorszaki módon értesültem róla: a helyszínen a PCR-feliratokat látva derült ki a teszt jellege.

Belépés Szlovákiába (hivatalos tájékoztatás)

Az országba belépést követően 10 napos karanténba kell vonulnia az illetőnek, amennyiben rizikósnak ítélt országból jön. Rizikós jóformán az egész Föld bolygó néhány kivétellel (Ausztrália, Kína, Finnország, Írország, Izland, Japán, Dél-Korea, Norvégia, Új-Zéland, Szingapúr). A karantén akkor jár le, ha az illető negatív PCR-tesztet produkál, vagy ha 10 nap után tünetmentes. Természetesen vannak felmentő körülmények: a biztonságos országokból nem kell sem teszt, sem karantén, de rizikós országból érkezve is meg lehet úszni 72 óránál nem régebbi PCR teszttel, vagy 72 óránál nem régebbi olyan antigén teszttel, amit Ausztriában vagy Csehországban készítettek.

Ekkor már közel biztos voltam benne, hogy az olyan egyszerű folyamat, mint a határátlépéssel fűszerezett családlátogatás nagyjából olyannyira lesz macerás, mintha legalább a Holdra készülnék.

A bátyámmal mindketten teszteltettük magunkat a hazaút előtt, ennek elsősorban nem a szabálykövetés volt az oka, hanem az az egyszerű tény, hogy nem akartunk a karácsonyi ajándékok mellé egy kis Covidot is hazavinni meglepetésként a fa alá. A rengetegféle információ már a tesztelésnél is kiütközött: míg december közepén a Szlovákiába való belépéshez elég volt az antigénteszt – egy budapesti tesztelőhely például ezzel promózta az antigéntesztjeiket -, sőt ismerősök elbeszélései alapján is kiváltható volt a karantén, addig karácsonyra már csak a cseh és osztrák teszteket fogadták el.

És bár az eredmény negatív lett, tehát a család miatt megnyugodhattam, nehéz volt minden szorongás nélkül végigülni a határig tartó utat. Átengednek? Nem engednek? Kirángatnak a kocsiból és az antigéntesztesek börtönébe zavarnak?

A teszteredményt idegesen gyűrögetve érkeztünk aztán a vámosszabadi határátkelőhöz, ami maximálisan a békeidőket idézte: egyetlen lélek nem volt a határ semelyik oldalán. Ebben közrejátszhatott, hogy már este fél 8 volt, mindenesetre a lincselésre felkészült paranoid lelkem perverz módon kicsit csalódott volt, hogy bármiféle ellenőrzés nélkül jutottunk át.

Az otthonlét alatt semmilyen formában nem ellenőrizték a karantént, de nem is voltak illúziók ezzel kapcsolatban.

Szlovákiában nem kapsz vörös plecsnit az ajtódra, és a tavasszal bejelentett okoskarantén ötlete sem igazán valósult meg – úgy tűnt, hogy a karantén inkább pszichológiai tiltás, minthogy maradéktalanul ellenőrzött és szankcionált dolog.

A tesztelés maga viszont meglepően gördülékeny és korrekt volt, pedig a szlovák médiát is elárasztották azok a képek, amelyeken az utcákon kígyóztak a sorok. Néhány perces fegyelmezett sorban állás után mindkét orrlyukból és a torokból vettek mintát, majd azt ígérték, SMS-ben érkezik az eredmény 96 órán belül.

Ingyenes PCR-tesztállomás a dunaszerdahelyi városi kórház előtt:

A magyar egészségügyön edződött időérzékem azt mondatta velem, hogy akkor ez egy hét lesz, ám meglepő módon másfél nap múlva jött is az üzenet emailben és SMS-ben: továbbra sem vagyok covidos.

Remek, akkor már csak vissza kell jutni Budapestre, ami manapság szintén nem olyan egyszerű feladat, főleg, ha elképzelem, hogy egy szlovák nyelvű SMS-t lóbálva próbálom bizonygatni a magyar határőrnek, hogy nem vagyok fertőzött.

Mondanám, hogy ugyanolyan feszült tervezgetéssel vetettem bele magam a visszaút kifundálásába, ám nem így volt: a fontosabb küldetés már egyébként is teljesült, 4 hónap múlva újra együtt volt a család, ráadásul a teljesen üres határátkelő is elaltatta bennem az ezzel kapcsolatos kételyeket. Azért persze utánanéztem a dolgoknak, bár itt sem volt olyan egyszerű dolgom. A szabályok alapján Magyarországra nem léphet be külföldi állampolgár – azaz a magamhoz hasonlóan nagyrészt szlovák állampolgárral rendelkező felvidéki sorstársaim fájdalmasan szisszenhetnének fel, ám szerencsére egy sor enyhítő körülmény van, amely alapján még állampolgárság nélkül is ugyanazok vonatkoznak az illetőre, mint a magyar állampolgárokra.

Belépés Magyarországra (hivatalos tájékoztatás)

A Magyar Közlönyben megjelent rendeletek alapján Magyarországra nem léphet be külföldi állampolgár, ám akad néhány kivétel: lakcímkártya, tartózkodási engedély vagy sportengedély birtokában ugyanaz vonatkozik rá, mint a magyar állampolgárokra. Akinek nincs egyik sem ezek közül, az még mindig jöhet egy sor kivétel miatt, ám akkor már kérelmet kell benyújtania a belépés helye szerint illetékes helyi rendőri szervhez.

Az országba érkezés után kötelező 10 napos karantén következik, ám ez alól itt is lehet mentesülni: 2 darab 5 napon belül és 48 óra különbséggel elvégzett negatív PCR teszteredmény szükséges.

Tavasszal és a második hullám alatt még októberben is hatályban volt az operatív törzs által bejelentett könnyítés a V4-országok számára, amely szerint Csehország, Lengyelország és Szlovákia esetében a kettő helyett elegendő az egy darab negatív PCR-teszt. Parasztlogikával tehát azt gondolhattuk, hogy V4-országból is jövünk és teszteredményünk is van, mi baj lehet. Az, hogy valóban mi baj lehetett volna ebből, szerencsére nem a határon derült ki. Rendkívül csalódott lettem volna, ha visszafelé sem áll senki a határon, de már az ismerősök beszámolói alapján is sejthető volt, hogy Magyarország jobban ellenőrzi határait. Így is lett, visszafelé Vámosszabadin már nem csúsztunk át úgy. Az ismerősök beszámolói kiterjedtek több kétes eredetű tanácsra: többek közt olyanokra, hogy néha-néha az úti céllal kapcsolatos bizonyos füllentéssel átenged a rendőr. A bennem élő paranoid kalandor kipróbálta volna ezeket, ám szerencsére testvéremben győzött végül az igazságérzet – meg a beismerés, miszerint nagyon rosszul hazudik -, így kerek-perec megmondta a határőrnek: Budapesten dolgozunk mindketten, oda megyünk.

Ezt nyomatékosítandó még az összehajtott munkaszerződést is nyújtotta a határőrnek, aki köszönte szépen, elég volt a személyi, egyébként is sokkal jobban érdekelte, hogy van-e nálunk tűzijáték vagy petárda – mindez még szilveszter előtt történt -, mert az ugye tilos.

Nem volt, tehát jó utat kívánt. Tesztet nem kért, hiába volt friss negatív PCR-eredményünk, de valószínűleg nehéz is lett volna egy szlovák nyelven írt nyúlfarknyi SMS-sel bizonyítani mindezt. És ha még sikerült is volna, utólag kiderült, hogy a szabályok értelmében ez sem lett volna elég. Az egész internetet feltúrva sem találtam arra vonatkozó konkrét leírást, hogy a V4-eket érintő szabállyal mi a helyzet, a válaszért utolsó mentőövként végül a Nemzeti Népegészségügyi Központ ingyenesen hívható zöld száma után nyúltam, ahol az ügyintéző elmondta: jelenleg nincs ilyen kivétel, tehát a Szlovákiából érkezőknek is két PCR-teszt kell.

Összegezve tehát: papíron, a szabályokat szigorúan betartva időigényes, költséges és bonyolult egy többnapos családlátogatás a Magyarországon élő felvidékiek számára, hisz hivatalosan 3 negatív PCR-teszt, egy regisztráció és néhány napnyi (a teszteredmények megérkezésétől függően) karantén. A saját tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a rendkívüli helyzethez még távolról nem alkalmazkodott egyik ország sem annyira, hogy rutin és valódi ellenőrzés alakuljon ki. Elég csak rápillantani arra az óriási káoszra, amely van nemcsak az emberek fejében, de a hivatalos csatornákon is van azzal kapcsolatban mi, merre, hány méter.

Nagyon komoly utánajárás szükségeltetik ahhoz, ha minden szabállyal tisztába akarunk kerülni a határátlépéskor, hogy aztán azt tapasztaljuk: olykor mégsem működnek olyan olajozottan a dolgok, és egyelőre több a kiskapu, mint a kerítés.

Ennek ellenére persze inkább az a legbölcsebb és leginkább felelős döntés, ha a második hullám hajrájában mindenki otthon marad a fenekén, és sem tesztekkel, sem azok nélkül trükközve nem utazik, ha nem muszáj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán Kötcséről: Orbán figyelmeztette saját táborát, nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől
Orbán Viktor beszéde egyértelművé tette: komoly kihívónak érzi Magyar Pétert - mondja az elemző. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy a Tisza adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet, de erre nemzeti konzultációt szervezni Somogyi szerint választási csalás.


A Fidesz vasárnapi kötcsei piknikje idén nem a megszokott módon zajlott: az újságírók elől hermetikus kordonnal zárkóztak el, igaz, élőben közvetítették, amit meg akartak mutatni. Orbán Viktor beszédében azt mondta, ez most más: a csipkelődés elmarad, vigyázni kell a szavakra. Az ellenfelét „kiskakasnak” nevezte, megjegyezve, hogy a kiskakasból nem lesz nagy kakas. Azt állította, a méréseik szerint 106 körzetből 80-at nyernének, emellett új nemzeti konzultációt jelentett be „a kiszivárgott tiszás adóemeléssel kapcsolatban”. Beszéde végén félreérthetetlenül meg is fenyegette közönségét: „Mindent alá kell rendelni a közös győzelemnek, mostantól mindenki tegyen meg mindent, amit tud, mert, ismernek engem, nem vagyok olyan ember, aki fenyegetőzik és durváskodik, de semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve és minden el lesz rendezve.”

Magyar Péter kordonok nélkül megtartott beszédére hosszú sorokban érkeztek az autók és a buszok, hívei megtöltötték a kicsiny főteret. A Tisza elnöke bejelentette, ezzel az eseménnyel hivatalosan is elindult a párt választási kampánya, és élesedik a párt új mobilos applikációja, ami összefogja majd a támogatóikat. Magyar Péter arról beszélt, végre lezárják a „Gyurcsány–Orbán-korszakot”, és működő Magyarországot ígért, A puliitusra egyetlen szót írtak: adócsökkentés. Hogy ki nyerte a politikai szezonnyitót, arról Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk.

– Ott volt Kötcsén a kormányfő és az ellenzék vezetője is, így nagyon más volt az idei kötcsei piknik, mint az eddig megszokottak.

– Kötcsén eddig zárt körben hangzottak el a beszédek és a beszélgetések. Most először engedtek be nyilvánosságot, és először hallhattuk élőben a miniszterelnököt. Ez formai áttörés, amely a tényleges politikai verseny visszatérését jelzi. Magyar Péter részéről nem volt tartalmi újdonság, ő eddig is járta az országot, de ennyire közvetlen közelségben a miniszterelnökhöz beszédet mondani még nem láttuk. Beszéde hangsúlyai a megszokott érvrendszert követték,

az újdonságot inkább az jelentette, hogy Orbán egy kiszivárgott papírra hivatkozva nemzeti konzultációt helyezett kilátásba.

Ez egyszerre erős és kockázatos lépés: közvetlenül a Tisza Pártot célozza, azaz róla beszél, amivel el is ismeri, hogy komoly ellenfélként kezeli. Arról itt nem beszélve, hogy ennél egyértelműbb választási csalást is nehéz elképzelni: a kormány közpénzből pártkampányt finanszíroz. Ennél kevesebbért is, az Unió más országaiban kormányok szoktak lemondani.

– A miniszterelnök az Indexen megjelent, mindenféle aláírás nélküli „feljegyzésre” utalt, amit Magyar Péter hazugságnak nevezett, valamint Tarr Zoltán mondataira arról, hogy nem beszélhetnek mindenről, amíg nem nyerték meg a választásokat. Elképzelhető, hogy ez a kormánypártnak a lottóötös?

– Ez azon múlik, hogyan reagál a Tisza. Ha a kormányoldal el tudja hitetni, hogy az ellenfél adóemelést tervez, az hatásos üzenet lehet. Egy szegény országban erős a félelem attól, hogy az emberek még kevesebbet visznek majd haza, így ezzel erőteljesen mozgósítani lehet. Ilyen értelemben

ez kockázat a Tisza számára, amíg nem tudja hitelt érdemlően cáfolni vagy átkeretezni a vele szemben felhozott állításokat.

– A nyilvánosság kezelése mégis felemásra sikerült: volt élő közvetítés, ugyanakkor hermetikusan lezárták a rendezvényt, a sajtót mellékutcába szorították.

– És mindezt részben a Tiszára fogták, ami gyenge indoklás. A „biztonság érdekében” narratíva nevetségesnek hatott: Rogán Antal „szurkolótábor-szétválasztásos” hasonlata kifejezetten szerencsétlenül hangzott az újságírókra nézve, az újságírók ugyanis nem részei alapértelmezésben a szurkolótábornak. Látható volt az is, hogy

a kormánypárt azt akarta, a nap fő attrakciója kizárólag a miniszterelnöki beszéd legyen, ne az érkező közéleti szereplők alkalmi nyilatkozatai,

ezért is jött jól a terület elzárása az újságírók elől. Ez viszont éles ellentmondást teremtett: ha nyitottságot mutatnak, akkor mindezt a sajtó fizikailag elzárása ettől mindezt hitelteleníti.

– Amikor Magyar Péter megérkezett, a sajtó azonnal hozzá fordult, mert tőle lehetett kérdezni. Ő egy új applikációt is bejelentett, amely erősen emlékeztet a Tusványoson Orbán által bejelentett digitális polgári körökre.

– Ezek a részvételi és közösségimédia-technikák nem újak: platformépítés, alulról jövő ötletek gyűjtése, folyamatos online jelenlét. Orbán ugyanezt hangsúlyozta a saját oldalának: jelen kell lenni, aktívan kell működni az interneten. Kicsit ironikusan is hatott a beszédében, hogy egy monumentális világpolitikai vízió után azt kezdte el majdnem mondani, hogy hogyan kell bekapcsolni a számítógépet, és hogy mi az az internet. A kérdés persze az, ebből is érződik, hogy van-e elég aktív fideszes közösség, amelyik ezt a munkát elvégzi. Korábban volt. Van-e most is?

– Orbán azt is mondta, mostantól mindenki tegyen meg mindent a közös győzelemért, mert semmi nem lesz elfelejtve, minden fel lesz jegyezve.” Mit üzen ez?

– Figyelmeztetést a saját tábornak: nem lehet büntetlenül eltávolodni a közösségtől. Úgy látszik, csökken azok száma, akik a Fidesz sikeréért dolgoznak, ezért kellett fegyelmező jelzést adnia.

– Elhangzott még a kormányfőtől az is, hogy az ország 93 ezer négyzetkilométeres, „nem igaz, hogy pont ide, pont ekkor kellett Magyar Péternek rendezvényt szervezni”. Ez is a feszültség jele?

– Az. Ugyanakkor Orbán később azt hangsúlyozta, hogy „kicsi az ország, ezért nem engedhet meg magának rossz kormányt”. Kettős célt követ: egyszerre ébreszteni a saját tábort, mert kell a munkája, egyben megnyugtatni, hogy „80 helyen vezetünk, van tehát értelme velünk dolgozni”.

– Az EU-ról szóló elemzésében a versenyképesség csökkenését számokkal igazolta, de amikor a magyar gazdaság erejét állította szemben az Unió gyengülésével, már nem hozott adatokat.

– Több állítása is vitatható volt, és bizonyos tényezőket elhallgatott. Az Egyesült Államok szerepéről például nem esett szó. A külpolitikai kapcsolatok nála rendre az aktuális érdekekhez igazodnak: ha az érdek úgy hozza, közeledik egy szereplőhöz, ha nem, eltávolodik tőle. Ezt láttuk korábban más vezetők, például Meloni esetében, de mintha ez történne most Trumppal is, akiben csalódott, mert nem hozta meg a békét. Meg, persze semmit sem, amit Orbán a magyaroknak megígért: nem jöttek az amerikai befektetések egyelőre, nem lett új költségvetése az országnak.

– A nemzetközi szabályok helyett most „a nagyhatalmi játszmák ideje jön” – mondta Orbán. Ez a kijelentés egy kicsi ország szempontjából különösen kockázatosnak hangzik.

– Orbán azt gondolja, hogy ő „mindenkivel jóban” van, de ez az állapot erodálódik, mert nem lehet egyszerre mindenkivel jóban lenni. Nagyon udvariasan, de azért elmondta az amerikai álláspontot Trump, nem szeretné, hogy az oroszoktól Európában energiát vásároljanak. Nyilván itt a gázvásárlásról van szó. Mit tud erre Orbán mondani?

– Értékként említette, hogy a Fidesz-KDNP stabilan kormányoz hosszú ideje.

–Ezek a mondatok mind arról szólnak, hogy ez egy olyan érték, amit úgy kell hagyni, és ez pedig egyetlen egy módon történhet, ha őt választják meg újra és újra a magyarok. Viszont

ami szerintem még érdekes és akár vissza is üthet, mindenesetre kockázatos, hogy bevédte Matolcsyt.

Nyilvánosan megdicsérte Matolcsyt egy intézkedése okán. Ez a politika nyelvén azt jelenti, hogy hiába a világ legnagyobb bankrablásában vett részt az egykori jegybankelnök, akit egy egész ország utál beleértve a jobboldal táborát is, Orbán bevállalja ezt a kockázatot. Nem érzi problémának, hogy a Matolcsyt megvédje.

– Összességében mennyire volt erős a beszéd?

– Ha a ember nem néz utána az egyéb tényeknek, hanem egyszerűen csak mint egy politikusi beszédet hallgatja, akkor ennek a külpolitikai része igen markáns, nagyon sokfelé tekintő volt, úgy érezhette az ember magát, hogy egy mélyen átgondolt elemzői beszédet hall. De a miniszterelnök imázsát most nem egyetlen beszéd formálja, hanem az előzmények:

a Tiszával való folyamatos foglalkozás például azt jelzi, hogy komoly kihívónak érzik őket.

Egy beszéd önmagában nem fordít hangulatot; a környezet és a politikai dinamika dönti el, mennyire hat.

– A kormányfő a végén egyszerre sürgette a mozgósítást és ígért számonkérést a saját táborán belül. Mit olvas ki ebből?

– Azt, hogy szerinte még vezetnek, de a győzelem nem magától értetődő. A cél: tűzbe hozni a csapatot, ugyanakkor megakadályozni a kedvvesztést. Ezért hangzott el a „minden számon lesz kérve” üzenet.

– Visszatérve a kampánytechnikákra: Magyar Péter digitális platformja mennyiben kihívás?

– Formailag hasonló ahhoz, amit a kormányoldal hirdet: folyamatos online jelenlét, közösségi bevonás, kérdezz-felelek csatornák. A kihívás mindkét oldalnak az, hogy valódi önkéntes- és aktivistahátteret építsen, amely nemcsak jelen van, hanem dolgozik is.

– Kapu Tibor űrhajós megjelenése egy erősen pártjellegű rendezvényen mennyire volt ízléses?

– Újságírók és elemzők pártrendezvényeken való részvétele szakmailag problémás. Kapu Tibor esete más: ő világossá tette, hogy a projektje számára fontos, ahová hívják, elmegy, és ellenzéki, illetve kormánypárti fórumon egyaránt megszólal. Amíg nem áll ki egyik párt mellett sem, űrhajósként, szakmai minőségben elfogadható, hogy ilyen eseményeken megjelenjen.

– Mi volt a kötcsei nap tanulsága?

– A forma újszerűsége: az élő közvetítés és a fizikai zártság kombinációja erős jelzés a verseny kiéleződéséről.

A Tisza Párt központi témává vált, a kormányoldal pedig egyszerre próbál mozgósítani és bizonytalanságot eloszlatni.

A következő időszakot az dönti el, melyik oldal tud nagyobb fegyelmezettséggel és következetességgel élni az online és offline mozgósítás eszközeivel, illetve hogy 16 év kormányzás után eredendően mennyire untak már rá a választók a miniszterelnökre. Mert az a választás leginkább róla fog szólni, ezt Orbán és Magyar is tudja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Amerikai kommandósok szálltak partra Észak-Koreában, a Trump által elrendelt titkos akcióról most számolt be a New York Times
A SEAL kommandósai egy lehallgatókészüléket akartak elhelyezni, de a 2019-es akció kudarcba fulladt, mert egy halászhajó felfedezte őket. A küldetést szigorúan titokban tartották, sem az amerikaiak, sem az észak-koreaiak nem beszéltek róla, egészen mostanáig.


Mint a filmekben: egy 2019-es téli éjszakán egy csapat amerikai tengerészgyalogos bukkant fel a tengerből Észak-Korea partjainál. A New York Times szerint a szigorúan titkos küldetésüket személyesen Donald Trump hagyta jóvá, és az volt a céljuk, hogy elhelyezzenek egy elektronikus lehallgatókészüléket, amellyel az Egyesült Államok lehallgathatta volna Kim Dzsongun kommunikációját. Az észak-koreai vezető ugyanis egyre kiszámíthatatlanabbnak és veszélyesebbnek tűnt, hol barátilag beszélt Trumppal, hol atomcsapásokkal fenyegetőzött. Mivel Trump tárgyalásokra készült vele, az amerikaiak nagyon szerették volna tudni, valójában hogyan gondolkodik.

A feladatot SEAL Team 6 elit egységének Vörös Osztagára bízták, ők végeztek korábban Oszáma bin Ládennel is. Az akciót hónapokig készítették elő, méghozzá a legnagyobb titokban, mert a New York Times szerint könnyen végződhetett volna túszdrámával, vagy akár egy nukleáris konfliktust is kirobbanthatott volna.

A küldetés rendkívül veszélyes volt.

A csapatot egy kétszáz méter hosszú atomtengeralattjáró vitte az észak-koreai partok közelébe, ahol a katonák hangtalan motorokkal felszerelt mini tengeralattjárókba szálltak. Ezek azonban nyitottak voltak, tehát a tengerészgyalogosoknak órákat kellett eltölteniük a fagyos, mindössze 4 fokos vízben, amíg partot értek. Ezért fűthető búvárruhákat vettek fel.

A terv az volt, hogy miután partra szállnak, percízen elhelyezik a lehallgatókészüléket, majd észrevétlenül távoznak. De azután minden rosszul alakult.

Az első probléma az volt, hogy menet közben nem kommunikálhattak a parancsnoksággal, és a szokásokkal ellentétben drónokat sem küldhettek a terület fölé, mert azonnal lebuktak volna. Emiatt a küldetést gyakorlatilag vakon kellett végrehajtaniuk, nem tudták, hogy mi vár ott rájuk.

A felderítési adatok alapján olyan időpontot választottak, amikor a térségben a lehető legkisebb a forgalom. És sokáig úgy is tűnt, hogy senki sincs körülöttük. A két mini-tengeralattjárók körülbelül 90 méterre a parttól állt meg a sekély, átlátszó vízben. Az egyik azonban túlfutott a célon, ezért visszafordult. Ennek ellenére folytatták az akciót.

A SEAL-ek hangtalanul a parthoz úsztak, majd kiemelkedtek a vízből, és elkezdték levenni a búvárfelszerelésüket. Közben a rossz irányba álló mini tengeralattjárót megpróbálták a többiek megfordítani, és bekapcsolták a villanymotort.

Csakhogy ekkor hangokat hallottak, és észerevettek egy közeledő hajót.

A fedélzetén lévő észak-koreai legénység az amerikai lap szerint azért maradhatott ilyen sokáig észrevétlen, mert a SEAL-ek éjjellátó szemüvegei részben hőérzékelők alapján működtek — és a koreai halászok ruhája annyira átvizesedett, hogy testhőmérsékletük nem különbözött sokban a tenger hőmérsékletétől. A mini tengeralattjátó motorja által keltett hullámok azonban felkelthették a halászok figyelmét, és ha arra néztek, megláthatták a mini tengeralattjárók nyitott fülkéjéből kiszűrődő fényt.

A hajó elindult a tengeralattjárók irányába. A fedélzeten lámpákat kapcsoltak fel, és beszélgetés hallatszott. Az egyik SEAL ekkor tüzet nyitott, és társai követték a példáját.

Fogalmuk sem volt, hogy egy járőrhajóra vagy egy halászhajóra tüzelnek, de úgy érezték, nincs más választásuk. A közeledő hajón mindenki meghalt. A tengerészgyalogosok a holttesteket a vízbe húzták, és késekkel átszúrták az áldozatok tüdejét, hogy a testek biztosan elsüllyedjenek. Ezután vészjelzést küldtek az atomtengeralattjárónak, ugyanis a parancsuk az volt, ha lelepleződnek, azonnal szakítsák félbe a műveletet és meneküljenek.

Az atomtengeralattjáró hatalmas kockázatot vállalva a sekély vizekbe manőverezett, hogy a part közelében vegye fel az egység tagjait. Mindenki kijutott, de az elektronikai lehallgatóeszközt nem helyezték el, az akció tehát kudarcba fulladt.

Minderről a New York Times szerint a Trump kormány semmit sem közölt a katonai és hírszerzési ügyekért felelős kongresszusi bizottság tagjaival, pedig a tájékoztatást törvény írja elő. Később a Biden kormány kivizsgáltatta az esetet, de azt a jelentést is titkosították. Nyilvánosan sem beszélt soha senki az akcióról, egészen mostanáig, így azt sem tudni, hogy az észak-koreaiak mennyit tudtak róla.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Ha itt nem arról van szó, hogy valami cucc túl lett tolva, akkor Lázár agyát kicserélték a hatvanpusztai Frankenstein-kastélyban
A humorista legújabb videójában Putyin, Kim Dzsongun és Hszi Csin Ping pekingi találkozójáról, Szijjártó Péter részvételéről, Lázár János megszólalásairól, Tarr Zoltán szavairól és a kötcsei eseményekről is beszélt.


Újabb videóban vette górcső alá az elmúlt időszak közéleti eseményeit Pottyondy Edina. A humorista legújabb videójában először Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun és Hszi Csin Ping pekingi találkozójáról beszélt.

„Hát ilyen nyomasztó péniszjárást én legutóbb akkor láttam, amikor egy onlyfans modell egyetlen nap alatt ezer férfival bújt ágyba. A győzelem napi ünnepség és fegyverexpo nem csak egy nosztalgikus elvtársi találkozó volt Japán második világháborús legyőzésére emlékezve, hanem félreérthetetlen jele annak, hogy Donald Trump vámháborús mesterterve és külpolitikai pojácáskodása felbátorította a világ diktátorait. A nagypofájú, hantázó, puncimán, csőcserearcú, drivetter traft lakhajú ingatlanügynök fölényeskedése, hazudozásai, blöffjei és zsarolásai most beárazódtak” – fogalmazott Pottyondy, aki szerint

„ez a pszichotrió egyértelmű üzenet a nyugati világnak: Végetek kutyák! És üzenet Trumpnak: köszönünk mindent elnök úr, további sok sikert a békéhez. A vonulós maffiastiló sem véletlen. Illiberális védjegy. Amit a lemenő nap fényéből nem pótol vissza a viagra, azt gangsztázással oldják meg”.

A humorista Szijjártó Péterre is kitért.

„Az Orbán-család külügyminisztere nem csak együtt vonult a Trump ellen szerveződő koalícióval, hanem alázatosan elfoglalta a helyét az illiberális tornasorban, precízen szemléltetve, hogy mit is jelent utolsó csatlósnak lenni. Mondjuk nem lennék boldogabb attól sem, hogyha az első sorban menetelne, csak legalább azt látnám, hogy a személyes ambíciója túlmutat azon, hogy Lavrov hónaljszőre legyen, és a 14 éves gyerekét is magánrepülőgéppel utaztassa”

– fogalmazott Pottyondy.

A humorista aztán megemlítette a Tisza Párt adóprogramját, Tarr Zoltán szavait és az arra érkező kormányzati reakciót is.

„Van a hatvanpusztai kastélykomplexus ismeretlen célú alagsoránál is van lidércesebb: a Tisza-adó, az új halálkampány, az új nemzetpusztulás, az új démon, a többkulcsos adórendszer. Annyira veszélyes, annyira vállalhatatlan, hogy ilyen van a legtöbb nyugati országban, sőt még Kínában is. És ezt a népnyúzó szörnyűséget próbálják rátolni a Tiszára. Annyira veszélyes, annyira vállalhatatlan, hogy ilyen van a legtöbb nyugati országban, sőt még Kínában is.

És ezt a népnyúzó szörnyűséget próbálják rátolni a Tiszára. Meg persze azt, hogy adót akarnak emelni. És hiába cáfolják Magyar Péterék, hiába mondják el minden alkalommal, hogy nincs ilyen terv, sőt éppen hogy adót akarnak csökkenteni.

A Fidesz már ott tart, hogyha lúd, legyen kövér, elégetnek pár tízmilliárdot nemzeti konzultációra a nem létező Tiszasarcról. Kevésbé zavartatják magukat az igazságtól, mint Győzike a Kodály-módszertől. Annyira köti őket a valóság, mint a Toy Story íróit. Mondjuk nagyban megkönnyítette az állampárt helyzetét, hogy Tarr Zoltán, a Tisza alelnöke egy fórumon elkezdett a politika helyett sunnyogás kell, különben a Fidesz kiforgatja a mondandót kommentbölcsességgel arcoskodni”

– fogalmazott a humorista, aki szerint „ezúttal nem egy ellenzéki Facebook profil, hanem egy kormányzásra készülő párt második embere adta elő a marketing Machiavellit”.

„Értem, hogy Tarr Zoltán azt hiszi, hogy a kiábrándult fideszes visszaábrándul, hogyha nem hall nemzeti lózungot és arrogáns hazudozást. De azért az művészet, hogy egyetlen mondattal sikerült olyan helyzetet teremtenie, hogy az ezer módon adóztató, katát eltörlő, különadókat kivető, világrekord áfát bevezető kormányzat, ami a 15%-os egykulcsos adóra rádobott 10-20-30% inflációt most azzal ijesztgethet, hogy jajaj, mire készül a Tisza” – jegyzi meg.

Pottyondy szerint

„legalább ennyire bizarr, hogy Orbán Viktor azzal akarja visszacsábítani a szavazóit, hogy Tarr Zoltán úgy csavarta a szót, mint digitális harcos a csípőjét egy Rakonczai Imre koncerten, a Főni felháborodik, ha a fideszes know-how-t egy tiszás adja elő, de ha Tarr Zoltán cinizmusa vállalhatatlan, akkor Lázár János ámokfutása hogy nem zavarja őket?”.

A humorista ezután bevágta Lázár János az ATV-ben arról beszélt, hogy a Fidesznek jobb hazugságai vannak, mint a Tiszának, illetve azt is, amikor a Tranziton azt mondta: „Nagyon szépen tudom magyarázni, hogy 15 évig miért nem csináltunk semmit, ez is egy képesség, és a Lázár-infók alkalmasak voltak arra, hogy ezt a képességemet még jobban tökélyre fejlesszem, és más fideszes társaimnak is jó szívvel ajánljam”.

„Be van kólázva, vagy speed, vagy mi a fasz? Ez már lassan a csurran-cseppen klip, csak nem az öreg diktátor, hanem a sunyi segédje kapta az igazságszérumot”

- fogalmaz Pottyondy, majd később hozzátette:

„Ha itt nem arról van szó, hogy valami cucc túl lett tolva, akkor Lázár agyát kicserélték a hatvanpusztai Frankenstein-kastélyban. Ez a fickó egy sima modorú, gátlástalan hazudozó volt. Most meg Kunhalmi Ágnes rossz képességű protekciós unokaöccse”.

A videóban végül a kötcsei események is szóba kerültek. Pottyondy szerint a Magyar-Orbán csatában nehéz eredményt hirdetni.

„A Tisza bemutatta a gazdasági tótumfaktumát, aki egy ex-fideszes államtitkár, az új alelnökét, aki egy nagyon szimpatikus asszony, és Magyar Péter ellopta a show jelentős részét azzal, hogy kordonok és rendőrsorfal mögé szorította a fideszes elitet. Ami eddig exkluzivitásnak és hatalomnak látszott, az most vergődésnek és gyávaságnak, hiába lett 24 év után most nyilvános a kötcsei Orbán-beszéd. A nemzetvezető sem volt különösebben izgi, viszont az nem látszott, hogy zavartatná magát a családja száz és ezermilliárdjaitól, vagy az állandósult gazdasági válságtól, vagy a közszolgáltatások leépülésétől. Pont olyan magabiztos volt most is, mint 5 éve, meg 10 éve, meg 15 éve. Vagy az van, hogy ez a faszi tökéletes színész, vagy egész egyszerűen nem tájékoztatják arról, hogy milyen a közhangulat. Vagy éppen annyira érdekli az ország állapota, mint a finn női biatlonbajnokság” – mondta Pottyondy, aki szerint Orbán Viktor beszédének végén „jött a szokásos keresztapa pillanat”.

„Megint elkattant az öreg, és fenyegetőzött egy sort”

– fogalmaz a humorista.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Vajon igazi lehetőség a 3%-os Otthon Start hitel? - személyes történeteken keresztül jártunk utána
Három olyan emberrel beszélgettünk, akik komolyan elgondolkodtak, hogy felveszik az új, államilag támogatott hitelt. Elmondták, hogy mit vettek számítása, és végül tényleg élnek-e ezzel a lehetőséggel.


A héten elindult az Otthon Start program, ami az elmúlt hetekben sokakat lázban tartott. Hatalmas az érdeklődés a 3%-os hitellel kapcsolatban, ugyanakkor egy rakás kérdés is felmerült az emberekben. Vajon tényleg megéri? És, ha igen, kinek? Elég-e egyáltalán 50 millió forint, és a 10 százalék önerő, vagy ennél jóval többre van szükség ahhoz, hogy valaki tényleg saját otthont vegyen. Egyáltalán lehet-e 50 millióból élhető otthont vásárolni?

Három olyan emberrel beszélgettem a témáról, akik elgondolkodtak, hogy felveszik a 3%-os hitelt. Elmondták, hogy mi alapján gondolkodtak, és, hogy végül tényleg élnek-e ezzel a lehetőséggel.

Norbi a harmincas évei elején jár. A párjával jelenleg Budapesten bérelnek egy 2,5 szobás lakást. Szerencséjük van, hiszen a fővárosi árakhoz képest nem fizetnek érte sokat.

„A lakás tulajdonosa nagyra értékeli a megbízhatóságot, és látásból ismertük egymást, emiatt bizalmi alapon kedvező áron adta bérbe” - meséli Norbi.

Egy ideje már gondolkodtak azon, hogy saját házat vesznek. Már azelőtt elkezdtek nézelődni, hogy a kormány bejelentette volna az Otthon Start programot. „Kertes házat szeretnénk venni az agglomerációban. A minimum 70 négyzetméteres, önálló téglaházat keresünk, jó elosztással, közepes méretű telekkel. Mi egy kissé meguntuk a közös" életet a lakóközösségekkel, ezért szeretnénk egy kertet és privát életteret.”

Norbiéknak szerencséjük van, hiszen van egy nagyobb összegű önerejük. Hitelre viszont így is szükségük lett volna, ezért már hitelminősítést is kértek. Aztán jött a bejelentés a 3%-os hitelről, ami kedvezőbb, mint egy piaci hitel, számunkra pedig pont jó időben indult el a program.

„Próbálunk mindent figyelembe venni. A THM mellett a terhelhetőséget vettük szemügyre, úgy gondoltuk, hogy egyikünk fizetésénél sem lehet nagyobb a törlesztőrészlet, így ha valamelyikünk véletlenül nem tudna dolgozni, akkor sem kell pánikba esnünk.

Igaz, a törlesztő így is magasabb lesz, mint a havi bérleti díj, viszont ha pár év múlva hasonló munkát is végzek, mint most, ez a teher csökkenni fog, a forint pedig többet inflálódik 3,2%-nál, ez biztos”

- mondja Norbi, aki végül egyedül tudja csak felvenni majd a hitelt, hiszen a párjával még nem házasok, az Otthon Start program esetében pedig csak házastárs vagy szülő lehetne az adóstársa.

A házkeresés viszont még úgy sem egyszerű, hogy relatív magas önerővel és a hitellel együtt nagyobb keretük van. „Természetesen nem a terveinknek megfelelő otthonra lesz pénzünk, azokat már vagy eladták, vagy 10-15 millióval drágábban próbálják eladni. Hoznunk kellett pár új kompromisszumot.”

„Brutális, amit tapasztalok. Szinte csak a páromnak köszönhetem, hogy megtaláltuk az ár-érték arányban jónak mondható házakat. Ezekért is többször versenyhelyzetek alakultak ki.”

„Volt olyan eset, ahol a térképmásolat és valóság közti probléma akadályozta volna a hitelfelvételt, majd bekopogott egy készpénzes vevő és ezzel minden probléma elhárult az eladó részéről. A másik gyakori dolog, hogy az irányár tényleg irányár, de nem úgy mint eddig. Korábban 5-10%-ot is lehetett alkudni, most pedig inkább fordítva működik a dolog: ha jó az ingatlan, hajlandóak a vevők licitálni. Az ingatlanosok nagy része hihetetlenül magabiztos, és nyeregbe érzik magukat, de ezt nem bántuk, hiszem nagyon hamar kiderül, ha ez csak látszat. De egyébként a leggyakoribb eset az, hogy a tulajdonos becsli túl az ingatlanát” - meséli.

Igaz, hogy kompromisszumokkal, de jó eséllyel találhatnak olyan ingatlant, amit meg tudnak vásárolni, így számukra jó ajánlat a 3%-os hitel. Vannak viszont olyanok is, akiknek még ezzel a konstrukcióval is hamar el kellett vetni a saját otthon lehetőségét.

Lilla a húszas évei közepén jár, tavaly végzett az egyetemen turizmus-vendéglátás szakon. Jelenleg Zalaegerszegen lakik egy 54 négyzetméteres szoba+nappalis lakásban. A nagymamája élt itt, miután meghalt, az édesapja megörökölte. Egy kicsit felújították, Lilla pedig az egyetem után odaköltözött, hogy elkezdhesse az önálló életét, ne kelljen a szüleivel laknia, de albérletet se kelljen fizetnie. „Ez volt a legkézenfekvőbb döntés. Igaz, már az egyetem alatt is dolgoztam egy hotelben kvázi diákmunkásként. Miután lediplomáztam is itt maradtam, jelenleg recepciós vagyok.”

„Nem mondom, hogy nem tudnék kifizetni magamnak egy albérletet, viszont vidéken is ugyanúgy drága a megélhetés, itt is fizetni kell a számlákat, a boltban is magasak az árak. Ha bérleti díjat is fizetnék, akkor szinte semennyit nem tudnék félretenni arra, hogy egyszer mondjuk vegyek egy saját lakást” - fogalmaz a fiatal lány.

Eredetileg úgy tervezte, hogy 3-4 évig minimum a nagymamája lakásában marad, gyűjtöget, illetve megvárja, hogy hogyan alakul az élete. De amikor az interneten találkozott a 3%-os hitelről szóló hírekkel, elgondolkodott, hogy mi lenne, ha most vágna bele.

„Arra gondoltam, hogy körbenézek, és ha találok, veszek egy nagyobb, újépítésű lakást, aminek jobb az elosztása, nyugisabb helyen van és mondjuk van legalább két külön szoba is. Ez már egy egész jó alap lenne” - meséli Lilla, akinek viszont sajnos nagyon hamar le kellett mondani erről az álomról.


„Már akkor tudtam, hogy ez nem fog összejönni, amikor megláttam, hogy 50 millióból biztosan nem veszek egy sokkal jobb, nagyobb lakást. Ebben viszont akár még engedtem is volna, de anyagilag így sem fér ez most bele számomra” - mondja.

Lillának a szülei felajánlották, hogy a 10%-os önerőben segítenek, illetve a nagymamája lakását is kiadják egy időre, az abból befolyó pénzből pedig állják a törlesztőrészlet egy részét. A fiatal lánynak így csak ki kellett volna pótolnia ezt az összeget, amit meg is tudott volna tenni.

Az olyan kaliberű lakások, amiket ő kereset volna viszont egyrészt drágábbak voltak, illetve, miután egy-két lakást megnézett, ő is realizálta, hogy ha bizony nem tud előrukkolni egy nagyobb összeggel, és nem foglalóz le egy lakást, rögtön jön más, aki ezt megteszi.

„Az eladók most szinte válogathatnak a vevők között, szóval ha jön valaki, aki rögtön letesz nekik 20-30 millió forintot, akkor máris elhappolják előled a lakást.”

„Nekem csak akkor lett volna ennyi pénzem, ha eladjuk a mostani lakást. A szüleim viszont ezt nem szerették volna, és őszintén szólva én sem, mivel van egy 15 éves öcsém, akinek pár év múlva szintén jól fog jönni, ha lesz hol elkezdenie a saját életét”- fogalmaz.

Lilla így végül hamar letett a lakásvásárlásról. Csak úgy, mint Róberték.

Róbert a negyvenes évei közepén jár, a barátnőjével egy vidéki városban élnek. Jelenleg egy 90 négyzetméteres lakást bérelnek 220 ezer forintért. Nincs gyermekük, nem is terveznek, így alapvetően nem volt céljuk, hogy saját ingatlant vásároljanak. Viszont a 3%-os hitel hallatán ők is elgondolkodtak ezen. Ők viszont már ezen a ponton el is vetették az ötletet.

„Sokat gondolkoztunk, és arra jutottunk, hogy egyszerűen nekünk nem éri meg elmenni az albérletből. Ha beletoljuk az önerőt, akar nagyjából az összes félretett pénzünket feléljük, és be tudunk költözni egy fele ekkora lakásba.”

„Ráadásul a hitel havi törlesztőrészlete is több lenne, mivel az körülbelül 270 ezer forint környékére jön ki havonta.

És ehhez hozzájön még az is, hogy 25 évre felvennék egy hitelt, amit úgy 70 éves koromig fizethetnék, tehát addigra mondhatnám el magamról, hogy van egy saját lakásom. Amúgy tök feleslegesen, hiszen nem tervezünk gyereket, tehát nem létfontosságú, hogy valakinek például utánunk legyen egy öröksége” - foglalta össze Róbert.

Norbi, Lilla és Róbert sztorija viszont nem egyedi. A cikk készítése során több tucat emberrel beszélgettem a saját helyzetéről, gondolatmenetéről, és nagyjából mindenkinek az esete felsorakoztatható valamelyik fenti történet mögé, annyi különbséggel, hogy különböző élethelyzetekben vannak és minimálisan eltérő anyagi háttérrel rendelkeznek.


Link másolása
KÖVESS MINKET: